Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Testvér felkeresése
2004-11-29 08:461.
Létrehozva: 2004. november 29. 08:46
Sziasztok!
Megint nem saját nicken írok, bocsánat.
Szükségem volna meg a Ti tanácsaitokra.
Dióhéjban próbálom elmesélni a történetemet/történetünket, hogy ne legyen unalmas.
amikor 1,5 éves voltam, elváltak a szülei. A nővérem apámhoz került, én az anyámhoz, mert anyunak nem volt pénze és a bíróság úgy döntött, nem tudna mindkettőnket eltartani. (Tudott volna)
Az apám néhány év múlva "disszidált" és elvitte a tesómat. Évekig csak leveleztünk, aztán egyszer találkoztunk 10 évvel ezelőtt, ill. kétszer. Minden tökjó volt, már a tesómmal, csak az apám pocskondiázta az anyut, amit nem bírok elviselni, mert hazudik mint a vízfolyás.
Menetközben született egy öcsém is apám és az új felesége gyermeke, de nem is tudtam róla, csak amikor már 9 éves volt.
Amikor megszületett a lányom, anyu hívta fel a tesómat, hogy megvan a bébi, de mivel előtte kb. 15 évig nem kommunikáltak egymással, mert meg lett tiltva az én "ÉDES" apám által, a tesóm nem igazán értékelte a dolgot, és letette a telefont. Azóta nem jelentkeztek.
Mostanában állandóan róla álmodom. Tegnap voltak nálunk vendégek (apám nővére) és mondták, hogy az apám náluk jelentkezett 10 év után (szintén) merthogy országabn laknak és pont abban a városban volt dolga apunak, ahol ők laknak.
Tesómról nem mondott semmit, csak azt, hogy kevés vele a kapcsolata (régen el sem lehetett őket szakítani egymástól) és hogy kétévente várost változtat.
Kérdés: van értelme felkeresni valakit, aki nem foglalkozik velünk egy csöppet sem, viszont egészen biztos vagyok abban, hogy nagyon de nagyon magányos lehet? ???
Köszönöm Nektek, ha elolvastatok és kérdezzetek bátran, ha vmi nem világos...
Megint nem saját nicken írok, bocsánat.
Szükségem volna meg a Ti tanácsaitokra.
Dióhéjban próbálom elmesélni a történetemet/történetünket, hogy ne legyen unalmas.
amikor 1,5 éves voltam, elváltak a szülei. A nővérem apámhoz került, én az anyámhoz, mert anyunak nem volt pénze és a bíróság úgy döntött, nem tudna mindkettőnket eltartani. (Tudott volna)
Az apám néhány év múlva "disszidált" és elvitte a tesómat. Évekig csak leveleztünk, aztán egyszer találkoztunk 10 évvel ezelőtt, ill. kétszer. Minden tökjó volt, már a tesómmal, csak az apám pocskondiázta az anyut, amit nem bírok elviselni, mert hazudik mint a vízfolyás.
Menetközben született egy öcsém is apám és az új felesége gyermeke, de nem is tudtam róla, csak amikor már 9 éves volt.
Amikor megszületett a lányom, anyu hívta fel a tesómat, hogy megvan a bébi, de mivel előtte kb. 15 évig nem kommunikáltak egymással, mert meg lett tiltva az én "ÉDES" apám által, a tesóm nem igazán értékelte a dolgot, és letette a telefont. Azóta nem jelentkeztek.
Mostanában állandóan róla álmodom. Tegnap voltak nálunk vendégek (apám nővére) és mondták, hogy az apám náluk jelentkezett 10 év után (szintén) merthogy országabn laknak és pont abban a városban volt dolga apunak, ahol ők laknak.
Tesómról nem mondott semmit, csak azt, hogy kevés vele a kapcsolata (régen el sem lehetett őket szakítani egymástól) és hogy kétévente várost változtat.
Kérdés: van értelme felkeresni valakit, aki nem foglalkozik velünk egy csöppet sem, viszont egészen biztos vagyok abban, hogy nagyon de nagyon magányos lehet? ???
Köszönöm Nektek, ha elolvastatok és kérdezzetek bátran, ha vmi nem világos...
persze hogy elmesélem, ha van valami. Köszi
Vöröskeresztes szervezetek. Behálózzák a világot, nagyon sok embert megtalálnak.
Sok sikert-)
ugye azért ha lesz valami eredmény, elmeséled?
Viszont a végeredményre kíváncsi lennék, de csak ha Te is úgy gondolod, hogy lehet tudni. Akkor majd együtt örülünk veled, vagy megvígasztalunk. :-)))
tervezel a kislányodnak kistestvért?
Igen, összepakolnám és hazahoznám, hogy együtt töltsük a karácsonyt. Hogy jöjjön haza.
már a gondolatától is fájok
A fájdalomtól csak egy módon tudunk megszabadulni: ha szembenézünk vele, átéljük, feloldju. . . . . és elengedjük őket.
Ez mind kínnal-szenvedéssel jár. de enélkül örök életünkben cipeljük maginkkal őket
Ha itthon él: lakónyilvántartó?? útolsó ismert lakhelyre írt érdeklődés? Telefonszám tudakozó?? Külföldi is elérhető itt a neten. . . . több ötletem nincs. .
Tele vagyok sérülésekkel, sebekkel, amik nem gyógyulnak be és egy-egy ilyen ünnep közeledtével még rosszabb is.