Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Elmennétek így?
Létrehozva: 2016. október 3. 14:56
Anyósomék házassági évfordulójáról van szó.
Előzmény : férjem külföldön dolgozik, ritkán van itthon. Most épp itthon van három hetet.
Anyósom 46. szülinapja egy hónapja volt. Mivel férjem még nem utalt nekünk pénzt, ami volt az meg elment váratlan kiadásra, az anyjának egy sálat és egy doboz bonbont vettem csak. Gondoltam majd kap még hozzá valamit, de aztán így maradt a dolog.
Kislányom hó végén volt 3 éves. Biciklit kért, amit anyós már jó ideje bevállalt, mondván hogy úgysem tud srmmi értelmeset venni. Így mi nem vettünk biciklit, ellenben a kislányomnak folyamatosan volt mondva hogy megkapja a szülinapjára. Erre amikor ünnepeltünk bicikli sehol és kapott helyette egy tábla csokit meg egy plüss figurás kulcstartót. Mondván, hogy váratlan kiadás volt, ne haragudjunk. (Szó szerint amit én is mondtam) Nyilván a gyerek csalódott volt. Férjem számon kérte hogy miért nem szólt ha nem volt pénze mert akkor megvettük volna mi. Erre kibökte hogy " A feleséged is azzal tisztelt meg hogy adott egy kalap szart ". Szerintem gusztustalan, hogy a gyereken áll bosszút az én figyelmetlenségem miatt.
Jövő héten lenne a házassági évfordulójuk. Szívem szerint el sem mennék. Ajándékot pláne nem vinnék. Férjem szerint abból harag lenne, mert nagy családi esemény lesz. (Képmutató bánya, mindenki tudja hogy halott a házasságuk )
OK, ezt értem, csak úgy gondolom, hogy ilyen esetben (meg amúgy sem, mert mindenki a saját háza táján...) még kevésbé van okod az ő házassága minőségét méltatni.
Te ezt hagyod? Miért? Miért alázkodsz meg ennek a szarházinak? Telefon? Mire föl?
Évi tanácsa is megfontolandó, de én meg azt mondanám, fogd meg a gyereket és menj a férjed után! Kezdjetek új életet csak hármasban, család nélkül. Hidd el mindenkinek jobb lesz, de főleg nektek!
Ha így írod, hogy már jobban érzi kinn magát a zurad, akkor te mi a jó francért nem vagy ott vele? Munkát lehet találni, gyerkőc kicsi még, jól alkalmazkodik, fél év és összerázódtok.
Tévedésben vagy. Engem a hűtlenséged nem bosszant.
Te döntésed, mert vissza akartál vágni férjednek, mivel kiderült ő is megcsalt. Simán gyerekesnek gondolom viselkedésed.
Igazad van, csücsülj továbbra is ebben a látszat házasságban. Lényeg, hogy apa küldje a zsét!
Szép, szerető családban fog felnőni gyermeketek!
Ettől függetlenül, lehet az a szög mégis ki fog egyszer bújni a zsákból. Akkor te leszel a szerencsétlen, sajnálatra méltó, elhagyott feleség.
Igen. Megyünk. Sőt a telefont is megkapja. De attól hogy az én házasságom olyan amilyen, az övé nem lesz kevésbé rossz. A miénket a távolság öli meg, az övéket a közöny, a féltékenység és a vágy hiánya. Azokat nehezebb orvosolni.
Ne haragudj, ha nagyon genya vagyok, de csak idemásolom, amit Te írtál anyósról: "Képmutató bánya, mindenki tudja hogy halott a házasságuk"
Úgy gondolom, hogy ez a mostani hozzászólásod egy "kicsit" más megvilágításba helyezi az anyós házasságáról alkotott képet. Ennek fényében a véleményem, hogy fogj egy szép nagy csokor virágot, menj el arra a partyra és kívánj neki hosszú boldog házasságot, Te sem jársz más cipőben a házasság minőségét illetően...
Látom téged nagyon bosszant az én hűtlenségem, úgyhogy akkor vesztegessünk rá pár szót.
Elmondom a férjemnek. Ő elválik tőlem. Valószínűleg kint is marad külföldön, mert ő már szívesebben él ott és hidd el, semmi nem tartaná itt.
Ki mit veszít vele?
Én elveszitem a férjem. - megérdemlem, ok.
A lányom gyakorlatilag elveszíti az apját.
Én elveszitem a gyerekem megbecsülését. -tudom ezt is megérdemlem.
A férjem családja elveszít egy fiút.
Ha már kibújt a szög a zsákból, a volt szeretőm elveszíti a családját.
Úgyhogy most áruld el légyszi hogy ki mit nyerne vele ha tiszta vizet öntenék a pohárba, mert egyelőre nem látom miért kéne megtennem.
Szerintem nagyon sok házasság nyugszik ilyen alapokon (=semmilyen alapokon) - sajnos. Egy ideig lehet tákolgatni szőnyeg alá sepréssel, meg alakoskodással, de előbb-utóbb borul. Mindkét oldalról egy nagyon tudatos lépés és kitartó munka kell ahhoz, hogy ez változzon.
Ha egy tisztázó beszélgetésnek válás lenne a vége, akkor vajon tényleg - milyen alapjai vannak a kapcsolatnak?
Évi, elég baj az, hogy egy házasság ilyen alapokon "nyugszik".
Nem kell ide varázspálca! Jelenleg itthon van a férje, öntsenek tiszta vizet a pohárba. Bőven van mit megbeszélniük.
Ja, hogy annak - ahogy írta TI - válás lenne a vége?
Ahogy leírta, náluk az a szokás, hogy a problémákat a szőnyeg alá seprik. Nehéz elképzelni, hogy ez most varázsütésre megváltozik.
Igen magának köszönheti, mert hazugságokban él.
Üljön le a férjével, és beszéljék meg őszintén, hogy milyen is a házasságuk, mondja el, mi a véleménye anyósról, hallgassa meg férje érveit, ellenérveit.
A felnőttek játszmázásaiból pedig hagyja ki a gyermeket!
Nálunk is az a helyzet, hogy férj családja felé az van, amit ő kér, én családom felé meg az, amit én kérek, de közösen alakítjuk ki a kapcsolattartást, hogy mindenkinek vállalható legyen.
Pl. férj családja szeretne sokszor elutazni közösen, én azt nem bírom idegekkel, férj meg nem ragaszkodik hozzá, így azt mellőzzük.
Visszaolvasva azt látom,hogy kapja a tanácsokat a topik inditó,jót is rosszat is..csakhogy.
Mi a probléma??
Elmenjen-e az anyóspajtásékhoz ünnepelni,vagy sem??
Szerintem ne menjen.Nem tudom elképzelni,hogy ha engem köszönteni valaki aki ilyen határig nem tud elfogadni.
Ráadásul ha a férjed nem érti,hogy mi a szitu az ő baja ,de sajnos a tied is,mert hazugságban éltek.
Ha így van ,akkor ez a probléma nálatok,.. és nem az,hogy elmenj vagy sem.
A gyereknek pedig jobb ha minél előbb megtanulja,hogy nem egyformák a nagyik,..az egyik ilyen a másik olyan.Nem neked kell elmondani hogy milyen,majd rájön ő maga .
Rájön ,és vagy így szereti őket,vagy sikerül neked elvadítani tőlük csak azért mert nem úgy viselkednek a gyerekeddel,ahogyan te szeretnéd.
A rokonságot kapja az ember és nem választja,vagy elfogadod,vagy sem, ez van.
Ha őszinte kapcsolatban élnél nem érdekelne,hogy milyenek a nagyszülők.Felnevelték a férjedet,és valószínüleg jól, ha hozzámentél és gyereket szültél.
Ne akard megváltoztatni őket,mert nálad nincs rendben minden.
Ezen változtass és akkor nem lesz téma az anyós..ő már megtette a magáét.A kapcsolata az unokájával kettőjük ügye,bízd rájuk,ne segíts,de ne is szólj bele.
Ha a férjeddel elbírt,elbír az unokával is hidd el.
Attól leszek jó "gyereknevelő" hogy mindenféle népséggel találkoznia KELL a gyerekemnek???
Én kicsit (ha nem is ennyire közvetlenül) de voltam hasonló helyzetben. Én viszont nem vagyok egyáltalán lelkis, engem az se érdekelt, hogy a hülye anyóssal kell 3 napig bájolognom.
De azt nézni, hogy a férjem kikészül a "szülői" látogatások során, na azt már nem. 7 évig csináltuk. Azt hittük unoka után más lesz. Nem lett. Végeztünk.
Tudni kell, hogy én nem szóltam bele, férj döntése volt. Én megmondtam neki, a akar találkozni én szívesen elkísérem, ha meg szakítsuk meg a kapcsolatot azzal is egyetértek.
(csakhogy példázzak egyet azzal kapcsolatosan, hogy nem vagyok egy beszólogatós: volt egy dolog, amit például anyós lánya nehezményezett, ő szólt a hülye anyjára, mikor a 9 hónapos totyogósom vállára rátette a kezét, miközben abban ott füstölgött az ukrán cigi.
)
Igazad van, és bocs.
Férjet nem tudom, arról nem sok szó esik.
Ez esetben azt mondanám, hogy szeretem, tisztelem annyira a férjemet, hogy a kedvéért elmegyek arra a partira, és még normálisan is viselkedek. :-)
(Volt példa nálunk is olyan eseményre, amire mondtam a férjemnek, hogy "csak azért, mert imádlak, amúgy 6 jóval se lehetne odavontatni.)
"
Én olyanokkal nem ülök össze, akiket ki kell bírom. Nálunk ez nem szokás. Olyanokkal találkozunk, akiket szeretünk. Nem tanítom a gyerekeket sem álszent alakoskodásra.
2016-10-03 22:02hus (101)"
Evi, te aranyos vagy.
Te sask mondod, mondod, hogy te bezzeg.
Te siman maskent csinalnal dolgokat, de nem a te csaladodrol van szo, nem veled torteent meg az eset.
Ha ezt megerted, akkor azt is, hogy minden csalad mas felallasban es korulmenyek kozott eli eletet.
Lehet, hogy te hozza se mentel volna a topikindito ferjehez, es itt kezdodne a te temad.
" És ez család? Kibírni az együtt töltött időt?? Muszáj?
"
Semmi nem muszaj es kotelezo.
Igazad lehet, hogy ez nem is csalad. Nem kell kibirni a ferjjel amugy is olyan keveset eltoltott idot, az anyos nyekergeset, az apos utan valo leskelodesre biztatast es a titoktartasert sem a topikinditonak kell mindent lenyelni. Lehet, ha majd, ha az erdekek ugy kivanjak, akkor elvalnak.
Puff. Nesze neked gyerekneveles.
Te szemelyesen ismered a nagyikat?
Ha majd a gyerek nem akar a nagyihoz menni, akkor az anyja nem viszi oda, esetleg oda viszi az apja, vagy soha tobbet nem fognak talalkozni ?
Te tudod.
Hát egyszerűbb az életem, hogy nem célom a megfelelés, az biztos...
Én olyanokkal nem ülök össze, akiket ki kell bírom. Nálunk ez nem szokás. Olyanokkal találkozunk, akiket szeretünk. Nem tanítom a gyerekeket sem álszent alakoskodásra.
Én simán belemennék. Mondja. Kíváncsian hallgatom én is. ☺
Gyerek előbb-utóbb úgyis megérzi milyen egy áspiskígyó a nagyika
szóval nem kell sok idő, majd ő nem akar hozzá átmenni.
Ezt írod:
"Ha meg nem birnak ki egyutt egy par orat a gyerek erdekeben, akkor mirol is beszelunk?"
És ez család? Kibírni az együtt töltött időt?? Muszáj?
Ha nem venned eszre en a gyerek erdeket nezem elso pillanattol kezdve.
" Ha ilyen bunkó volt az anyós, hogy átverte a saját unokáját, hát csak magyarázkodjon ő, hogy miért nincs bringa."
De nem magyarazkodik, erted?
Akkor miert nincs az anyukanak annyi sutnivaloja, ha az elso esetrol van szo, akkor akarmilyen az anyos, a gyerek lelken segitek.
" Évihez csatlakozva én is azt mondanám a gyereknek, nem tudom mi történt, kérdezze a nagyit, hogy miért nem kapta meg a biciklit. Ígya nagyi lehetőséget kap, hogy mondjon, amit akar, kerekítsen olyan történetet, ami a saját szájíze szerinti."
Igen. Elgondolkodtato eamit irsz es javasolsz Evivel egyutt.
Mi tortenne, ha a javaslatotok szerint megtortenne ugy, ahogy akarjatok es a nagymami valoban a szaja ize szerint mondana meg a velemenyet a 4 eves unokajanak?
Hianyozna ez barkinek is?
Bele nem mennek a vilag kincseert sem ilyen helyzetben.
Egyebkent, ha a nagypapa valoban tudta es helytelenitette a nagyma viselkedeset es sziven erezte volna az unokajaval kapcsolatosat, akkor felemelhette volna a kiskegyest es vehetett volna o egy biciglit.
Vihette volna oda szuletesnapra. Mert o job viszonyban van a menyevel, mit a felesege.
Pont. A vesszo meg az, hogy a gyerekkel itatjak meg a sajat keseru levuket. Nagyon csunya dolog.