Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Egyke nem játszik egyedül?
Létrehozva: 2016. március 1. 09:33
Sziasztok!
Szeretném előre leszögezni nem problémát szeretnék itt megoldani, csak beszélgetnék olyanokkal, akik ismerik ezt a jelenséget. ;)
Nem egyedi a mi esetünk, hallottam már 2-3 ismerőstől (de nem többektől). Ti is azt tapasztaljátok, hogy egy óvodás korú egyke gyermek nem tudja otthon elfoglalni magát egyedül?
Én mindig csak legyintettem "majd később jobb lesz, ahogy növekszik". De semmi. Módszeresen kikerüli a játékot. A múlt héten már egy jutalmazós rendszert is bevezettem, mondván talán ez motiválja (mert eddig ezzel a módszerrel mindig sikerült bizonyos dolgokat elérni). De nem. 10 perc önálló játékot kérnék naponta, ez talán nem sok. De csak hárít.
Természetesen engem meg az apukáját szívesen hívja játékba, meg is mondja mit, hogyan csináljunk, de bevallom, ez a tevékenység -közel a 40hez- mindkettőnket fáraszt és untat egy idő után. És sajnos otthon nekünk nem csak a játék van, sok a házimunkánk is, amit el kell végeznünk.
Mit gondoltok, általános jelenség ez? A ti gyermekeitek sem akarja egyedül elfoglalni magát?
(természetesen az egykékről kérdezek, mert tesók bizonyosan sokkal jobban elvannak együtt is, nem igénylik ennyire a szülőket)
Köszi a válaszokat!!
U.i: ne legyen vita! ;)
De miért tenném? Ha ordítok, akkor ordítok, miért kéne titkolni?
Igen, vannak játékok, amire a gyerekeket tanítani kell. Nyilvánvaló ez nem egy iskolás tanítás, hanem együtt játszást jelent, később majd megy egyedül. Ilyen pl. a Meccano.
Hogy honnan jön pl. a dínós szerepjáték, az passz. Nekem nem olyan élénk a fantáziám, amire ezek a dínók otthon képesek.
Két nagyobb fiam 7 és 9, mostanában vannak olyan próbálkozások, hogy ketten leülnek mondjuk malmozni, vagy sakkozni, de sok vita adódik még szabályértelmezésből. Jobban megy még az együtt társas, de arra vevő vagyok, mert szuperek vannak, nem csak a halál unalom dob-lép játékok.
nem találom
a youtube van egy film
nő órákat olvasott a babának
a gyerek 3 éves korától fogja a könyveket és olvas, lapoz és olvas 2-3 órát is
simán sokan bevennék, hogy valóban tud olvasni, annyira úgy csinálja
de aki érti a nyelvét, hogy halandzsázik az jókat kacag
ezeknek te is itt az egyik fő hazugvagy
aki biztos ordít csak hazudja, hogy nem
feltehetően ez van
én arra emlékszem, hogy apámmal, nagyapámmal szereltem és játszottam, vagy a kiskomáimmal
egyedül is szerettem a meccano-ból építeni
de szinte biztos, hogy akkor már 5-6 éves voltam
arra pontosan emlékszem, hogy 4 évesen kezdtek zongorázni tanítani, az anyám a nagyanyám és a tanár vilma néni
de egyedül azt is csak később csináltam, mikorra már valamennyire megtanítottak
valszeg a gyerekeket játszani is eleinte kell tanítani, mint mindenre
Menni fog ez. :-) Szerintem nincs semmi baj nálatok, legalábbis annyiból, amennyit leírtál.
Légyszi minket hagyjatok ki ebből. Köszi.
(Én nem azért nem balhézok, mert magamba fojtok valamit, hanem mert sok dolog egyszerűen nem érint meg. Távol álljon tőlem a gyomorfekély, én aztán igazán nem tartom magamban a véleményemet egyetlen pillanatig sem, sőt, nem is csomagolom és kertelek.)
Ez még esetünkben nem igaz, mert ő még nincs abban a korban, hogy ilyen-olyan különórákra járjon. És bevallom én ezt egyáltalán nem is szorgalmazom, majd ha kicsit alakul, akkor választhat valamit. De nem fontos.
A nagy család sem igaz, nagyszülők vidéken, nem tudunk napi kapcsolatban lenni. Nagynénik-nagybácsik szintén szerteszét a világban.
Szerintem ezt nem lehet így kijelenteni, hogy "azok a gyerekek, akik". Mindenre van példa és az ellenkezőjére is. A környezeti hatásokon kívül jelentősen részt vesz ebben az alaptermészet.
Ahogy írtam és unatkozó egyke voltam. A 3. fiamat pedig folyamatosan körülveszi a 2 kis korkülönbséges egynemű tesó, ennek ellenére ő tud elmélyedni a saját kis szerepjátékaiban hosszú időn keresztük.
a nem gagyi tévézés annak szólt, (de ugye ezt felfogni is ész kéne) hogy a herceg akit én fikáztam az olyanokban beszélt, NEM gyagyi rtl pletykák alapján van az a véleményem ami
és ezt aki nem csak a szart nézi az tudja is
most is hazudsz
páran, te is, igaz még csak nem is gerincesen egyenesen lehazugoztátok azokat akik nem ordibálnak és leírták úgy is lehet élni
jólnevelt ember úgy beszél másokhoz, hogy azok az értelmiszintjűk szerint megértsék
elég sokan nem beszéltek itt hozzátok világosan egyenesen, finomkodva vázolták mi is az ordítozás
én elmondom egyenesen suttyóság
egyik megfogalmazást sem tudod felfogni ez világos
folyamatosan lehazugozod azokat aki nem olyanok mint te
és ha ezt virágnyelven is teszed, akkor is primitívség
Viszont tegnap történt egy jó dolog. :)
Lehet, neki nem a konkrét játszás a játszás, egyedül elfoglalás. Mondjuk azt annyira sose szeretett otthon.
Viszont tegnap délután arra lettem figyelmes, hogy bevonult a szobába és hangosan "olvasott" magának annapetigergőt. :) Olyan cuki volt!! És ugyanez megismétlődött ma reggel is. Előttem még kicsit szégyelli magát, ha "felolvasásról" van szó, de mondtam reggel neki, hogy én sminkelek, közben pedig hegyezem a fülem és ha szeretné, akkor hallgatom a mesét. :)
El is magyaráztam neki, hogy ennek én nagyon örülök és nem muszáj ténylegesen játszani, hanem ez is szuper elfoglaltság.
Az is lehet, hogy még nem érett eléggé, hogy egyedül molyoljon.
Mert szerintem 4-5 éves korunkra nem sokan tudunk visszaemlékezni. Legalábbis azt hiszem. Nekem vannak emlékképeim gyerekkoromból, de inkább már sulis korból.
Fogd már fel, te nem gagyi tv-ből tájékozódó suttyózó úriember, hogy nem biztos, hogy én is úgy gondolom, hogy a non-plusz-ultra "csillagosék" jobbak, mint mi, úgyhogy talán nem kéne állandóan velük példálóznod. Fogd már fel, hogy nem irigylem őket, mert rövid távon gyomorfekélyt kapnánk, ha úgy kéne élnünk, mint ők. (Szerintem majd ők is rájönnek, ha együtt lesznek még pár évig. Vagy nem. Különbözőek vagyunk.)
Nem hazugoztam le senkit, annyit állítottam, hogy NEKEM furcsa, ha évekig, évtizedekig együtt élő párok azt állítják magukról, hogy soha nem merült fel semmiféle konfliktus közöttük. Ha szerinted nekem ez azért furcsa, mert egy egy suttyó iskolázatlan idegbolond állat vagyok, hát gondold így. Bocs, de ha párkapcsolati tanácsokra van szükségem, nem pont téged foglak kérdezni.
És ezt az ordenáré sértegetést most már lassan hagyd abba. Mutasd már meg, hogy milyen jól nevelt vagy, ne csak mondogasd, mert így nem túl hiteles...
te csak azt tudod elképzelni amiben szocializálódtál
itt egy barátom aki olyan neked normális üvöltözős szülökkel nött fel
már gyerekkorunkben mondta, hogy csak legyen felnőtt, (ezeket a nemnormálisakat örökre elfelejtem)
(ö már gyerekkorában is látott normális családokat) 15én lesz 51. éves 1983. márc 16a óta nem beszélt, nem találkozott az anyjáékkal, azt se tudják azóta merre lakik, mi a telszáma
és ha netán nem tudod a suttyómódiban milyen az élet, akkor itt olvasgathatsz
egyszerűen nem vagy tisztában pár alapdologgal
normális ember, nem mondja másokra, hogy hazudik, ha azt nem látta (a csillagos miért színezné az urával lévő viszonyt?)
normális ember, nem idegbolondmódban intézi a problémákat, főleg nem olyanokkal, akikkel még másnap is közös dolgai van
normális ember, amikor látja, hogy valamit nem jól csinál, akkor nem kezd másokra hibákat ráaggatni azzal mentegetni fel magát
normális ember, tanul abból ha látja, hogy a jobban is lehet olyat csinálni, ami neki nem megy
normális ember, nem képzeli be magának, hogy az az életvitel a normális, amit a természetinépek csinálnak az iskolázatlanságuk és a neveletlenségük miatt (civakodnak mint a cigányok)
normális ember, ha magánál jobbakat lát, akkor nem lesz dili és nem akarja a jobbakat szarnak beállítani
ahogy már írtam, tőlem mindenki a társával úgy ordít ahogy akar (nem velem próbálja)
de ha másokat csípőből lehazugoz (ahogy itt is kezdődött) akkor a tükröt elé teszem (hé suttyó)
Gondolom ez mas gyerekkel is igy van,nem csak az egyke,lehet hogy a fantaziaja meg nem olyan kifejlett,de az meg sokat valtozhat!A szulok [te foleg]azert vannak ott ,hogy feljesszek az igenyeit..a hirtelen haragsagot meg nevezzhetjuk annak is ,hogy gyorsan gondolkodik,es lassu neki az eredmeny!
En megertelek,az ember elkezdd olvasni egy erdekes topikot,aztan jon a kocsi,hutcsi,nikita,es el lehet felejteni,kar....Sok szerencset a csemetevel!
Nettó hülyeség.Duplaegyke vagyok.
Egyke a gyerekem, mindigis jól tudott játszani akár magában is.
Én is egyke vagyok és én is jól el tudtam lenni magamban is,ha nem adódott más-
Azok a gyerekek nem tudnak önállóan játszani,akiket mindig "túráztatnak", produkáltatnak,"foglalkoztatnak,fejlesztenek", 22 -féle különórűra cipelnek és nem tanulnak meg egyedül lenni.
Illetve pont azok a gyerekek tudnak kevésbé játszani egyedül,akik körül túl nagy család van,akik megszokják, hogy mindig van körülöttük valaki,akivel játszani lehet és ha végre egyedül maradnak, nem tudnak magukkal mit kezdeni
Ja, az franko, igen:)
Ő jár utána, hogy melyik bankhoz vigyük a hitelt, én meg annak, hogy melyik oviba vigyük a gyereket. Aztán persze egyeztetünk, de valahogy mindenkinek megvan otthon a szakterülete...
11 éve volt az első randink, nyáron leszünk 10 éves házasok.
Én 40 éves vagyok, így mire a férjemet megtaláltam, már túl voltam sok f..kalapon, így abszolút pontosan tudtam, hogy mi az, ami nekem elfogadhatatlan, így hiába tetszett egy faszi, a számomra kissé zavaró dolgok miatt is léptem. Férjem sem egy megalkuvós fajta, ő inkább elvolt egyedül, mint olyannal töltse az idejét, aki neki nem teljesen OK.
Problémák vannak az életben, de szerencsére nem egymással. Eddig mindig döntére sikerült jutni nyugiban.
Pl. gyerekek száma: Nekem ütött be mindig az ötlet, hogy kéne egy új gyerek. :-) Másodiknál azonnal mondta, hogy OK. Harmadik előtt gondolkodási időt kért, majd kicsit később approve-olta. Nemrég kérdeztem, nem kell-e még egy. Erre egyből nem-et mondott, szerinte elég a 3. Én simán vállalnék, de szívfájdalom nélkül elfogadom az álláspontját.
Autó: Nekem az ezüst jobban tetszett, neki a fekete. Végül abban egyeztünk meg, hogy az lesz, amelyik a kiválaszott fajtából megfelelő árban és minőségben először elénk kerül.
Jó, akkor azt nem tudom elképzelni, hogy hogy csináljátok, hogy ennél nagyobb problémák nem merülnek fel SOHA.
Szabad tudni, mióta vagytok együtt?
Hát az, amikor megpróbálják nekem megmagyarázni, hogy mit hogy kell / illik / szokás... :-)
Írtam pár szituációt példaként: gyerekottfelejtős, koribérlet-otthonhagyós. Ilyen nagyságrendű dolgok vannak.
Marhogy micsoda?