Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Egy nehéz döntés után
Létrehozva: 2015. január 27. 07:56
A megcsalás igen gyakran előfordul a mai kapcsolatokban, az okok különbözőek.. van ahol tartósan van jelen, van ahol egyszeri botlás, mégis felborul miatta minden.
Engem az a változat érdekelne - lehetőleg olyanoktól, akiknek van személyes tapasztalata - amikor tartós szeretői viszony után, amiben érzelmek is voltak nem csak szex, mégis megpróbálták valamilyen okból a házasfelek újra. Sikerült-e, ha igen, hogyan túltenni magukat a történteken...? Mi van, ha mindent megteszel, hogy bizonyíts, a partner még hónapok után is bizalmatlan, gyanakvó...?
Nagyon sok ertelmes hozzaszolas volt, nincs szukseg kiertekelesre, ugyanis a forumnak nem ez a celja. De ahogy neked tetszik.
A mi esetünkben tőlem nem tudta magát visszavenni, nem a szeretőtől. Nem mindig a szeretők a jobbak. csak mások. Nem kell mindig arra gondolni, hogy egy jobbhoz megy a férfi. Rájön közben, hogy ki a jobb.
Idaig ez a legertelmesebb hozzaszolas!Sok sikert ,es sok boldogsagot tovabbra is!
Nem latom, hogy o hol van. TE csaltad meg, hehe, ez a szokas, hehe. Te maradsz ki a haverral sorozgetni, hehe. O csupan lereagalja, statisztalja a te tetteidet.
"Amikor valaki rájön arra, hogy neki nagyon fontos a másik, még saját magánál is fontosabb. Amikor igazán szeretünk valakit. És nem csak a pénz, a gyerekek, a társadalmi elvárások, a szülőknek való megfelelni akarás van a lelkünk mélyén, amikor visszamegyünk. Vagy nem azért választjuk a megszokottat, akit egyébként szeretünk, mert az új már nem volt annyira csillogó, nem volt annyira csodás a mindennapok szürkeségében, gondjaiban.(...)
De a félelem, a görcs megbénít. Ha nem érzed, hogy a másik száz százalékosan a tiéd, hogy csakis érted, és csakis a kedvedért, a szeretetedért maradt veled, vagy jött vissza hozzád."
Ez 100%-ig pontos megfogalmazás!
"Nem abban voltak kétségeim, hogy szeretném-e megmenteni ezt a házasságot, hanem, hogy lehet-e?"
Csak akkor lehet megmenteni egy házasságot, ha azt az a fél akarja elsősorban és mindenáron megmenteni aki elment és elhagyta a másikat.
Amikor valaki rájön arra, hogy neki nagyon fontos a másik, még saját magánál is fontosabb. Amikor igazán szeretünk valakit. És nem csak a pénz, a gyerekek, a társadalmi elvárások, a szülőknek való megfelelni akarás van a lelkünk mélyén, amikor visszamegyünk. Vagy nem azért választjuk a megszokottat, akit egyébként szeretünk, mert az új már nem volt annyira csillogó, nem volt annyira csodás a mindennapok szürkeségében, gondjaiban.
Nagyon nehéz a megbocsájtás. Ez igazából nem megbocsájtás, mert szerintem a feleséged megpróbált megbocsájtani, különben nem fogadott volna vissza.
Igazából a bizalmat nagyon nehéz visszaadni a másiknak. A feltétel nélküli bizalmat, ami az elején minden kapcsolatban benne van. Nem tehet arról az ember, hogy nem bízik abban, akiben már csalódott. Ez óhatatlanul jön elő. Amikor a melóból felhív és azt mondja, hogy ma később jövök, mert túlóráznom kell, és még végig sem mondja, de a szíved elkezd kalapálni, a gyomrod összeszorul, az agyadban elkezd a vér lüktetni, és azt zakatolja, hogy "ja, persze", vagy azt, hogy biztos, hogy túlórázik?. És ez nem akaratlagos, még akkor sem, ha kényszeríted magad, hogy higgyél, bízzál benne. Mikor valóban tudod, érzed, mert bebizonyította, hogy szeret, és fontos vagy neki, mikor teljesen másképp viselkedik, mint akkor ...
De a félelem, a görcs megbénít. Ha nem érzed, hogy a másik száz százalékosan a tiéd, hogy csakis érted, és csakis a kedvedért, a szeretetedért maradt veled, vagy jött vissza hozzád.
Nem olvastam végig az összes hozzászólást, ezért nem tudom, hogy most hol tartotok.
Igen, én léptem félre. Szerelem lett belőle. Majd jött a józan ész döntése.
10 után lett belőle válás. Előbb, sokkal előbb kellett volna. Soha nem tudtam elfelejteni, a lelkem mélyén ott volt mindig az érzés. Nem derült ki, nem volt belőle botrány és megbocsátás, újrakezdés stb.
De nem volt már a "régi" és ezt mindketten éreztük. A végső lökést az adta meg, még időben, amikor tudtam: nem akarok olyan emberrel élni öreg koromban, akivel nem köt már össze semmi a gyermekeinken kívül.
Jó döntés volt. Külön-külön, boldogok vagyunk. Szerelemmel. A régi szerelemmel. 10 év után újra látni, érezni, a legjobb érzés, amit valaha megéltem férfi mellett. Nem miatta váltam el, magam miatt. Amikor döntöttem, döntöttünk, még a láthatáron sem volt senki. Sem ő, sem más. Egyszerűen csak nélküle akartam élni tovább az életem.
Te hiszed, hogy megmenthető a házasságod. De csak a Te hited kevés. Nem tudom mit érez a feleséged, mit látsz a szemében és mer-e őszintén vallani az érzéseiről.
Amíg ő nem őszinte önmagával szemben, addig mindketten csak vagytok ebben a kapcsolatban. Te a bizonyítási oldalon, ő az elfogadási, megbocsátási (nem tudom erre mi a jó szó) oldalon.
Párterápia. Egy pártatlan ember bevonása is segíthet. Ez fájdalmas és hosszú folyamat és közel sem biztos, hogy boldog vége lesz.
Magamat ismerve írtam le az előző hozzászólást. Én nem tudnék úgy a másikra nézni egy ilyen történet után. Én ezt nem is vártam volna el az ex-től sem. Igaz, az én félrelépésemkor már úgy éreztem, hogy nem veszíthetek semmit. Tisztában voltam, hogy mit nem adtam meg a férjemnek, mit nem kaptam meg tőle.
10 év elvesztegettet idő. Csendes várakozás, ámítás, önhitegetés és szembeköpés. Csak így tudok gondolni rá.
Nem csak magamtól vettem el 10 évet, hanem az exemtől is.
Érdemes volna a női lélek mélységeibe beleásnod magad. :)
Legutóbb Müller Péter: Férfi élet, női sors könyvét olvastam el. Érdemes volt nőként olvasni, férfiként meg pláne - szerintem. :)
Talán ráébrednél, hogy nem kell mindent megmentenie az embernek az életben.
En meg mindig nem erzem, meg azt sem, hogy legalabb sajat magadhoz oszinte lennel.
Regi idokben lehetett mindent lenyomni az asszonyok torkan, amikor is teljesen ki voltak szolgaltatva a ferjuk kenye kedvenek. Ma mar ez sem egeszen igy van. Hal'Istennek. Nem muszaj megbocsajtani, ha nem akarnak. Ill meg kell bocsajtani, de attol meg semmi nem valtozik, csupan az ember lelke lesz konnyebb. Szoval attol sem a tenyek, sem az erzelmek nem valtoznak.
Nem tudom, ilyen helyzetben a megcsalo egyaltalan mit var? Mit kepzel a masikrol? A masik mit kepzel? Most kellek, most nem kellek, most kellek, most nem kellek. Most kellek??????????????
Ez vicc, amikor jott egy masik maca, milyen konnyen visszavetted magadat. A felesegedet letojtad, legalabb megprobalod lemosogatni? A felesegedtol megis mit varsz? Hogy ropkodjon? Na, mit? Hat figyelj, eppen atvertelek, de holnaptol bizzal bennem.???
Tedd at magadat az o helyebe. O lelep a szeretojevel, teged otthagy 3 gyerekkel. Aztan egy nap csak kopogtat, hogy apuci, megjottem. Te meg tart karokkal varod. Na, persze.
A jatszmazas az egymas csondes gyilkolasa. Szep kis elet, vagy az egyik, vagy mindektto belehal. Persze, igy is lehet elni, be lehet igy is rendezkedni egy eletre, aki nem tud jobbat. En nem bizonygatnek semmit, befognam a pofamat, es tennem, ami az asszonynak jo. Az en idom eppen lejart, amikor azt tettem, ami nekem volt jo.
Én a feleségemtől nem tudom magam visszavenni, ezért is vagyok ma is vele.
Nem abban voltak kétségeim, hogy szeretném-e megmenteni ezt a házasságot, hanem, hogy lehet-e? Ez nem változott, mert bár szalad az idő, és én tényleg türelmes vagyok, úgy érzem megrekedtünk a bűnös-áldozat játszmában és úgy érzem ezt csak erősítem amikor nem megyek el külön programra, vagy amikor bizonygatom, hogy a kollégámmal ültem le beszélgetni munka után.
Annyiban aktuális ma is ez a topik, hogy továbbra is bízok benne, hogy valaki pozitív példával is idetalál. Addig meg olvasom az építő/támadó hozzászólásokat és igyekszek a számunkra is használható elemeket a napi gyakorlatba beépíteni.
Egeszen oszinten, amikor elmentel a masik novel, mit erdekelt teged, hogy az asszony mit csinal magaval. Hogy fejen all, megoli magat, megzavarodik, ehen hal, vagy eli vilagat, nagy kislany, meg tud elni magaban, nem igaz? Most akkor mitol izgulsz miatta annyira, megis, mi valtozott? Ja, hogy nincs mas no, most akkor mar o is jo??? a regi, megszokott?
Hat igen, amig te kimentel rutyogni, hacacarozni egy kicsit egy masik csajjal,a felesegedben egy vilag omlott ossze. Aztan hazametel,mintha mi sem tortent volna, es noszogatod az asszonyt, hogy mi lelte. Ilyen szimpla,azt hiszed? Tenyleg nezd meg azt a filmet, tanulsagos. A feleseg valaskor azt mondta, nem kell semmi 18 ev hazassag utan. A pasi meg orult ennek, magatol sem adott semmit neki. A draga szretoje meg mikor o, apasi bajbajutott, lelepett a pasi osszes penzevel. Feleseg mondta, a szeretod vitt el minden penzedet, amitol engem megfosztottal?
Lehet, hogy a vers utolso sorai fajnak a felesegednek?
Nagyon meggondolandó
kivel fekszel egy ágyba
milyen az ottelója
milyen a muskotálya
milyen legyen a padló
milyen legyen a szék
mire az ember lánya
leteszi mindenét
a jersey blúzt a szoknyát
a bugyit kombinét
nagyon meggondolandó
milyen legyen a szája
a mosolya a bokája
a pihéje a bája
milyen legyen az utca
ami hozzá vezet
milyen legyen a város
a kert a kerület
lesz-e szemében őrült
lángolás amitől
fölgyullad a világ is
ha a lány nekidől
Nagyon meggondolandó
mert aztán ott a lány
magában a szobában
meztelenül csak áll
szedegeti a cuccát
gyönyörű rongyait
meztelen köldökével
világokat vakít
kapkodja visszavenni
a szoknyát a tüdőt
szapora lélegzését
milyen volt azelőtt
nagyon meggondolandó
kit hogy lehet szeretni
milyen legyen az arca
milyen legyen a szék
mire az ember lánya
leteszi mindenét
milyen az íze szája
emléke muskotálya
a poharában a bólé
az üvegében a sörlé
az asztalán a sercli
mert van ahonnan többé
már nem lehet magunkat
sohasem visszavenni.
(Gyurkovics Tibor)
Ha ma ennyire hiszed, hogy megmentheto, akkor a topicra mar nincs is szukseged. Gondolom, januar 27-en, mikor a topic-ot inditottad, meg inkabb ketsegeid voltak a megmentest illetoen, kulonben nem inditottad volna a topicot. Mi valtozott azota?
De a feleséged is így hiszi? Vagy csak megerőszakolja magát? Nem véletlenül "hisztizik". Nyilván rettentő sebet ejtettél rajta. Ő mennyit tud a viszonyodról? Tudja, hogy évekig tartott, és nem csak szex volt, hanem érzelem is? Mert szerintem ez a variáció az, ami jóvátehetetlen. Nem erkölcsileg értem, hanem érzelmileg. Én legalábbis nem hiszek a két nőt is lehet egyszerre szeretni című mesében. Viszont ha igazam van, akkor menthetetlen a házasság. Lehet, hogy nem váltok el különböző gyakorlati okok miatt, de biztos vagyok benne, hogy lassan, de biztosan ki fog ábrándulni belőled a maradék érzelmeivel is. Kizárólag akkor tudod visszafordítani, ha magad is szeretettel fordulsz hozzá, nem sajnálatból az ősz halántéka miatt, meg a gyerekek, meg a kölcsön, meg a ki tudja mi miatt. Ha azt fogja érezni, hogy tényleg szereted, és el tudod újra csábítani, esetleg akkor menthető. De ehhez nagyon sok kitartás, a szó legnemesebb értelmében vett alázat kell, te meg nem úgy nézel ki.
Biztosan írták már neked, hogy az elvesztett bizalmat, amit az elején ajándékba kap mindenki a szerelmétől, az ilyen esetek után szinte lehetetlen visszaszerezni. Anélkül meg...
Az én cipőmben jártál, vagy a másik oldalon? Nem teljesen világos a leírtakból.
Érzelmekre hallgatni...: akkor sosem tudtad volna, hogy nem lehetett volna-e megmenteni, ma már legalább tudod. Tönkretette volna az örömödet a bizonytalanság. Így semmi kétség.
Én még hiszem, hogy megmenthető, amíg pedig ezt hiszem, addig ez a legjózanabb döntés amit csak hozhattam.
Ajanlok neked is, meg minden hasoncipoben jaronak, akit megcsaltak, egy filmet. Tegnap ment ujra a TV-ben. Nagyon jo humora is van, jo film, tanulsagos. A lelki fajdalmat, amit a megcsalo ferj okoz, jol szemlelteti a fizikai fajdalommal egyutt, amikor is a pasi 18 evi hazassag utan a szo szoros ertelmeben kidobja a feleseget a hazabol, mikozbenaz uj no mar ott van. Kihuzza a padlon a not a hazbol es kizarja. Lelkileg is vegigvezeti a vonalat. Hogy miert nincs visszaut. Merta no oda megy, ahol igazan szeretik ot. Mikor a pasi egyedul marad, mert vesztes less , senki nincs akozeleben, aki segit, csupan a volt felesege, akit kidobott a hazabol es kisemmizett. Megeri, kerdezi a no, es kerdezem en.
Cime: Diary of a mad black woman
Sikerült túltenni, mert a józan ész győzött.
Nem, soha nem lesz teljes bizalom és mindig marad a lélek mélyén gyanakvás.
Nem, nem éri meg. Csak felőröl és késői az ébredés, hogy az egész nem lesz/volt teljes. Nincs teljes megbocsátás, nincs újrakezdés tiszta érzelmekkel. Egyáltalán úgy ahogy van, hazug az egész.
Csak intelligencia kérdése, hogy két ember ezen érzések és gondolatoknak tudatában mennyire keseríti meg a saját és/vagy a másik életét. Intelligencia kérdése, ha kiejtettem a számon, hogy megbocsátok, akkor a legnagyobb dühömben és fájdalmamban se vágjam a másik fejéhez az előzményeket.
Éltem ilyen kapcsolatban és elmondhatatlanul jó érzés volt, amikor vége lett. Bárki bármit is mond: nyomasztó a lépten-nyomon felbukkanó kételkedés. Elmondhatom, hogy megpróbáltuk, de nem ment. Most már tudom, hogy legközelebb nem próbálom meg, mert részemről biztosan nincs értelme így. Éveket pazaroltam olyan érzésekre, érzelmekre, amiket nem tudtam visszahozni. Évekig tagadtam meg érzéseket, érzelmeket, amik most boldoggá tesznek.
Az igazi józan eszű döntés az lett volna, ha nem a józan eszünkre, hanem a valós érzelmeinkre hallgatunk akkor.
Koszonjuk, hogyan unnepeltetek? Nem reszletek kellenek, csak hogyan?
Koszonjuk,vettel a nejednek viragot,esetleg exert?Vagy egy szep vacsora egy kellemes helyen,ahova regen valamikor sokat jartatok ?Nem kell ,hogy draga hely legyen csak meghitt ,tele sok szep emlekkel!
Meg hatasosabb lenne ha nem is lenne semi kulonleges alkalom......
Hölgyeim, Boldog Nőnapot!
Mi lenne? Évekig átvágtad. Ne várd, hogy pár hónap (vagy akár egy év) alatt visszaálljon a rendszer. Meg szerintem később se. SEMMI sem lesz olyan, mint volt. Én sem hinnék már egy ilyen után. Könnyen lehet, el is hagynálak.
Ez kerdes? Csakis te.