Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Problémás párkapcsolat
Létrehozva: 2019. július 30. 09:08
Sziasztok! Nagyon régen tag voltam, de aztán sok évig nem jártam itt. Olyan problémáim vannak a párkapcsolatomban, melyeket nem tudok megoldani egyedül. Ez egy női oldal, gondoltam, hátha - több szem többet lát alapon - tudtok nekem tanácsot adni. Nem azt kérem, hogy oldjátok meg az életemet, csak nem tudom, mit tegyek.
Röviden: 16 éve élek a párommal, van egy 13 éves gyerekünk. Az első néhány évben lelkesen végezte ő is a házimunkát, pl. ő bevásárolt, elmosogatott, felmosott, én meg főztem, vasaltam. Az utóbbi években azonban nagyon nem akar semmit sem csinálni. Rengetegszer összevesztünk. Szerinte azért nő a nő, hogy legyen, aki elvégezze a házimunkát. Tegnap pl. azon vesztünk össze, hogy ő a frissen elkészült ételből akar vacsorázni, holott ott volt még az előző napi maradék, s nagyon jól tudja, hogy két napra szoktam főzni, s hárman vagyunk az ételre. Ismét ott tartunk, hogy akkor befejeztük, ezentúl külön kasszán leszünk, s ő majd főz, mos magára. Az a bajom, hogy csak magára. Én 16 éve hármónkról gondoskodom. Ebből áll az életem. Elmegyek 6.45-kor a munkahelyemre, hazaérek 17 és 17.10 között, onnantól jön a második műszak és a kert. Sajnos a családi kapcsolataim megromlottak (anyámmal még gyerekkoromban), barátaim nincsenek. Rengetegszer akartam már szakítani vele, de a keresetem nincsen annyi, hogy el tudjam tartani a gyerekemet és magamat, valamint egészségügyi problémáim is vannak. No és lelkileg sem érzem magamat elég erősnek. Nincsen senki, aki fogná a kezemet közben és "megtartana, hogy le ne essek". Van valakinek hasonló tapasztalata?
Leirta, a gyerek 13 éves. Ennyit a figyelmedről.
Jah, hát szoktam is mondani, hogy én egy fa vagyok igazából.
Nem mondom, hogy nem keresem a lehetőségeket, de általában csalódok az emberekben, és legjobban akkor érzem magam, amikor egyedül sétálhatok a természetben... szóval hogy társas? Ahogy vesszük.
Tehát úgy akarsz tanácsot adni hogy nem ismered a körülményeket, sőt, nem is érdekel?
Akkor mi értelme?
Az egész topic csak karattyolás jellegű. Senki nem meri neki megmondani hogy nőként megbukott.
Amig te egyedül oldod meg a nemi életed, addig azt eszel amit csak szeretnél.
Nem megy neked az hogy helyettesitsd a szexuális életed egy ellenkező nemű egyeddel. Az értelmi szinvonalad bánja.
Ja igen, ne irj hülyeséget, a Gundelnek nincs menzája. az hogy ten hallomásból tudod hogy van egy Gundel nevezetű étterem, nem jelenti azt hogy másvalaki ne étkezett volna ott, és ne ismerne onnan senkit.
Azzal egyetértek, ahogy már írtuk is, hogy lehet, csak ürügy a kaja-téma, és többről van szó. De ehhez tényleg a férjjel kellene beszélni, és lehet, hogy nem derülne ki semmi. Akkor meg ugyanott lenne, mint most.
A gyerek kb. 10 éves lehet, ha jól értettem, szóval nagynak én nem nevezném. Egyébként meg kb. 40 évesen azért elég jellemző, hogy az embereknek elege lesz a mindennapi robotból.
Amúgy, hogy tanulj valami asztrológiát is, elmondom, hogy az életközepi válság, ami kb. pont erre az időszakra tehető, és gyakran hirtelen események katalizálják, többek között az Uránusznak köszönhető, ami éppen szembekerül ilyenkor a születéskori helyzetével. Szívesen.
Én nem akarok a sorok között olvasni. Ha van olyan problémája, amit a felszínre hozott probléma csak elrejt, akkor van, nincs jogunk, hogy ezt kutassuk, az meg végképp nevetséges lenne, ha mi akarnánk eldönteni, mit mondjon ez az életéről, és mit nem.
Az ember társas lény.
Pedig az.
Ha valaki megkérdezné milyen a szexuális élete, azt válaszolná hogy hű, soha jobbat. Csak épp ez hazugság lenne a leirt viselkedése alapján.
Ja igen, még valami. A topicok hozzászólásai túl sokat elárulnak arról, hogy ki hogyan él, ki mennyire boldog az adott párkapcsolatában.
Na ne röhögtess! Attól még senki nem tanult meg jól szexelni, hogy evett egy jót! Ha ez így lenne, akkor minden politikusunk szexguru lenne, mert a Gundel menzáján esznek!
A második felére írok valamit, az nem olyan zavaros.
Úgy is lehet nézni a dolgot, hogy azért élnek emberek párkapcsolatban, mert érzelmileg éretlenek. Elvégre aki elég érett, az egyedül is jól elvan.
Érdekes egyébként, ha valaki azzal jön ide, hogy kudarcot vallott az előző házassága és jajmicsináljon, mert bebaszcsizott és lefeküdt aludni az új pasi mellé az első randin, az szerinted tök rendben van, de ha valaki az első házasságát szeretné átgondolni, hogy ne kelljen már kisgyerekkel elválnia a nemzeti nyomorban, akkor az érzelmileg éretlen. Haggyá lógva!
Ő sem dugja homokba a fejét, nem arról van szó.
De egy ilyen jellegű problémát nem másokkal, hanem a párjával kell megbeszélnie. Vele él, nem velünk.
A gyerekük nagy. Azt irja, a gyerek születése után változott meg a férfi, azóta nem segit. Évekig ez nem volt gond, most hirtelen betelt a pohár?
Na ne. Ezzel a legtöbb embert meg lehet vezetni de engem nem. Szerintem sokkal komolyabb problémát érez, és nem meri leirni. Na itt a fej homokba dugása.
Miért nem tudtok a sorok között olvasni?
Ez a te véleményed. De azért hadd ne tekintsük etalonnak, jó? :)
Ugyan miféle tanácsot lehetne adni olysvalakinek, aki egy fórumon beszéli ki a párját ahelyett hogy vele oldaná meg a problémát?
Hallgattassék meg a másik fél is. Elképzelhető hogy a férfi szemszögéből teljesen más képet kapnának a fórumozók. Nem akartam kitérni rá, de most megteszem. Vajon milyen lehet a szexuális élete annak a nőnek, aki vacakot főz a férjének, állandóan fáradt kimerült, és veszekszik, papirokra irogálja az igényeit? Vajon a párjának akkora kedve van mellé bújni? Ezt a részét a témának elegánsan elhallgatja, noha ha értene a férfiakhoz pontosan tudná ha egy férfi finom ételt kap, kedvesen beszélnek vele, nem kritizálják állandóan akkor a szex jól működik. Ha nem, akkor egy darabig tűr, majd más után néz. Rejtett utalás már az is, hogy a férfi magára főzne. Tehát az igényeit saját maga elégitené ki, esetleg másik nővel. Aki esetleg már alakot is öltött ...
A tanácsok ennél a pártkapcsolatnál mit sem érnek, ennek a nőnek nem való férfi, nem tud bánni vele.
Én sokkal többre értékelek egy olyan embert, aki be meri vallani, hogy problémája van, és még segítséget is kér ehhez, mint aki homokba dugja a fejét, és nem hajlandó belátni, hogy gond van. Valóban nagyon sok problémás párkapcsolat van, és sokan nem is mernek beszélni róla.
Tehát egy dinoszaurusz vagyok aki itt ragadt a duracénból.
Hm, remélhetőleg nem csodálkozol azon, hogy az ilyen infantilis megnyilvánulásaiddal senki férfi nem óhajt hosszútávon kapcsolatot létesiteni veled. Nem az a baj amikor egy nő a szőlőhegyen kapál, hanem az amikor szellemileg is azonosul a szőlő megmunkálásából járó löttyel.
Rengeteg párkapcsolat egyenlő a hig szarral. Messziről bűzlik, miközben a benne élők mutatják a frankót a külvilágnak úgy, hogy közben panaszkodnak a másikra. Érzelmileg éretlen egyedek ne éljenek párkapcsolatban, ne vállaljanak gyereket, akkor nem nyitnak majd annyi topicot a rossz, karóra való nyomorult párjukról, aki nélkül élni sem tudnak mert összeköti őket a szerelmen kivül minden más egyéb.
Hagyd már békén. Ha nem értesz egyet azzal, hogy topikot nyitott, oké, szíved joga, de tök fölösleges sértegetni. Néha egy ismeretlen sokkal jobb tanácsot tud adni, épp azért, mert érzelmileg nincs érintve, objektíven látja a dolgot. Lehet, hogy olyat is észrevesz, amit egy ismerős már nem.
Egyébként meg erre is való egy fórum, nem? Hogy kötetlenül lehessen beszélgetni bármiről. Egyébként nem hiszem, hogy Timi azért jött ide, hogy bárkit is szidjunk vagy babusgassunk. Csak szerette volna hallani mások véleményét.
Olyanoktól kértél tanácsot akik nem ismernek, tehát úgy is adnak tanácsot. Mégis mit vártál, a párodat fogja mindenki szidni, és a te kis fejecskédet simogatni, együttérezni veled?
Amig én nem irtam, addig az életed minden mozzanata rossz volt, most viszont te lettél a szuper nő.
Hm, érdekes.
Ismételten leirom, te nyitottad a topicodat azzal, hogy nálad baj van. Most kiderül hogy nincs semmi baj, mindent fantasztikusan csinálsz. Oké, akkor csak annyi hogy lusta vagy.
Igen, én az vagyok, aki übermód tud dolgozni, ha éppen kedve van hozzá. Ha meg nincs, akkor le van sz@rva.
Ezért van az, hogy én nyírom a füvet, és tavasszal a földet is én ástam fel, gazoltam ki. Csak aztán nem volt kedvem ültetni...
Máskor meg kiirtom a fél "erdőt". Kifestem a házat, ilyesmik. De csak ha kedvem van.
Persze más az, amikor valaki más is segít, akkor tényleg több kedve lesz az embernek, és akkor is belekezd, ha egyedül nem tenné.
Más az is, amikor valakinek szőlője van. Nem tudom, itt Timinél mit jelent az öt sor szőlő, nagybátyámnak szőlőhegyen is volt öt sor szőlője, jó hosszú sorok, szóval ahhoz már volt borospince is. Nyilván, ha ilyenje van valakinek, azt dédelgeti, ha bort is akar! Na mindegy, nem is ez a lényeg, amíg szereti valaki, addig csinálja! Végülis fel lehet fogni konditermi edzésként is...
Én be merem vallani, hogy nem vagyok házias. Egyáltalán nem érdekel a háztartás, csak nyűg számomra. Ha annyi pénzem lenne, hogy az egész takarítást/mosást/vasalást átadhatnám egy takarítónőnek, simán megtenném. Nem attól érzem nőnek magam, hogy hozzá vagyok ragadva a felmosórongyhoz. Főzni tudok, de nem szeretek. "Kampányszerűen" jön rám a főzhetnék, és akkor igazán kiteszek magamért. De hogy napi rutin legyen, annak még a gondolatától is összerándul a gyomrom. Ehhez képest jövőre leszünk 20 éves házasok, és ez sosem volt gond közöttünk. Annyival szerencsésebben csináltam, hogy én nem változtam meg a kedvéért. Már az elején mondtam, hogy én nem vagyok egy háziasszony típus. Természetesen a nők ösztönös fészekrakó és fészekcsinosítgató ösztöne bennem is megvan, és azzal sincs gondom, hogy általában alapvetően a nők szeretnek ilyenekkel foglalkozni. De ha azt mondaná nekem bárki, hogy te csináld, mert a te dolgod, attól kinyílna a bicska a zsebemben. És szerintem sok más nőnek is, csak sokan nem merik bevallani. El kéne már felejteni ezt a középkori gondolkodást, hogy a nő a férfi kiszolgálására való.
Amúgy az emberek jelentős része nem főz manapság, helyette plázában esznek pl., angolok is kimennek inkább hétvégén a tengerpartra, aztán esznek egy fish and chipset, és lefogadom, nem emiatt válnak el. Most néztem egy olasz filmet, összegyűltek a barátok, mindenki hozott (főzött) valami finomságot, és úgy beszélgettek, aztán kiderült, hogy mindenki csalja a másikat... Szóval nem azért, mert nem tudnak főzni... egyszerűen ilyenek az emberi, házastársi kapcsolatok: elfáradnak, ellaposodnak, rohan a világ velünk, százfelé rohanunk, elengedjük a másik kezét, ennyi...
Ha választanod kéne, hogy szépen gondozott szőlőd legyen, vagy kiránduljatok egyet a családdal/férjeddel, melyiket választanád? Szóval szerintem a szőlő is csak egy ürügy már, eredetileg szépen el lett képzelve minden, de ma már nem azt jelenti, amit akkor...
Teljesen jól tetted, hogy topikot nyitottál. Ez a probléma, ha nem is 100%-osan ebben a formában, de nagyon sok kapcsolatban fennáll. Amíg pedig egy emberről úgy beszélünk, hogy semmilyen módon nem lehet beazonosítani, addig milyen módon lehetne személyeskedés? Ráadásul valójában kicsit többről is beszélgetünk, mint egy ADOTT kapcsolatról. Az, amiről írsz, sajnos ennél általánosabb probléma. Ezért is érdemes szerintem beszélni róla.
Kecskecsöcse a kedvencem,későn amikor már meg van aszalódva.A többit már kipréseltük addigra,
Jó is az az Abasári rizling,meg a korán érő csabagyöngye is.
Ugye milyen különbözőek vagyunk.
Én pl.az Abasári hegyoldalban seggen csúszkálva gazoltam/kapáltam a szőlőt,de Visontán is.
Amúgy a szőlőről jut eszembe: nálunk nincs kigazolva, sőt, a közeli tsz-ben (amíg volt) sem nagyon gazolták, kertészsulis gyerekek tartották karban. Bőven elég tavasszal visszametszeni, és felkötözni, a többit a szőlő elintézi magának. Nálunk legalábbis terem. Körülötte is le szoktuk nyírni a füvet fűnyíróval, és ennyi.(ja, én nyírom le)