Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyerekek és a tévé
Létrehozva: 2015. február 25. 10:24
Sziasztok!
Olyan sok helyen olvasni, hallani, hogy egy kisgyereknek nem tesz jót a tévézés. Szerintetek ez tényleg megalapozott? (természetesen nem szélsőségre gondolok)
Akiknek már nagyobb gyermekeik vannak, észrevettek valamiféle változást, amiért a kisgyerek, napi szinten 1-2 órát nézte a tévét? Nem lett elég kreatív? Nem szeret esetleg mozogni? Elhízott?
Bizony! Itt ez a sok izé, a Minimax, meg isten tudja, mik még. És ha adott egy háttértévéző család, akkor már kész a függőség.
És igen, az olvasás; örülök, hogy írtál erről is.
Én úgy gondolom, hogy ha a gyerek nyugis, biztos érzelmi hátteű családban nevelekedik, megfelelően ingergazdag a környezete, akkor 1-2 Tom és Jerryvel nem lehet kizökkenteni, vagy ártani neki, több kell hozzá. :-)
Az, hogy a fiadat ez hogy érinti/hogy érintené, hogy nem tudja, mi az a Verdák, az a személyiségétől függ. Én pl. kisgyerekként (is) kicsit antiszociális voltam, ezért hidegen hagytak az ilyen témák - már csak azért is, mert total nem érdekeltek a TV-s rajzfilmek. Akkor is bénának tartottam a legtöbbet, a maiakat meg - mai fejjel - fokozottan.
Hááát, nem annyira...
Szerintem pl. annnyira k... jó a Metallicatól a Whisky in the Jar de az nem az a plafont bámulós zene, és ugyan gyönyörködöm benne, de valahogy fura ezt a szót használni erre. :-)
És képzeld, amikor 3 löki egyszerre a napi élményt, és néha próblja ehhez a másik kettőt elhallgattatni. :-)
Most is folyamatosan csipognak - hétvégén egymásnál táboroznak a földön. :-)
Igen, én is emlékszem, régem 19.15-kor köpött a TV Maci, negyed óra mese, oszt' viszontlátásra, minusz hétfő, mert akkor adás sem volt.
Most reggel 6 és este 8 között Minimax folyamatosan elérhető, és az még a legszelídebbek egyike...
Oké, de mindezt óvodásan (ne adj' Isten, bölcsisen) tetted, vagy már mondjuk kisiskolásan?
Mert nagyon nem mindegy. Lásd: többünk által belinkelt cikk.
Egyébként a felnőtteknek szóló műsorok még kevésbé ártalmasak, mint bizonyos rajzfilmek. (Olvastam egyszer, hogy végeztek egy kutatást, és kiderült, hogy a leginkább a rajzfilmek emelik meg az agresszivitást a gyerekben.)
Amúgy kisiskolásan már én is TV-ztem anyukámmal meg tesómmal együtt, néztem a Dallas-t például:) Meg milyen ünnepi hangulatom volt, mikor ott nyaraltam nagyszüleimnél, voltunk vagy 10-en, és este mindannyian beültünk a TV-s szobába Dallas-t nézni:)
Alább említett 8 évesem Thomas előtt is lazán elülne, mint az iszap. :-)
ok, az én tvzős ismerőseimből mérnökök, szerelők, infósok , orvosok lettek... De ki tudja mi lett volna belőlük ha nem néznek kisgyerekként tvt :D :D
Lehet...nem ismerem, nem tudom.
De biztos? Én legalábbis sokszor lepődöm meg, hogy szülők által mennyire "életkorilag alul vannak pozicionálva" bizonyos mesék, zenék, gyerekprogramok. Pl. itt van Gryllus Vilmos, aki nem egy lemezére rá is írta, hogy dalok óvodásoknak és kisiskolásoknak, a koncertjein meg az átlagéletkor úgy sacc/kb. 3 év. A kisiskolásoknak már ciki ez a zene, vagy a szülő szerint ciki már nekik?
(Ez most csak eszembe jutott, példának írtam.)
Hááát, azért nem mindig:) A csendben építgetés a kisebbik fiammal megy inkább, a nagyobbik azért dumál közben; ha pedig a kettő együtt épít, akkor pár percen belül garantált a hiszti/verekedés...
De mondjuk 1-1 k.rva jó szám sem köt le ily módon? Hogy csak ülsz/fekszel, és gyönyörködsz a dinamikájában/énekben/ritmusban/stb.?
Olyan szempontból legtöbbször én is csinálok közben mást, hogy mondjuk énekelem is közben (meg többnyire olyan házimunkát végzek, amihez nem kell agy), vagy ilyen táncos helyeken kifejezetten a nagyon táncolósak közé szoktam tartozni, de amikor belebotlok (itthon) 1-1 nagyon nagy alkotásba, akkor van, hogy a kanapén ülve+tátott szájjal, csorgó nyállal hallgatom végig:)
Ez egy igazi korrekt, őszinte hozzászólás!
Hihihii..na, ja, ez a csendben üldögélés nekem is szemezszurt.
Fiamban annyi szó van naponta, mint 3 pletykas vénasszonyban együttvéve.
Ő es a csend...muhahahaaa
az csendtoresnek szamit hogy a kislanyom vagy en mindig dudoraszunk vagy eneklunk ilyen szerelos epitos dolgok kozben ?
Sajnos vannak nagyon primitív emberek, akik kb. büszkék arra, hogy a fiuk első szavát egy reklámból tanulta, vagy hogy úgy tanult meg először átfordulni, hogy a tévé irányába küzdötte át magát hátról hasra. Tanultam pszicholingvisztikát, de szerintem józan ésszel is be lehet látni, mekkora különbség van aközött, ha a gyerek élő embertől, a száját és a hangképzési technikát is látva tanulja meg a szavakat, mintha egy géphangtól, ne adj isten szinkronizált vagy rajzfilmből, ahol még a száj is másképp mozog, mint amilyen hang jön ki rajta. Egy pici baba még minden létező beszédhangot ki tud ejteni, és mikor gőgicsél majd gagyog, ki is ejt. Én pl. kis busmannak hívtam annak idején a lányomat, ebben a korszakában :D, mert annyira édesen kiejtette az összes csettegő hangot is, amit a busmanok. :))) Aztán a környezete beszédhangjaira szűkíti le a hangképzését, a többit elfelejti, az viszont nagyon nem mindegy, hogy amit megtanul, azt hogyan rögzíti. És ez csak egy minimális kis aspektusa a dolgoknak, de nem véletlenül van ennyi beszédhibás gyerek, az biztos. Szóval számomra a gyerekbántalmazás fogalmát bőven kimeríti, ha csecsemővel tévét nézetnek. Ha már ért egy neki szóló mesét, vagyis tud már beszélni, és úgy néz meg egy félórás mesét, nyilván sokkal jobb eset.
És hogy mi is néztünk tévét... igen, néztünk. De napi egyetlen tízperces mese volt hétköznaponként! Most meg mit csinál egy ovis? Megnéz egy Jégvarázst, ami másfél óra. Bekapcsolva marad a gyerektévé, és rápakol még vagy két órányi egyéb mesét, hiszen folyton jön a ládából... még ha játszik is közben... oda-odatapad...
Vagy ahhoz is teljesen hozzászoknak, hogy az olvasást nézéssel pótolják. Szabályosan rosszul vannak, ha egy-egy kötelező nincs megfilmesítve. Aztán meg csodálkoznak, hogy három oldalt megírni képtelenek, mert annyi lenne az elvárt egy érvelő esszében az érettségin. Mit lehetne írni három oldalt? Drága gyerekem, ha olvastál volna egyetlen regényt is, rájöttél volna, hogy három oldal valójában nagyon kevés ahhoz, hogy komolyan kifejtsd valamiről a véleményed, szinte csak címszavakban lehetséges... persze akkor lenne valamiről kifejtendő véleménye, ha olvasott volna, társalgott vagy vitázott volna, nem egynapos korától a tévé előtt ült volna órahosszakat. :(
Hát a tv olyan helyekre is elvisz amit nem tudsz eloben megnezni. bar lehet a nagypapa eloben mutatta meg a tenger elovilagat... nekunk poroknak elsokorben ez konyvekbol es ismeretterjeszto musorokbol jut.
Teljes mértékben egyetértek veled. A Hüther-cikkből egyértelműen kiderül, hogy neurológiailag az is káros, ha a gyerek a Thomast vagy bármilyen tudományos dokumentumfilmet néz. Az megint egy más aspektus, hogy pszichésen (nem biztos, hogy ez a legjobb szó) nyilván nem mindegy, hogy a Ho-ho-ho-horgászt nézi vagy a Fűrészt (nyilván túlzok).
Ugyanakkor, és ezt is már elmondtam, a 21. században élünk, és bármennyire is káros a tévé nem fogom teljes mértékben kizárni az életünkből, de megpróbálom minél később "bevezetni", és nyilván korlátozott időtartamban. Már írtam, hogy számomra egészen elképesztő, mikor néhány hónapos gyerekek tévét néznek, de nyilván mindenki úgy tesz, ahogy számukra jó.
Annak, hogy az én gyerekem is fog tévét nézni, több oka is van:
1. Én sem vagyok szent, nyilván nekem is jól fog jönni 10 perc csönd és bambulás.
2. Mint írtam, a tévének közösségformáló szerepe is van. Nekem nem volt megrázkódtatás, mikor a munkahelyemen nem tudtam bekapcsolódni a társalgásba, amikor mindenki a Győzike-show-ról beszélt, de vajon a fiamat hogy érinti, ha az oviban ő az egyetlen, aki nem tudja mi az a Verdák.
3. Szerintem a túlzott tiltás kontraproduktív lehet, az sem jó, ha mondjuk vendégségben meg ki sem lehet robbantani a tévé elől, mert végre nézheti.
Amúgy az a véleményem, hogy minden káros dologtól úgy sem tudjuk megkímélni a gyereket, így talán a legfontosabb, hogy a mértékben szabjunk határt.
áááá.. A Kakukk és a Magilla tök jó volt. De én imádom a mai napig Csőrikét és Tom és Jerryt is.
Most visszagondolva gyerekkoromra ...
Belegondolok, hogy tutira néztem napi szinten egy óra tv-t, hétvégén biztos többet is, kivéve talán hétfőnként nem, mert nem volt adás. Például csak a Columbo egy órás, és arra kifejezetten emlékszem, hogy végignéztem (ovis koromban), - ettől akár már pszihopata is lehetnék, hiszen abban gyilkosság is történt.
Hétvégente voltak délután rajzfilmes blokkok, pl gyalogkakukk, magilla gorilla, esténként meg a szokásos tök jó visszaemlékezni rá rajzfilmek (PomPom, Ho-ho-horgász, VUK). A filmek is legalább másfél órásak voltak. Hát ha ezeket mind összeadom, lehet, hogy egész nap a tv előtt ültem ????
Nézzük csak, jó voltam matekból, még a mai napig se vagyok elhízva, szerintem tök "kreatív" lettem/vagyok, imádok utazni, kirándulni. Az igaz, hogy ha a Columbot, mivel most is megy, ha véletlenül látom, sikitó frászt kapok tőle és rögtön elkapcsolom :-D
Szerintem mindenki gondoljon bele abba is, hogy valószínűleg ő is nézte azt a tv-t gyerekkorában (legalábbis a mostani 30-40 eves korosztály), szóval nézzünk már magunkba, mi lett belőlünk! :-D
A Thomasos mesék pont éppen kisebbeknek valók, nem hiszem, hogy egy 5-6 évest még lekötne ...
ez aranyos volt, ez eszembe juttatta azt az esetet, mikor a fiammal mindketten betegen otthon nem is tudom hányadszorra néztem meg a Robin Hood-ot (rajzfilmen) ...
Nálunk a LEGO-zás sem csendben építést jelent. :-) Szerintem az enyémek jóval zűrzavarosabb csapat, mint a Tiéd. Más hőfokon működnek, ahogy azt a leírásodból ki tudom venni. :-)
Én magam sem tudok zenét úgy hallgatni, hogy ülök, nézek ki a fejemből és figyelek. Nem köt le.
Gyerekeim tudnak egy felé figyelni, pl. LEGO, társas, építés, szerelés, rajzolás, ezek mind aktív dolgok, de passzív figyelemre nem sokáig képesek.
Meseolvasás is megy persze,de ennyi és nem több a passzívból. Olvasok este fél óra mesét. Tuti, hogy nem ülnének le nyugton még fél óra zenét hallgatni. Még a kisiskolásnak is nehéz a passzív figyelem az órán. Ebből a szempontból lehet, hogy a fiad nem a nagyátlag.
Ez megint egy olyan kérdés, ami alapvetően nem vitakérdés, hanem tényeké, vagyis vitázni elég felesleges dolog róla. Nem is olvastam még életemben olyan tanulmányt a témában, pedig elég sokat olvastam, amely azt mondaná, hogy egészen pici korban nem káros tévére szoktatni a gyereket. De, az. Ettől függetlenül itt bejönnek azok az "érvelési" technikák, hogy amit én csinálok, az még jó, ami már ennél is több, az túlzás, rossz. Mint a verésnél: ki van mondva, hogy gyereket verni tilos, törvénybe ütköző, de ha én verem x mértékig, az még "belefér"... Legalább őszinték legyünk már: attól még, hogy csinálja valaki, nem fér bele. Attól még, hogy azt mondom, nálunk is van tévézés, attól az még nem válik jóvá egy gyermeki agy számára.
Minden ilyen topikba belinkeli valaki Hüther professzor tanulmányát a gyermeki agyra a tévézésről, itt is az első vagy második megjegyzés volt, ha jól láttam. Eszerint a fejlődő agyra a megélt mozgások vannak csak fejlesztő hatással, a készen kapott kép éppen elkényelmesíti, elaltatja a fantáziát. A testélmény teljesítményt és önbizalmat növel, a készen kapott tévékép legfeljebb ha némi elméleti tudást. A kialakult idegpályákkal bíró agy már másképp értelmezi a tévét, mint a fejlődésben lévő.
Visszatérve az első bekezdésemre: én se tudtam teljesen ellenállni a tévé kísértésének, na, nem a kiságyból nézte a gyerek a tévét, amikor még járni sem tudott (ilyen képeket is látok néha még a fb-n is, és bizony nem a gyerek miatt nem lájkolom, hanem mert totál ki vagyok akadva, hogy lehet arra egy szülő képes, hogy a kiságy mellett bekapcsolt tévét hagyjon, amit a gyerek zombiként bámul szerencsétlen...) De kétéves korától már nézett meséket. Nem vagyok rá büszke, hogy hagytam neki és most is hagyom. Nem túl sokat, ideje se lenne rá, hogy órákig tévére tapadjon. De nem áltatom magam azzal, hogy ez még "belefér", mert igazából nem férne bele. Kb. most kezdhetne el tévézni, ha az ajánlásokra hallgatok. Úgy tízéves korában. Úgyhogy belátom, a saját kényelmem érdekében néha a tévé mellett döntöttem, de nem állítom azt senkinek, hogy ez helyes lenne, csak azért, mert én is így csináltam...