Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Szexmentes házasság?!
A párom és én 4 éve vagyunk együtt, 3 évvel ezelőt házasodtunk össze és van egy másfél éves babánk. Szeretjük egymást és biztosan tudom, hogy hűséges hozzám. A gond aszex terén van..sanos nem nagyon kívánja a szexet, illetve szinte eszébe sem jut, pedig fiatalok vagyunk mind2en, ő 33, én 26. Már sokszor vutatkoztunk korábban emiatt, de aztán ahoy telek a hónapok, jobbank láttam belenyugodni, m nem jó állandóan marakodni és nem is értem el vele semmit..iletve csak én "mentem tönkre" kissé lelkileg...próbálkoztam mindennel, aztn az lett a taktika, aző kérésére, hogy ne próbálkozzam semmivel, mert pont ez riasztja el, hadd maradjon neki a kezdeményezés...lassan belenyugodtam és vártam hogy ő kezdeményezzen...jó sokat kellett várnom, persze kb. 3 hétnél tovább nem bírtam és finoman kiprovokáltam a dolgot. Mikor elkezdtük (elkezdjük) akkor már maximálisan van kedve hozzá, ezzel nincs baj, csak az elkezdéssel...dolgozik, azért nem mondanám, hogy oylan sokat, elfárad, energiahiányra hivatkozik, tv-t néz...eszébe sem jut a szex!nekem viszont ez nagyon lelombozó...már 1,5 hónapja nem történt semmi köztünk, azelőtti hónapokban is havi 1x! nekem ez nagyon kevés....és szerintem nem vagyok ezzel egyedül. Kezdeményezni nem fogok, m már bele is fásultam...és nem is vezet jóra. Arra lennék kíváncsi, mi erről a véleményetek és más házastársak között ez hogy működik, milyen rendszerességgel. Ha másnak is vannak hasonló problémái szívesen olvasnék róluk. Hátha együtt jutunk valamire...vagy el kéne fogadnom hogy ő egyszerűen ilyen típus???akinek csak nagy ritkán van kedve szexelni??
Hujj , de kioktattál!
Hát ne haragudj...
Azt sem tudod, hogy az egyetlen férfi, hány éves.
Lehet, hogyha a férjeddel próbálnád megbeszélni, akkor megtudnád, hogy miért heti 1-2szer igényli a szexet. Ne az legyen, hogy mindig ismeretlenekhez fordulunk segítségért, akik sokszor nagyon drasztikus, buta tanácsokat adnak. Ha magunk nem vagyunk elegek a feladat megoldásához, akkor forduljunk szakértőhőz.
erre találták ki a síkosítókat, nem szégyen ám ilyesmit vásárolni... vagy akkor már mindjárt pharmatex krémet, véd is ,meg síkosít is kicsit.
nekem abszolút nem volt gondom a szoptatás alatt, igaz eleinte kicsit fájt, de óvatosak voltunk, a párom nagyon gyengéd volt velem. aztán elmúlt és mindent ment a maga útján. tudom ,hogy ez nem napok kérdése. de ha nemet mondok, mert úgyis fájni fog, akkor nem jutunk előrébb....
örömet szerezni a párunknak pedig akkor is lehet, ha éppen nem kívánjuk az aktust, nem? /bár nálunk ebből 99%-ban nagyon erős vágy lesz, illetve nálam és aztán már megy minden a maga útján /
én szerencsés vagyok, mert bár nincs senkink, aki vigyázhatna a gyerkőcre, de a férjem mindig ad rá lehetőséget, hogy eljárjak szépülni, vagy tornázni. tudja, hogy neki akarok tetszeni.
és egy dolgot már a szülés előtt megbeszéltünk, muszáj önzőnek maradnunk. kell egy óra esténként, ami csak kettőnké. amikor nem a gyerek és a munka a téma. olyankor, amikor már kifújtuk magunkat, lement rólunk a nap minden nyűge. ez többnyire 10 óra körül jön el. nem állítom, hogy időnként nem vágynék aludni, de elég ha hozzámér és felébredek. pedig most is babát várok és sok póz kezd kényelemtlen lenni, de igyekszünk kreatívnak lenni.
Sehogy. Nem csináltam semmit. A vágyat kikényszeríteni nem lehet szerintem. Szoptatás alatt nekem még nagyon fájt is a szex. Asszem a hüvely nyálkahártyája hormonális hatások miatt nagyon érzékeny.
De ezt a természet alakítja ám így... a szoptatás alatt a kicsi gyerekre kell az energia, nem lenne túl célszerű egy teherbeesés. Az ellen meg a vágy hiánya a természet legjobb védekezése.
Úgy lábaltam ki, hogy maga az életem tért vissza a normális kerékvágásba.... kialudtam magam (kábé 1 évvel a szülés után  az alakom valamennyire helyrejött, volt idôm elmenni fodrászhoz meg 1-2 új ruhadarab, hogy megint nônek érezzem magam.
Biztos sokféle hsz-t kapsz itt. ugyanez volt nálunk is. Én nem bírtam tovább, más után néztem, de ezt nem azért mondom, hogy ezt tedd! De, ne legyünk már naivak! Mint szegény barátnőm...Ha nem szervi oka van, akkor más...én soha nem gondoltam volna, hogy megcsalhatna a férjem. Elég ápolatlan külsejű, bunkó paraszt (az most nem ide tartozik, miért házasodtunk össze, ha ilyen...), nem voltam rá féltékeny, én más "szinten" vagyok, mint ő, mindig kapható bármire, stb. Szóval nem szoktak elutasítani. Ő igen...Aztán kiderült, sokminden egybevágott....Bizony, bizony. csinálta ő, csak nem velem...azt nem tudom, hogy hánnyal, vagy csak magának(...), de ez az igazság!
1 kezemen meg tudom számolni, a 10 év alatt hányszor mondtam nemet, ha ő akarta...de olyankor tényleg okom volt. mi még a szülés délelőttjén is csináltuk...bár azt is én akartam...Tudom, milyen az, amikor elutasítanak, olyan is volt (mivel már annyi mindennel próbálkoztam) ,hogy a f@rkárol félretolta a kezem. Ilyet egy utolsó ribanccal talán csinálnak a stricik....de nem egy feleséggel! Én még a potykákat is kezdettől fogva úgy szokattam, hogy nálunk este 8-kor alvás van. A mai napig nincs kivétel, nincs Karácsony, semmi. 8-kor alvás! Mindezt azért, hogy az esténk csak a miénk legyen, ne kelljen az együttléttel "megvárni" , hogy jaj, aludjanak már a gyerekek.
Ennek ellenére így alakult. nem akarlak ezzel megbántani, de sajnos ilyen is előfordulhat. Amióta engem is "lefoglal" egy másik, én sem kívánom ám őt...Fáradt vagyok..tv-zek...alszok...stb...
én meg egyáltalán nem értek egyet vele. a döbbenet az, amikor emberek még nem találkoztak valamivel, és ebből arra következtetnek, hogy az nincs is. mivel ők mindent tudnak, ugye?
nekem is volt hasonló kapcsolatom, öt évig éltünk együtt, a pasim nem kívánta a szexet. volt, hogy nyolc hónapig. keserves volt, de huszonkevés évesen az ember még nem tudja, mihez kezdjen ezzel. vagy csak én nem tudtam. maradtam mellette. aztán elváltak útjaink. új csajjal szintén nem kívánja. azt hiszem, már "érzem", mi a problémája, megfogalmazni nem tudom. mindenesetre lelki dologról van szó. neveltetés is közrejátszik, otthoni tapasztalatok, stressz, valamint a felelősségtől való félelem. a kötöttségtől való rettegés. velünk ez volt, én nem tudtam megoldani, de persze aztán már nem csak ez volt a probléma.
és ami a legfontosabb: nem volt másik nője, ezt biztosan tudom.
Megjött már?
Nekem az hozta a nagy áttörést. Utána minden úgy működött, mint régen.
Megosztod,hogy lábaltál ki ,és tértél vissza a normál kerékvágásba?
Ha nálunk gond lesz, a megoldásom megvam
Általában szókimondó vagyok, ezért biztosan megkérném, hogy vegyen nekem egy kütyűt, biztosan rávenném, hogy segítsen a használatában. Ha ettől se jönne meg a kedve, hát majd akkor ráérek valami újat kitalálni.
Én pölö úgy bírtam meg bírnám ki, hogy visszaemlékeznék a férjem viselkedésére a terhességeim meg szoptatások alatt és megpróbálnék annyira megértô lenni vele, mint ô volt velem annak idején.
Még mindig ô van pluszban a megértés szempontjából ......hálistennek.
Nagyon sok harcuk volt eleinte, de nem változott semmi. Hogy miért nem hagyta el??? Jó kérdés, tudjátok, mit csinált helyette?: átprogramozta magát, hogy neki se hiányozzon!! Próbáltam rábeszélni legalább a szeretőre, ha már elhagyni nem akarja de azt képtelen lenne agyilag elfogadni. A srác nem képtelen a szexre, mert ha /néha/együtt vannak, a világon semmi gond nincs vele, mondjuk annyi, hogy nem törekszik a hosszú és akrobatikus menetre, de működik rendesen a szerszám.
most lesz az esküvőjük nyáron!!! Elég hihetetlen, de nem akarom firtatni adolgot, csak néha beszél róla. És gyereket, akar a srác!! Na akkor kénytelen lesz havonta többször!!!!! a csaj 30, a srác 41 éves most.
nálam a fordítottja van. A férjem hetente többször szeretné, akár naponta is, de én egyszerűen nem kívánom / bevallom nem vagyok biztos benne, hogy a szerkezést, nem -e inkább őt nem/ azért havi 5-6 alkalommal megvan és utána már nem bánom, mert hiányozna a több hét szünet nekem is , de mindig borsózik előtte a hátam. Szegény párom sokszor próbált erről beszélni velem és sajnálom , igaza van. megbántani nem akarom ígyhát sose változik semmi.
így van...én is így látom
Kisbari: köszi, hogy bemásoltad ide ezt a levelet...nem arra sugall, hogy hátráljunk meg és szakítsunk, keressünk olyan párt, ahol AZ müködni fog, hanem hogy együtt, megbeszélve, esetleg külső segítséggel próbáljuk megoldani. De nem feladni...