Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
8 hónapos babával
Létrehozva: 2016. Április 21. 16:41
sziasztok!
érdekelne, másoknál hogyan telnek a mindennapok 8 hónapos babával.
miket játszotok; mennyit vagytok a szabadban és ott mit csináltok; hogy oldod meg a főzést, takarítást; mit tud már a babád; hogy zajlanak az éjszakák; kb. mennyit eszik a kicsi, stb? minden érdekel :)
kisfiam 7 hós kora óta mászik és feláll. szombaton lesz 8 hónapos, a héten már az oldalra lépegetést és állásból leereszkedést gyakorolja 
ülni is szépen tud már pár percig. mióta mászik és áll, sokkal kevesebbet nyafog, és nyugodtabban alszik. így már általában csak enni kel fel éjjel, bár azért előfordul hogy többször is felsír (talán a fogzás miatt, még csak egy foga bújt ki). sajna 3 hetes kora óta tápszeres. a hozzátáplálást 4 hónaposan kezdtük, nagyon lassan és óvatosan. most tízóraira és ebédre eszik "kanalast", uzsira, vacsira tápszert. ha csak egyszer eszik éjszaka, akkor kéri a reggeli tápszert is, viszont ha éjjel kétszer eszik, akkor ébredés után nem kér, akkor kanalassal kezdünk, hogy ne tolodjón későre az ebéd.
én elég nehezen tudok főzni és takarítani mellette. pl. ha jön velem a konyhába ott mindig kukázni akar, vagy a nadrágomba kapaszkodva felállni. a szekrényben nem akar pakolni, van egy külső polc, ahová kis tárgyakat tettem neki - addig érdekes, míg mindet leveszi a földre :) székben nem sokáig marad meg, ott az egyetlen szórakozás, hogy mindent ledob. járókába csak akkor teszem, amikor felmosok, vécére megyek, ilyesmi, a konyhába nem lát be a pult miatt. hordozás nem válik be, én egyszerűen képtelen vagyok úgy házimunkát végezni! ő nem szeret a hátamon lenni, ha meg előttem lógna, nem akarnám pl. a tűzhely főlé lógatni, hagymát szelni, vasalni, hajolgatni sem lehet úgy - egyébként is 9kg körül van :)
nálatok hogy alakul?
Mondom, nem tartom én rossz dolognak egyáltalán, de nekünk a pihenőszékes módszer is bevált, mert tényleg nem töltök órákat a konyhában a főzéssel.
Nem, nem, én a nagy fajárókáról beszéltem.
Az enyém összecsukható volt, lehetett vinni ide-oda. Egy asztalos csinálta. Teraszra, udvarra.
A gyerek kúszott-mászott, ült, játszott benne.
1. meglepett.
2. adtak tanácsot, egyik sem volt jó. akkor oldja meg.
Ők azok, akik később nem tanítónőt, hanem ''tyúkanyót'' keresnek a gyereknek. ☺
A gyerek 24 órában való tutujgatásának majd később lesznek meg a következményei.... oviban- suliban...
De általában az ilyen tipusú anyukák azok, akiknek majd egyetlen ovi és suli sem lesz jó. Képtelenek lesznek a gyerekek beilleszkedni mert a közösségben nem minden figyelem rájuk hárul majd és ezt nehezen viselik el.
Véleményem szerint, pedig a szélsőségek károsak a gyermek fejlődésére..
Tehát ha anya egész nap mást sem csinál, mint a gyerekét tutujgatja, akit ezáltal ugy hagy magára kapni, hogy még a wc-re is vinnie kell, mert különben ordít, ha nem látja.
Pont ilyen káros az is ha el van hanyagolva és senki nem törődik vele.
Meg kell találni az egyensúlyt és fel kell állítani egy fontossági sorrendet. Nekünk pl. a gyerekek 1 éves korától van takarítónőnk. Miért is? Mert nagyon fontos, hogy tiszta, rendezett legyen a környezetünk. Viszont egy ikerpárt egyedül ellátni és mellette egy 90 nm-es lakást is tisztán tartani fizikai képtelenség. Fontosabb volt, hogy én legyek a gyerekekkel és fontosabb volt, hogy mit eszik a gyerek, mint hogy ablakot pucoljak. De nyilván koszban sem élhetünk.
Amelyik gyerek fel tud borítani egy járókát, az a pihenőszéket méginkább........
Hát igen, szomorú dolgok ezek. Egy ilyen elment hajóról én is tudnék mesélni (persze nem fogok). Pedig az én szüleim még csak nem is vállalkoztak.
Nem zárja ki, amennyiben ezeket az anya úgy tudja összeegyeztetni, hogy a babának ez nem válik hátrányára (pl nincs sírni hagyva azzal az indokkal, hogy most főzni/dolgozni/takarítani kell).
Nem ördögtől való a járóka szerintem, ha arra használják, hogy mondjuk amíg pár percig olyasmit csinálnak, amikor nagyon nem kéne a babának láb alatt lennie (pl wc pucolás vagy ilyesmi). De órákra bevágni a járókába, amíg anyuci ötfogásos ebédet főz, vagy nagytakarítást csinál, az szerintem kínzás.
Nekünk sem volt járókánk, viszont babakarámmal lekerítettük az amerikai konyha nappali részét, és ha olyat csinált valamelyikünk a konyhában, ami a babára veszélyes lett volna, akkor becsuktuk a karám ajtaját, és valamelyikünk mindig ott volt vele a nappaliban, a karámon belül :) Amúgy nyitva volt az ajtaja, és szabadon közlekedett ahova csak akart.
Miért zárja ki a frissen főtt, egészséges ebéd és a céltudatos életvitel a jó anyaságot?
Vállalkozni és gyereket nevelni is sokféleképpen lehet.
Első gyereknél nekünk sem volt. Csak a többinél, kicsi a korkülönbség, nem akartam, hogy átessen valaki a kicsin, de nagyon keveset használtuk, mert ahogy valamelyik rájött, hogy lehet helyet változtatni (pl. oldalra gurulni), onnantól égett a szabadságvágytól, és csak vonyított benne, ezt meg nem erőltettük. És az volt a vicces, hogy járókán kívül simán jól elvoltak, szóval nem egész napos ringatásra vágytak.
Nem is a nagyon babakorra gondoltam, mert akkor inkább az ágyában volt, hanem később, pont amiről a TI ír, a 7-8 hónapos kor. Én ott kicsit túlzásnak érzem ami volt. Jó, szerencsére ez elmúlt, önálló gyerek lett, csak kicsit sokat lóg(na)rajtunk is. Mi meg már szeretjük a magánszférát.
naná... egyszer az ovi kapujában kapott hisztirohamot mert be akart menni a tesóhoz...- még csak másfél éves volt.. de valahova máshová mentünk volna..alig birtam összeszedni .
Ilyenek mindig voltak.. épp azt beszéltük a férjemmel hogy milyen jók voltak kiskorukban is... aha. csak a kicsinek voltak kilengései... - persze mert a két nagy is folyton leste az összes kivánságát.
Én egy szóval sem mondtam, hogy nem jó a járóka. Nekünk azért nincs, mert azokban a kis "mobil" járókákban, amik olyanok mint asz utazóágy, nem bízom, láttam már kisbabát, akinek sikerült felborulni vele, a nagy fából készült járókát meg nem lehet mozgatni olyan könnyen, illetve az pl a konyhába nálunk nem férne el, stb... Pihenőszék van, és nem lekötve, hanem bekötve van, mégpedig olyan övvel, mint amilyent várandós kismamáknak lehet kapni autóba.
Aha.. nekem is a harmadik... járni még nem tudott, de simán felmászott mindenhová... felállt megkapaszkodva.. az ember azt hinné majd elindul.. előre vagy hátra vagy jobbra vagy balra..- hát nem.. 16 hónaposan indult el.. de felmászni már 1 évesen bárhová felmászott. és olyan gyorsan négykézlábazott, hogy alig lehetett utolérni.
7 évesen meg 8 oszályosoknak összerakott 5tagos szekrényen repkedett át, és úgy lógott a gyűrűről fejjel lefelé, hogy csak a lábfeje volt beakasztva és felhúzta magát hasizommal. és mindjárt érettségizik.. a francba..
Én ezt arra írtam, amikor nekem mondjuk arcomba vágja ismerős, hogy bezzeg ő csili-vili háztartást vezetett a gyerekek mellett napi meleg kajával, míg a mai fiatalok nem bírnak el vele. Én meg takarítónőt hívok, és nem azért, mert nem bírok el vele, hanem azért, mert nem akarok. Le akarok ülni játszani velük, el akarok menni kirándulni velük, könyvet a kezembe venni, stb. (Mondjuk én nem is szoktam tanácsot kérni...)
Van, aki még oviba is babakocsiban viszi a gyereket...
Hú, vannak ilyen babakocsis emlékek: 3. gyerek 1 éves, el kéne jutni a tesókért az oviba. Babakocsiban nem marad, arra menni, amerre kéne, nem akar, csak ellentétes irányba, viszont belátható időn belül az ovinál kell lenni, vagy onnan hazaérni...
(Gondolom, neked nem kell magyarázni... :-))
Az, hogy nem marad a kocsiban, szó szerint értendő: 5 pontos biztonsági övből is kiszabadult.
Basszus, ahogy már állni tudott, kitettük a kertbe nyáron a fürdőkádját, megtöltve vízzel. Néha kinéztünk rá. Remekül érezte magát.
Ezért is írtam hogy amikor az embernek pici gyereke van, akkor kb egy csomó mindent le kell carni.. ami a suvicckal kapcsolatos.
Pl... felmosni muszáj.. de ugye kevés olyan ember van, aki 300nm-t kell felmosson minden nap és apu is képes rá.
de játékot ötpercenként elpakolni nem muszáj..
folyton bútortfényesiteni.. nem csak nem muszáj hanem tökfelesleges...
zoknimanóval megküzdeni, sem életbevágó.. bár a piszok alak minden héten felzabál egy fél pár zoknit... kilátástalan a küzdelem ezért az ember ezen nem idegeli magát.
A főzés ügyben tök jókat írtunk jó páran.. az sem vesz el túl sok időt...
a kádat képes mindenki maga után takaritani.. ahogy a klotyót is.
Ez nem bezzegamidőnkben.. szónoklat... mert bezzegidőben is volt olyan anyuka akinek hisztériás rohamában semmire sem volt ideje.. más meg nem csinált ügyet a házimunkából.
Az viszont tuti, hogy a rendmániából muszáj leadni abban a pillanatban ahogy a gyerek mobilis lesz....- de jobb ha már elöbb--- mert úgyis képtelenség állandóan pakolni és suvickolni egy újszülött mellett.
De, persze, megvolt, meg 1 éves gyerek a konyhapulton, amit a nappali felől a kanapé háttámláján át közelített meg, és hasonlók... :-)
Lépcső ráccsal lezárva, oldalról is az 5. fokig, gyerek széket odatol, oldalról bemászik, és röhög... :-)
Legnehezebb időszak az volt, és főleg a harmadikkal, amikor már nagyon gyors és ügyes volt, de még esze ágában sem volt szót fogadni (úgy 1 és 2 éves kora közt)
Nézd, Évi, én tényleg nem értem. Enyém gyerek májusban született, az első három hónap tényleg húzós volt.
Főleg azért, mert amikor, kölök elaludt délután, és végre egy könyvet fogtam volna a kezembe, megérkeztek a nagyik...de ez egy más téma....
16 hónapot voltam vele itthon, a férjem akkor szokott le a porszívózásról, kemény munka volt visszaszoktatni, mert, mire hazajött akkoriban, már minden kész volt.
Nagyjából olyankor indultunk tekeregni.
Persze, nekem csak egy gyerekem volt.
Szerintem meg nem kár az idő, amit a gyerekkel töltöttél.
Persze, nem kell átmenni rabszolgába, meg akkor sincs semmi, ha kicsit nyíg, amíg az ember elvégez valamit.
Szerintem nem a tanács résszel volt a gond, hanem a bezzegamiidőnkben vs. maihülyeanyák szembeállítással, és nem feltétlenül a Te részedről.
Én azt hiszem, hogy valahol a kettő között járok félúton (bezzegazénidőmben és maihülyeanya közt :-)), de én is befeszülök, amikor hallom, hogy bezzeg régen mekkora királyok voltak, hogy fényesre suvickoltak mindent, gyerek is csillogott, mire apu hazaért, napi 2x gőzölgött meleg kaja a gyertyafényes asztalon, gyerek meg békésen gügyögött napi 8 órát a járóban...Hát én meg teszek rá, és leülök a gyerekkel társasozni. :-)