Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Depresszió
Torolt_felhasznalo_440218
Létrehozva: 2004. december 9. 22:43
Négy éve egy fulladásos rosszulléttel kezdődött minden,azután bezárkotás,kórház,terápiák,pszhológus stb...Jelenleg dolgozom,tartom magam,magán bölcsészem van,viszont a nyugtatokról nem tudok leállni.Szükségét érzem sajnos.22 évesen kilátástalanul a világban.Vagyok.
Idézek egy korábbi hozzászólásodból, angyalszem:
"Egy beteg ember ugyan kinek kell? Mert ugye csupa egészség ez a Magyarország. Nem keserítek senkit, de a padló hozzám képest magasan van, a Rivotril meg egyre fogy."
Munkádról írsz,csekkekről,hatástalan terápiákról a hozzászólásaidban. Igen zavaros az egész, tulajdonképpen mit keresel itt? Az a véleményem, hogy neked nem a depresszió a legnagyobb bajod. Egy általad indított másik topikban arra keresel választ,hogy szabadulj meg a párodtól ( férjedtől, pasidtól ) . Azt hiszem, te magad is tudod a választ a kérdéseidre. Ne egy pszichológus tartson eléd tükröt, nézz bele te magad a saját tükrödbe. Minden meg fog változni.
Mennyit bír elviselni egy ember? Bizony betelik a pohár. Ha nekem a sárga csekkek nem halmozódnának, meg mindig a megoldást keresem akkor nem lenne semmi bajom. Már rég feladtam volna csak vannak akiknek fontos vagyok. Bármilyen hulla vagyok muszály elmennem dolgozni. Évek óta ezt élem át. Esténként mindig a megoldáson töröm a fejem, de nem sikerül. Egyszer már szeretnék öszintén örülni az ünnepeknek a hétvégéknek, de az agyam csak nem kapcsol ki.
Most a doki meg gyógyszer valamit segít, de idő az is. Az erő meg fogy. De mindig bizakodom, hogy jobb lesz. Most már hat a gyógyszerem és alig várom a találkozást az orvossal. A jövő? Arra mg gondolni sem merek.
Szia! Bizony, a problémákat kellene felszámolni,akkor megoldódna a depresszió! Legalábbis nagy részben. Én már azt a módszert követem, hogy teljesen lecsökkentettem a hírek figyelését,csak néhány perc naponta, hogy a legszükségesebbet tudjam. Az is túl sok!!!
Aztán ott a mindennapi élet. Az is tartogat minden napra valamit. Ha valaki elárulná,miért nem lehet legalább egy hónapig nyugodtan élni... Nekünk nem sikerült az idén. A jövő évet tán meg sem érjük. Bennünk mostanában már csak az tartja az erőt,hogy a gyereknek szüksége van ránk még egy ideig. Ha nem így lenne,szerintem már feladtuk volna. Mennyit bír vajon elviselni egy ember????
Sziasztok! Mindenkinek minden jót. Sajna nagyon lassan javulok. Igen itt nagy igazságok vannak. A beírt linkről tudom mi. De szerintem egy komoly depressziósnak nem biztos, hogy hat. Bárcsak így lenne. A problémát kellene megoldani, arra meg nem hiszem, hogy gyógyír.
Az örökös stressz, félelemérzet. Kiveséztük mi már itt. Aki ezeket nem érezte nem tudja milyen. Álmom az, hogy egyszer úgy ébredjedjek ne legyen remegés és boldogan. Nehéz. Persze problémák lesznek mindig, csak a kezelése ebben az állapotban nehézkes. DE meg kell oldani mindent az elhatározás már megvan és minden erő az egészségre.
Ne haragudjatok, hogy így ismeretlenül ideírok, de szerintem itt nagy igazságok vannak.
www.neuroptim.hu
Sziasztok Lányok! Rég jártam erre,de sajna nem maradtam le semmiről,mert Ti sem vagytok itt. Néztétek a szombat esti lázat? Imádom a táncot nézni is,meg csinálni is.
Puccos,Regoca, Gini hol vagytok?
Az új dokim. Nagyon jó, nem töm tele gyógyszerrel kikérdezi a problémákat mindenre rákérdez. Tanácsot ad. Kért, hogy az álltala felírt módon szedjem az a kevés gyógyszer ne többet ne kevesebbet. Megkérdezte mi az ami nagyon nyomaszt, bevon a kezelésbe és nem a saját szemszögéből nézi a dolgokat, nem hallgat közben folyamatosan beszélgetünk és keressük a megoldásokat.
Még nem voltam ilyen orvosnál. Nem kell várnom pontos időpont. Nincs asszistens nem csörög a telefon, mert az övét is kikapcsolja.
Megkérdezte mi az amiben segíthet? Tehát a probléma lényegét.
Eddig az volt a többi orvosnál, hogy van? Ha elkezdtem volna mondani kaptam még egy adag gyógyszert közben a telefonját kapkodta. A csoportos foglalkozások nem vezettek eredményre mivel mindenkinek más problémája van, volt aki nem szólt semmit volt aki beleszólt a másikéba. Ez nem az én világom.
Persze a problémát nem azorvosnak kell megoldani de az ahhoz szükséges erőt tőle kapom. Lerobbant lelkileg padlón nem lehet reálisan gondolkodni,
Már pici javalus érezhető, de nem az igazi kb 5 cm ha számokban fejezném ki.
Remélem ti is javultok, írjatok tapasztalatokat, hogy másztatok ki, vagy milyen módszereket alkalmaztok.
Nagyon köszönöma biztatást. Jól esik. Csak az a fránya sok gond oldódna meg.
Megint ezek sírási rohamok, meg a kilátástalanság. De azzal vigasztalom magam vannak sokkal nagyobb gondok is. Az enyém piti amiket hallok. De ugye mindenki sajátját látja a legnagyobbnak. De azért mindig elszomorít ha tényleg nagy gondokat látok és hallok és belegondolok mi a fenét nyavajgok én? De ez a depi ilyen.
Itt panaszkodhatsz nyugodtan. Ha az ember kiírja magából a gondokat,fél siker. Mind így kezdtük, aztán javulgatott az állapotunk. Kis visszaesések lesznek utána is, de eljő majd a Kánaán! Te is meggyógyulsz!!!
Mindannyian ismerjük a vonszolom magam-sírok-elégvolt szindrómát. Elmúlik meglátod!
Sok sikert az új dokihoz,ez biztosan bejön!!!
Tudjátok engem az háborít fel, hogy a Lipót tényleg tele van jó orvossal, de már annyira leterheltek, hogy a tényleges gyógyításra nincs idejük. Milyen megoldás az, hogy tele az ország ilyen jellegű beteggel és nem gyógyulnak hanem romlanak és szaporodnak. Tisztában vagyok vele akarat is kell. Most többszöri nekifutásra elhatároztam véget vetek ennek az állapotnak. Igaz a munkahelyemre úgy vonszolom el magam, és alap dolgok kimennek a fejemből. A promlémáim vannak szép számmál 3x nagyobbnak tünnek.
Kikapcsolni nem tudok és szinte aludnék állandóan. A munka olyan hogy stressz évvége teljesítmény. Mivel ez nem főállás, nem baj ha nem jelenek meg mindennap, de dolog van mindennapra. Senki nem érti meg beteg vagyok nyomják a feladatokat. Ami eddig csipőből ment most nem. Kiesni meg nem lehet, mivel már probléma volt belőle.
Nem érdekel a karácsony a kivilágott utcák inkább stresszelnek. Meg ugysm tudok senkinek semmit venni. De aki az ajándékért szeret inkább kerüljön el.Az örökös hangulatváltozás is szörnyű. Nem kiabálok, de néha elbúslakodom és sírok néha olyan semmilyen, máskor meg egy-két pillanatra mosoly ez akkor van mikor a gyógyszer hat.
Ezt elmondom az orvosnak is remélem mostmár ez az orvos segít rajtam.
Na jól kipanaszkodtam magam. Itt legalább kitudom mást meg ez egyáltalán nem érdekel.
Báj-báj !