Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
3.gyerek tema...
Létrehozva: 2017. február 4. 21:25
Ket gyerekunk van ,4 es 9 evesek.Tunderi fiuk de elevenek is, sok sok turelem kell hozzajuk es rengeteg energiajukat kell lekotnunk.ferjem es en is dolgozunk,raadasul Ferj sokszor van akar hetekre tavol.nagyszulok messze.tobbszor volt szo meg egy gyerekrol,jo lenne egy kislany!felkialtassal de en bizonytalan vagyok...munkahely meg lenne is na de 3 gyerek az nem keves...kerlek mar meglevo nagycsaladosok de tervezgetok is irjatok,hogyan telnek mindennapok?en felek attol hogy birnam-e..ferjem persze ugy pasisan azt mondja h.megoldjuk es ha itthon van oke..na de ha nincs akkor van a tuti
egyszoval nem tudom mit tegyek..vegre mar kicsit onallok,mar voltunk nelkuluk is ketten par napig,es ujra elorol kezdeni..de azt is tudom h.milyen gyorsan mennek a hetek evek es gyorsan nonek..egyszoval tapasztalatokat erveket varnek pro es kontra.koszonom elore is
Írtam, hogy vannak kivételek. ;) Nem szoktam mindenkit egykalap alá venni. ;)
Egy kétgyerekes anyucit én is ismerek, aki nagyon belevaló.
Csak sokszor azt tapasztalom -de ahogy írtam, csak messziről- hogy nehéz. Nagyon nehéz. Már kettő kicsivel is.
Persze a nagy korkülönbség sem garancia, ismerősöm fiai között 10 év van, de a nagy folyton szívatja a kicsit és persze ütik-verik egymást egyfolytában. :( Én ezt nem bírnám cérnával.
Ez is nevelés kérdése.
Aki úgy neveli a gyerekeit, hogy hagyja a feje tetejére nőni, az meg is érdemli.
Túlnyomórészt felnőttek között van, gondolom bölcsis se volt, ezért ilyen "koravén"
Ebben egyetértek veled. Ha bármelyik félnek is kétsége van a harmadik (akárhányadik) gyerekkel, akkor nem szabad vállalni.
én azt látom, hogy a nők vannak jobban belebolondulva, hogy legyen gyerekük
de azt is egyre jobban, hogy a hozzáállásuk olyasmi mint a kölyköknek a kiskutya kell, kisnyúl kell..... DE NAGYON
mikor meg van, akkor meg a legtöbbnek az azzaljáró meló meg büdös
Ez előfordul, de ha több a gyerek, nem kell szülőként sem annyira tökéletesnek lenni. Mert ha egy gyerekkel elveszted a türelmed, és beküldöd a szobájába, bemegy, és lehet egész sokáig egyedül szomorkodik...Ha én a három gyereket felzavarom, mert elvesztettem a türelmem, összenéznek, hogy ez nem volt így teljesen igazságos, megbeszélik, hogy nem ők voltak a hibásak, és mire felérnek a lépcsőn már hallom, hogy újra jó a kedvük...
Még ami érdekes, ahogy nődögélnek, egyre többször beszélik meg maguk között, hogy merre jártunk, mit csináltunk, és milyen jó is volt...Mindháromnak van zsebpénze, amit gyűjtögetnek és nagyon büszke vagyok rájuk, hogy közös programokra. A szülinapra is megbeszélik, hogy melyik mit kér. (A közös szánkózás a legnagyobb kívánsága volt.) Tegnap pont azt méregették, hogy a kicsi hány cm, mert az Aquaword-be szeretnének majd megint elmenni, de csak akkor, ha már Csanád is lesz 140 cm, mert addig nem csúszhat ő is a csúszdákon. Melyikük szülinapjára is nő meg annyira, hogy ő is mehessen velük.
Azért sokszor utólag ...:))
Szintén három gyerekes baráti családdal voltunk szánkózni a Mátrában pár hete. Beszéltük, hogy kívülről nézve a hat gyerek annyira idilli. Tüneményesek, édesek, okosak, szépek ,nagyjából szót fogadóak, jókedvűek... Belülről nézve azért mennyi munka van ebben! Pihenés: Hat gyerekre, sapka, sál, kesztyű, overál, rákerül, mind evett-ivott, és egyéb szükségleteken túl van...aztán eljutunk szánkózni-a km-es séta a hóban -a kicsiket időnként húzzuk, néha elveket feladva hegyoldalon felfele ..Aztán hazaérünk, vizes cuccok elrendezése, főzés, etetés, rendrakás stb.stb. Másik, jól megérdemelt esti pihenés, a szauna...Persze hat gyerekkel, mert ők is szeretnének...
Az én három gyerekemből egy volt lázas, egy napig, náthás kettő, a legnagyobb eltörte a csuklóját második nap... És minden akadály ellenére nagyon klassz, pihentető hetünk volt...Valahogy ez az egész sokgyerekesdi néha olyan abszurd, de mégis olyan jó....
Gyerekek számával az ingerküszöb is emelkedik. ☺ Mondjuk én alapvetően egy nagyon nyugodt és pozitív ember vagyok.
Ez nagyon igaz, de egy bizonyos szint után én elvesztem a humoromat :) Persze utólag már mindenen tudok röhögni, de az adott szituban előfordul, hogy nem látom rögtön a dolgok humoros oldalát...
Kellő humorral kezelve kifejezetten szórakoztató. ☺
Mivel ez komoly döntés, mindkettőtöknek akarni kell. Nálunk én akartam anno harmadikat, de a férjem nem, így nem lett. Tiszteletben tartottam az ezzel kapcsolatos érzéseit.
Ha benned kétségek vannak, azt komolyan kell venni. A férjed - leírásod alapján - azért jóval kevésbé "élvezné" a 3 gyerekből adódó terheket, ezért kibicnek semmi se drága alapon ne ő döntsön ebben...
Teljesen más lesz a személyisége már az első, második, harmadig gyereknek is, persze hogy más a személyisége egy egykének. (Nem rosszabb, jobb, csak miközben minden gyerek egyedi, mégis vannak közös jellemzők.) Mint pl, hogy a harmadik jó eséllyel a jég hátán is....:)))
A legtöbb gyerek nagytesót szeretne, ha választhatna, de ez ritkán megoldható...Azért a kistestvért is megszereti....:)
11 éves keresztfiam -jelenleg nagyon egyke- a napokban kap kistestvért (kislányt), nagyon aranyos, ahogy várja, kíváncsi leszek a hétköznapokra. Sokat várt a testvérre, -egyke anyuka is-, de ő nagyon sokszor mondogatta nekem, hogy szeretne ő is tesót, az se baj, ha kisebb és lány.. :)))
Persze, ha a gyerekek elvannak egymással, az nyilván megint más. De az enyém például olyan, hogy nem igazán foglalkozik a korabeliekkel. Az oviban is az óvónőket meg a dadust boldogítja :) Tegnap séta közben leszólított két kb 10 éves kislányt és hosszasan elcsevegett velük :) A kisebbekkel egyszerűen nem tud mit kezdeni, valamiért ebből a szempontból nagyon kis koravén. Persze lehet más lenne a helyzet, ha nem egyke lenne, de ez már sosem fog kiderülni.
Két hete itthon van a legkisebbem különösebb tüneteket nem okozó kötőhártya gyulladással...Alig várom a délutánt, amikorra négy gyerekem lesz, és nem egy időről időre unatkozó...(Anya mikor játszol velem? - és ezernyi kérdés és közlendő, amiktől pár óra után zsong az ember feje (Mert közben dolgozni is kell.). Miközben egyik oldalról jó, hogy itt van, és nem nyafog, teljesen aranyosan viselkedni, de rajta is látom, hogy össze sem hasonlítható így itthon lenni, és úgy, hogy több gyerek van...)
Szerencsére nem csak bevásárlás van a gyerekekkel. :) A heti bevásárlás, ha három gyerekkel megy, (legalább) öt fős családnak, az rémálom, és púposra rakott kosarat jelent. Ha rendesen viselkednek is a gyerekek...Nem egyszerű annyi fele figyelni. A boldogság sosem jár egyedül film bevásárlási jelenete sokszor eszembe jut , ha el is van túlozva, azért találó. :)))
Viszont itthoni környezetben három gyerekkel kevesebb gond van, mint eggyel, mert elvannak egymással. Nem egy kis komoly gyerkőc játszik egyedül, csendben körülöttem, hanem hárman bandáznak, nevetnek -időnként veszekednek..Ha bármi van is körülöttünk, ők ott vannak egymásnak.
A nagycsaládos lét is olyan, mint minden más az életben, minél többet teszel bele, annál többet kapsz vissza. Bővel kell beletenni energiát, pénzt, szeretetet, de intenzívebb is lesz az élet tőle. Azért három gyerekkel sokkal több a munka, mint kettővel, különösen, mert az első időszakban az idő 80%-át a kicsi viszi el..aztán ez szépen áttolódik, hogy az idő 80%-át a kiszolgáló személyzetként való működés viszi el. (Mire igazán tudnak segíteni, addigra ezt a plusz időt, amit nyerek vele, bővel elviszi a délutáni foglalkozásokra szállítás...)
Amivel azért nem érdemes számolni, hogy három gyerek mellett az első tíz évben teljes munkaidőben elmegy mindkét fél dolgozni, mert valakinek itthon kell az idő nagy részében maradni, különben szétesik a család...
Azokat én is sajnálom, akiken látszik, hogy sok nekik. És főleg ezeket a gyerekeket sajnálom, mert a legjobban ők szívják meg. És sajnos manapság egyre inkább jellemző, hogy nem azért vállalják be a három gyereket, mert annyira élvezik a gyerekeik társaságát :( Ez is megérne egy külön topicot mondjuk.
És ez természetesen nem vonatkozik azokra, akik boldogok így, ahol az egész családnak jó így, mert nyilván van sok ilyen is, csak az ember nem azokat veszi észre. Mert sokkal szembetűnőbb a karikás szemű, rikácsolós anyuka, aki kétségbeesetten próbálja hajkurászni, a 3 csemetéjét, akik 4 irányba futnak. Ha meg nem ezt csinálja, akkor csak a panasz folyik belőle.
Amúgy szerintem még ha direkt, tervezetten, átgondoltan és minden hátsó szándék nélkül is vállal valaki sok gyereket, az is balul sülhet el, főleg kis korkülönbségnél. Ha most lenne a fiam mellett még két kisebb, hát én tuti belegárgyulnék. És ezt nem láttam előre. Mert ugye mindenhonnan az folyik, hogy hu de nehéz egy babával. Hát nekem ezerszer, milliószor könnyebb volt vele, amíg pici volt. Imádom, jó vele lenni, meg minden, de úgy kb mire este elalszik, addigra bőven elég is belőle :) Ha mellette még itt lenne mondjuk egy totyogós meg egy baba, az sok, nagyon sok lenne, és tuti nem tudnám őket ellátni annyi türelemmel, energiával, amennyit szerintem megérdemelnének.
én az szeretem jobban ha kiszámoljuk pölö egy hídhoz milyen anyagokat kell haszálni és nem saccolgatnak mint még a tanulatlan időkben
mineddel így vagyak
Nincs mit sajnálni rajtunk. Szándékosan vállaltuk és még élvezzük is. ☺ (Na jó, nem mindenki.)
Én egyke vagyok. Inkább az olaszos zűrzavar...
Egyetértek.
Sokszor nézem a több gyerekes anyukákat az oviban, játszótéren, bevásárlás közben, és csak sajnálni tudom őket. (Természetesen vannak kivételek) Egyszerűen nem bírják. Egyik gyerek jobbra szalad, másik balra, anyuci meg kiabál és futkos utánuk. Szóval egyetértek azzal, hogy egy utódra lehet valóban időnk és figyelmünk.
Ezt a hozzászólásodat olvasd majd el úúúúgy ... 10 év múlva. Majd rájössz hogy milyen könnyű dolgod volt velük ekkor.
Én is szeretnék még gyereket, minden nap szeretnék. De őszintén megmondom, piszok jó nélküle. Ha valaki szereti a kényelmet és a nyugalmat maga körül, akkor inkább nem szül. Bármilyen aranyos is a kisgyerek, bármekkora örömöt is okoz.
Bármilyen döntést hozol, egy valamit ne feledj. A gyerek a szülőé, de nem önmagunknak szülünk. Nem azért hozunk létre egy másik életet, hogy mi örüljünk. A természet rendjét követjük, amelybe beletartozik az is, hogy az emberi faj nem véletlenül hoz létre általában csak egyetlen utódot évenként. Mi, emberi lények, nem tudunk egyszerre egynél több utóddal foglalkozni, valamelyik mindig háttérbe szorul.
Hat igen😁de lanygyartasra sztem semmi tuti modszer nincsen.megint 3asban vagyok a fiukkal hat nem konnyu..a kicsi nyavog h.jatszak,a nagy hozza a sajat dolgait h.nezzem meg beszeljuk meg.fozni takaritani mosni..szabad levegon lenni de rendet is tenni..hat nemtom h.3al hogyan menne egyelore a 2 se konnyu.a kicsi nagyon haragszik az apjara amit rajtam vezet le.na de en se vagyok szent!mar kivagyok tole igy elohoztam a boksz falat es mondtam neki:usd😇es utotte😃😃😃utana jobb kedve lett.megbeszeltuk h.mindenkinek hianyzik apa legyen csak duhos de muszaj mennie...
Nono, ne szóld le a vajákospiri módszereket!
Azok legalább nem mérgezték a szervezetet, ugyanis a beteg vagy meggyógyult, vagy belehalt. De te is hallottál szerintem néhányról, és valóban jók. Hagymalé a fülbe, só vagy cigihamu a vágott sebre, különböző főzetek, mentol levelével dörzsölni a fájós halántékot, alkoholos kendővel csillapítani a lázat...
Ezek több évszázados megfigyelések eredményes módszerei. Egyáltalán nem lebecsülendőek. Eljöhet még az az idő, amikor szükség lesz rájuk.
Már nem azért, de egy 10 éves gyerekkel nem kell tanulni, egy 9 évessel sem, ha jövőre sulis lesz a kicsi, a nagy is korrepetálhatja, még élvezni is fogja.
Tapasztalat és tény, hogy a sokadik gyerekek sokkal hamarabb tanulnak, nálunk is, a kislány ovis volt, amikor a nagyobbik báty már gimis, középső általánosba járt, pillanatok alatt megtanult olvasni-írni, csak úgy magától. A kislány már ovi végén a nagytesó törikönyveit olvasgatta.
A legnagyobbat pedig anno mi tanítgattuk.
Bizonyított tény, hogy a sorrendben sokadik gyerekek könnyebben alkalmazkodnak.
Mennyire vagy helikopter-szülő, aki mindig ott köröz a gyerekei felett?
Mire megszületik a kicsi, a nagy 10 éves lesz, nálunk is 10 volt a fiú, amikor a kisebbik született.
Egy 10 éves már nem baba, hanem kiskamasz.
Egy 10 évesre már sok feladatot lehet bízni, alap, hogy tartson rendet a szobájában és rövid ideig vigyázhat is majd a kisgyerekre, illetve koordinálhatja őket. Főzésbe is be lehet vonni, terítés stb.
A rendrakást egyébként egy 5 évestől is meg lehet és meg kell követelni.
Nem vagyok híve annak, hogy a gyereknek még 18 éves korában is anyuka hűtse a kakaót, önállóságra kell nevelni őket.
Amikor itthon van komolyan kiveszi a reszet a mindennapokbol jatszik tanul a gyerekekkel elpakol stb...logisztika full enyem.igazan ha megvizsgalom a tovabbi fuggetlensegvesztes a huzodasom oka..szeretnek vilagot latni is meg egy csomo mindent ami nem gyerekkel egyutt van.igy h.mar nagyok viszonylag mar a kicsi is egyedul oltozik es szivesen vannak a mamanal akar 1 hetet is.na de harom tobb teher is a szulokre is..tudom agyamban kell elrendeznem de megakadok szuntelen