Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Soha nem lesz gyerekem? :(
2017-04-10 23:521.
Létrehozva: 2017. Április 10. 23:52
Valoszinuleg a ferjemnek azoospermat diagnosztikaltak.Igy soha nem lehet gyerekunk?
Szerdan megyek dokihoz de amennyit olvastam mar errol sok a fele.valami 20 millio kell legyen 1 ml ben es neki kijott 0.1. Ez hihetetlen.en nem ertem mar mi van. O 27 en 24 :(
Nem kell ez a szar duma, nyilván több "baja" van velem a családomnak, mint évivel. Csakhogy senki nem lett kényszerítve semmire. A férjem így döntött, engem választott minden bajommal együtt. Gondolom nektek már ezt is kb lehetetlen felfogni. A gyerekemre pedig semmi olyat nem áll szándékunkban ráterhelni, ami miatt olyan hatalmas hátrányba kerülne az állapotom miatt. Mint írtam, persze beüthet olyan, amire nem számítunk, de ez már mindenki másra is igaz.
Értem, hogy hülye vagy, csak ne reklámoznád.
A hanyatlás szó jelentését gugliztad volna ki inkább.
Aki felnevelt már gyereket, az tudja hogy igaza van:
" Na, én pl. nem így vagyok ezzel. Nem kell erről a gyerekkel beszélgetni. Van az én életem és van az övé. Én élem az enyémet, ő az övét. Szeretjük egymást és pont.
Úgy élem az életem, hogy ha valakire rászorulok majd, az magam meg tudjam oldani. Ha ő szeretne velem lenni és segíteni a bajomban, megteheti. De biztos úgy nevelném fel a gyerekemet, hogy egy pillanatig se érezze azt, hogy ez neki valamilyen formában a kötelessége. Ha akarja és tudja, tegye, ha nem, akkor ne legyen lelkiismeret furdalása, hogy az anyja pl. egy otthonban él, vagy idegen ember segítségére kell számítson. "
Amíg valaki nem jut el arra a pontra hogy valóban szüksége van segítségre, addig minden csak elméleti feltételezés. De egyedül ez az elmélet állja meg a helyét.
Nem csodálom.
Ha valaki betegnek születik, akkor a lelkivilága nem lehet egészséges. Hiába erős, valahol belül csak bántja hogy ő nem olyan mint más.
Edényben gyerek? Ha a teremtő ezt akarta volna, akkor úgy szaporodnánk mint a halak. Testközeli élmény nélkül. Nem véletlenül van a nemi szerv ott ahol, át kell gondolni hogy ki kivel szaporodik. Nem véletlen az orgazmus érzése, az átgondolt intim együttlétet a kellemessel köti össze, hogy biztos legyen a dolog.
Kibaszott egyszerű teória, de a túlagyalt mindenáron életben maradás kérdése ezen felül emelkedik. Bögrében csináljunk gyereket.
Igen, pont úgy. Nyílvánvaló, hogy én a jövőben is segítségre szorulok, ahogyan most. Mondjuk pont ezért annyiból "előnyben" vagyok, hogy tervezhető a dolog, mert nem az van, hogy hirtelen beüt a szar, és akkor kell kapkodni, hanem ez van most és ez várható a jövőben. Persze beüthet még nagyobb szar, a férjemmel is bármikor történhet valami, és akkor szívás van, de ez nem tervezhető pont ugyanannyira, ahogy másnál sem. Meg az is lehet, hogy a férjem tovább toppon lesz szellemileg és fizikaiag is, mint amíg én élek, és akkor nincs gond. A terv az, hogy csinálja, amíg tudja, ha már nem tudja, akkor pedig igénybe veszünk segítséget, nem a gyerekünkét elsősorban, hanem szakszerű segítséget, amiért fizetünk. Ebből a gyereknek annyi a szívás, hogy nyilván az örökségét rövidíti meg az ápolásra szánt pénz. Úgy gondolom, hogy ez nem akkora nagy hátrány, és a többi állapotommal járó probléma sem, amiért azt kívánná, hogy bárcsak meg sem született volna...
Erkölcsi hanyatlás???
Miféle erkölcs az, amikor érzelmi megfontolásból életre hívnak egy olyan gyereket, amelyik egyedüli életvitelre soha nem lesz alkalmas?
Ez nem erkölcs, ez bűntudat. Valaki létrehoz egy utódot aki beteg, de a kukába mégsem lehet dobni, mert a bűntudat nem engedi, hiszen ő hozta létre.
Épp az értékrendről beszélünk, teljesen visszájára fordult, nem látod? A normálistól eltérőnek nőtt meg az értéke, és úgy tűnik hogy teljesen mindegy, pozitív vagy negatív irányba. Másik topicban szó volt a buzikról. A létezésük felesleges. Ha nincsenek adoptálható gyerekek, ha nincs férfi akivel a leszbikus közösül, akkor az emberi fajt gyors kihalásra ítélik. Igen nehéz felfogni azt, hogy két azonos nemű nem képes szaporodni? Joguk van élni, de a létük felesleges. De cirógassátok őket, mert hát milyen édesek. Ez jelenti neked az erkölcsöt, és az értékrendet? Hát tudod, ez az elfajzott értékrend nálam már nem fér bele.
Erről majd akkor nyilatkozz, ha felnevelted a gyerekedet. Addig ez csak elméleti feltételezés.
oké csillagos
akkor vegyük úgy, hogy veled pont annyi "baja" van ma és lesz vénségedre a családodnak mint vele
szokott ő kamuzni
121 asszem
meg hogy valaki azt írta az edényben gyereket be kéne tiltani
meg hogy a rokival csúfoltam
meg....
A test és a szellem leépül, erre nem lehet berendezkedni előre.
Ti most elővettétek az idős embereknek való segítséget, aminek köze nincs egy beteg gyerek születéséhez. A leépülésre mindenki számít, és úgy ahogy tudomásul veszik. Beletörődően várják hogy bekövetkezzék.
De nincs az az ép eszű ember, aki beteg gyereket várna egészséges helyett, és tudja hogy a születése pillanatától valamelyikük élete végégig a gyerek rá van utalva. Nem. Ép eszű ember egészséges gyereket vár, és ha nem az fog születni bizony csalódott, mert nem erre készült fel.
A szüleit épp ezért ép eszű ember nem dobja el, egészségesen leéltek X évet, támogatták az utódaikat, ennek a fordítottja természetes, szülő helyett nem kap az ember másik szülőt. Viszont, beteg utód helyett kaphat az ember egészséges utódot.
Beteg szülő esetén pedig nem arról van szó, hogy nem tud elintézni dolgokat, nem tudja hová indult, bevizel, az még az enyhébb eset.
Hanem az, amikor már fogalma sincs arról hogy ő kicsoda, te ki vagy, mit keres ott ahol van, nem tud vészhelyzet esetén telefonálni, bekattan és tör-zúz, a gyógyszereit találomra veszi be, ételeket tárol a leglehetetlenebb helyen ...
És ez bárkivel előfordulhat. Segíteni kell őket, állandó felügyeletre szorulnak. De egy 70-80 évesnél már tudod, nemsokára vége. Egy újszülöttnél a hasonló problémák a születéssel kezdődnek.
Hm.
Mutasd már meg azt, ahol én azt írtam hogy értékesebb lennék Hawkingnál!
Legyél már észnél akkor is, ha azt elvette a felháborodás! Ne képzelődj olyasmiről, ami nem létezik, és főleg ne írd le, mert az hazugság. Azt pedig én nagyon nem szeretem. Ha olyan dolgokban hazudsz ami betűről betűre nyomon követhető, akkor nyilván másban is.
És az a helyzet hogy nagyon rábasztál, ugyanis Hawking rajongó vagyok. És ha ő Isten és Sátán létezésének tagadása után végül is arra a következtetésre jutott hogy Isten és Sátán valamilyen formában létezik, akkor TE értekezz vele a vízről mint "élettelen" (???) anyagról, és annak az élettelen anyagnak a DNS-éről.
És tulajdonképpen teljesen mindegy hogy mire jutnátok, mindegy hogy a világ keletkezésére rájön-e valaha valaki, az élet megy tovább, ez a feladatunk. Az pedig, hogy valaki ebben a folyamatban a már jelenlévő dolgokat kutatja, nem sokat ér az emberiség szempontjából. A tudás, a világ keletkezésének pillanata bennünk van, csak éppen az emberek elmeállapota nem teszi lehetővé hogy ez a tudás megvilágosodjon bennünk.
Mit írjak, buta vagy? Nem írom, tudod. A Föld ezidáig kivetette magáról a selejtet, a tökéletes életre törekszik. Az emberi faj az egyedüli, amelyik tíz körömmel kapaszkodik, ragaszkodik a Földhöz, miközben pusztítja azt.
Több ponton megdőlt az elmélete, de nagyon makacsul ragaszkodik az eb a karóhoz.
persze
az egészségesnek is men a betegnek is erről pont úgy kell gondolkodni
kérdeztem, leírta
mar megbocsass, de ki a sz@rt erdekel az "emberiseg" szempontja, amikor engem a korulottem elo kis csoport szempontja erdekel? es igy van ezzel minden NORMALIS ember! az emberiseg en vagyok, te vagy, meg a szomszed, es stb. az emberiseg nem egy elvont fogalom, hanem sok ember egyutt, akik lehetoseguk szerint cselekednek az eletuk,-eletmodjuk javitasan. te is adnal antibiotikumot a mamadnak, vagy nem akadalyoznad meg hogy megmutsek, ugye? mert akkor te bizony rossz iranyba viszed az emberiseget, legalabbis a te nezopontod szerint. szoval, a te mamadnak (akarkidnek) nyujtott segitseget szorozd meg sokkal, es ime az emberiseg. es ez egy nagyon jo irany. ha belehal, hat' belehal, a termeszet idonkent csinal egy tabula rasat. de ezt nem azzal fogjuk megakadalyozni, hogy a primitiv eletstilust allitjuk szembe a civilizacioval, hanem semmivel sem.
A mai emberiség esetében sokkal több és nagyobb problémák is vannak, mint az, hogy ki születik tökéletesre. Az erkölcsi és értékrendbeli hanyatlás jóformán indokolttá teszi a barlangos újra kezdést.
Úgy gondolom, hogy mindenkinek előbb-utóbb eszébe jut, hogy mi lesz MAJD. Még akkor is, ha most minden happy és fasza...Nem gondolom, hogy ő ettől kevésbé gondolná át.
Ez így van. Egy ilyen mindenképp keresztbetöri az életet. Erre lehet mondani, hogy ezt dobta a gép.
Csak akkor nem, ha sikerült egy olyan szinten érzéketlen gyereket nevelni, aki ettől függetleníteni tudja magát.
én is azt írtam a ma egészség nem garancia a halálig
és lehetnek balesetek is persze
és az meg egy másik verzió, amikor biztos toligálni kell, mert nem egészségesnek születtél
azért mondtam, hogy gondolt át a 313.
ja és a 83as tól is azért kértezdem a majdról
mert leírja milyen happy, meg minden milyen fasza
Ezt is értem. Babyface viszont berendezte az életét úgy, hogy a napi dolgai pont ugyanannyira meg vannak oldva, mint az enyémek. Nem azt várja, hogy végre felnőjön a gyereke és munkára lehessen fogni.
Na így már egyetértek az elmélettel. :-)
sokaknál hiába van meg a civilizált szándék
egyszerűen a jövedelmi viszonyaik miatt nem tudnak az öregekkel foglalkozni érdemben
a fejlettebb világrészen se van sok öregnek felhalmozott tőkéje, amiből a családja rendesen el tudná látni
Én ezt értem, csak arra akartam utalni, hogy az én egészséges életem sem garancia arra, hogy holnaptól nem kell toligálni. És ha toligálni kell férjet, gyereket, akkor szívás, de fogom.
szep elmelet ez, egyet is ertek (elmeleti szinten), csak a gyakorlat neha belerondit a dologba...
pelda: van gyereked, kapsz egy agyverzest, tuleled. innen folytasd te...
akarmit csinal, kicsit/nagyon belerokkan. ha hagy meghalni (ezt persze nem tenne, a btk., es a buntudat miatt), akkor azert, ha nem, akkor azert... mert meg kell oldania a te eletedet.
Ha arról van szó, hogy felmerül, hogy otthonba költözzek, mert nem tudom magam ellátni, akkor lehet, hogy épp nem leszek a topon mondjuk pl. 90 körül. Lehet, hogy jól esik, ha segítenek megszervezni. (Csak úgy gondold végig, hogy van mondjuk egy nagyid, akinél gond, hogy a napi kajáját előállítsa, ezért merül fel az otthon. Majd ő nekiáll a netet bújni, végighívogatja a megfelelőnek tűnő intézményeket, elmegy megnézni, összepakolja a cuccait és elszállíttatja...)
Ami miatt mindenképp beszélni kell róla velük adott esetben - már ha nincs akkor épp fölös 25 milla a bankban - hogy mit szeretnének a házzal. Megtartani, vagy abból oldjam meg. Mert az nem OK nekem, hogy ház marad, én meg csendesen magam alá pisilek otthon, és éhen halok, csak hogy több örökség maradjon.
Nevelés szinten ez valahogy nem került szóba itthon, és én sem tervezek semmilyen elvárásokat megfogalmazni. Azt viszont látják, hogy én hogy állok az elesett és szeretett rokonom mellett. És itt nem az idegen segítséggel, vagy otthonnal van a gond, nem kell vér-verítékkel egyedül megoldani.
az újabb funci..... hiába írsz bármit
a kérdés szerintem világos volt
te egészségesen szülted a gyerekeidet és majd esetleg lehet kell ápoljanak
és nem beteg álapotban, amikor kizárt, hogy ne kelljen áponi, ápoltatni
Még mindig tartom, hogy az emberiség fennmaradásának szempontjából nem haladunk jó irányba.
Újra fogjuk kezdeni a barlangtól. Csakhogy nem feltétlenül kéne.
Ezzel teljesen egyetértek, lehet, hogy nem jött le jól. Az a lényeg, hogy ne menjen tönkre bele. Nem azért szültem. Kutya kötelességem úgy élni az életem, hogy neki semmilyen formában ne KELLJEN az én életemet IS megoldania.
Ezzel együtt egy kulturált, normális családban a családtagok nem hagyják magukra egymást a szarban.
Tudom, hogy Te ezt teszed. A kérdés arra irányult, hogy mi a gond ezzel úgy általában. Már azon kívül, hogy egy szívás.
Ti egy nagyon széles skála két végéről beszélgettek...
Ja, baszki nem írtam, hogy értéktelen. Annyit írtam, hogy az egészséges fajfenntartás szempontjából értéktelenebb, mint egy egészséges ember. Ezt nem lehet érzelmi alapon megvizsgálni.
Te milyen jogon döntöd el, tudva, hogy fogyatékos gyereket fogsz a világra hozni, az majd tutira boldog életet fog élni?
Ezt ugyanúgy nem lehet eldönteni.
nem megy ez annyira egyszerűen
belém nem sok emóci szorult és mondhatom 14 éves koromtól csak a saját életem éltem
25 évig többször láttam a niagaránál eskető papot, mint az apámékat
és ha az apám nem kér meg, akkor se hagytam volna magára, de az apám is akkor kért meg, amikor tudta, hogy nem megyek tönkre abba, hogy az anyámmal foglalkozom
ha nem lennék kínosan törvénytisztelő, meg nem lenne bennem az oda nem szarok ahol jólbántak velem
akkor egyszerűen hazavittem volna és lenne ott illegálisan
még az idegen öregeket is szánom, még ha nem is rossz körülmények közt élnek a floridai nyugdijas telepeken
erdekes gondolat "alapvetoen igazat adni" egy barlangi szempontnak, mitobb, vicces is. persze hogy is lehetne letagadni, hiszen volt ahogy volt a multban, na de felhasznalni mint ervet? na, ez mar sulyos eset... :-D
a legTERMESZETESEBB dolog, hogy az ember hasznalja az evezredek alatt atorokitett tudast, es a modern vivmanyokat. visszanezni, es kijelenteni, hogy bezzeg amikor a termeszet mamaja elvegezte a maga a dolgat, es az volt am az igggazi', ma pedig lombik, beteg gyerek ellatasa, es egyeb "korcsosito eljarasok", nem mas, mint primitiv es aljas hangulatkeltes, olcso es ocsmany trollkodas. iszonyatos elmebaj kell ahhoz, hogy egy olyan korszakkal hasonlitsuk ossze a jelenunket, amikor a "te halalod az en eletem" cimu musort sugarozta a natura. hamar haltak, szultek amennyit tudtak, meghaltak a beteg gyerekek, mert nem volt alternativa. most meg van. es mivel van, termeszetes, hogy a civilizalt ember el veluk, hasznalja oket. igy a barlangi let nem osszehasonlitasi alap. semmiben sem. a baromarcunak nem igaza van, hanem sulyos pszichopatologiai korkepe.
azért ezt gondolt át újra
mert ugye azért valamikor eüt tanultá
ugyaaz a story, hogy az urad esetleg majd mozgásképtelen lesz
vagy ma toligáznod kell már mer egészségtelennek született
Na, én pl. nem így vagyok ezzel. Nem kell erről a gyerekkel beszélgetni. Van az én életem és van az övé. Én élem az enyémet, ő az övét. Szeretjük egymást és pont.
Úgy élem az életem, hogy ha valakire rászorulok majd, az magam meg tudjam oldani. Ha ő szeretne velem lenni és segíteni a bajomban, megteheti. De biztos úgy nevelném fel a gyerekemet, hogy egy pillanatig se érezze azt, hogy ez neki valamilyen formában a kötelessége. Ha akarja és tudja, tegye, ha nem, akkor ne legyen lelkiismeret furdalása, hogy az anyja pl. egy otthonban él, vagy idegen ember segítségére kell számítson.
312 eleje
Mi a gond azzal, hogy az ember támogatja az idős / beteg szülőjét?
ezt a kérdést pont jónak teszed fel
nem te hagytad ott a kellemes életed, mentél el a föld másik felére, amikor támogatni kellett
De te kijelentetted úgy egy az egyben, hogy a fogyatékosoknak márpedig nem lehet teljes életük, értéktelenek. Akkor legalább próbálj meg különbséget tenni. Az, hogy valaki sérült, nem jelenti azt, hogy egész nap ordít a fájdalomtól. Igen, van ilyen is sajnos. De olyat is el tudok képzelni, hogy egy szellemileg súlyosan sérült ember tök boldog a saját kis világában, még ha kívülről az egészséges ember számára szánalmasan is fest. Ahogy már előttem is írták, itt nem lehet általános igazságokat megfogalmazni. Minden helyzet, minden egyén más és más.
Hol írtam, hogy bárkinél is úgy cakk-pakk értékesebb vagyok? Olvass már légyszi értőn! Vagy legalább próbáld meg!
Azt sem mondta, hogy az életük maga a tragédia, hanem csak annyit, hogy egy ilyen szituáció mindenkinek ROSSZ. Nagyon sokat mesélhetnék...
Van neked elképzelésed arról, milyen szörnyű, amikor azt látod egy emberen, hogy valamiért szenved. Sír, ordít, látod, hogy fájdalmai vannak, és fogalmad sincs, hogy mi a baja, mert nem tudja elmondani, még csak jelezni sem? Amikor az orvos is csak találgat?
Amikor kizárólag kezeslábas lehet a ruházata, mert ha szabadon van a keze, szarrá csipkedi, kaparja magát és/vagy a haját tépkedi ki?
De tudom, boldog élete van. Meg mindenkinek, aki ezt végignézni.
Nagyon rózsaszín világban élsz.
Ennyi...
Ezért (is) nem gondolom, hogy ilyen témában Babyface bármilyen hátránnyal indulna.
Én meg összeteszem a két kezem, hogy csak a bokámat törtem rommá, egész jól el lehet lenni sántán a világban.
csak megkérdeztelek, mert ugye nálad világos, hogy nem egészségesen éled le a maradékot és ezért tervezhető
akinek az egészséges szülője 60-70-80 évesen egyszercsak nem tud önfenntartó lenni, annak akkor kell a helyzetre megoldást kitalálni
nekem nem ápolni kell konkrétan, arra van szakember és nem évtizedekben mérhető
csak az apám életében úgy elkényeztette, hogy azt se tudja mitől van villanya, hogy van a kártyáján lóvé a vásárlásokra.....
ne hagyd magára ha meghalok mert elveszik mint 1 gyerek
ez az egyetlen kérése volt az apámnak felém életében
Egy ismerősöm este lefeküdt, éjjel stroke-ot kapott, reggel úgy ébredt, hogy nem tud mozogni és nem tud beszélni. Negyvenes évei közepén, szép karrier, szép élet - egy pillanat alatt vált semmivé. Egészséges életét élt, semmilyen módon nem volt a stroke "célcsoportjába" sorolható. Kb. 10 év kellett, mire megtanult újra rendesen mozogni, és legalább annyira beszélni, hogy megértsék, mit akar. Nesze neked, jövőtervezés.
Ahogy írja, neki ez nyűg.
Én úgy voltam Faterral, hogy bár még tölthetnénk együtt bármennyi időt. :-(
Ezt a támaszkodás, ápolás stb. dolgot úgy gondolom, hogy lehet róla beszélgetni adott esetben a felnőtt gyerekekkel, vagy még előre. Pl. ott van a ház, amit majd ők örökölnek. El lehet dönteni, hogy annak árából megoldom magam az ápolásomat (nyilván nem ilyen egyszerű, csak egy opció), vagy szeretnék megtartani, viszont besegítenek a témába.
Kérdezi mindezt az, aki hónapok óta a beteg, haldokló anyja mellett rostokol a gyűlölt országban a Kánaán ország helyett.
Igen. A nagyszüleim nagyon jól és szépen éltek, kb mindenki irigyelte őket a rájuk váró öregkor miatt. Aztán a nagypapám Alzheimer kóros lett, viszonylag fiatalon. Nagymamám otthon ápolta majdnem végig. Nos, azokat az éveket már senki nem irigyelte.
Mi a gond azzal, hogy az ember támogatja az idős / beteg szülőjét? Nekem annyira alap, hogy ha szüksége van rám a szülőmnek, akkor pattanok és intézem. Még akkor is, ha kényelmesebb / olcsóbb lenne nem tudomást venni az egészről.
Az egészségről pedig tudjuk, hogy múlandó, akár egy percen is múlhat, szóval ilyen szempontból úgy gondolom, hogy semmit nem jelent, hogy akármelyikünk bármelyik végtagja épp hogy működik a mai napon. Nem jelent semmit (ld. reggel elindultam egészségesen, majd szép nagyot taknyoltam és oda az egészség. Ha kevésbé vagyok szerencsés, akkor a fejemet verem be, és örökre hülye maradok...)
Na ez a 10 pontos! :)
Önáltatás, hogy azért, mert még középkorúan is teljesen egészséges vagyok/sok pénzem van/vannak egészséges gyerekeim, akik majd vigyáznak rám, az öregkorom szép és jó lesz. Épp most mesélte a kollégám a felesége szüleinek esetét: értelmiségi házaspár, jól kerestek, jó nyugdíj, szerető család. Csak épp a természetet ez nem érdekli: teljesen leépültek szellemileg öregkorukra. Azt mondta, neki még nem is annyira sokk, mint a feleségének, aki még emlékezett rá, milyen sziporkázó szellemek voltak fénykorukban... Nagy bátorságra vall öntelten előre megmondani, hogy márpedig neked milyen öregkorod lesz.
Amúgy egyáltalán nem áll szándékomban a gyerekemre támaszkodni. Sokakkal ellentétben én nem azért szültem, hogy legyen, aki ápol idős koromra. Mindent megteszünk a férjemmel együtt, hogy ezt elkerüljük.
Amúgy ha jól tudom te is azért vagy az országban most, hogy anyádat ápold. Többször írtad, hogy addig KELL itt maradnod, amíg anyád meghal (te fogalmaztál így). Most akkor miről is beszélünk?
Ezt nyugodtan megkérdezheted bárkitől, akinek gyereke van. Ugyanis ha valaki megöregszik, könnyen lehet, hogy segítségre szorul, akkor is, ha nincs olyan defektje, mint nekem.
Tudom, csak a te válaszodnál jött elő ismét, ezért arra kattintva reagáltam :)