Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Problémás párkapcsolat
Létrehozva: 2019. július 30. 09:08
Sziasztok! Nagyon régen tag voltam, de aztán sok évig nem jártam itt. Olyan problémáim vannak a párkapcsolatomban, melyeket nem tudok megoldani egyedül. Ez egy női oldal, gondoltam, hátha - több szem többet lát alapon - tudtok nekem tanácsot adni. Nem azt kérem, hogy oldjátok meg az életemet, csak nem tudom, mit tegyek.
Röviden: 16 éve élek a párommal, van egy 13 éves gyerekünk. Az első néhány évben lelkesen végezte ő is a házimunkát, pl. ő bevásárolt, elmosogatott, felmosott, én meg főztem, vasaltam. Az utóbbi években azonban nagyon nem akar semmit sem csinálni. Rengetegszer összevesztünk. Szerinte azért nő a nő, hogy legyen, aki elvégezze a házimunkát. Tegnap pl. azon vesztünk össze, hogy ő a frissen elkészült ételből akar vacsorázni, holott ott volt még az előző napi maradék, s nagyon jól tudja, hogy két napra szoktam főzni, s hárman vagyunk az ételre. Ismét ott tartunk, hogy akkor befejeztük, ezentúl külön kasszán leszünk, s ő majd főz, mos magára. Az a bajom, hogy csak magára. Én 16 éve hármónkról gondoskodom. Ebből áll az életem. Elmegyek 6.45-kor a munkahelyemre, hazaérek 17 és 17.10 között, onnantól jön a második műszak és a kert. Sajnos a családi kapcsolataim megromlottak (anyámmal még gyerekkoromban), barátaim nincsenek. Rengetegszer akartam már szakítani vele, de a keresetem nincsen annyi, hogy el tudjam tartani a gyerekemet és magamat, valamint egészségügyi problémáim is vannak. No és lelkileg sem érzem magamat elég erősnek. Nincsen senki, aki fogná a kezemet közben és "megtartana, hogy le ne essek". Van valakinek hasonló tapasztalata?
Kedves Jenny!
Ennél a hozzászólásodnál válaszolok, nem egyesével. Nos, igazad van. Egyszer volt egy olyan munkahelye a páromnak, ahol olcsón kapta az ételt. Nagyon olcsó és mégis finom volt. Na, onnan hordta haza nekem is. Az volt a jó világ! Legalább egy évig szinte nem is kellett főznöm, legfeljebb hétvégén. Most is el tudnám fogadni ezt az állapotot. Nekem tényleg mizéria és "fejfájós téma" az, hogy már megint főzni kell, meg mit főzzek, stb.
Én már a mostani -frissnek mondható- kapcsolatomból jöttem rá, hogy mindent ki kell mondanunk, ott és ahol nemteszik vagy épp tetszik. Mert ha húzzuk, akkor nem lesz jó vége.
Helyes! En nem is javasolnék drasztikus lépest, egyedül a mélyvíz volt az első gondolatom. Na, most már okos vagyok en is
a házasságomban ezt nem tudtam meglépni.
Igazad van, h leirod neki. Neha kell hogy egyszuszra ki tudjunk mondani valamit, mert előszóban esetleg belevág.
Kedves Dawnton!
Nem is rád gondoltam, hanem Antironia és Mozdonj nevű felhasználókra. Hitetlen Tamás mindkettő.
Vasárnap vesztünk össze. Tegnap még volt lecsómaradék hétvégéről, azt ette. Hogy ma mit fog enni, még nem tudom. Ott az étel, amit én hétfőn főztem, de azt mondta, nem eszi meg. Kíváncsi leszek.
Közben jár az agyam ezerrel, mi lenne jobb és hogyan. Egyelőre a békülés felé hajlok. Nincs főnököm a héten, úgyhogy kicsit lazábban veszem a dolgokat. Éppen most fogalmaztam meg két - minek is nevezzem - irományt. Az egyik egy használati utasítás magamhoz, a másik pedig egy fogadalom a párkapcsolatunk megmentése érdekében. Lehet, hogy másoknak ez fura, de én nagyon rendszerező és rendszerető elme vagyok, amit lehet, leírok, összeírok, összegzek, lepapírozok (hiába no, adminisztrátor vagyok a munkahelyemen). Lehet, hogy nem fogja elolvasni, de akkor majd felolvasom neki.
Ahogy írtam, én megértem, éltem ebben nem keveset. (Hozzávetőleg pont annyit mint te eddig) Végül mit tud ő magának főzni? Amióta megsértődött volt rá példa, h magának csinálja meg az ebédjét?
Lehet, hogy én vagyok életkorom ellenére még mindig túl naiv, de nem értem, hogy miért kell egyből mindenről és mindenkiről negatívat, rosszat, kamut feltételezni, meg- és elítélni? Én bizalmat szoktam szavazni egy-egy embernek (akivel valamilyen formában kapcsolatba kerülök) alapból, de ha eljátssza azt, akkor már nem hiszek neki többé.
Nem is kell. Vannak itt páran, akik gondolkodás nélkül mindenre ráhúzzák hogy kamu. Elég szánalmas.
Szomorú, ha te a mások életét, gondjait, problémáit sztereotípiának látod. No de én nem foglak téged győzködni. Ha nem hiszel nekem, hát nem.
pontosan ez tűnt fel nekem, hogy egy rakás sztereotípia összegyúrva....
Úgy értettem, hogy felszabadultam a férjem által szabott kötelezettségek alól. De most van egy férfi az életemben, akivel harmonikus a kapcsolatunk és neki nincsenek efféle elvárásai.
Amitől besokalltam: a főzés, a neki nem megfelelő takarítás, a gyerekkel kapcsolatosan felmerülő ellentétek, stb.
Mert ez nem problémamegoldás, hogy "én így szeretem, és kész".
Kérdezd meg tőle, hogy ha nem lenne ez a főzés mizéria, akkor SZERINTE úgy nagyjából rendbe lenne-e a kapcsolatotok. Ha azt mondja, igen, akkor próbáld afelé vinni, hogy csak meg tudja két értelmes ember beszélni ezt a problémát. Kérdezd meg tőle, hogy ő hogyan változtatna ezen, hogy mindkettőtöknek jó legyen.
Még azt is hozzátenném (persze nem mindegy, mekkora településről beszélünk), hogy vannak olyan olcsóbb éttermek, ahol köret nélkül is lehet rendelni. Megrendelitek a bonyolultabb, hosszadalmasabb elkészíthető húst vagy egyebet, és míg kiszállítják, összedobod hozzá a köretet. Már ez is nagy könnyebbség lenne.
Erre azt üzenem a férjednek, hogy ezt tökéletesen be lehet osztani. A kicsit is "intimebb" dolgokat nem a takarítónő fogja csinálni. Nálunk ezeket csinálja a takarítónő: ablakpucolás (+ ajtó-, ablakkeret takarítása), szekrény tetejének takarítása (mint írtam, én nagyon félek a létrán) + az ún. "sikamika" feladatok: gáztűzhely letakarítása, szekrény átdörzsölése bútorápolóval. Egyik sem "intim" feladat, semmiféle nagyon személyes dolgunkhoz nem ér, de óriási terhet vesz le a vállamról.
Közben láttam, csak gyorsban reagáltam, még mielőtt olvastam volna az összes hsz-t. Elég tipikus, sajnos. Pár napig csináld azt, hgoy rá semmit nem dolgozol. Nem vasalod az ő cuccait, nem főzöl rá, az ő cuccait nem dobod be a mosógépbe. Majd kiderül meddig bírja. Amúgy a kajarendelés, főleg, hogy a gyerek az iskolában ebédel, két főre nem olyan sok. Ha kiszámolod az alapanyagokat, a gáz/áram ráfordítást, akkor máris nem biztos, hogy negatívban áll a mérleg nyelve. Más lenne, ha négyen, öten lennétek, de kettőnek a rendelt kaja nem kerül sokba. Nyilván nem Michelin csillagos éttermektől, de sima kifőzde 800-1200 ft/adag áron szállít kaját (nem tudom, fővárosban mennyi, nálunk még 700-750ért is van menü és nem rossz meg nem is kevés), ez szerintem nem sok. Végül is, ha megveszel minden alapanyagot, már többe kerül. És ha a főzést utálod legjobban a házi melók közül, akkor ez így jó kompromisszum lehetne, ezt értesd meg a pároddal. Meg azt is, hogy a férfi is képes megfogni a vasalót is meg a felmosót is, a porszívót is, és a mosógépet is be bírja pakolni, meg ki és a kis kezével az indítógombot is megnyomni. Szégyen, hogy kispadról figyeli, hogy te meg a gyerek húzzátok az igát.
Min múlik az, hogy se nyaralás, se mozi stb.? Nem engedhetitek meg magatoknak anyagilag? Mert mondjuk ez akkor nem párkapcsolati probléma.
Lentebb írtam is, hogy a GYES-ről visszatérésem után "konzerválódott" ez a helyzet. Időnként veszekedtem vele emiatt, akkor megrázta magát, többet segített, de az utóbbi 2-3 évben a házimunkát nem igazán akarja magáénak érezni.
Az egyébként mikor kezdődött, hogy már nem akar semmit csinálni otthon? Mert ez jellemzően GYES időszakban kezdődik, hogy "otthon az asszony, ráér", aztán amikor visszamegy dolgozni az anya, akkor benne felejtik magukat a kényelmes semmittevésbe.
Köszönöm a hozzászólásodat, ötleteidet, véleményedet! Igen, a párom szemléletével komoly problémák vannak, mert hogy ez a vitáink alapja. Szerintem bárki el tudja végezni a házimunkát, ha akarja, legyen az nő vagy férfi. Ilyenkor szoktam elgondolkodni, mitől is az erősebbik nem a férfinem, ha a nőktől várják el, hogy mossanak-főzzenek-vasaljanak-takarítsanak rájuk, magyarán kiszolgálják őket? Érdekes amúgy, mert az első 3-4 évben ugyanúgy elvégzett mindent, mint én. A gyerekünk születése után ez megváltozott. Nyilván azért is, mert én otthon voltam a gyerekünkkel, igaz, hogy csak 2 évig. Ámde utána is nagyjából változatlan maradt, amikor visszamentem dolgozni. Nem mondom, hogy nem csinál semmit, mert nem igaz. Füvet nyír, az autót szervízeli, tankolja, lemossa, kitakarítja, fát vág, a szőlőt permetezi, rendezi. Ámde nekem tényleg jóval kevesebb az időm, mert - korábban írtam - majdnem negyed 6, mire hazaérek, és akkor kell nekiállnom mindennek(főzés, mosás, vasalás, rendrakás, stb.), mellette még ott a kert is (én hurulom és gazolom az 5 sor szőlőt és a veteményest), ami egy "neverending story". Viszont nem nagyon járunk sehova, mert anyagilag nem tehetjük meg. Na, ebből van elegem. Nekem ennyi az élet? Se nyaralás, se mozi, se színház, se étterem, semmi.
Csak a főzésből lett eleged, vagy az egész házasságodból? Miért van idézőjelben a "szabad" szó? Mégsem vagy szabad? Jó neked, hogy szeretsz főzni. Én utálok. Soha nem is szerettem. Az összes házimunka közül ezt utálom a legjobban.
Nos, ez biztosan nem jöhet szóba. Szoktam mondogatni, ha sok pénzem lesz, bejárónőm lesz. Mit mond erre a párom: egy idegen nem fog az ő holmijai között turkálni, meg rendet rakni. Én viszont akkor is vágynék rá. Anyagilag ezt nem engedhetjük meg magunknak. Félre ne értsd, nem unatkozó nő szeretnék lenni, csak nem a kötelességeim között lavírozni végig az egész életemet.
Hát mondd meg neki, hogy egyáltalán nem baj, hogy mennyit eszik. Béküljetek ki. Közeledj hozzá, mert különben egyre csak távolodni fogtok. Ez a kapcsolat még megmenthető szerintem. Próbálj meg olyan ételeket főzni, amivel nem kell órákat tölteni a konyhában és mégis meleget eszik pl. paprikás krumpli, krumplis tészta, túrós tészta ilyesmi.Illetve amit szeret és nem olyan macerás elkészíteni.
Ha kibékültök, jobb lesz a hangulat és könnyebben megy a munka is...
Ha egyébként kint tevékenykedik a kertben, akkor az nem azt jelenti, hogy tőled vár el mindent ő pedig csak ül a babérjain, nézi a tévét, sörözik és böfög. (mert ilyen férj is van)
Találóan jellemzed: mókuskerék. Igen, nagyjából ennyi az életem. Én is úgy érzem, hogy csak a kötelezettségekről szól. Kétemberes minden kapcsolat, két ember tudja elrontani, helyrehozni is. Mit segít? A kisfiam segít mostanában. A párom odakint tevékenykedik. Most éppen az ablakok spalettáit festi le, a paradicsomokat karózta meg, valamint a szőlőt rendezi folyamatosan. Egyébként: vasárnap este vesztünk össze. Azóta nem nagyon beszélünk, nem eszi meg a főztömet. Közölte, hogy majd főz magára. Tegnap este próbáltam vele átbeszélni a dolgokat. Szerinte nem sok értelme van a kapcsolatunknak, mert állandóan veszekszünk, nekem az a bajom, hogy mennyit eszik, meg hogy főznöm kell. Nem tudom még, hogy mi lesz.
Még annyit: majom aztán tényleg nem vagyok, kikérem magamnak! Igenis, fogni kell a kezét annak, aki bajban van, akinek segítség kell. Örülj neki, ha te annyira erős vagy lelkileg, hogy mindenre képes vagy egyedül. Én nem.
Különben meg erre a mondásra gondoltam: barát az, aki a kezedet fogja és a szívedet simítja.
Szamárnak még nem tituláltak. Most megkaptam ezt is. Éppenséggel a munkahelyemen léptem be a fórumba és kértem segítséget. Szinte mindenki szabadságon van, jóval kevesebb a munka. Gondoltam, kívülállók máshogy látnak rá az ember problémájára. Ámde egy fentebbi kommentedből úgy vélem, te nem hiszed el, hogy nekem tényleg ez a problémám. A sztereotípia fogalmát nem tudom, hogyan jön ide. Ez az én valós problémám, az én életem. Tanácsot, segítséget kérni jöttem ide. Nem szoktam unatkozni egyébként.