Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kisfiam azt hiszi kislány
Létrehozva: 2016. december 1. 14:43
Mai nap folyamán úgy fogadott az óvónő, hogy nagy gond van a kisfiammal.Játék közben többször is kislánynak nevezte magát és amikor mondják neki hogy ő kisfiú, következetesen kijavítja kislányra. Ezt ugyan mi is tapasztaltuk eddig, de nem tulajdonítottunk neki jelentőséget. Viszont az óvónő elültette a bogarat a fülemben. Azóta teljesen kétségbe vagyok esve. Tudok tenni valamit azon kívül, hogy kijavítom? Egyébként nem lányos a viselkedése, szereti az autókat, barkácsolni (igaz hogy babázni is szokott, talán ez a baj). 3,5 éves. Az óvónő felajánlotta, hogy holnap zárás után ad tanácsokat illetve végső esetben nevelési tanácsadót javasolt.
Én arra lennék kiváncsi, hogy valaki elmagyarázta -e a kisfiúnak -hogy egy kisfiú mitől kisfiú és a kislány mitől kislány?
mert sem az nem ér semmit, ha nem foglalkoznak vele - sem az ha csak kijavitják.
az meg egyenesen súlyos nevelési hiba ha még meg is tiltják.
ilyen kicsi gyerekek épp a szerepjátékokkal játsszák mi magukból ami foglalkoztatja őket.
szerintem.. itt egyszerűen arról van szó, hogy nem tudja a különbséget...
Neked 3 fiad van... te hogyan világositottad fel őket amikor ennyire kicsik voltak??
nálunk ez amugy nem merült fel.. lévén látta a húgát a fiam rendszeresen meztelenül... tehát tudta mi a helyzet.. ill a különbség. Nem foglalkoztatta a dolog.
Egyik gyerek többet szerepjátékozik, másik kevesebbet. Szerintem legtöbb esetben nincs jelentősége. Itt azért picikről beszélünk.
Szerintem egy ilyen kicsi még minden "hátsó szándék" nélkül próbál ki dolgokat. Egyiknek a kutya izgi, másiknak a kukás, harmadiknak a kislány.
Nekem egy kicsit ilyen példa: Vendég 3 és fél éves járt nálunk. A 6 éves fiam valamire megsértődött, és elbújt egy nagy pokróc alá. A picinek ez nagyon tetszett és visongott, hogy "Én is szeretnék megsértődni!". :-)
Amíg kicsi addig sok mindent elhisz.
pl azt is hogy létezik a Mikulás. és hogy a nyuszi hozza a csokitojást--.
pont ebben a kicsi korban akár hetekig is játszathatja ugyanezt a szerepet... - ügy akkor lesz belőle ha a felnőtt környezet ügyet csinál belőle. Rászólhatsz te akárhányszor.. max frusztrálni fogja helyzet. Meg is tilthatod.. akkor majd titokban csinálja- játssza.
A szerepjáték pont arról szól hogy a kisgyerek az aminek képzeli magát .
A sógornőm kisfiú akart lenni a családi legendárium szerint. Rövidre vágatták anyósék a haját, hogy erősödjön.. mindig mondták neki hogy a kisfiúknak kukija van.. a kislányoknak puncija.. 3 évesen meglátott egy hosszú hajú kisfiút a strandon . és ő is pont olyan kukit akart mint annak a kislánynak volt. Ettől még a sógornőm egészséges felnőtt nőies nő lett és kétgyerekes családanya.
A TI meg elég kevés infot osztott meg arról hogy mégis mennyire mélyed bele a kisfia szerepjátékba.
Ez alapján nem kéne itélkezni---
egyébként én anyu helyében elmagyaráznám, hogy ő mitől is kisfiú... attól ami a lába között van. el kell neki mondani, hogy a kislányoknak nincs olyan. Nagyon nagy valószinűséggel 3 évesen még nem tudja a különbséget a fiúk és a lányok között.
4 gyereket neveltem fel, de en meg ilyet nem tapasztaltam. Az elfogadhato, hogy egy gyerek szerepjatekot jatszik. Ezzel nincs semmi baj. Akkor van baj, ha ELHISZI, hogy o egy kutya, lany, fiu stb. ugy is viselkedik es me'g meg is koveteli masoktol is.
Azt kellene megkerdezni tole, miert szeretne kislany lenni? Hatha tud ra valami magyarazatot. De a 3 es fel eves nagyon kicsi meg.
Ha ez csak atmeneti allapot, akkor rendben van. De azert ha ez huzamosabb ideje tart es o maga nagyon komolyan veszi, az mar aggodalomra ad okot.
Mindegy, minek kepzeli magat. Ha tartos, nezz utana, kerdezzel szakembert.
Szerintem mindezt te sem gondolod komolyan, csak provokálsz. Még belőled sem nézném ki, hogy képes lennél ráütni egy 4 éves gyerekre, csak mert kutyásat JÁTSZIK.
Olyan normális dologra gondolsz, amit a nők többsége hord össze? Soha nem fogok olyasmiket írni. Nem érdekel hogy a nők 99,99%-ának nem vagyok szimpatikus. Döglődnek a saját kis elcseszett életükben, isten ments hogy olyan legyek mint a többiek.
Tudom hogy sokan utálnak. De inkább utáljanak az egyedi stílusom, a nagy pofám, az erőszakosságom, a szókimondásom, az életem miatt, semmint beálljak a sorba és olyan legyek mint ők, csak hogy kedveljenek. Nem kell engem kedvelni, nem kell hogy szimpatikusak legyenek a hozzászólásaim. Bármit is mondtok, attól én nem leszek sem több, sem kevesebb. A kedvetekért nem fogok megváltozni. A férfiaknak így vagyok jó, így az irigy nők pedig kinyalhatják a kis kerek popsimat.
Sokan vagytok, nagyon sokan... 
Ajjaj! Majd írjál valami normálisat ha lejössz a cuccról.
Bizony, van mit sajnálni rajtuk és tőlük.
Az egyik már kész vérbeli nő, hercegnőnek elmehetne a kifinomult stílusa és a kinézete miatt, a másik pedig pedig tökös csávó, akit nem fognak majd megfélemlíteni sehol a világban, igazi ragadozó, és e mellett udvarias a nőkkel, előzékeny. De nem lesz kispicsák bábja.
Ösztrogénről zagyválnék?
Nőként gondolkodom, elírtam. Minden bizonnyal hatalmas bűnt követtem el vele. Legalább van mibe belekötnöd. De el lehet filózni azon hogy ki a zagyvább, aki elír valamit, vagy aki kutyát nevel a gyerekeiből merő balfékségből. Imádom amikor a modern anyukák nem mernek rászólni, ráütni a gyerekeikre, mert sérül a kis cizellált lelkiviláguk. Bármit megtehetnek a kölykök. Nézd, felőlem más gyereke akár egereset is játszhat, turkálhat moslékban, kukában, toalettben, engem nem zavar. De az én gyerekeim igenis legyenek majd normális, érett felnőtt emberek, álljanak ki önmagukért. Ők nem fognak alkoholizálni, dilibogyót szedni, dilidokihoz járni. Azt a ganéj társadalmat amelyik most nő fel (és mély tisztelet a kivételeknek!) a lábaik alá fogják teperni. Hülye, öntörvényű gyerekből lett idegroncs labilis felnőtt nem érdemel mást.
Az óvónö bolhából csinál elefántot. Amúgy meg mi a lófasz köze van hozzŕ? Micsoda ö? Pszichológus? Szexológus? Kisgyerekek gyakran cserélnek fel nemi szerepeket. Majd egyszer megunja és lesz megint fiú.
Ezt ne úgy képzeld el, hogy egész nap csak ugat meg négykézláb mászik. Csak időnként eszébe jut. Például hogy úgy ad puszit, hogy megnyal :) Nagyiéknál van egy vizsla, fiam imádja, rengeteget játszanak, és utánozza is, innen indult ez az egész kutya dolog. Mivel mi ezt nem tartjuk sem rosszaságnak, sem kóros viselkedésnek, ezért soha nem próbáltuk, és nem is akarjuk leállítani.
Ja. Én mondjuk nőként gondolkodom, az ösztrogén jön kapásból.
Kösz a javítást.
Atyaúristen... Erre nem tudok mit mondani, csak azt, hogy mélységesen sajnálom a gyerekeidet. (Csak halkan megsúgom, az ösztrogén női hormon, így ha a fiúkban csökken a szintje, az nem akkora baj... Legalább valamennyire értenéd, hogy miről zagyválsz...)
Szerintem is utánoz
vagy előfordulhat , hogy van a környezetében egy agyonkényeztettet kislány.
Ha mégsem.. hát a genetikát nem lehet kinevelni az emberből.
Látom te nagyon benne vagy a témában.
Csak kérdezem: az nem lehet hogy nincs előtte férfi etalon? Hogy nagyon gyenguszka az otthoni férfi viselkedése mint minta? A gyerek lát, utánoz és utánoz.
Mi a véleményed?
Tesztoszteron.
A topic indító fiáé már nem fantázia világ. A fantázia világból a gyerekek kinéznek a valóságba, képesek egyik pillanatról a másikra abbahagyni a szerepjátszást.
Ez a gyerek vagy beteg, vagy pedig a szülők nevelési módszerével van valami probléma.
Belegondoltam, ha az én gyerekem képzelte volna magáról azt hogy kutya, és napokig azt "játszotta" volna, hát én biztos hogy időben kipofozom az agyából a téveszmét. Én sem vagyok szuka, a gyerekem sem kutyakölyök. Az pedig hogy a fiam határozottan állította volna hogy kislány...
A pöcsét vágattam volna le vele, egyből észhez tér. Ha egy fiút nem fiúként nevelnek, abból csak puhapöcs lesz, nyámnyila papucs férfi. És mondom ezt úgy, hogy a kamasz gyerekemtől már tartanak a "férfiak", elég csak kihúzott háttal állnia. Erőt, férfiasságot sugároz. Mondjuk sosem volt kutya, sem kislány, sem pedig idióta filmsztár. Ő ő maga volt mindig, és TUDTA hogy fiú, úgy is viselkedett. A múltkor egy fotó erejéig melléállt valami tinibálvány kisbuzi mellé. A hatás elképesztő, mintha Woody Allen személyét hasonlítanám össze Jack Nicholsonéval.
Egyáltalán nem normális dolog, ha egy fiú lánynak képzeli magát. Később majd szőrtelenít, hajat zseléz, körmöt lakkoz, és ez a labilis éntudat meghozza az eredményét, elkezd csökkenni az ösztrogén szintje. Majd bevásárlásnál kulloghat az asszonya után, bólogató szamár lesz belőle, aki simán anyunak szólítja gyermekei anyját.
Nesze neked modern nevelés.
Nyilván az ember tájékoztatja a gyereket, hogy neked nem puncid van, hanem kukid, de hogy kutyásat játszik az ovis, azt nem értem, miért gond. Enyémek 3-an vannak, valahogy nem volt jellemző ez a fajta szerepjáték, hogy magukat valaki / valami bőrébe képzelik, ettől függetlenül nem érzem gázosnak. Főleg, amikor az ember látja, hogy egyik okosság jön, a másik megy, de a gyerek alapvetően jó irányban halad.
Én a folyamatos szerepjátszáson vagyok kissé fennakadva. Az a tény, hogy egy kisgyermek játszik, természetes dolog, és ha nagy fantáziával rendelkezik, akkor az adott pár perces játékban lehet is kutya, macska vagy épp kisszék. Nyilván ehhez partner is kell, társaságban jobban kijöhetnek ezek a játékok. Egyedül talán már nehezebben.
Nekem az a furcsa, hogy a topikindító azt írja: "Ezt ugyan mi is tapasztaltuk eddig, de nem tulajdonítottunk neki jelentőséget." Szóval, hogy ez a dolog már fennáll jó ideje. Vagyis azt mondja/mondjátok, hogy napokig (hetekig) képes egy kisgyerek bizonyos szerepet játszani? És ez a nap folyamán többször (esetleg állandó jelleggel) előfordul? És sosem mondod, hogy "jól van, kisfiam, most már elég, aranyos (pl) kiskutya vagy, de szeretném visszakapni az én édes pici fiacskámat is, hogy megölelgessem?"
Én legalábbis egy idő után eléggé sokallnám ezt a fajta viselkedést.
Ha egy kisfiú olyan beállítottságú, hogy belőle homoszexuális férfi lesz, akkor viheted Te az atyaúristenhez is kisgyerek korában, akkor is az lesz belőle. Még akkor is, ha Te ezt nem találod normálisnak. Már elég rég rájöttek, hogy ez nem nevelési hiba, mint az anyu-rugdaló gyerek, hanem genetikailag meghatározott.
Ha meg nem ez a helyzet, akkor meg majd elmúlik, és lesz a gyerek kutya, vagy mittudomén még micsoda, mert ez egy szerepjáték a sok közül...
Ettől persze még aggódik az ember és megoszthatja az aggályait, lehet tapasztalatot cserélni.
10 év múlva anyu mi a bánatot keres a gyerek fiókjában?!
Nézd én pont nem vagyok liberális beállítottságú, de azért tudjunk már szelektálni. Egy 3 éves gyerek nem 10 éves, egy 3 éves lehetségesnek gondolja, hogy kutya legyen, anyuka legyen, akármi legyen. Az meg, hogy titokban csipkés fehérneműt hord a gyerek, önmagában még nem jelent semmit. Nagyon régen olvastam még talán a NL bulvár híreiben, hogy David Beckham szereti viselni a felesége fehérneműit. Igen, bizarr dolog, de ettől ő még nem meleg és nem deviáns. Amennyiben mégis kiderül a gyerekről, hogy a saját neméhez vonzódik, vagy transzszexuális, akkor te pl. úgy reagálsz, hogy tegnap még szerettem, mert normális volt ma már nem szeretem, mert ilyen/olyan? Akkor inkább te gondolkozz el, hogy milyen szülő az, aki elfordul a gyerekétől, csak mert eltér a nagy átlagtól??
Neked kéne szakember. Párhuzamba állítani azt, hogy a gyerek azt játsza, hogy kutya vagy éppen kislány, azzal, hogy az anyját rugdossa meg kurvázza, beteges elmére vall.
Nagyon meglepő nekem, amit írsz. Ahány ilyen korú gyereket megismertem, mindnek volt ilyen korszaka. Hogy kutya volt, vagy éppen oroszlán, ellenkező nemű, vagy valamilyen mesebeli lény. Én is átmentem ezen, a tesvérem is. Biztos én sem vagyok normális. De mondom, őszintén meglepett most, hogy vannak, akik ezen fennakadnak. Mindenki úgy neveli a gyerekét, ahogy jónak látja, én nem gondolom, hogy jót teszünk azzal, hogy korán leromboljuk a gyerek fantáziavilágát.
ha viszont mondjuk 10 ev mulva anyuka megtalalja a fia fiokjaban a csipkes noi bugyikat amiket titokban hord a fia, akkor majd az lesz hogy az anya a hibas micsoda szemet hogy erre nem figyelt oda idoben.
tipikusan a fustszuros sapka esete van kepviselve.