Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Értelmetlen szabályok az óvodákban
Létrehozva: 2014. október 27. 07:39
Huszonöt gyereknél kellenek szabályok. De miért kell az óvodásokat ágyhoz kötni nagycsoportban? És miért nem ihatnak, ha szomjasak?
Nők Lapja Café: Aludni kötelező, inni tilos?! - Értelmetlen szabályok az óvodákban
Nők Lapja Café: Aludni kötelező, inni tilos?! - Értelmetlen szabályok az óvodákban
Semmi baj. :) Azért nem hangsúlyoztam korábban, hogy nem, mert az eddig felsorolt dolgok tényleg nem anyagiak kérdései, hanem együttműködésé, hozzáállásé minden oldalról.
oh. azt hittem allami volt. bocs.
Pontosan.
Rábízni valakire, megbízni benne, ahhoz azért nagyon jól kell ismerni a szomszédot, hogy egy kisgyereket (3-6 évest) hazavigyen, fogja mindig a kezét, stb. És gondolj bele, lassan tél van, egyere sötétebb, hidegebb az idő, esik a hó (mert gondolom a szomszéd néni nem kocsival furikázná a gyereket) mire haza battyognak az idős nénivel,meg előtte a gyereket öltöztetni, kezeslábas, kiscsizma, hajolgatni, azért ide tényleg egy stramm szomszédnéni kell. Nem tudom, valahogy a mi környékünk nincs ellátva ilyen jól karban lévő nyugdíjassa.
vagy a bébiszitter ami itt szóba került. Pesten bébiszittert óránként 1.000 Ft alatt nem találsz. Számoljunk azzal, hogy anya heti 3x-i segítséget kér, viszonylag közel van az ovi, tehát csak alkalmanként 1000-1.500 Ft-t fizetsz, az egy héten majd 5.000 Ft, havonta majdnem 20.000 Ft! Mindezt azért, mert a szülő nem érne oda 4-re csak 5. Hány család tudja ezt kifizetni szerinted???
Az összes szívességben még ott van, hogy ez nem egy egyszeri dolog lenne, nem arról van szó, hogy egyszer egy másik anyuka hozza haza, vagy a szomszéd, mert ilyen van, adódik, hanem az hogy folyamatosan, hetente 2-3 alkalommal, azért az nagyon nagy szívesség
A miénk se állami ovi volt. Mi államiban kezdtük, abban, ami az én mhelyemhez egy köpésre volt, gyakorlatilag átláthattam rájuk az ablakon. Mégis, októberben már máshova vittem. Sok oka volt ennek: a legfőbb talán az, hogy egyáltalán nem jó szájízzel hagytam ott reggelente a gyerekem, és már akkor is éreztem, hogy nincs ez így rendjén, hogy ez várjon ránk még három évig. Az óvónő egy nyugdíj előtt álló, megkeseredett, türelmetlen, valaha talán szebb napokat is megélt nő volt, akitől ilyen mondásokat hozott haza a gyerekem még az enervált mozdulatát is leutánozva: "jaj, már elsírom magam tőletek". A büdös nagy integráció jegyében két-három koszos melegítős kislány a fehér táskámat simogatva szaladt elém: maga meg kié gyött? Anyuka reggel hozta a kétéves kisöcsit is, aki nyikkantott egyet, és az öltözőben azon nyomban szopipozícióba csüccsentek, cipp, egy húzás a piros, büdös melegítőn, és már Gazsika szájában is volt a cickó a kis óvodások nem kis megrökönyödésére, akik hirtelen azért - szüleikkel együtt - nem voltak felkészülve erre a látványra. Vagy az ún. szülői értekezlet: óvónő elmondta, hogy hozni kell papírt, folyékony szappant, ezt-azt. Anyukák fele azon berzenkedett, hogy miért nekik kell, a másikak úgyse hoznak. Én már csak legyintettem: egy hónap alatt többet költöttünk ugyanis tetűirtóra, mint a folyékony szappanokra meg wc-papírra egy éves mennyiségben előre beadva... Foglalkozás: néhány kislány ki lett emelve, velük külön verselgettek, foglalkoztak, ha valami villogós esemény volt, legyen mit látszatból produkálni, a többiek meg le voltak ejtve, meg néha le is ordítva, hogy elsírom magam tőletek. Különböző időpontokban értem oda a gyerekért, de nem volt olyan alkalom, hogy ne gyereksírásra vagy óvónői kiabálásra lépjek be a fent említett előtéri öltözőbe. Nyilván amint tudtam, váltottam. Utólag azt mondom, nagyon nagy szerencsénk volt, mert utána az ideális ovit találtuk meg, ahol a gyerekek életkoruknak megfelelően voltak foglalkoztatva, nagy szerep jutott a szabad játéknak, alkotásnak, de az önálló személyiség felszínre engedésének is. Mindezt szabályok között: amiket a belső ésszerűség és elfogadás diktált, nem pedig ezeréves, rossz berögződések. Úgyhogy én áldom mindezért a sorsot, ennek így kellett lennie.
Ha ezekről ide írok még ennyi idő után is, az kizárólag azért van, hogy elmondjam azoknak, akik azt hiszik, ez csak rosszul tud működni, hogy ez nem igaz! Van mód a normálisabb rendszert követni, és a legtöbb feltétel még csak nem is anyagi kérdés, vagyis hiszem, hogy állami oviban se lenne mindez lehetetlen.
Szerintem, ha hét felkiáltójel helyett tizenhetet raktál volna, lehet, hogy elhinné valaki, hogy az otthoni következetesség kihat egy gyerek alvásigényére. Mert így még jó eséllyel azt fogja gondolni, amit én is, aki soha nem aludt már gyerekként az oviban, de egyetlen egyszer sem, pedig nekünk nem volt más alternatíva, feküdni kellett. Otthon is próbáltak altatni kezdetben, hátha akkor jobban megy az oviban is. Otthon se tudtam delelni. Az éjjeli alvásommal semmi gond nem volt, állítólag egészen pici koromtól átaludtam az éjszakákat. A délutáni alvásigényem viszont egészen pici koromban megszűnt, és nem voltam hiperaktív, nem voltam túlmozgásos, sőt, igazi jókislány voltam, nyugodt, fegyelmezett, követhető. Oké, nem haltam bele, hogy három éven át végig kellett feküdnöm az alvásidőket az oviban, meg végigasszisztálnom, hogy Szilvikét minden alvás után úgy keltik fel, hogy sír és be van pisilve, de akkor se voltam én magam képes elaludni. Ja bocs: elaludni!!!!!!!!!!
Én nagyon kevés emberre bízom a gyerekeimet. Még a rokonok közül is. Ha találok egy olyan óvónőt, akiben megbízom, akkor inkább hagyom vele a gyereket, amíg oda nem érek, minthogy találok valami számomra kevésbé megnyugtató megoldást, csak hogy egy órával előbb kapun belül legyen.
"Azt hiszem a magánovi olyan közeg, ahol a szülők alaktják a szabályokat a pénztárcájukra támaszkodva"
oh edesistenem... ennek azert totalisan ellentmond hogy trivial es en ugyanazt irjuk a sajat gyerekunk ovijarol. triviale allami a mienk magan...sznobovik meg alamiban us vannak...
aha... nyilvan.. ami fizetos ott a "vevo" alakitja a szabalyokat... az ovi szolgaltatas. a szabalYokat a szolgaltato adja. ahol rendes munka van, az rendes ovi lesz. ennyi. aki meg a rosszert fizet megerdemli...
Az állami is lehet nagyon jó, a magán is lehet pocsék. De ennek az ellentéte is megvan.
A magán fizetős igy elvileg a szülőnek nagyobb szava lehet mint egy állami intézményben. Persze fennáll annak az esély hogy sok jól szituált kisgyerek jön össze a magánban akik megszokták hogy nekik mindent lehet...Aztán jönnek a bonyodalmak, olyanok amiről olvashatunk. A magánban pedig nehéz rendet rakni :hisszen melyik szülőnek is adjon igazat a magánovi vezetője?? Hissz mindenki fizet, mindenki a saját gyerekét és igazát védi. Azt hisszem a magánovi olyan közeg ahol a szülők alaktják a szabályokat a pénztárcájukra támaszkodva. Innentől kezdve jönnek a bonyodalmak...
Az államiban vannak szabályok, alkalmazodni kell és nem a szülő a fönők. Nem biztos hogy felveszik a gyereket a helyszám miatt is. Jó államit is nehéz találni ahova felvételt lehet nyerni.
Vannak sznobok akik soha nem adnák államiba, vannak akiknek jobb megoldás lenne a magán de sajnos nem tudják kifeztni....
Vannak jó és rossz pedagógusok. De szerintem jó hogy a gyermek közösségbe jár már kiskorától ahol megtanul alkalmazkodni, társasági kapcsolatokat kialakítani. Lesz egy külön világa korabeli barátaival távol a szülőktől és az otthoni légkörtől.
Pl állami oviban elvárás, hogy kézműveskedésre menjen be a szülő..., az ünnepek délelőtt vannak, vagy kora délután. Vannak előre nem bejelentett szünnapok, amiket sokszor csak két nappal előtte tudnak meg a szülők, illetve félnapok, hogy délben bezár az ovi... aki pedig nem ér rá, hát megy a nyomás, hogy ennyit se a gyerekéért...
egyáltalán, valahogy nagyon kilóg a lóláb...
a mi ovink meg olyan, mint amit trivial írt. Csak nálunk ezért fizetni kell. Evvan.
látod, nálunk amiket negatívnak írsz, pont az állami ovikban van.. És a magánban van rend.... De mindig leírom, hogy nálunk. Magánt választhatok nekem megfelelőt, állami van a körzetes és jónapot..
Suliban már sokkal jobb a helyzet, mert nem csak a körzetes meg a közvetlen környék elérhető. Így abban lazán talál mindenki megfelelőt. Ebben meg könnyű a helyzetünk.
Persze ki lehet emelni, hogy bezzeg bezzeg... amiről te írsz, az egy rossz ovi, aki még fizet is érte, hát megérdemli.. de ettől még nem lesz jó egy csomó másik rossz ovi.
Még egy pozitívum az állami ovi mellett: itt a szülőtársak zöme hasonló értékrendű (nyilván 25-30 gyerekes csoportban vannak azért kivételek). A magánoviban nekem kicsit sok volt a másokat semmibe vevő, lekezelő stílusú szülő. Csak egy példa: az óvónők világosan megmondták szülői értekezleten, hogy amikor jönnek a szülők délután a gyerekekért, a többiek előtt ne adjanak a gyermeknek pl. csokit. (Mondjuk ez számomra annyira evidens, hogy szerintem ezt nem is kellett volna mondani.) Ennek ellenére voltak olyan anyukák, akik csak azért is.... Óvónők ismét szólnak. Ekkor épp ezzel az anyukával voltunk az öltözőben, mindketten öltöztettük a fiúkat. Az ismételt óvónői kérésre az anyuka reakciója a következő volt: Ha akar az én gyerekem is csokit, akkor adnak neki is..... Mindezt irtó lekezelő stílusban (nem értette a drága, hogy mi a probléma.... ráadásul úgy adta elő, mintha nekünk nem lenne pénzünk csokira.)
Ez csak egy apró példa, de talán elég az eltérő értékrend szemléltetésére.
A családi háttered számomra lényegtelen.
Kezd kiengedni a ballonod úgy látom. Ha leereszkedsz a többi fórumozó közé, akkor én már el is hagytam a terepet, tiéd a pálya. Tőled függ. Többeket zavar a stílusod.
Bizonyára sok játszóházbeli szülinapon voltál, hogy mindent cáfoló tapasztalatra tettél szert.
Az óvodákkal és óvónőkkel kapcsolatban én is azt vettem észre, amit írtál. Mi is adhattuk volna fizetősbe, de nagyon nem akartam. Normális gyerekként kezeltük mindkettőt, nem ők parancsoltak nekünk. Aludtak rendesen, megettek mindent. Most sincs velük semmi gond.
Persze, jól írod, valóban nem minden magán óvodára jellemzőek a leírtak. És nem az anyukákat veséztük ki, csak egy bizonyos típust.
Ha anyukának kicsi fia nem éri fel ésszel, hogy nem az óvodás társakon tanuljuk a boxolást, akkor talán várhatott volna a boxszal pár évet.
egészségedre.... csak pislogok... ( lehet itt is jön majd, hogy hogy néz ki a férjem, és milyen nőkről álmodik, milyen a házasságom, mit teszek itthon, és mit nem... hihetetlen irányba el tudnak ám menni fórumok, egyszerű érvelési képtelenségből... Egyszer össze kéne írnom, hogy teljesen egyszerű kérdésekre milyen elemzések jöttek az állítólagos életemről a válasz helyett. voltam én már szőke, barna,. sötét, világos, alacsony magas, kövér sovány, sokgyerekes, egykés, szingli, unatkozó háziasszony, nagyfőnök, aki nem tudja miylen a szegénység, csóró, aki el se tudja képzelni milyen ha van pénz... sorolhatnám... de hogy ez egyeseknek miért jó?? hogy így fantáziálnak?? írj te is könyvet ;) vagy nemtudom, netes regényt, ott tán lesz értelme. egy karaktert máris kitaláltál hozzá :) :).)
minden egyes esetben leírom, hogy itt a körzetes helyzet ez! és minden esetben hozzá szoktam tenni, hogy ismerek jó állami ovit, de nekünk nem elérhető (annó pl a helyhiány miatt nem volt)
szóval kérem szépen akinek nem inge ne vegye magára.
az hogy egy rossz oviról le merem írni, hogy rossz, ne legyen már gond. Vagy legyen, attól még a rossz ovi rossz marad.
Ha kitalálnék életeket és vadidegenekre húznám, akkor kizárólag azok a vadidegenek vennék magukra és háborognának, akikre ráillik.
ÉN ajánlom neked azt, hogy olvasd vissza a hozzászólásainkat a megjelenésemtől. És kívülálló szemével figyeld meg mi az, amire robbantál. Tudod, görbe tükör. Ha nem inged lenne, nem vennéd magadra.
Én eddig csak szülinapokon voltam a gyerekekkel játszóházban.. de mindegyikben a szülők együtt játszottak a gyerekekkel... jó tudni, hogy mentesítve voltak :D :D de hogyan is? hiszen együtt játszanak ... :) (És most nem a szülinaposak ra gondolok, hanem a játszóházban leledző szülőkre gyerekekre úgy általában)
Nikita 666!
Egyetértek veled, az általad említett fórumtárs (Cappucino) valóban nagyon arrogánsan lépett fel az óvónőkkel, és úgy általában véve az állami óvodákkal szemben (korábbi hozzászólásaiban). Nos, ez utóbbival kapcsolatban szeretném megcáfolni Cappucino azon véleményét, mely szerint csak a magánoviban kaphat megfelelő nevelést a gyerek.
3 óvodás gyermekem van (egyikük nagycsoportos, az ikertestvérei pedig kiscsoportosak). A nagyfiam a kiscsoportot magánóvodában kezdte, ahol az alábbi gondok voltak:
- kis csoporttársát az apukája+nagypapája bokszolni tanította, és a kisfiú az óvodában a gyerekeken (köztük az én kisfiamon) gyakorolt. Hiába szóltunk, az óvónők képtelenek voltak kezelni (értsd a jól fizető, arrogáns apukának nem szóltak, hogy a gyereke ne verje a többit. Én egyszer szóltam az anyukának - nem volt egy okos teremtés a drága, így csak annyit mondott nekem, hogy az ő kisfia még kicsi: a gyerekére egyszer nem szólt rá);
- a magánóvodában véleményem szerint nem törődtek a gyerekek fejlődésével eléggé, inkább gyerekmegőrzőnek tűnt az egész. Volt ugyan hetente egyszer angol (szerintem nem sokat ér), de keveselltem a kézműves foglalkozásokat, stb.
Így a középső csoportot a kisfiam már állami óvodában kezdte meg, és most is úgy látjuk, jó volt váltani. Részben a fenti problémákat jobban tudják kezelni, részben pedig sokkal jobban szocializálódnak a gyerekek. Persze nem szeretnék általánosítani, és nem mondom azt, hogy minden magánovira jellemzőek ezek az alapvető problémák, de tisztelettel javasolnám Cappucino fórumtársnak, hogy néha gondolja már végig, mielőtt 'papírra" - jelen esetben a számítógépére - veti a rendkívül arrogáns véleményét a fenti témában.
(Megjegyzem, nem vagyok óvónő, 'csak' egy 3 gyermekes, magánóvodát és állami intézményt is kipróbáló szülő.)
Nem normális ahogyan gondolkodom?
Oké, átveszem a stílusodat veled szemben.
Egy gyereknek nem millió program kell hogy este 10 előtt ágyba bújjon és aludjon, hanem kiegyensúlyozott szülő-gyerek kapcsolat. Van különbség gyerek és gyerek között, vannak olyan kuriózumok mint a tiéd. De nem jellemző, és mint említettem, a szülőtől függ hogy a gyereke parancsolhat-e neki.
Játszóház hideg időben. Naná, az óvoda után az a legjobb. Főleg hogy mindig van néhány fertőzött gyerek. És amíg a gyerek játszóházban van, anyuka addig is mentesítve van a szülői feladata alól.
Tudod, a millió program között néha elvész a gyerek. A szülő látja, de a lelki szemeivel vak hogy mindent lásson.
Nem baj.
Nem normális, ahogy gondolkodsz. Szerinted a gyerekek között nincs különbség? Millió program, szervezett sport, játszótér, hideg időben játszóház. Nem, nem alszik el 10 előtt. Mert ilyen. Ha az oviban alszik, a fejemre is állhatok - ennyi az alvásigénye.
Ez egyáltalán nem így van. Játszótér, aktív szervezett sport, rengeteg program, semmi tévé és számítógép. Ha az oviban alszik, nem alszik este 10 előtt. Csinálhatunk akármit.
akik dolgoznak, és a ygerekek érdekeit nézik, nem szorulnak védelemre. akik meg várják, hogy tépjék az anyukák az ajtót.. azok pedig jobb lenne ha más szakmát választanának.
Kit védsz?? a jó ovónőket kívétel nélkül mindenki dícsérte a topikban. szerencsére én is ismerek nem egyet nem kettőt. Sőt ide is írt ovónéni akinek példaértékű volt az a pár sora. ajánlom figyelmedbe.
Akik a szülők életén csámcsognak munka helyett, azokat meg védheted, akkor se a dolgukat végzik.
Mondjuk én mindig rácsodálkozom, amikor emberek kikérik maguknak, hogy munkaidőben a saját munkájukat kell végezniük.
Hja, és még mindig nem értem, avval védesz másokat, hogy kitalálsz életeket és vadidegenekre ráhúzod? ?? evvel nem védesz semmit, csak mégjobban ártasz nekik...
Ki kell fárasztani, hogy elaludjon időben, írod. Haha. 3,5 éves a gyerekem, beírattam fitnessre, nagyobbak közé (heti kétszer másfél óra kőkemény edzés, akrobatika, futás) - és ha az oviban alszik, akkor se, sose alszik el tíz előtt. Csak ha nem alszik napközben. TV előtt nyugiztatni? Ugyanmár.