Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Megható: így szerették a 10 napot élt kisbabát
Létrehozva: 2014. február 7. 17:30
Fájdalmasan kevés időt tölthettek szülei is testvérei a beteg kisfiúval.
Nők Lapja Café: Megható: így szerették a 10 napot élt kisbabát
Nők Lapja Café: Megható: így szerették a 10 napot élt kisbabát
csak utana kell olvasni, hogy mit jelent az Edwards-szindroma. majd rajossz mindjart, hogy miert is gondoljak itt tobben, hogy szenvedett!
es nem, a baba nem tudta hogy meg fog halni, o gyakorlatilag passziv modon elszenvedte a csalad erzelmi szukseget. de legalabb jo volt valamire!
teljesen mindegy,hogy szenvedett-e vagy sem. világra hozni, azért hogy 10 napig élhessen, nemhogy magasztos, egyenesen szánalmas dolog.
mindezt persze dokumentálva, és feltéve a youtube-ra. kell a sok kattintás, akkor jön a pénz.
Akkor még egyszer felteszem a kérdést, mert eddig értelmes magyarázatot egyikőtök sem tudott rá adni, ellenben nagyon szorgalmasan szajkózzátok a közhelyeket.
Honnan tudjátok, hogy szenvedett? Lehet, hogy két eltérő cikket és videót néztünk, mert én nem igazán látom azon a babán, hogy szenvedett volna. (lehet, hogy újat mondok, de a babák általában sírni szoktak, ha fáj valamijük).
Nem kell itt jönni a különböző rémtörténetekkel, mert minden eset más. Nem minden betegség okoz konkrét fizikai fájdalmat.
És azt is megkérdezem még egyszer: ugyan miből gondoljátok, hogy ez a baba tudatában volt annak, hogy 10 nap múlva meg fog halni? Még jó, hogy nem azt írjátok, hogy depressziós volt a halálfélelem miatt...
haaaat', en mindig lepadlozok az ilyen tortenetektol! rosszul vagyok mar a gondolattol is, hogy valamilyen elv, meggyozodes oltaran igy kib@sznak egy ELO EMBERREL, sajat magukra gondolnak csak, hadd furdozzenek az erzelmek szelsoseges tengereben! mert az milyen qrva jo, es milyen marha nemes!
a gyerek idegpalyai kb. 2.5 eves korban erik el a kifejlettseget, de szuleteskor mar kokemenyen ereznek fajdalmat, ellenben, 10-12 hetes magzatkent meg semmit, akkor meg csak idegpalya-kezdemenyek vannak. nem lehetett volna ezt a kisgyereket megkimelni a fajdalomtol?? brrrrrrrrrr! a legprimitivebb allat az ember!!
"Én nagyon csodálkozom, hogy itt mindenkinek olyan szuper képességei vannak, hogy így át tudja érezni egy újszülött helyzetét, itt mintha mindenki emlékezne, hogy milyen volt újszülöttnek lenni, és mintha mindenki felruházná őt egy felnőtt szellemi képességeivel."
Én nem! Mármint nem csodálkozom. Hiszen milliószor olvastam, hogy a babszem nagyságú, kifejletlen idegrendszerű embrió is képes a szenvedésre, és tudja, hogy őt most abortálni fogják! Vagy te nem úgy gondolod?
Úgy gondolod, hogy a már megszületett, idegrendszerrel rendelkező újszülött csak úgy, rózsaszínű felhők között átlibeg a menyországba? És nem fáj neki semmi, mert babusgatják?
Uramatyám...
Jó, hogy te megérted a szülők döntését...végülis a te dolgod.
Hát én nem értem meg...nem és nem...ha száz évig élek, sem fogom megérteni. Sem azokat akik 10 napi, vagy 10 évi, vagy egész életen át tartó szenvedésre ítélik a gyereküket.
Akik meg még dicsekednek is vele...inkább nem folytatom....
Persze, el tudom képzelni, mekkora boldogság lehet megszületni, és 10 napi haldoklás után meghalni.
Azért hozták a világra, hogy elbúcsúzzanak tőle?
Ne haragudj, de én semmi tiszteletre méltót nem érzek ebben.
Mi a különbség az abortusz és a megszülöm, hogy pár nap múlva meghaljon között?
Egy ilyen döntés meghozatalában nincsenek észérvek, hanem ki-ki a saját HITE szerint cselekszik.
Botorság lenne emiatt tiszteletre méltónak vagy önzőnek fémjelezni bárkit is.
vallásosságra hivatkozni ebben az esetben? :S tényleg k*rva nagy vallásosság hagyni, hadd szenvedjen a gyerek, mert én majd megmutatom a világnak, milyen f*sza szülő is vagyok, megszülöm, akármi is történik. mindegy, hogy szenved-e vagy sem. :S ja, és persze ebbe belevonom a többi gyerekemet is, mindegy is milyen hatással van rájuk.
Ő egy újszülött! Én nagyon csodálkozom, hogy itt mindenkinek olyan szuper képességei vannak, hogy így át tudja érezni egy újszülött helyzetét, itt mintha mindenki emlékezne, hogy milyen volt újszülöttnek lenni, és mintha mindenki felruházná őt egy felnőtt szellemi képességeivel.
Én bevallom "férfiasan" hogy nem igazán emlékszem az újszülött koromra, és hogy én eddig úgy tudtam, hogy egy pici babának bizony nincsen halál fogalma, nem fogja fel, hogy halálos beteg, mivel azt sem tudja, hogy mi az. Egy pici babának a fizikai szükségletein kívül csak arra van szüksége, hogy az anyukája/apukája figyeljen rá, szeretgesse, megadja neki a számára biztonságot nyújtó testközelséget, babusgatást. Ha mindezek megvannak, neki ennyi elég a boldogsághoz. Sajnos nagyon sok babának mindez nem adatik meg.
A megkövezés szót meg nem kellene már szó szerint venni, de ha ebbe is bele akartok kötni, akkor elmagyarázom, hogy pontosan az ilyen beszólásokat értem megkövezés alatt, hogy "Tőlem szülje meg a hívő ember a szerencsétlen babáját, ha szereti nézni a szenvedését".
Ez egy gonosz, rosszindulatú megjegyzés, ráadásul primitíven elferdített. A vallást nem kéne már ennyire erőszakosan belekeverni. Mint mondtam én sem vagyok hívő, mégis megértem a szülők döntését.
Szia!
Én is érthetőnek tartom, ha valaki elveteti a nemi erőszakból fogant magzatot. De én úgy érzem, hogy én megtartanám. Szerintem lehet szeretni egy ilyen gyermeket is.
Üdv
Gina
Igen, donthet igy is.
Csak ne csinaljon cirkuszi mutatvanyt szerencsetlen gyerekebol..
Boldog a 10 nap alatt, amíg boldog-boldogtalan megfogdosta, fényképezkedett vele, búcsúzkodott tőle. Rohadtul érezhette a nagy boldogságot. Halálos betegen. Áhh.
Hagyhatnánk már ezt a megkövezés dolgot.
Mindenki azt mondja, ahogy ő maga gondolja. Senki (remélem) nem akarja a másikra kényszeríteni a véleményét.
Tőlem szülje meg a hívő ember a szerencsétlen babáját, ha szereti nézni a szenvedését. Ő dolga.
"És ha úgy dönt, hogy nem öli meg a gyereket a saját kényelme érdekében,"
Rosszul nézed: nem a saját kényelme érdekében dönt úgy valaki, hogy egy pár hetes terhességnél kiderült élettel összeegyeztethetetlen, vagy vegetatív életre ítélt magzatot nem hord ki. A gyermeke iránti szeretetből dönt úgy.
Sajnálom... mit mondjak? én nem tisztelem.
Van egy olyan képességem, hogy bele tudom érezni magam a gyerek bőrébe is. És ebből a szemszögből semmi tiszteletreméltót nem látok. Nehogy már az én bőrömre akarjon valaki tiszteletet kivívni.
Ja, meg azt sem, hogy megszülessen csak azért, hogy meghaljon.
Így van, az anya dönthet. Valakinek döntenie kell!
Ez van. Az élet nem mindig igazságos.
Pontosan erről van szó, hogy ő nem választhatott. Tehát azt sem választhatta, hogy öljék meg.
Néhány hónapja volt itt egy cikk a gyerekkori eutanáziáról. Ott a hozzászólásoknál mindenki felhördült, hogy hogyan fordulhat meg bárkinek is a fejében, hogy egy (beszámítható) gyerek dönthet a saját életéről... Nem, a gyerek nem dönthet a saját életéről, vagy haláláról, de ti dönthettek az övéről? Ezt én nagyon igazságtalannak tartom.
Igen, én is így gondolom, de ez sem hat meg egy csöppet sem.
Az én szememben nem jó és tisztelendő tulajdonság, ha valaki mélyen hívő. Sőt, de erről nem akarok bővebben.
És miben hisznek?
Abban, hogy ők ettől lesznek jobb emberek?
Felnőtt, ötven éven felüli tapasztalataim alapján, józan eszem tudatában, hiszem és vallom, hogy soha nem tudnám megbocsátani a szüleimnek, ha tudatosan arra ítéltek volna, hogy eleve hátránnyal induljak az életben.