Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
aki kefél az tudja, hogy nem képtelenség a terhesség
ha nem sterilizált
KELL hogy tudja
szörnyű
pedig a pasiból eredően humoros műsor akar lenni
de aki látja azt a sok zakkant gyereket, nem hiszem, hogy szórakozni képes rajta
azokat szerencsétleneket is önző emberek kárhoztatták erre a világra
féllábbal a gödörben akkor nem szaporítanád az álományt
gondolom
nem keveset beszélgettünk privát is
a rossz eseményeket mindenkinél az idő gyógyíítja
ANNAK semmi értelme ha a sebeket egy emlék folyamatosan felszaggatja
"pór"szülők - PÓTszülők (mégis csak az mostoha szót kellett volna bennhagyni, azt legalább helyesen írtam le, mielőtt kitöröltem...)
Igen, az élet örök, és néha kegyetlen. Időnként akár nagyon kegyetlen is tud lenni. Amiben mégis ott vannak az örömök, a boldogságok apró mennyiségben. Van akinél meg olyan nagy mennyiségben is, amivel mások nem tudnak mit kezdeni, még csak értelmezni sem.
Ennek a hölgynek az esete nem egyedi. Sajnos, ő is azok közé tartozott, akik akkor kapták a gyermeküket, mikor bajuk mellé még választani is kellett. Ez a hölgy a férjével együtt (!!) azt választotta, hogy esélyt adnak a beindult életnek, és emiatt kockáztatják a jövőt. Láttatlanul biztos vagyok abban, hogy a gyermeket váró nő teljes tudatával választotta a gyermekét, amihez az apa maximális egyetértése, támogatása és segítsége is kellett. Már csak azért is, mert a terhesség ideje alatt elkészült videókat neki kellett elkészítenie.
Hogy tudták, vagy csak sejtették, hogy a feleség nem sokkal fogja túlélni a szülést, azt nem tudhatjuk, de hogy annak már elhatározásukban is benne kellett legyen, azt biztosra lehet venni. Ők, minden lehetőség ellenére az életre, annak továbbvitelére szavaztak. Hogy erről mi néhány embernek a véleménye, ez teljesen lényegtelen. Nekik ez így volt jó. Ha ismertem volna őket, biztos hogy nagy ölelések közepette örültem volna velük együtt.
A gyermek apja az, aki a megszületett élettel kapcsolatos feladatokat, a felnevelést felvállalta. A kislány nem hogy nem lett árva, hanem gondos, szerető apa mellett fog felnövekedni.
Aki, ha remélhetőleg még egyszer szerelmes lesz, akkor szerelmében meg fogja tudni találni azt a méltó társat, akivel a kislányt közös szeretetben és örömmel fogják tudni felnevelni. Mert a "pór"szülők is tudnak olyan jók lenni, mint az édesszülők. Sőt, akár messze jobbak is.
szereto hug vagy nover???? az apanal van!!!! az apa el!!!!
komolyan ugy beszeltek itt tobben mintha a gyerekek szuznemzessel az anyjukbol pottyannanak ki.
annak a kislanybak van apja is!!! nem lett total arva!!
tudjatok az apak is kepesek felnevelni gyerekeket.
Pontosan.
Nehéz úgy előre felelősen szülőnek lenni, hogy egy kisebb vagyont kellene összegyűjteni a vizsgálatokra.
Így is a legtöbben már későn tudnak csak vállalni gyermeket, egzisztenciális okokból.
Nagyon sok párnak születnek gyermek/eik/ úgy,hogy semmilyen betegségükről nem tudnak,egészségesnek gondolják magukat,de hirtelen mégis kiderül valamilyen előre nem tudott,akár genetikai vagy más betegség,amit örökölnek az utódok,megbetegszenek. Mennyivel lesz jobb helyzetük ezeknek a gyerekeknek? Vagy az "bocsánatos bűn",ha előzőleg nem tudtak a szülők örökletes v. genetikai betegségről? Vagy hirtelen balesetben meghalnak a szülők és árván maradnak a gyerekek? Az mennyivel szerencsésebb a gyerekek szempontjából? Mert nem tudták előre a szülők az mit változtat a gyerekek helyzetén?
Ha tudod, felelősséged is van....
Ha valamennyien a véleményeden lennénk, az mennyire lenne érdekes?
Inkább unalmas, nem?
Így viszont több szemszögből is megismerhetünk egy témát, egymás véleményének köszönhetően.
Háát....a világ színesen pulzáló mondjuk a kulturális, zenei, gasztronómiai sokszínűségtől, a különböző utazási élményektől. Én nem látok semmilyen izgalmas pulzálást egy csecsemőt anya nélküli létre ítélésében. Tudatosan.... Akármi is a háttere.
Akinek van gyereke, sőt gyerekei, attól nagyon furcsa ez a kijelentés.
Nekem még az is furcsa, hogy megszületett, élő emberről lehet így beszélni egyáltalán, hogy jobb lett volna ha meg sem születik.
Második részt általánosságban mondom.
Ha belegondolunk, egy gyermek az, akiben két szerető ember örökre eggyé válhat.
Szerintem ez a legcsodálatosabb lehetősége az érzelmeink maximalizálásának.
Bocsánat, csak egyszer akartam kifejteni.....a lassúnet áldásos hatása.
Ettől színesen pulzáló a világ, hogy különbözőek vagyunk, különböző érték rendekkel.
Bizonyos szellemi képesség, és testi épség alatt szerintem sem szabadna engedni a mértéktelen utód vállalást, max. egyet, ha meg szeretnék élni a szülői érzéseket.
Akikről írsz, ezek azok akik kamatyolnak és csodálkoznak ha kiderül hogy óvatlanok voltak.
Előrelátó gondoskodás az lett volna, ha mondjuk egy szerető nővér vagy húg azonnal magához veszi a kislányt. A videózgatás, az életcsodája-romantika és a majdani digitális felbukkanás meg nem az. Önző és felelőtlen volt a nő. Szegény kicsi lány....
Itt egyetlen helyes döntés lehetett volna: nem megszülni. A kemoterápia rizikója miatt már önmagában orbitális felelőtlenség volt megtartani a terhességet. Szegény kislányt arra ítélni, hogy anya nélkül nőjön fel? Életcsodája meg egyéb műromantika, ugyanmár....szerintem felháborító, ahogy van. Nem is értem, miért alanyi jog az anyaság?
Hihetetlen igényük van a szépre, jóra, legalább annyira, ha nem jobban, mint sok embernek.
Még a tisztaságra is!
Nem egy esetben tartottam már sokkal kulturáltabbaknak a kutyáimat, mint sok embert.
Durvát fogok írni.
Ha kizárólag azok szaporodnának, akiknek valóban áldás a gyermek, és gondját is tudják viselni, akkor nem lenne energia, víz, és légköri problémánk, csak hogy a nagyobbakat említsem.
Ész nélkül szaporodik mindenki.
Akkor mondhatjuk, családi tradíció a jó család:)
Elképzelhető.
De amikor baba nélkül is teljes az élet, akkor nem az emo kerül előtérbe.
Akkor, per pillanat beteg ember mellett igen, a döntés a gyerek vállalása. De a halál után már nem olyan biztos, hogy az a döntés volt a megfelelő. A gyászt nem tudja megélni, hiszen van valaki, akiről gondoskodni kell. Azt biztosan te is tudod, aki nem éli meg a gyászidőt, annál később valamilyen úton ki fog törni, sokkal nagyobb erővel.
Én nem szülném meg betegen, a halálom után elengedném a társam, nem tennék ilyen érzelmi terhet rá. Ha kérne rá, talán akkor igen. Nem tudom.
Igen, az emberek hajlamosak nem értékelni azt, amit könnyen megkapnak.
Akinek nehezebben adatik meg, az nagyon tudja értékelni.
Mint a cikkben szereplő beteg anyuka.
Igazi önző, felelőtlen nő. Bocs,de ez hülye műromantika, hogy az élet csodája meg videók az anyáról, aki számolni tanítja.....szegény kislány. Nincs anyukája. Nem tudjuk, hogy gondoskodott a nő anyapótlóról egy, mondjuk szerető nővér személyében vagy csak videózgatott? Engem kifejezetten felháborít ilyen fokú önzés, ráadásul süket dumába csomagolva , hogy az élet meg a csoda.
Nem lett volna szabad megtartani a terhességet, semmiképp. Tényleg nem értem, miért jár alanyi jogon az anyaság.
Lehet egy kutyát is szeretni, nagyon is.Túl vagyunk rajta.Valami elveszett belőlünk is amikor itt hagyott bennünket.
Csak most senki ne kezdje el, hogy a hűsége azért volt teljes mert enni és inni kapott.Hogy ezért szeretett volna.
Mert sokan ezzel érvelnek, hogy Szépséget és társait életükben- halálukban kicsinyítsék.
Talán bizony a böfögő, sörszagú és követeledző nem eb, nem azért nem enged maga mellől, mert ő is akarja az élemet és ellátást? Ezért képes még úgy ahogy tartani magát.Mert elsz tiszta ágya, étele, stb.
Melyik a nemesebb?
Jaj, kicsit elkódorogtam más felé.Bocs.
Fiktíven nehéz mutatvány is lenne a szaporodás:))