Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Problémás párkapcsolat
Létrehozva: 2019. július 30. 09:08
Sziasztok! Nagyon régen tag voltam, de aztán sok évig nem jártam itt. Olyan problémáim vannak a párkapcsolatomban, melyeket nem tudok megoldani egyedül. Ez egy női oldal, gondoltam, hátha - több szem többet lát alapon - tudtok nekem tanácsot adni. Nem azt kérem, hogy oldjátok meg az életemet, csak nem tudom, mit tegyek.
Röviden: 16 éve élek a párommal, van egy 13 éves gyerekünk. Az első néhány évben lelkesen végezte ő is a házimunkát, pl. ő bevásárolt, elmosogatott, felmosott, én meg főztem, vasaltam. Az utóbbi években azonban nagyon nem akar semmit sem csinálni. Rengetegszer összevesztünk. Szerinte azért nő a nő, hogy legyen, aki elvégezze a házimunkát. Tegnap pl. azon vesztünk össze, hogy ő a frissen elkészült ételből akar vacsorázni, holott ott volt még az előző napi maradék, s nagyon jól tudja, hogy két napra szoktam főzni, s hárman vagyunk az ételre. Ismét ott tartunk, hogy akkor befejeztük, ezentúl külön kasszán leszünk, s ő majd főz, mos magára. Az a bajom, hogy csak magára. Én 16 éve hármónkról gondoskodom. Ebből áll az életem. Elmegyek 6.45-kor a munkahelyemre, hazaérek 17 és 17.10 között, onnantól jön a második műszak és a kert. Sajnos a családi kapcsolataim megromlottak (anyámmal még gyerekkoromban), barátaim nincsenek. Rengetegszer akartam már szakítani vele, de a keresetem nincsen annyi, hogy el tudjam tartani a gyerekemet és magamat, valamint egészségügyi problémáim is vannak. No és lelkileg sem érzem magamat elég erősnek. Nincsen senki, aki fogná a kezemet közben és "megtartana, hogy le ne essek". Van valakinek hasonló tapasztalata?
Most ez komoly? A legutóbbi hsz-ed szerint haladéktalanul el kellett volna válniuk, mint neked is! Most meg hirtelen főzzenek együtt?
Én pont az új fejlemények kapcsán mondanám, hogy (ahogy Borsódomb is mondta) a főzés csak ürügynek tűnik.
Az jutott eszembe, ahogy Timi leírta, hogy mennyire nem érdekli a férjét az egész kapcsolat, hogy ott áll a nője, és próbálja kínkeservvel elmondani (nem is elmondani, hanem már csak felolvasni, mert másképp nem megy!!!), hogy mi bántja, és hogy gondolja megmenteni, és saját maga vállalna ezért ezt-azt - hát az ilyen kapcsolatok szoktak úgy végződni, hogy a nőnek már semmi önbecsülése, aztán itt nyitják a topikot, hogy nem bírják otthagyni a bántalmazó férjüket! Vagy ha odáig nem jut el a dolog, akkor is csak azért, mert hamarabb kiderül, hogy a pasinak már van valakije, és hip-hopp lelép az új nővel. Meglepi. :( Szerintem ez van, legalábbis ez jutott eszembe.
Nikita meg egy dinoszaurusz, aki ittragadt a duracénból...
Egy dologban viszont még érdemes lenne leülni a pasiddal. Vagy egy takarítónő bagy egy kertész aki besegíthetne nektek a heti teendőkben. Már több órátok felszabadulna a család javára. Míg ti dolgoztok, ezek a munkák elvégzésre kerülnek.
Ja es mégegy: nem lehet a főzés nálatok közös program a pasival? Mindegy, ha csak 2 krumlpit pucol meg, vagy csak ha szórakoztat téged a konyhában, a lényeg, hogy együtt legyetek azon idő alatt.
A Nikitaval folytatott szájkarate, akár építő is lehet. Nézz kicsit a sorok közé, ne végy mindent szó szerint.
Én teljes mértékben értelek. Sajnálom, hogy a főzést te csípőből utálod, na ezt nem lehet könnyű elviselni. Én szetettem es ma is szeretek főzni, sot értem Nikita véleményét is, mert én általában azért tüstenkedek,hogy a másik kedvében járjak.
En értem a refluxos bajodat is, ex-em az volt, na nekem még ezért is nehéz volt főzni. Mert ez túl paradicsomos, az túl tejes, az túl fűszeres..a másik 3 meg felpuffaszt..ja azt meg nem szeretem.
En nap mint nap ráadásul 1 főre főztem, csak neki.
Salvus viz. Ezt viszont próbáld ki, hihetetlen mire képes reflux betegek problémáira.
Nem azt írtam, hogy mindig 4-5 napig ettem ugyanazt az ételt, hanem előfordult. Ez nagy különbség! Nálad mit jelent a házias? Az én értelmezésem szerint, aki napi szinten házi munkát végez, mos, főz, vasal, takarít, rend és tisztaság van körülötte, az házias.
Nem írtam, hogy képtelen vagyok egyedül megbirkózni a házimunkával, de munka után, kert mellett sok. Nem főzés helyett megyek ki kapálni (egyébként nem kapálok, hanem hurulok, ami nem ugyanaz), hanem utána. Első a főzés, utána jön az összes többi munka.
Nem adom a főztöt a szomszédnak, a gyerekem pedig nem szokott hazudni azért, hogy a kedvemre tegyen. Ha azt mondja, hogy finomat főztem, akkor az úgy is van. A vendégek pedig általában a párom rokonai, ők sem fognak hazudni a kedvemért. No de nem magyarázkodom én neked. Ha szerinted szarul főzök, az biztosan úgy is van, hiszen számtalanszor voltál már nálunk vendég, te már csak tudod.
Napi egy pohár joghurt nem orvosolja a problémámat. Kefírt eszem, reflux teát iszom, több éve, mégsem igazán segítenek. Gyógyszert is szedtem, gyomortükrözésem is volt. Elég ha valami fűszeresebb, zsírosabb, csípősebb,s már mar is, ég is minden belül.
Nálam semmilyen becsípődés nincsen. Akkor sem függ össze az, hogy szeretek valakit azzal, hogy szeressek főzni. Elvégzem, mint egy elvégzendő házimunkát, de nem szeretem.
Félre szoktam tenni időként a házimunkát, nem ezzel töltöm a napom minden percét. Hétvégén szombat délután és vasárnap majdnem teljes nap nem ezzel foglalkozom, hanem igyekszem feltöltődni, kikapcsolni, a gyerekemmel társasozni, a párommal beszélgetni.
Nem örülne jobban a párom, mert - mint írtam - először megfőzök, s ha aznap van időm, akkor hurulok. A kert folyamatosan gazosodik. Nem mártíromság. Szeretem, ha rendben van a kert. Azt nehéz összehozni, hogy mindenre legyen időm, mert kb. napi 3 órám van mindenre munka után, estig. Ebbe iskolaidőben még annak is bele kell férnie, hogy átnézem a gyerekem leckéjét, és kikérdezem. Ezt ő kéri és igényli.
Nem fog mást feleségül venni, de ezt megint nyilván te jobban tudod.
A hála Istennel nem a rosszat köszönöm meg, hanem azt, hogy örülök, hogy nem te döntesz az életem, további sorsom felől. Ez pedig pozitív.
Azon háborodtam fel, hogy úgy ítélsz meg és el, hogy nem is ismersz, csak néhány hozzászólásomból vontál le messzemenő következtetéseket, noha ennyiből nem ismerhetsz meg senkit. Ha belekérdeztél volna a részletekbe, hogy teljes képet kapj, az más. Nem tetted. Ítéletet mondtál felettem.
Igen, én nyitottam a topikot, gondolván, értelmes emberek között értelmes eszmecserét folytathatok arról, kívülállóként hogy látják. Mert benne élve nem úgy látom, mint más, aki érzelmileg nincsen belevonódva. Nem mocskoltam a páromat.
No, részemről ennyi.
Közönségesek és hülyék.
Miért kell vadidegenekkel kitárgyalni a gyereked apját? Mit szólnál hozzá, ha valamelyik fórumon belefutnál ugyanebbe a sztoriba, de a párod szemszögéből?
Küldhetsz bármerre, az én lelkiállapotom bármit elvisel.
1. Aki 4-5 napig ugyanazt az ételt eszi, az igénytelen. Az hogy gyerekkorodtól be kellett segiteni otthon, az nem jelenti azt hogy házias vagy. A hozzászólásaidból az jön le, egyedül képtelen vagy megbirkózni a házimunkával, erőn felüli hozzáállást igényel tőled. Próbáltad volna három gyerekkel.
2. A férjed jelzi hogy nem tudsz főzni az ő szájize szerint, ő kritizál téged hogy iztelen a főztöd. Ha a úgy gondolod hogy az anyukája túl izesen főz, akkor a főztödet talán add a szomszédnak, ha már az nehézséget okoz hogy a férjed kedvére tegyél.
A gyereked örül hogy enni kap, a vendégek pedig nem fognak panaszkodni. Vendégségben mi is ettünk már a háziasszony szerint ehetőnek titulált nevesincs vacakot. Dicsérni kellett.
Az a te fejedben nem fordul meg, hogy rengeteg fűszert lehet használni, és nem mind okoz problémát a refluxra, főleg a kellő mennyiségben nem. Arra sem gondolsz hogy napi egy pohár joghurt orvosolja a problémádat.
3. A legnagyobb problémád.
Az egyik létfenntartó szükséglet az étkezés, tehát akit szeretünk, akit szeretnénk hogy életben maradjon, azt etetjük. Nem a Micikét kell példaként felhozni, a te házasságodban problémát okoz az, hogy a férjed egyik elemi szükségletét képtelen vagy kielégiteni. Ebből a szempontból becsipődés nálad van.
4. Úgy adtad elő, hogy a mosás, vasalás, takaritás és rendrakás plusz munka mellet neked sem időd, sem pedig kedved főzni.
A felsorolásod szerinti monoton munka mártirságot takar. Az már nem is opció hogy néha a házimunkát félretedd, és jól érezd magad a családoddal? Kötelességnek érzed a gondoskodást, noha ez a szó érzelmeket takar, szeretetből és nem pedig kötelességből gondoskodni a szeretteinkről. A férjed nyilván érzi hogy mindez neked nyűg, márpedig ez a szerelem hiánya.
5. Engem senki és semmi nem tudna rávenni arra hogy kapáljak, ha én nem akarok. Akkor inkább a költözés. Ismét egy monoton, kötelességszerű munka. Miért is nem a férjed kapál? Ja igen, mert ő nem mártir. Jobban örülne ha kapálás helyett főznél valami izleteset, kérdezd csak meg tőle.
6. Mást fog feleségül venni.
Tehát a kapcsolat elejétől mostál, főztél, takaritottál rá? Óh te szegény! Nyomorult rabszolga vagy mellette, igaz?
Nem, senki nem azért megy bele egy párkapcsolatba hogy legyen kire főzni. De mivel az étkezés a létfenntartás alapjai közé tartozik, ráadásul szerencsés esetben élvezetet is okoz, arra is főzni kell akivel egy fedél alatt élünk.
Párkapcsolatot azért létesitünk mert szerelmesek vagyunk, és a szerelem által kielégitsük az igényeinket. nálatok ez oda-vissza nem működik.
7. Ha más nő szerinted már kihajitotta volna a párodat, akkor normális vagy-e, hogy még mindig vele élsz? talán illetek egymáshoz.
Nem, nem én döntöm el, de már látom hogy mi lesz. Ugyanis a hála Isten kifejezést a kellemesre, köszönetre használjuk. Te átvitt értelemben a rosszat köszönöod meg, az elégedetlenkedést.
+1. nem én nyitottam a topicot hogy problémám van, hanem te. Én leirtam hogy mi az ami első körre kivülállóként kritérium a párkapcsolatodban. Te ezen felháborodtál, ergo minden rendben van. Akkor meg mi a pénisznek nyitottad a topicot, hanem vagy képes a hibáiddal szembenézni? Azt akarod olvasni hogy a gyereked apja egy balpénisz? Azzal mi változik hogy itt mindenki szidja? Egy párkapcsolat két ember között jön létre, úgy tűnik ebben a párkapcsolatban valami miatt már csak te élsz. Miért akarsz egy olyan emberrel maradni aki a te szavaid szerint makacs, önfejű, nehéz vele, főnököt játszik? Azt irod szereted. Ha szereted, akkor miért mocskolod? Ha pedig nem szereted, akkor miért ragaszkodsz hozzá? Arra sem gondolsz, hogy ő hogyan vélekedik rólad? Szerintem ő is irhatna egy igen hosszú kifogás listát.
Még annyit: az enyémen kívül van még néhány párkapcsolati problémával kapcsolatos topik itt is, és nagyon sok helyütt a neten. A gyakorikerdesek.hu oldalon pl. 9998 oldalnyi ilyen jellegű kérdés van. A te gondolatmenetedet követve mindannyian közönségesek vagyunk, mert idegeneknek megírjuk a problémáinkat?
A mostani lelkiállapotomban majdnem elküldtelek valamerre. No de gondoltam, nem leszek közönséges, bár te annak tituláltál. Úgy, hogy nem is ismersz.
1. Soha nem voltam igénytelen sem önmagamra, sem a környezetemre. Kora gyerekkoromtól házias voltam, mindenben besegítettem anyámnak, mert be is kellett segíteni. Beleértve a disznóvágást, a kertet, stb. Egyedül a főzésben nem segítettem neki.
2. Nem írtam, hogy nem tudok főzni. A reflux diéta igenis minimális zsírt és kevés fűszert ír elő. No de az nyilván meg sem fordul a fejedben, hogy azért mondja ízetlennek, mivel az anyja meg túl fűszeresen, sósan főz és ahhoz szokott hozzá. Nagyon finom süteményeket sütök majdnem minden hétvégén. Sütni szeretek. Mondom, nem állítottam olyat, hogy nem tudok főzni. Nem szeretek. A kettő nem ugyanaz. Soha nem tálaltam fel íztelen vacakot, mert a gyerekemnek minden ízlett és ízlik, s ha néha vendégek jött, nekik is. Csak a páromnak íztelen a fentiek miatt.
3. Az hol van leírva, hogy akit szeretek, annak főznöm kell, etetni, kedveskedni? Egy kolléganőm közel 30 éve van a férjével, szeretik egymást, tudtommal nem veszekednek, mégsem szeret főzni. Azon kolléganőim, akikkel közvetlenül együtt dolgozom, nem főznek. Soha, semmit. Noha szeretik a párjukat. Egyikőjük 18 éves kora óta van együtt a férjével, most 44 éves. Mégis jól elvannak. No de nem sorolom a példákat. Ez valami becsípődés lehet, hogy csak az szereti a párját, aki szeret is rá főzni, etetni.
4. Olyat sem írtam, hogy napi szinten mosok és takarítok. Hetente háromszor van mosás, ezeket a ruhákat másnaponta kivasalom. Heti egyszer, pénteken takarítok (hét közben csak egy gyors felsöprés, rendrakás fér bele). Mindig is gondoskodtam a családomról mindenféle értelemben.
5. Nem a férjem kapál, hanem én. Hetente sok-sok órát. Mert ő nem ért hozzá.
6. Ja, és nem vagyunk házasok. Sohasem vett feleségül és már nem is fog. A kapcsolatunk elején sem volt olyan, hogy ami nekem nem tetszett, azt ő elvégezte. A legelejétől kezdve mostam, főztem, vasaltam, takarítottam rá. Soha nem voltam unatkozó háziasszony. S nem azért kezd az ember lánya párkapcsolatba, hogy legyen kire főzni.
7. Más nő már a páromat is kihajította volna. Réges régen. Mindenkitől azt hallom a környezetemben, hogy makacs, önfejű, mindig mindenkinél mindent jobban tud, főnököt játszik, nehéz vele. Majd ő azt tudja. Helyettem is eldönti. Mégis mindig kibékültünk a veszekedések után, újrakezdtük, megújultunk. Nem tudom, hogy most mi lesz, de ezt nem te fogod eldönteni, hála Istennek.
Elolvastam a topicot.
Te soha nem szerettél főzni, nem is tudsz, izetlen, a saját étkezésedre igénytelen vagy és voltál. Miért mentél férjhez?
Arra nem gondoltál hogy a férjednek enni is kell, a gyerekednek szintén? Arra sem gondoltál hogy a ruháikat és a környezetüket valakinek rendben kell tartani? A házasságotok elején a férjed volt akkora szamár, hogy ami neked nem tetszett, azt elvégezte helyetted. Valószinű hogy az ismerősei felvilágositották arra, egy asszonynak nem csak az a dolga hogy széttegye a lábát.
Miért ragaszkodsz a férjedhez? Szeretni bárkit lehet, az nem indok. Arra az emberre akibe szerelmes egy nő, főz, eteti, kedveskedik neki. Mi a jó neked egy olyan házasságban, amit mélypontok és veszekedések tarkitanak? Miért érzed szükségét hogy napi szinten mossál, takaritsál és rakj rendet? Tulajdonképpen otthon sem vagytok egész nap, ki az aki a kupit csinálja? A fűszerek normális használata nem okoz problémát a refluxnak. Iztelen vacakot nem tálalunk fel férfinek, legfeljebb kutyának.
Arra nem gondoltál hogy a férjed élhetne egy normális nővel, aki nem érezné nyűgnek a gondoskodást? Arra nem gondolsz hogy a férjednek sem az lenne vágyai netovábbja hogy kapáljon, autót mosson, és különböző feladatokat elvégezzen? Még főzzön is, mosson is magára?
Neked mi hasznod egyáltalán? Nem megfogadni kell bármit is, hanem fogadalom nélkül úgy élni, hogy a másik is boldognak érezze magát. Te sem vagy boldog, a férjed sem, és te ezt az állapotot akarod megmenteni? A gyerekednek pár év múlva saját családja lesz, remélhetőleg a felesége friss ételt tesz majd elé, saját készitésű sütikkel. Te magadra maradsz a férjed társaságában, ám külön életvitellel. Más férfi már kihajitott volna. Panaszkodsz itt a háta mögött, ez nagyon közönséges.
Hát, azt elmondhatod, hogy legalább megpróbáltad. Rajtad nem múlt. Ha a másik fél csökönyös, mondhatni kissé fafejű, akkor hiába a szándék. Ha nem a probléma megoldása a lényeg oly módon, hogy mindkét fél kompromisszumot köt, hanem az egyik köti az ebet a karóhoz és elvárja, hogy a másik totálisan alkalmazkodó legyen, akkor nem születik megoldás.
Fel nem tudom fogni, hogy miért nem lehet ebédet rendelni.
Ha pedig ez az egész főzés mizéria csak ürügy és a másik fél már eldöntötte, hogy mit akar, akkor szintúgy nincs mit tenni.
Sziasztok!
Nem tudok most egyesével válaszolni mindenkinek, ezért elnézést kérek. Nem vagyok formában. Kimerültem testileg, lelkileg. Sajnos egyik egészségügyi problémám a már évek óta fennálló refluxom. Stressz hatására felerősödik. Ilyenkor mindenféle tüneteket produkál (pl. mellkasfájdalom, gyomorégés, rekedtség, köhögés, stb.). Olyan, mintha megfáztam volna, vagy felső-alsó légúti fertőzésem lenne, pedig nem. A lényeg, hogy már negyedik napja szinte szemhunyásnyit sem aludtam, mellette itt ez a veszekedés. Szóval nagyon fáradt vagyok.
Tegnap megpróbáltam elbeszélgetni a párommal. Mint lentebb írtam, legépeltem egy összefoglalót, mi a bajom vele, egy használati utasítást saját magamhoz és egy fogadalmat. Nagy nehezen eljutottunk odáig, hogy félig felolvastam, félig elmondtam neki. Időnként közbeszólt. No de a lényeg, hogy őszerinte nem valószínű, hogy érdemes folytatni a kapcsolatunkat. Rengetegszer volt már problémánk ugyanebből. Az alapprobléma (talán írtam, már nem tudom) esetünkben: szerinte azért nő a nő, hogy elvégezze a házimunkát. Én miatta lettem ilyen főzőcskézős, mert amikor egyedül voltam, akár 4-5 napig is ettem ugyanazt, vagy éppen rendeltem valamit, stb. Szeretek jókat enni, de elkészíteni nem annyira. Mégsem érzem azt, hogy értelme lenne ennek a főzős mizériának, mert sokszor kapom meg tőle, hogy íztelen, sótlan, stb. Nekem a reflux miatt másfajta étrendet kellene tartanom, no de arra pláne nincsen kapacitásom, időm, hogy kétfelé főzzek. Így próbálok kevésbé zsírosan, kevésbé fűszeresen főzni. Szerintem utólag is meg lehet fűszerezni, szerinte úgy nem jó.
Mindegy, nem is a főzésen van már a hangsúly. Nem tudom, hogy mitévő legyek. Szeretem a páromat annak ellenére, hogy az elmúlt 16 évben sok konfliktusunk volt, voltunk mélyrepülésben, szakítás közelében többször is. Ámde összekötnek az érzelmek, a gyerekünk, az anyagiak és 16 év eseményei, melyeket együtt éltünk át. Mondtam neki, hogy én szeretném megmenteni a kapcsolatunkat.Azért is készült a fogadalom. Szerinte ennek nincs értelme, megfogadtam már többször dolgokat, aztán nem tartottam be. Meg ha a múltban nem lett volna a sok veszekedés a főzés/miért eszik megint az ebédre szánt ételből témában, akkor nem jutottunk volna el idáig. A szavaiból ítélve nem bízik bennem, nem hisz nekem. Mondtam neki, két ember kell egy kapcsolathoz. Ahhoz is, hogy jó legyen, ahhoz is, hogy rossz. Nem egyedül én vagyok felelős ezért a kialakult állapotért. Neki is változnia kell, nekem is. Én megígértem pl. azt, hogy ezentúl nem nézem, mikor, miből mennyit eszik. Ám mondom, szerintem nem hiszi, hogy ezt be is tudom tartani. Igazából azt sem tudja, hogy akarja-e egyáltalán folytatni. Na, most látom, hosszú lett egy kicsit.
Igen, jó lenne, ha kibékülnének és valamit ki tudnának találni, hogy ezt a problémát megoldják. Végül is az ember nem tud kibújni a bőréből és nem fog varázsütésre megváltozni csak azért, mert házasságot köt. Ha valaki világ életében nem főzött, nem érdekli, nem szereti csinálni, az nem lesz konyhatündér, akkor nagyobb teherként éli meg, mint más, akinek nem annyira mummus a főzés (és az azt megelőző bevásárlás, keresgélés, ötletelés, hogy mit is kellene főzni). Ezt a férj is beláthatja, mert nem egy "asszonyt vett el, akinek konyhában a helye", hanem egy nőt, akit szeretett és aki nem szeret főzni.
Én is békülés felé hajlok, és azt ajánlanám, hogy pozitív felütéssel indíts: azzal kezdd, hogy azért szeretnék ezt a problémát megoldani, mert szereted őt, és fontos neked. Tehát ne "támadással" indíts, mert akkor rögtön védekező állásba vonul. Meg azzal, hogy te is látod a problémát, és azon vagy, hogy megoldódjon. Aztán lássuk, erre mit reagál. Fontos az időzítés, biztos tudod, mikor nyugodtabb, mikor érdemes egy problémát felvetni. Semmiképp nem akkor, amikor éhes :)
Az a baj, hogy iszonyúan visszatartó erő a topiknyitásnál az, hogy egyesek tényleg semmi mást nem csinálnak egy új topik esetében, mint minden erővel próbálják szétverni úgy, hogy kigúnyolják a topiknyitót, és hangosan visítanak, mint akinek a tökére léptek, hogy kamutopik. Akkor is, ha értelmes, normális a topiknyitó, és látszik, hogy tényleg csak beszélgetni szeretne. Kinek van ezek után kedve topikot nyitni? Én is gondoltam már, hogy nyitok egyet, problémáim nekem is vannak, amikről szívesen beszélgetnék (főleg úgy, hogy ahogy látom, a viszonylag aktív hozzászólók nagyjából egykorúak velem), de nem akarom arra felhasználni egy magánéleti dolgomat, hogy mások ezen éljék ki a frusztráltságukat és a rosszindulatukat.
Na mindegy.
Igen, hát itt a fórumon is ez történt: egy darabig bizalmat szavaztunk mindenkinek, aztán egyre több kamutopik nyílt... szóval most itt tartunk, már az is kamu, ami nem az!
Hát igen, azért emiatt elválni kicsit meredek lenne...
Ha alapvetően jó együtt, csak ez a főzés dolog ment már az agyatokra, akkor ezt a problémát szerintem meg lehet oldani, de ehhez mindkét félnek (a férjednek is!) kötnie kell bizonyos kompromisszumokat. És ahogy írod, evett már menzán is, és szerette, akkor alapvetően neki az is megfelelne, csak legyen meleg étel. Akkor viszont tényleg csak megbeszélést és szervezést igényel, a technikai részét kidolgozni.
Szerintem ez lenne a megoldás valahogy. Nem kell teljesen áttérni a rendelésre, de lehetne váltogatni. Mittudomén, páros héten főzöl, páratlan héten rendeltek. Már ez is mekkora könnyebbség lenne! A férjed is észrevenné, hogy jobb veled, ha nem vagy állandóan feszült, leterhelt, kedvetlen. Az ő érdeke is lenne, ezt kéne felfognia.
Sheriff 2 akartam neked válaszolni, de a nevedre kattintva engem is minduntalan kidob a rendszer. Nem is értem. Csak annyit akartam egyébként, hogy nagyon gusztusosak az ételek, melyeknek képét mellékelted. Köszönöm a zenét. Ha sikerül, meghallgatom. :)
El kell búcsúznom,mert a rendszer állandóan kivág,és általánosságban beszélve elég gyorsan unalmassá válik.
Az marad innen hátra innen,hogy nem élhetünk muzskaszó nélkül.
Ahhhhh...én kint szeretek főzni.
Félig igaz.A kielégűletlen nőknek utána fáj.
Kitalálni/eltervezni a következő főzést kb.a fele probléma.
Nos, nekem a kedvenc mondásom ezzel kapcsolatban:
Más nőknek szex előtt fáj a fejük. Nekem főzés előtt.
Nos. Szerencsés a párod, ha neked a főzés a hobbid. Nekem az olvasás, de abból senkinek nincsen haszna rajtam kívül.
Vagyunk olyanok is akiknek a férfi létükre a főzés az egyik hobbyuk,a "szerencsésebb"-nők összefutnak azokkal (is).