Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Miert jo szeretonek lenni
Torolt_felhasznalo_553570
Létrehozva: 2005. augusztus 9. 17:30
Sziasztok! En azert inditottam ezt a temat, mert nem tudom elkepzelni, hogy a mi a jo sok nonek a szeretoi statuszban. Hogy miert vallalja ezt a megalazo szerepet egy olyan ferfitol aki hazudik a felesegenek, a szeretojenek es meg magank is, pedig 3-an lenni egy kapcsolatban az bizony akarhonnan is nezzuk eggyel tobb a kelletenel..:o(
Na tessék. Az egyik barátnőm a neten ismerkedik, irt neki egy pasi, ezt irta: (idézet a levélből): " én egy helyben topogok, le kéne zárnom valamit, de lehet hogy addig nem tudom megtenni, amíg nincs jobb."
ANNYIRA tipikus, hogy az már fáj szinte.... Mind ilyenek.
"Mindenestre engem igazol megint egy mondata (tehát hogy a hisztis kislány esetét láthatjuk, akitől "elvették"a játékát, és ezt a sértett hiusága nem tudja feldolgozni): "Én általában azt érzem hogy nem akarom őt újra, csak egyelőre a veszteséget nem bírom feldolgozni. Még mindig nem hiszem el, hogy ezt ő csinálja, hogy ez velem történik most.""
Teljesen normális reakció ilyen esetekben. Ez nem hiszti, az a kétségeesésnek egy fajtája, mert érzi, hogy sokkal jobb annál, sokkal többet adott a házasságukban, mint így ilyen csúnyán legyen vége. Ezt csak az érzi, aki megélte. Ezt az érzést nem lehet elképzelni, beleérezni addig amig nem abőrén tapasztalja az ember. Én sem hittem el senkinek, sőt még valamilyen szinten haragudtam is a nyavalygásért. Ez azért több,mit egy hisztis nyavalygás, nem olyan, hgoy elvették a játékomat és azért hisztizik egy kicsit.
Egyébként érdemes követni a szomszéd topikot. (A férjem beleszeretett ciműt).
Bár nekem agyrém, (ezért is nem irok be oda, mert nem akarom neheziteni a helyzetüket, elég nehéz nekik anélkül is), azt értem, hogy ők is azért vivódnak, mert (szerintük) a férjük viselkedése nem egyértelmű (legalábbis a remény ezt mondatja velük). Pl. a szomszéd feleség kapott egy csomó háztartási gépet, és ezt reménykeltőnek itéli; én úgy látom, természetes, hogy egy férj, még ha ex is lesz belőle, igyekezzen gondoskodni a családjáról, lehetőségeihez mérten. Ide sorolom azt az autót is, amit kapott.
De amikor valaki REMÉLNI akar, nyilván mindenbe ezt vetiti bele, és ez bizony nagyon megneheziti az ésszerű döntések kivitelezését. Ajjaj.
Mindenestre engem igazol megint egy mondata (tehát hogy a hisztis kislány esetét láthatjuk, akitől "elvették"a játékát, és ezt a sértett hiusága nem tudja feldolgozni): "Én általában azt érzem hogy nem akarom őt újra, csak egyelőre a veszteséget nem bírom feldolgozni. Még mindig nem hiszem el, hogy ezt ő csinálja, hogy ez velem történik most."
Szia Jyll! Igen, ebben igazad van. Asszem, ebben kiegyezhetünk!! (Ma nagyon toleráns hangulatban vagyok, nem is nagyon fogok kötözködni veletek, hihiiiiiiiiiiiiiiiiiii)
Érdekes, anno a jósnőm azt mondta, hogy a fiúval még egész jóban leszek, de a lány mindig tartja majd velem a 3 lépést. Remélem, EBBEN nem lesz igaza, (bár minden másban az volt.)
Porci, Jyll, köszi mégegyszer a segitséget Ornellának, képzeljétek, megmondta a Szabadulóművésznek, hogy 3 hónapra szüneteltessenek minden féle kommunikációt. (Bár pénteken ismét a szüleinél volt vacsorán, ehhh!!!) De ez tőle akkor is óriási lépés, és ti is sokkal hozzájárultatok ehhez!!!
Hogy mennyire mások mi emberek és ez milyen jó! Másképpen nem tudnánk vitatkozni. Mióta itt beszélgetünk, de előtte is sokszor gondoltam arra, hgoy talán életem nagy szerelmét szalajtottam el, akkor, amikor a színházban megláttam a feleség szemét. Talán soha senkivel nem éreztem magam annyira jól, nem volt annyi közös bennünk, mint vele és mégis, mielőtt kialakulhatott volna valami én elszaladtam örökre, mert nem tudtam volna soha elfelejteni azokat az szemeket, azt az öreggé vált szomorú arcot és tudom, hgoy ha olyan boldog talán soha nem is lettem, mint vele lehettem volna, nem bánom, hgoy kihagytam, mert még néha most is látom azt a szomorú szemet, hogy itt mostanában többször eszembe jut, miattatok.
És azokkal szemekkel a háttérben, biztos mégsem tudtam volna boldog lenni még ennyire sem amennyit megadatott a sors később.
Hmmm, 1136: egyetértek! És igen, az sem mindegy, ki elé MIKOR, HOGYAN tartanak tükröt... Bizony, nem!
1139: "Livilla, te mit ereznel, ha a parod x este azzal allitana haza, hogy Rofikevel kavezott, vacsizott, mittudjami?" Hmm, ez egy nagyon lényeges és jó kérdés! Tudod, nem mindegy a MOTIVÁCIÓ. Kollégák sokszor kávéznak, ebédelnek együtt, ebben nincs semmi. (A vacsi más kérdés.) Ha viszont ESÉLYADÁS a célja, akkor ott nagy gáz lenne. A mi esetünkben duplán is. A párom erről azt mondta mindig, hogy ő nagyon monogám tipus, ha szeret valakit, rá se néz senki másra, sőt vele sem tud senki komolyan kikezdeni, mert olyan falak vannak körülötte, amit a haverkodás szintjén túlmenően senki nem tud átlépni, tehát ebbe egy kettesben megejtett kávézás se fér bele, csak akkor, ha ő már magában nyitottá vált másra - de akkor a meglévő kapcsolat igazából félig-meddig már halott. (Ez a teóriája.) Tehát: rosszul lennék.
De ez megint a feleség szempontja - és az ő szempontjából érthető is. Sőt, inkorrekt is, ezzel pl. egyetértek veletek ma már. Viszont van a "másik oldal", aki azt látja, hogy Gipsz Jakab nyomul ezerrel, jön, telefonál, udvarol, ide hiv, oda hiv, közben még a szeme is lángol: tehát óhatatlanul felmerül az, hogy egy boldog, a párját szerető ember tényleg nem tesz ilyet - és ha ráadásul még nagyon tetszik is az illető, a kiváncsiság győz: tudni szeretné, mi van emögött? Természetesen igazad van, a kávézásba belemenő nem érdemel ilyenkor mirtuszkoszorút, nem "mentség" ez, nem is szánom annak. Fura, én pl. amikor elmentem igy kávézni, vacsizni a párommal, (akkor még nem volt köztünk semmi), még csak nem is ezért mentem elsősorban, hanem mert mint kolléga nagyon szimpi volt, nagyon jól éreztem magam vele, szerettem beszélgetni vele, sőt, pasiügyekben kikértem a tanácsát (!), mert ugyanakkor mint férfi nem volt az esetem, és totál meg voltam győződve arról, hogy köztünk sosem lesz semmi, és ezt többször is közöltem vele. Hát, az ember sosem tudhatja, miből lesz a cserebogár. Ezzel együtt ez a ritkább eset, rengetegszer alakul ki kollégák közt valódi barátság, miért is ne? Ezért tartom túlzásnak, hogy "még ezt sem lehet", amit irtok sokszor.
Pálinkás jó reggelt az ÖTYE-klubnak!! Köszi mindenkinek, aki drukkolt nekem, mert végül is 1 tényleg jó hangulatú, vidám ebéd lett nem csak 1, hanem mindkét gyerekkel a város legjobb olasz éttermében, a Pomodoroban, és úgy érzem, nagyon jól sikerült. A lánya is nagyon kedves volt, egy valóban helyes, mosolygós, nagyon szimpi nőci. Úgy örülök! Trallala-trallala, képzeljétek el, majdhogynem ugrálok itt az irodában körbe-körbe!!! Ezt is megértük... Remélem, ők is szimpinek találtak, mert mindenkinek az lenne a legjobb, ha az összes fal leomlana köztünk. Én mindenestre nem nyomulok, még várok, mi történik. De nagyon happy vagyok.
Hű, látom, mennyi mindent irtatok!
Ancsa, 1132: " alapjaiban dőlne meg jónéhány, itt hangoztatott elméleted" mármint ha ilyen szituba keverednék. Erre KisNap szavait tudnám idézni a szomszéd topicból, nagyon jól megfogalmazta azt, amit én is érzek: "nyugodtan elhihetet, h gyógyszereken élnék, ha úgy kéne együtt élni a férjemmel, h o csak azért van velem, mert kényelmes. Tényleg nem büszkeség, de én ezt nem bírom elviselni, nagyon sajnálom. Bármi mást, de azt, h nem szeretnek eléggé, vagy másba szerelmesek mellettem, köszönöm szépen, de az akkor se kell, ha a férjem legyozi magát és nem ... félre. Én így szeretném élni az életemet, mert én így TUDOM élni.
És még mindig nem értem, miért kéne harcolni? h szánalomból ott maradjon és tovább fozhessek rá??? vagy miért? h anyagilag jobban álljak?? na nem, én nem.
EZ AZ én véleményem és az én életem, és többé-kevésbé tisztában vagyok a határaimmal. Én így élek, ennyi. nem követendo, akinek nem tetszik, és nem kell velem egyet érteni. de hidd el, ha a férjem pasim akárkim csomagol, mert más szeret, kinyitom az ajtót. Mert másnak nem látom értelmét. ... J ogom van úgy élni, ahogy tudok és ahopgy szeretnék. és ha nekem az az alap, hogy szeressenek, mert máshogy nem tudok létezni."
Ancsa, ez nem jelenti azt, hogy nem küzdenék - de csak akkor, ha úgy érzem, (?? érezhetném igy?) hogy a másiknak ez csak 1 kaland, botlás, megingás, érted? De NEM a szeretet hiánya van mögötte. Mert akkor biztos, hogy nem küzdenék.
"Mert egy harmadik, az esetek többségében katalizátor" Igy igaz. Ebben egyetértek. De konkrétabban fogalmazva: katalizátor arra, hogy az illető felismerje VALÓDI helyzetét, elfojtásait, és tisztábban lássa át, hogy amire vágyik, valóban az-e, amiben él.
1134, a játszmáról: igen, ez igaz lehet... Hát, ha nekik ez jó, csinálják!!
Szia Livi
!
Remélem jól tellt a hétvége!
Gondolkodtam ám a pontokon, amelyeket összeszedtél, és gyakorlatilag mindegyikre azt lehetne írni külön-külön, hogy nem jellemző csak bizonyos megcsalásokra, bizonyos szeretőkre, bizonyos férjekre, és úgy az egész, csak bizonyos feleségekre, és nem hinném, hogy egy egész életen keresztül, hanem x ideig.
Milyen nagy az egyetértés!
Detto!
igenigenigenigenigen
Egyébként amit Te mondasz, meg amit én, az nem zárja ki egymást, sőt...végkövetkeztetés leginkább, amit írtál (már nem az én csücsörimről...!
)
A 24 kontra 45-ben pasi kesz volt valni. Akkor valjon. Ennyi. Ez pl. tett. Ami alapjan lehet megitelni, es lehet beleveszni a labremegesbe.
"tehát még ESÉLYT sem adhat egy nő egy nős pasinak, még 1 kávé erejéig sem - ezzel nem értettem én újfent egyet"
Livilla, te mit ereznel, ha a parod x este azzal allitana haza, hogy Rofikevel (Rozikaval, Jucikaval, stb.) kavezott, vacsizott, mittudjami?
No es itt jon az en tukrom: ha eselyt akarok adni egy pasinak egy kave erejeig, ott mar tobb van. A "de hat en csak kavezni/vacsizni/szinhazba/moziba/setalni mentem vele, csak megismerni akarom kicsit" - na, ez a nagy budos onaltatas. Szerintem. Mert ha mielott elmegyek, mar tudom, hogy o nos, akkor azt is tudom, hogy valakinek fajdalmat okozok ezzel. Es akkor viszont ne mentsem fel magam "en csak"-okkal, hanem valljam be szepen legalabb magamnak, hogy hizelgett a pasi nyomulasa, hogy elveztem, hogy en lehetek a hodito demon, hogy elveszitettem a fejem, es jo volt beleveszni az osztoneimbe, akarmi - de ne akarjam feltetlenul megracionalizalni, miert erdemlek mirtuszkoszorut, ha nos pasival csapatom magamnak a szelet.
Szerintem is szomorú.
Egy ismerősöm, felpofozta a férjét is meg a csajt is a nyílt utcán, aztán szerencsétlen szerető mérgében úgy sértette a feleséget, ahogy nem lett volna szabad, mert az ember a belső tulajdonságairól tehet, de a külsőről nem és a férj nyomban otthagyta a terhes szeretőjét. Akkor döbbent rá arra, hogy mekkorát tévedett, amikor elhagyta azt a nőt, aki többet ért még így felpofozva is őket, mint az akivel csalta. Sajnos egy életreszóló tragédia lett belőle, mert ugye született egy ártatlan gyerek, aki végképp nem tehetett semmiről.
Ancsa!!!!!!!!!
Még egy ilyet mondassz, hogy sajnálat, soha többet nem nézem azt az aranyos csücsöri képedet!
Sajnálják, magukat, mert ők a sajnálatméltók!
"a 'feleség' itt behelyettesíthető azzal, hogy a 'megcsalt' "
Persze, persze, koszonom a behelyesbitest. :-)
Livi:
"Tükör: persze, csak úgy áll, ha valódi tükröt mutatunk! Mire mennénk a torz tükrökkel? A görbe tükör viszont, mint ez is, hasznos lehet, mert felnagyitva szembesit, pont mint a karikatúra."
1. ki hatalmaz fel minket annak eldontesere, hogy mi valoban valodi tukrot mutatunk, nem pedig torzat?...
Ez spec. nekem orok hibam: sokszor azt hiszem, igazam van x dologgal kapcsolatban, es ez korlatoltta tesz. (ez itt nem feltetlenul negativ jelzo. inkabb semleges, leiro jellegu.) Ettol fuggetlenul persze hiszem, hogy nekem van igazam, de ha a masik nagyon nem akarja ezt belatni (es en sem az o igazat), meghagyom a hiteben. ami szamara ugyanugy igaz, mint szamomra az en hitem...
2. a gorbe tukor lehet hasznos, valoban. Akkor, ha a tukor altal mutatott dolgok befogadasara epp per pillanat kesz valaki. Ha nem, akkor viszont vagy folosleges, vagy akar arthat is. Es ezert nem art vele csinjan banni. Szerintem.
Drukkolok az ebedhez! :-)
A pasi pedig 1 idióta, ha eltűri, hogy valaki igy a fejére nőjön, amellett nulla karakter."
Ne legyél ennyire szigorú...ők nem haldokolnak, ők így élnek!
(ez a tanuló falára volt 1× felírva, de itt is megállja a helyét!
)
Mert tényleg vannak, akiknek ez jön be, hogy bunkósbottal kergessék mellőlük a konkurrenciát...ettől érzik fontosnak magukat...a baj ezzel, hogy ez kettejük játszmája, amibe belépett egy harmadik, megkockáztatom, naívan, és jól megjárja...a házaspár meg majd erről fog baráti körben sztorizni, egyszer, egy hússütés, vagy névnapi buli alkalmán...
Szia!!
Hát...nekem sem tetszik...sajnos (
)
Livi!
(bár már nem vagy..)
"Azt te is tudod viszont, hogy a szórakozásból foglalt emberrel flörtölőket én is nagyon elitélem. Ezért az utolsó mondataidat nem értem.
"
Az utolsó mondatom a cinizmusnak szólt, főleg...mert ugyan egyáltalán nem biztos, de a szomszédból vett szófordulattal élve: "még megtapasztalhatod Te is"...és akkor szerintem már nem lennél ennyire cinikus...és alapjaiban dőlne meg jónéhány, itt hangoztatott elméleted...mert amíg nem élted át, hogy a kapcsolatod, most mindegy, hogy sztereotípiákból álló, megszokott, és felráznivaló, de alapjaiban megremeg...ugyanakkor ragaszkodnál ahhoz, hogy mentsd a menthetőt, szerintem átgondolnád a "nemszeret-kidobom" verziót...csak kérdem, szerinted miért ír mindenki erről? (de legalábbis nagyon sokan?)
És miért vélik azt is nagyon sokan, ha nem lenne harmadik, megoldható(bb)ak lennének a problémáik...? Mert egy harmadik, az esetek többségében katalizátor...persze, van, amikor már menthetetlen a kapcsolat, és akkor már mindegy, hova ágáll a feleség...és persze, ez függ kettejük, sőt, hármójuk hozzáállásától is...(bár szeretők általában nem a toleranciáról hírnevesek...nekik kell az újonnan "szerzett" kapcsolat, és sokszor legalább annyira "küzdenek", mint a feleség...és sokszor ezzel is rontják el az esetleges lehetőségeiket...de ez más téma)
No, mindegy, szerintem is lefutottuk már ezeket a köreinket...és jól tudom, a Te eseted másabb volt, már ami a kiindulást illeti...csak én erre azt mondom: nekem egy ilyen kiindulópontból sem lenne kapcsolatom, mert én nem mennék ebbe bele. Te belementél végül. Ennyi.
Én nem várnám ki a végét, mert nem lennék igazából kíváncsi rá...ha csak úgy tudott odakeveredni hozzám, hogy még nem "tabula rasa", akkor addig nekem érdektelen az illető, ha maga Apollón jön is el értem...érted?
Szia Jyll!
Kicsit késve reagálok...de tudod, mi jutott eszembe? Hogy a pasik részéről ez nem is szeretet, mint inkább "sajnálat", a feleségük irányába...másrészről kényelem is,persze...nekem sokszor jut ez eszembe, amikor a férjüket csaló, ám "szerető" feleségekről olvasok, is...sajnálat...