Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Munkahelyi terror?
Torolt_felhasznalo_818516
Létrehozva: 2016. március 7. 16:55
Vajon én voltam érzékeny, vagy ők is vétettek? Nemrég léptem be egy klinika nővér-gárdájába. Az osztály, ahová kerültem, semmiben nem tűnt rosszabbnak, mint más kórházi osztályok. (A jobb intézményeket tekintve).A főnővér eleinte kedves volt, majd bekeményített. Mindenbe belekötött, hajamba, mosolyomba, hogy állok, hogy nézek. Elkezdte a lelki terrort is alkalmazni. (Félelemkeltés, stb.) Volt egy nővér, akinek a "keze alá" osztottak, hogy betanítson. Nagyon nagyhangú emberről van szó. Én alkalmazkodtam és igyekeztem mindent úgy csinálni, ahogy kérte. Egyik nap, már fél hét óta tartó segédápolói talpalásom után, délben történt egy affér. A nővérek ebédeltek -a kórházi menüből kaptak ők is. 3 adag félre volt téve a putlon. Én megkérdeztem, hogy megkaphatom-e az egyiket. Erre az én betanító nővérem kiabálni kezdett, kiosztott, hogy nekem nem jár, hogy hierarchia van és tanuljam meg a helyemet. Hozzáteszem, a többi ápolóhoz képest csak segéd volt ő is, ha a "rangot" nézem ,akkor alájuk rendelve és ők adtak volna, de ez a nővér ki akarta élni az édes hatalmi pozíciót -rajtam. Aztán még jópár piszkálást, magánéletben vájkálást kaptam. Végül, nem mentem be a következő beosztott műszakomra. Az ápolási igazgatóság nem akart elveszteni, hanem egy másik osztályra tettek. Sajnos, be kellett számolnom erről az esetről és elárultam a betanító nővér nevét -utólag megbántam. Most van egy haragosom a klinikán -aki úgy néz rám ,mint a gyilkosra. Mondjuk, ő volt velem szemét. Mi a véleményetek az egészről?
Voltam nagyságrendileg 23 éves, nem épp a diplomáciai képességem csúcsán. :-) (Most sem vagyok erről híres, általában mondom, amit gondolok.)
Mivel az összes többi osztályon és elméletből kitűnő voltam a 3 év alatt, így nem volt reális a jegy, és ezt mindenki látta. A gyerekintenzíven dícséretes 5-öst kapok, a fosós-hányós osztályon meg 3-ast? Vicces...
Megfelelően tálaltam az osztályon dolgozóknak, képes vagyok normális kommunikációra, csak az volt az alap hozzáállás, hogy tanulónak kuss a neve. Innentől semmilyen kommunikációra nem voltak nyitottak.
Saját főorvos: Ő nálam diplomatikusabb volt. Átjött, magyarázatként annyit mondott, hogy szeretné látni a betegét, és kötözni a sebét. A beteget látva közölte, hogy bizonyára épp értesíteni akarta őt az osztály a gyerek állapotának a romlásáról, és bizonyára épp infúziót készülnek bekötni neki csak azért várnak ezzel, hogy ne akadályozzák a kötözést, és valószínűleg csak tévedésből került olyan magasra a palack, ami az állapotromlást okozta. (Nem mondta, hogy bárhonnan értesült erről, pedig én nem kértem erre, mert nem érdekelt a következmény, és ahogy írtam nem kenyerem a sunyiság.)
Ja, azért telefonáltam az udvarról, mert még nem volt mobilom így közel 20 éve, az osztályról meg nem lehetett kifelé telefonálni. Nem bujdosni akartam, simán telefonáltam volna a folyosó közepéről. ha tehetem. :-)
Utólag már mindegy,rég volt és már nem is a szakmában dolgozol.
De amit elértél,más módszerrel is elérhetted volna,de ehhez már sokéves gyakorlat,diplomáciai érzék is kell.
Ok,hogy úgy érzed "megmentettél" egy beteget,de ezt okosabban is meg lehet tenni. Hiába van már valaki szakmailag rendben,ez nem elég!
Tudod,ha valaki még csak tanul úszni és már jól is megy neki,az még nem jelenti egyben azt is,hogy a fuldoklót is meg tudja menteni! Ha mégis megpróbálja,maga is megfulladhat és ez meg is történik!
Ugyan ez érvényes,a "mindent a betegért",de ésszel!
Az egészségügyre nagyon igaz,hogy csapatmunka! Elcsépelt hasonlattal,olyan,mint a fogaskerék,ha porszem kerül a gépezetbe,nehezen,rosszul működik és le is állhat.
És itt különösen érvényes a szakmával szembeni alázat!
Hiába röhögtek a kollégák,hogy te,3-ast?? és hiába vagy büszke a tudásodra,attól még így értékeltek,aminek ez a húzásod lehetett az egyik oka.
És,de sajnos stikában mószeroltál és erre az sem mentség,hogy egy beteg miatt tetted,ráadásul tanulóként!
Kimentél az udvarra telefonálni- azt bevallottad ugyan,hogy telefonálni mész - csak éppen azért mentél,hogy bepanaszold az egyik osztály dolgozóit a másik osztály főnökének,mert rád "a kis kezdőre senki nem hallgatott"! Ráadásul le is nézted őket,mert "velük nem volt mit beszélgetned". Biztos vagyok abban,ha megfelelően szólsz,tálalod a dolgot,respektáltak volna!
Azt elérted,amit akartál (mondjuk a beteget mégsem mentetted meg) de mégis te húztad a rövidebbet. És a főorvos,akinek "súgtál" ezért téged sem védett meg,nem állt ki melletted. Lehet,hogy hátba veregetett és ennyi.
Miképp derült ki,hogy te szóltál neki?
És nem bántani akarlak!
...és ez már csak eszmefuttatás: Azt vettem észre, hogy az intenzív osztályokon, ahol jártam, ott nem volt ez a kőkemény hierarchia érzékelhető. Mindenki partnerként bánt a másikkal, és becsülte a munkáját. Ettől még mindenki pontosan tudta, mi a dolga, meddig terjed a felelőssége, de ott éreztem, hogy igazán mindenki egy célért küzd.
Emlékszem, döbbent arccal néztek is, hogy meri a kis tanulónővér megszólítani az orovost. Nem sunyítottam, nem a stílusom. Szóltam a nővérnek, akihez be voltam osztva. Lepattant róla. Szóltam a főnővérnek. Lepattant róla. Aztán szóltam az orvosnak. Róla is lepattant. Szerintem innentől nincs miről beszélgetni velük. Elhiszem, meg értem is, hogy a tanuló nővér a sor legalja, de addigra pár éve húztam az igát a gyereksebészeten, nem kevés órában, amit nekik persze nem kell elismerni, de az tényleg egy disznóól volt. Remélem, azóta változott a helyzet.
Úgyis tervezett a főorvos átjönni kötözni, csak nem aznap. Gyerek meg óráról órára szarabbul volt. Először csak szédült, majd hányt, szavaival élve csillagokat látott, majd aluszékony lett, aztán álmában hányt. Kutyát sem érdekelt. Ágyat húztak neki. Ilyenkor nem érdekel sem a kompetencia, sem a véleményük rólam, úgyis tudtam, hogy én azon az osztályon soha életemben nem akarok dolgozni.
Voltak ott még szép dolgok: Ebéd megérkezett, nővérek megebédeltek, majd ami maradt, szétosztották a betegeknek. (Ott akkor még nem név szerint tálcázva jött a kaja, hanem kondérban.). Banánt, krémtúrót sose osztották ki. Ha mi osztottuk a kaját, akkor kiosztottuk, persze ezért is utáltak minket. (Név szerint megvolt, melyik gyerek, melyik menüt kapja, és ahhoz mi jár.)
Ez most is így van.
Szóltam az orvosnak. Ő is úgy gondolta, hogy a kis sz...házi mit pattog, nem foglalkozott vele, neki is az volt a véleménye, hogy ne aggódjak, itt mindenki hány.
Nem fogom végignézni, hogy egy gyereknek hülyeségből ártanak, akit ráadásul a mi főorvosunk hímes tojásként kezelt, hiszen másfél kilós kora óta foglalkozott vele, és minden szakmai tudását arra használta, hogy a gyerek lehetőleg egészségesen felnőjön.
Nem sunyítottam, szóltam, hogy kimegyek telefonálni. Velük nem volt mit beszélgetni.
A 3-as jegy meg megérte, a 2-es megérte volna, hiszen semmi tétje nem volt. A munkahelyemen a fél osztály azon röhögött, hogy 3-ast kaptam gyak. jegyből, amikor nálunk az őrzőben szívemet lelkemet kitettem, és minden szavukat tanultam, mert annyira érdekelt a szakma.
Hát igen,azért volt hátrányod az esetből,mert ilyenkor azt mondják, "túllépted a kompetenciád határait". És ebben volt is valami.
Neked annyi felelősséged,kompetenciád(!) volt,hogy jelezd az aktuális osztályon az ottani orvosnak,hogy szerinted mi a gond! Nem egy nővérnek,hanem ORVOSNAK! Az az orvos sem lehet hülye,neki is tudnia kell,hogy ilyenkor mi a teendő,biztosan intézkedett volna!
Te meg elmentél szólni stikában(!) az előző osztály főorvosának,aki ezért jól lebaltázta a másik osztály dolgozóit. No,ezt sehol nem díjazzák!
"Kimentem a kertbe, és nyilvános fülkéből felhívtam a főorvosunkat, hogy nem ártana, ha átjönne, mert itt nagy a gáz."
EZ MÓSZEROLÁS! Ráadásul még csak tanulóként tetted!
Gondolom,díjaztad magad ezért és még most sem érted,miért kaptál csak 3-ast a vizsgán. Mert szépen fogalmazva túllépted a kompetencia határaid!
Tudom,mindent a betegért,de nem mindegy mi módon!
Én munka mellett végeztem a szakiskolát, de pár év gyakorlattal a perioperatív őrzőben dolgoztam aneszteziológus felügyelettel. Mondjuk ők őkeményen tanítottak gyakorlatban és elméletben is, és vissza is kérdezték. Mindent megtettem azért, hogy a lehető legtöbb tudást magamra szedjem. Az iskola emellé már nem sok mindent adott, csak a jogviszonyt rendező papírt.
Nem tudom, mi most a gyakorlat, de az én régi munkahelyemen segédápolók is végeztek komolyabb feladatokat - tudom, hogy nem helyes, akkor is így volt. Nyilván nem voltak önállóan osztályra beosztva, mindig volt egy szakképzett is, aki felügyelte a munkát. Cél volt, hogy mindenkit beiskolázzanak, ezt az osztály támogatta.
Azzal nem értek egyet,hogy "mindent a segédnővérrel végeztetnek"!
Ez nem így van! Csak azt a feladatot végezheti,amire egy eleinte teljesen laikus képes lehet. (Ne feledjük,a segédnővért "utcáról" veszik fel,csak erkölcsi bizonyítványt kérnek).
Ez a munka valóban nem a legkellemesebb,mert ágytálat kivinni,mosni,beteget pelenkázni,lemosni,ágyat húzni,hozni-vinni igen nehéz fizikai munka is.
De olyan feladatot szabály szerint nem kaphat,csak ellenőrzés mellett és több éves gyakorlat után,ami már szakképzettséghez kötött,"elegánsabb feladat" pl. gyógyszer beadása stb.
Amúgy azokat a segédnővéri "nemszeretem,alja melót", feladatokat a szakképzettek is elvégzik,el is kell végezniük naponta,amiket a segédnővérnek kell!. Főleg akkor igaz ez,ha nincs egyáltalán segédnővér és ez a gyakoribb.
Egyébként valóban elismerésre méltó az a segédnővér,aki szívvel-lélekkel képes csinálni ezt a nagyon nehéz feladatot!
És ne feledjük,mindenki egyszer volt kezdő és biztosan nem a legkomolyabb,legelegánsabb szakfeladatot kapta kezdőként!
Mielőtt valaki úgy gondolná, hogy túlparáztam az esetet: A kislánynak ez a történet maradandó látásromlást okozott. :-(
Említett gyakorlati helyemen majdnem kinyírtak egy kislányt az "észlények". :-(
Rendes munkahelyem sebészet, ott volt egy hydrocephalusos kislány, aki ideiglenesen külső elvezetésű shuntöt kapott, ami egy infúzióshoz hasonló üvegbe vezetett. Ezt a fejével egy magasságban kellett tartani.
Szerencsétlen gyerek emellé kapott egy varicellat, ami miatt átkerült - teljesen véletlenül pont - az aktuális gyak. helyemre. Az üvegét infúziós állványra akasztották, jó magasra. Szóltam, hogy ismerem a gyereket, a betegségét is, fejmagasságba kell helyezni az üveget, az nem infúzió. Kutyát sem érdekelt. Gyerek hányni és szédülni kezdett. Szóltam nekik, hogy ezt az agynyomás fokozódás okozza, de elhajtottak azzal, hogy ááá, ez fertőző osztály, itt mindenki hány.
Kimentem a kertbe, és nyilvános fülkéből felhívtam a főorvosunkat, hogy nem ártana, ha átjönne, mert itt nagy a gáz. Egy órán belül ott is volt, helyre tette a dolgokat, engem meg utáltak nagyon. 3-as gyak. jegyet kaptam. Ofő mondta is, hogy ilyen még a pályafutása alatt nem is volt... Rémálom.
Elméletileg egy olyan szakma, amihez magasan képzett szakemberekre lenne szükség, és tele van bunkókkal. :-(
Én imádtam a szakmát, mai napig visszavágyom, de több tényező miatt nem megyek vissza: pénz, munkaidő (3 kisgyerek mellett nem ideális), és a bunkók is benne vannak. Mondjuk engem az intenzív terápia és a sürgősségi betegellátás vonz, ott azért általában válogatottabb a csapat - szerencsére.
Igen, kb. ki kell nyírni valakit ahhoz, hogy kirúgjanak. Nekem is volt olyan kolléganőm, aki rendszeresen nem jött be éjszakai műszakba. Ilyenkor maradt valamelyik nappalos. Király volt a 24 órás műszak. Mondjuk 20-22 évesen bírtam.
Sajnos igen,erről is írtam.
Sokszor szégyellem is,hogy az egészségügyben dolgozom,pedig nagyon-nagyon szeretem a hivatásom és ennyi idő után elmondhatom,mindenki megelégedésére végzem.
Ha nem kérdezik,mi a munkám,nem szoktam vele dicsekedni,mert szinte mindenkinek van az eü-vel kapcsolatban valami rémtörténete,aminek nem is mindig van alapja és csak zúdul a panaszáradat.
De tény,az utóbbi 20-25 éveben nagyon felhígult a szakma és napról-napra egyre jobban! Rémes dolgot kell manapság valakinek tennie ahhoz,hogy eltanácsolják,kirúgják. Lásd TI esetét.
...és akkor nem elég az ismert okok miatti munkaerő hiány, még a tyúkól is elmarja maga közül az értelmesebbet. Persze itt is tisztelet a kivételnek, vannak szuper csapatok.
Nekem a topicról az előbb említett gyakorlati helyem ugrott be. Ott tényleg épeszű ember nem tölt egy hétnél többet önként. :-(
Teljesen igazad van
Ezt nagyon jól leírtad.
Az, hogy hiány van szakképzett munkaerőből, eleve együtt jár a szakma hígulásával, ezért kerülhet oda az intrika, meg a megbízhatatlan is, nincs lehetősége a munkáltatónak válogatni, felveszi, aki épp arra jár, és az ápolási igazgató telefonon nyújt be kérvényt a segédápolónak a munkavégzésre.... :-(
A beteg semmit nem szól ahhoz,ha egy segédnővér nincs ott,nem megy be dolgozni!
Nem igazán van ebből hátránya sem a betegnek,mert a segédnővér,főleg ha kezdő,csak a háttérmunkákat végezheti (pl.ágyneműcsere,etetésben segíthet,hoz-visz dolgokat stb.) és csak ebben van felelőssége.
A felelősséget érte elsősorban az őt betanító szakképzett kollegának kell vállalnia! Ezért feltétlenül és mindig azt és csak azt kell tennie amit az őt betanító kolléga,vagy annak a felettese (főnővér,orvos) mond neki! (Sokak szerint csicskáztatás,pedig NEM az!)
Ha egy melóhelyen kezdő és új dolgozóként(!!) valami nem tetszik,nem az az első lépés,hogy másnap már be sem megyünk dolgozni és ez az eü-re is vonatkozik!
Ráadásul még annyi fáradtságot sem vett a TI,hogy ezt jelezze,csak akkor,amikor a vezető nővér "rátelefonált". Akkor viszont mandínerből csapott és megmondta.
Mondjuk ez is csak a szakdolgozók nagy hiánya miatt fordulhat elő,hogy egy segédnővér után telefonál a főnök,amiért az szó nélkül nem ment be dolgozni. Jobb helyeken az ilyet azonnal kivágják,nem máshova helyezik,mert az alap,hogy jelzek a munkáltató felé,ha bármi miatt nem megyek dolgozni,pedig be vagyok osztva!
Hiába a legjobb valaki a szakmájában,(a TI esetében ez sem igaz!) ha megbízhatatlan! Valamint ha valaki visszaél azzal,mint a TI,hogy hiány van belőlük,ezért úgy érzi bármit megtehet és ezzel jól kiszúrhat,sakkban tarthatja a munkáltatót,kollégákat. Ez pedig csak igen rövid ideig és kevés helyen lehetséges.
Én is pont azon gondolkoztam, hogy aki nem járta végig az eü pár osztályát, az elképzelni sem tudja, hogy a tyúkól (idéztem :-)) mivel és milyen szinten képes egymás életét megkeseríteni...
Ahogy már írtam, pályaelhagyó csecsemő és gyermekszakápoló vagyok. Ahol én dolgoztam, ott jó csapat volt. Gyakorlatra viszont egy másik kórházba jártunk, ott volt egy olyan osztály, ami maga volt a rémálom a maga Hildegárd főnővérével, és az ő sleppjével. Felejthetetlen, összeszorított foggal csináltuk végig azon az osztályon a gyakrolatot, mert tudtuk, hogy nincs máshogy bizonyítvány. Ha ilyen osztályra került a TI, akkor nem csodálom, hogy sikítva menekült. (Mondjuk nem biztos, hogy az otthon szunya a megfelelő mód... :-))
Köszi a dicséretet!
Sokakkal ellentétben én csak olyan témához szólok,amihez egyrészt valóban értek,amit tudok,mert tanultam és nem a neten szedtem össze,vagy gyorstalpaló tanfolyamon. Ezen kívül olyan témához szólok,amiket megtapasztaltam az életben.
Soha nem blöffölök,nem vezetek félre embereket még arc nélkül sem,pedig ez itt nagy szokás. És sok okoskodó,félművelt,erőszakos kötekedő mond orbitális baromságokat is. Ilyenkor szólok,ami persze nem tetszik és közönségesen,durván reagál érvek helyett.
Az is gyakori,hogy a véleményem néhány nick-nél "betalál",pedig sosem ez a cél. Sok a lelkileg sérült is (könnyen felismerhetők) és a fórumot használja a 'gőzt' leereszteni,ami persze nem megy.
Ettől "szép" ez a fórum.
Amúgy több,mint negyven éve "beltag" vagyok,betegeket gyógyítok,tudom miről beszélek.
Mozdonj, sokban igazat adok Neked, de szerintem így ismeretlenül, pár mondatból kiindulva nem biztos, hogy így kéne beszélni a topic indítóval/ról. Lehet, tényleg nem ezt a lépést kellett volna megtennie, s valóban nem látjuk a másik oldalt, de ténylegesen van az a pont, amikor az ember úgy besokall, hogy esetleg nem megfelelően reagál. Nem köteles elviselni a megaláztatásokat. Valószínűleg megoldották a helyzetet, amikor nem ment be dolgozni, s ha már a betegeknél tartunk, az sem jó, ha érzik, hogy a nővér rossz hangulatban dolgozik. Azt is el tudom képzelni, hogy a főnővér és a többiek azért voltak normálisak, mert próbáltak jó pofizni, majd kiderült, milyenek is valójában.
Ha nem megy be dolgozni, azt a napot nem is fogják Neki kifizetni.
Amikor én jártam az eü. suliba, akkor nem vettek fel mindenkit, s már az első években sokan kiestek. Nem tudom, most valóban így van-e, hogy bárkit felvesznek, de azt gondolom, akár kórházban, akár gyárban, a munkáját mindenki köteles a legnagyobb tudása szerint elvégezni. A segédnővért nem tartom kevesebbnek, mint egy szakképzettet, mert a segédnővér sokkal többet dolgozik, mint egy szakképzett nővér...mindent Vele végeztetnek el. Szerintem ez így nem okés.
Elnezest . Most latom, utanadolvasva, hogy nem vagy Te mar kislany.
33 eves vagy...
2008 ota keresed az utadat... pontosan hany helyen dolgozgattal mar ?