Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Társat találni - de hol???
Létrehozva: 2016. augusztus 4. 16:24
Tudom, lerágott csont - de azért megpróbálom...
Szóval TÁRSKERESÉS - társkereső oldalak... internetes társkeresés...
pro és kontra ....
Tapasztalatom elég lesújtó.... , de gondolom többen vagyunk, akik keresgélünk. De HOL???? Hol lehet most ismerkedni?
Sok társkeresőn nem az ismerkedésre, beszélgetésre, hanem a szexre terelik a férfiak a szót. Elismerem, szükséges, sőt jó dolog, de addig el is kell jutni!
Azon már meg sem lepődök, amikor álló fütykösökről kapok képet... bár erre mindig reagálok, hogy "élőben jobban szeretem" és a képpel nem tudok mit kezdeni, de tényleg ez a színvonal?
52 évesen még úgy gondolom, most van itt az ideje, hogy élhessem életem, és élvezhessem annak minden szépségét, de partner nélkül nehezebb elindulni, és egyedül nem is olyan élvezetes.
Ja... és eljárok szórakozni, táncolni, biciklizni... próbálom keresni a lehetőségeket, de.... :( - a meccsek, kocsmák nem az én világom...
Várom a hasonló cipőben járók véleményét!
a TV2-ben beszélgettek az internetes társkeresésről... érdekes és tanulságos beszélgetés volt!
Ha nem vetjük össze a netes társkeresést a "való élettel", akkor a netes társkeresés úgy helytálló, ahogy írod.
De még így is nehéz fénykép alapján jól választani, hiszen nem mindenki fotogén, és nem minden szép arcú, képről rokonszenves illető lehet kellemes partner. Elképzelhető hogy akit a fotója megnézése után egyből elutasítunk mert rút, olyan sármmal rendelkezik, hogy Niagarát indít el a bugyogónkban a beszédével, stílusával.
És azt hiszem Büdösbogár írta, igen, lényeges hogy ki hogyan viselkedik a környezetével. Teljesen mindegy hogy az illető velünk kedvesen beszél, az az első pár alkalommal lényegtelen. Ha másokat lekezelően kezel, ugráltat, lesajnál, nem adja meg az idegennek kijáró kellő tiszteletet, idegeneket rosszindulattal említ meg, az a férfi bármilyen kedves és jóképű, nem ér semmit hosszútávon. Egy nő a randevúk elején vitesse el magát étterembe, autózzanak, kérje meg hogy vásároljanak együtt, és kérje meg hogy vásároljanak ajándékot együtt a férfi egyik ismerősének. Kérdezze a exeiről. Kérdezze az édesanyjával való kapcsolatáról, a gyerekkoráról. Azt megkérdezni néhány randi után, hogy a férfi hány gyereket szeretne, felesleges, és leléptető kérdés. Az egyik randevún a nő legyen kissé rosszkedvű, figyelje meg arra hogyan reagál a férfi.
Ha társkeresőzésnél az első randi valami miatt nem jól sikerül, ha a férfi igényli, kell még egy esélyt adni.
Ne hidd hogy mindenki tág körben mozog. Saccperkábé 100 és 300 között mozog minden ember ismerőseinek a száma. Ennyit lehet normálisan áttekinteni. 5-6 a nagyon közeli, ők általában a családi körből kerülnek ki. Márpedig ha belegondolunk, egyetlen nap jóval több emberrel találkozunk mint 300, csak nem vesszük észre őket, szó szerint naponta elmegyünk olyan emberek mellett, akiket akár meg is ismerhetnénk. De mivel az agy csak pár másodpercig tárolja a vadidegenek arcképét, ha a leendő társunk nem zöld színű hajjal, vagy rózsaszín gatyában mászkál trombitával a hóna alatt, akkor nincs rajta semmi, ami miatt emlékeznénk rá másnap.
Optimálisan így működik, ahogy írod. Ha összejön élőben a nagy találkozás, akkor nincs szükség a társkeresőre.
Viszont a bekattanós élményhez szerintem fénykép alapján is el lehet jutni első lépésként. Legalábbis, ha megnézel mondjuk 50-100 fotót, abból első körben ki tudod választani, hogy ki az, aki szimpatikus ( kb. 5-6) Marad az 5-6 fénykép, abból megint csak lesz 1 (jó esetben), akire visszahúz a tekinteted. Ha nem, akkor nem is érdemes tovább próbálkozni, viszont ha igen, akkor jöhet a személyes találkozó, ami még mindig végződhet úgy, hogy köszönöd, ennyi volt.
Mint ahogy irtam, a társkereső csak tágítja a lehetőségeket, gondolom, aki olyan körben mozog, annak szükségtelen.
Érdekes dolgokat írtok, főleg hogy mennyire máshogy közelítik meg ezt a párkeresősdit az emberek. :)
Én például képtelen lennék társkeresőzni, mert az itt leírtakkal ellentétben teljesen fordítva működik nálam ez a dolog. Nekem az alap, hogy meglátom vhol, bekattan az agyam, és érzem, hogy visszahúzza a tekintetem. Onnantól figyelem a hangját, a testét, a mozgását, hogy hogyan beszél mŕsokkal, mennyire határozott az egész megjelenése, a szeme villanásából éreznem kell, hogy ez kell nekem vagy nem . Ha mindez kipipálva, otthon is ezen kattognék, akkor jöhetne az, hogy nézzük meg belülről, érdekel milyen ember. A társkereső pont fordítva működik.
Hol? Nem társkeresőn, hanem időutazással talán...
a legtöbben elsétáltunk mellette a közeli-, vagy a régmúltban :-)
Régi mondás, ami nem megy, nem kell erőltetni...
Ezt akárhonnan nézem, eröltetés... És amikor erölködünk, igencsak nem nézünk ki önmagunknak...gondoljunk csak a szorulásra...:-))))
Nekem személy szerint mára a randizás fogalomköre is kiveri a biztosítékot. Gyakorlatilag tömény hazugság. Mindenki csini, illatos, pihent, jókedvű...az élet meg nem igazán ilyen. Nikita jót mond szerintem, de ahhoz ember- és önismeret kell. Egy kezemen meg tudom számolni azokat, akiknek van :-)))))) Pedig nincs is ujjam! :-))))
Mondjuk még a mail-re küldés elfogadható. Bár ha valaki küld egy képet és ezek után olyan választ kap, hogy kösz, inkább mégsem, az rosszabb lehet, mint ha kiteszi a képét és nem kap felkérést mert így megkíméli magát a csalódástól és egy pár felesleges körtől. De tényleg, az elfogadható, hogy sokan nem akarják mindenki számára láthatóvá tenni magukat.
Hát igen, néhány nap vagy 1-2 hét után azért a kezdeti levelezésen tovább kellene lendülni és személyesen is találkozni.
Programszervezős társkeresők nincsenek? Kirándulós pl?
Mivel indokolják?
- sok ismerősük van, nem akarnak lebukni...- olyan körökben mozognak, amiben szintén nem jól sülne el, ha tudnák, ők keresgélnek
-és tényleg sokan azt válaszolják, hogy mailra küldenek, de ide nem töltenek fel...
A netes társkeresés egy kezdeti lépés. Ott lehet beszélgetni, ismerkedni, de tényleg a személyes találkozón szokott eldőlni, hogy megmozdul-e az emberben valami. Én sem szeretek heteken keresztül a "semmiről" beszélgetni. Pár levélváltás, vagy cset után ha a partner nem, akkor én hozom fel a személyes találkozó lehetőségét. Aki ettől visszakozik, szerintem annak valami takargatni valója van, vagyis részemről onnan a komolytalanok csoportjába van besorolva.
Elgondolkodtattál, a helyesírással kapcsolatban teljesen igazad van. Aki ismerkedni szeretne, vagyis a legjobb oldalát mutatni, az talán szánjon rá annyi időt hogy megnézi azt, amiben nem biztos teljesen.
Az anonim társkereséssel kapcsolatban viszont tartom a véleményem. Illető dolgozhat olyan helyen, lehet olyan a családi háttere (nem a házasokra gondolok), hogy nem szeretné ha mások is tudnának róla mit tesz. Én még a "fészen" is anonim vagyok, direkt. Az ismerőseim tudják hogy milyen néven keressenek.
Ha valaki 20-30 emberrel körbevéve éli az életét, az már eleve problémás. Az életköre is meglehetősen le van szűkülve. Ilyenkor ajánlatos a "frissítés", valamelyik ismerősnek biztosan van ismerőse, aki az illetőt be tudja vezetni egy másik társaságba. Egyedülállóakra gondolok, nem kisgyerekesekre.
Az előny hogy a neten lenne időm megismerni az illetőt. De mivel az emberismeretem elég jó, nálam ez az előny már hátránnyá válna. Amiről én beszéltem az az, hogy sajnos sokaknak nem csak az emberismerete, de az önismerete is hiányos. Félő hogy a neten olyanba botlanak aki fel, esetleg alulértékeli önmagát. Az elsőben csalódnak, a másiknak esélyt sem adnak.
Most magamból fogok kiindulni. Mivel néhány férfivel beszélgetek a neten akiket nem ismerek személyesen, a személyiségüket vonzónak találom, de kizárt hogy találkozni akarjak velük. Valami hiányzik. Ez a valami a társammal működik, benne első látásra megtaláltam azt, amire azt mondtam, igen, őt akarom. Nem ismertem, nem tudtam ki ő, de ÉREZTEM ŐT. Ugyanakkor amikor egymásnak írogattunk, egy átlagos férfinek tűnt. Társkeresőn elsiklottam volna mellette.
Érted, nem a társkeresővel gondom hanem azzal, hogy a személyes találkozást semmi sem pótolhatja. És látom hogy te is így gondolod, csak épp a másik irányból közelít a véleményünk egymáshoz.
Biztosan megállt :) vagy túlságosan elszaladt :D
Pedig semeddig sem tart egy képet feltölteni.
Amúgy mit szoktak indokként felhozni?
A társkeresőn fotó nélkülieknél én rendszeresen kérem a fotót, és ilyenkor gyakran kapok olyan levelet, melyben megindokolja, miért nincs képe, és általában felajánlják, hogy mailban szívesen küldenek. Én el szoktam fogadni az indokukat, viszont annak nem örülök, ha 5 - 10 vagy még több évvel ezelőtti képbe botlok. Van, hogy ilyenkor küldök egy rövid üzit, hogy "Biztos azóta megállt fölötted az élet :)"
Van aki érti, van, aki megsértődik, de azt hiszem azért nem kár.
Igen, az érzések fontosak. Megfigyelhetjük akár itt a fórumon is, hogy egy hozzászólás milyen érzeteket kelt bennünk.
Az elütésekkel kapcsolatos megfigyelésed is helytálló, bevallom eddig ennek nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget. A helyesírással azonban úgy vagyok, hogy kisebbeket még tolerálok, de a nagyobbak már elgondolkodtatnak.
Fotó nélküli, anonim társkeresőket én szinte kivétel nélkül a nős, csak testi kapcsolatot létesíteni akarók csoportjába sorolnám, kivéve, ha a bemutatkozó oldala meg tudna győzni az ellenkezőjéről.
Nem állítom, hogy mindenkinek szükséges társkeresőznie, de aki javarészt ugyanaz a 20-30 ember között mozogva éli az életét és ott nem talál partnert, az nem veszíthet, hiszen ha egy embert talál így, az is több, mint a nulla. Persze, össze lehet ismerkedni bárhol, boltban is és tömegközlekedési eszközön is, de ott is nagyjából azonos a törzsközönség.
A netnek még az az előnye, hogy egy vonzó embert van időd megismerni. Írogat, csetel, megismerheted a véleményét és ha úgy döntesz, hogy megér egy találkozót, akkor elmész a randira. Ha a személyes találkozás alkalmával továbbra is fennmarad a vonzalom, akkor van esélye egy kapcsolat kialakításának.
Tulajdonképpen egyformán gondolkodunk erről a témáról, csak más szempontok alapján közelítjük meg, az eltérések ebből adódnak.
Valóban a nő választ, habár a társammal kapcsolatban már nem vagyok ebben 100%-ig biztos.
Még nem jártam társkereső oldalon. De ha ott keresgélnék, nálam nem lenne kizáró ok a fénykép hiánya, és a fantázianév. Elmagyarázom miért. Túl sok ember mászkál arrafelé, és bárki ismerős rálelhet az illető fotójára, olyan is, akinek esetleg nem szeretné elmondani hogy társkeresőzik. A rendes névvel ugyanez a helyzet. Egy fantázianév is sokatmondó, mindegyik kapcsolódik valamiképp az illetőhöz. Én elsősorban azt figyelném, hogy az illető írása milyen érzéseket kelt bennem, majd ezután a tartalmát. És sokakkal ellentétben a helyesírás hiányossága nem lenne kizáró ok. Az ember belső értékeit nem egészíti ki a helyesírás. Kivéve ha az oldalon működik helyesírás ellenőrzés. Ezzel ellentétben a sokszoros melléütőktől már óvakodnék. Kapkodó, feszült, ideges emberek, akik nem képesek megfontoltan írni, így átgondolni sem a mondataikat. Ők lehetnek a lobbanékonyak, hirtelen haragúak.
Hiába korunk szüleménye a netes társkereső, még igencsak gyerekcipőben jár. Eleve az, hogy hangsúly hiányában egyetlen mondatnak már többféle értelmet adhat az, hogy milyen érzelemvilággal olvassuk. És nem minden esetben az új a jó. Régen a netet helyettesítették azok a nők, akik összeboronáltak párokat. És bizony nagyobb eséllyel, mint a netes társkeresők. Egy arra termett ember pontosan érzi, hogy kik illenek össze. Egy társkereső irodában mivel a dolgozók személyesen elbeszélgetnek az emberekkel, ha jól működik az iroda, akkor számukra egyetlen ember sem csupán egy adat.
Az igazi Ő-re, társra bárhol rá lehet találni, nincs helyhez kötve. akár a boltban, akár a tömegközlekedésen, akár a szomszédban. Amiről te írsz, az a nagyobb számból nagyobb a választási lehetőség gondolata. Amiről pedig én, az az egy az egyből. Nem szükséges nagy számokban, százalékokban kísérletezni, kizárólag azt az egyet kell keresni. Többször említettem, vonzó ember rengeteg van, mégsem alkalmasak arra hogy életünk társává váljanak.
A net csak tágítja a lehetőségeket, a választás a személyes találkozón dől el. (amúgy is a nő választ.)
Eleve el sem jut a találkozóig az akinek a netről a fénykép és a stílus alapján nem jön létre valamilyen szintű szimpátia.
Azt azért szögezzük le, hogy a fénykép (legalább 1 és jól látható) és a saját név (nem pedig valami nicknév, mint "Amoroso", "Latin Lover" stb.) alap.
Szóval ezt másként látom, mint te. A netes társkereső korunk szüleménye, de ha belegondolunk régen is voltak társkereső hirdetések (amelyet főleg önhibájukon kivül
elvált férfiak adtak fel)
Manapság a társkeresők létjogosultsága az emberek elfoglaltságának és a közösségek megszünésének köszönhető. Ha belegondolsz, egy dolgozó nő a nap folyamán ugyanazon az útvonalon közlekedik, ugyanazon napi rutin szerint éli az életét, ugyanazon a munkahelyen, ugyanabba a boltba jár, szabadidejét ugyanabban a társaságban tölti, tehát ismerkedésre korlátozottak a lehetőségei, nagyjából ugyanazokkal az emberekkel találkozik. Kivételt képez, ha a munkájából fakadóan több emberrel van kontaktusban naponta.
Sorozatrandi?
Es meg az ipseket ugatjatok le ha mindenkinek probalkoznak...
"Nagymellű nő vagyok, a képemen normál, nem csöcskirakós pólóban vagyok és szoknyában."
Eleg rosszul csinalod. Rakd ki szepen a csocsod , es a szurj. A legkitartobbal - aki a kanossaga mellett nem veszti el az eszet - randizz is, hatha eszre tudod vetetni a lelki vonasaid amig figyel rad az ipse.
Mert a tarskereso az ingyenes rosszlanyok.hu. A nyugodt elet titka a rendszeres szex. Ennyi.
A tarskeres nok felen mar vegig ment fel Bp, a masik felen meg csak fog. A balfekek keresnek tarskereson vagy a szorakozni vagyok.
Nem attól tartós egy kapcsolat hogy hol, ismered meg, hanem attól, hogy kit ismersz meg és te ki vagy. A kisugárzás a neten nem jön át. Lehet a világ legfantasztikusabb embere valaki, ha a találkozásnál nem érzik az eltéphetetlen szálat. Ha az nincs és mégis összejönnek, akkor a nők fejében megindul a gondolatok dominója: vajon ő az igazi, vajon kitart mellettem, vajon ki tudom-e ismerni, vajon megcsalna-e, vajon elég jó vagyok-e neki? És ezek a nők itt a fórumon majd szépen topicot nyitnak.
Az összes komoly kapcsolatod... na itt borul a hitelesség.
Ha már az első is komoly kapcsolat lett volna, akkor nincs többi. Fogalmazz úgy, hogy az összes hosszútávú kapcsolatod.
Talán azért voltak rosszak a neten kívüli kapcsolataid, mert őket vonzottad be a külsőddel és a kommunikációddal.
Normális ember még állatot sem választ netről, nem hogy társat.
Van igazság abban, amit írtál... de...
1.. Párkapcsolatban élők: sokszor találkozni velük. Van aki felvállalja - legalább ennyiben becsülendő - de van, aki tagadja. Ilyen is olyan is akad bőven - ez sajnos benne van a pakliban. Biztos a nők között is van kapcsolatban élő... de mindenki a saját lelkiismeretével kell, hogy megvívjon. Én minden esetre kerülöm a kapcsolatban élőket.
2 Autó kereskedés - na igen, én a piachoz szoktam hasonlítani, igyekszünk "eladni" magunkat. El kell jutni addig a szintig, hogy ezzel az ember megbékéljen. Én sem szórakozásból teszem, de valahogy el kell/ene kezdeni az ismerkedést. Jelen helyzetben ez egy megoldás a sok közül. Tudom, hogy nem a megadott "paraméterek" határozzák meg a kapcsolatot, sőt, még a fénykép sem elég ahhoz, hogy valakibe beleszeressünk, de egy kezdeti lépés, már ha mindkét fél bevállalja a személyes találkozót!Neked szerencséd van, olyan a kapcsolatod, amilyet el tudsz fogadni, jól érzed magad benne. Én és a többi társkereső is, azt szeretné megélni, hogy legyen valaki, akinek ő is fontos!
Görcsölés? na igen, az sem jó, ha nagyon görcsösen keresünk, de azért nem várhatjuk a sült galambot.... nekünk is tenni kell
Sziasztok!
Nálam is rendkívül aktuális téma, nyilván azért vagyok itt.
Viszont ez az IP-címes megszerzős sztori felkavart: ezt meg hogy lehet? Adatlapról? Nincs sok közöm az informatikához, viszont ez nagyon ijesztően hangzik. Hiszen az alapján azt is megmondja, pontosan hol laksz...
Várjatok, a kettőt ne mossátok össze: én nem az internet révén történő ismerkedésről beszéltem, hanem kifejezetten a célirányos társkereső oldalakról, a szó legszorosabb értelmében vett online húspiacról. Amiket írtam, csak a társkereső portálokkal kapcsolatban írtam.
Neten barátkozni, ismerkedni - ezzel nincs semmi gond, sőt kifejezetten hasznosnak tartom, mert nagyon kitágítja a világot. Egyébként én is egy cseten ismertem meg a férjem, egy tök sima, beszélgetős cseten, köze nem volt a társkereséshez.
Nekem az összes komoly párkapcsolatom a netről származott. Akikkel véletlenül élőben ismerkedtem össze, na azok ezerszer gázabbak voltak. A férjemet is a neten ismertem meg, de nem társkeresőn.
Abszolút ellene voltam a netezésnek én is - nehogy már a neten "áruljam magam" meg pont az első találkozás izgalma, öröme veszik el, olyan direkt, stb... És aztán eltelt majdnem 3 év már mióta egyedül voltam és egyszerűen nem jött. Persze lehet várni egyszer biztos befut innen-onnan, de három év azért elég hosszú idő, nekem nagyon, pláne 37 éves kortól, lassan negyven leszek...
Hogy mennyire lesz tartós azt persze nem tudom még megmondani, 6 hete tart az egész ismeretség, de nem hiszem, hogy attól lesz vagy nem lesz tartós kapcsolat belőle, hogy a badoon ismerkedtünk-e meg, strandon vagy szórakozóhelyen.
Teljesen igazad van! Pont erre jöttem rá én is.
Az online társkeresésből hiányzik a megpillantom varázsa.
És éppen emiatt egy rohad nagy rohanás az egész.
Utóbbi időben megfigyeltem a fórumokat - azok, akik azt mondták, hogy nekik bejött, általában a következőket tették hozzá: már a két-három kapcsolatom is lett a netről. A társ szerintem nem két-három, hanem egy. Úgyhogy ezeknek sem sikerült.
Részemről befejeztem. A való életben sokkal jobb ismerkedni, összemosolyogni, beszédbe elegyedni.
A neten teljesen elvadultak az emberek.
Szeretnék mutatni egy példát egy férfi adatlapjának tartalma azt hiszem, ennél jobban nem lehet összefoglalni a netes világot:
"Nyitott vagyok a barátkozásra, de igyekszem gyorsan felfedezni a másikban, mi az, ami hosszabb távon zavarhat benne. Eddigi tapasztalataim alapján végül mindig az ellenérzések nyernek, nem csak párkapcsolatokban. Amúgy abban hiszek, azt csinál, amit akar, amíg azzal engem nem zavar. A kulcskérdés persze az, mi az, amivel már zavar. És, hogy azt mennyi pozitívummal ellensúlyozza. Nem harapok, de nem akarnék itt (sem) jobb fejnek látszani, mint amilyen vagyok. Talán majd személyesen próbálom meg...
Egy jó nő is lehet rossz nő, és egy csinos is csintalan.
Továbbá: okos, megértő, türelmes, házias, szorgalmas, szellemes - és, az se baj, ha nem irtózik a szeretkezéstől sem. És ha a magassága legalább 160 centi.
Eddig: olvasással, filmekkel.
Ezentúl: henyéléssel és csajozással.
Aztán a megtalált társ babusgatásával, szigorúan monogám életvitel mellett.
Amit .... nem kedvel:
Ha valaki túl komolyan veszi magát, nincs benne önirónia, , erőszakos (pl. verbálisan) többet gondol magáról annál, mint amit én gondolok róla, és többet is állít - az önteltséggel pl. nincs bajom, ha valós értékeken alapszik
Amiről ....soha nem tudna lemondani:
Majd megbeszéljük, ha el akarja valaki venni.
Át kellett volna olvasnom elküldés előtt... Szóval egyszer szembe fog jönni...
(nem kedvez)