Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyűjtsük álmainkat!
Létrehozva: 2006. február 21. 21:43
Gyűjteni nagyon jó! És bármit lehet! Szabad hirtelen, meggondolatlanul határozni, és azonnal, mintegy varázsütésre gyűjtővé válni! Varázspálca sem kell hozzá. De ha úgy gondolod, mégis kell, azonnal csapj fel varázspálcagyűjtőnek!
Tegnap még nem voltál gyűjtő, ma gyűjtő vagy! Gyűjtsünk együtt! Én mindenféle kacatot gyűjtök. Babákat. Bohócokat. Kőtojást. Kőgolyót. Amarillisz t. Csigát. Kavicsot.
De legesleginkább álmaimat gyűjtöm. És emlékeimet. Mindent megőrzök, amihez szeretet fűz. Ezért aztán gyűjtök mosolyokat, tekinteteket, sőt gyűjtök hangsúlyokat is. És érintéseket, kézfogásokat.
Gyere velem! Legyél gyűjtő te is! Gyűjtsünk együtt! Mondd el, gyűjteményednek mi a legújabb darabja. Mi a legrégebbi. Talán egy mese. Talán egy versidézet. Egy gondolat, ami nem hagy békén. Egy színes kavics az udvarodról. Egy tojás, melynek rendellenes a formája, ezért megőrizni érdemes. Hangkazetta vagy fénykép. Gyűjtsünk együtt, fejtegessük együtt az élet titkait. Oszd meg velünk gyűjteményed legféltettebb darabját, így még inkább tiéd lesz, örömünk megsokszorozza örömödet. Ha örömöt gyűjtesz, mondd el azt. Ha embereket gyűjtesz, mondd el őket. Ha barátokat, róluk beszélj! Hozd el ide gyűjteményedet!
talán nem is tudod,hogy gyűjtő vagy! Fedezd fel a gyűjtőt magadban! Gyere, gyűjtsél velem! Remélem: velünk!
ÓÓÓÓÓÓÓ, de aranyos vagy, nagyon köszönöm.
Ugye milyen összetetten gyönyörű és természetes. (Nekem az.)
Vén érzelgős szamár vagyok, Bonca, majdnem elpityeredtem történetedet olvasva. Sokkal prózaibb dolog miatt léptem be - Magditól kérnék némi főzési tanácsot. Holnapi vendégeim eledelét készítem elő.
Közben gondolkoztam, helyes-e a múlt bánatait elővenni. Azt hiszem, igen. Néha be kell engedni szívünkbe a szomorúságot.
Coelho Alkimista című könyvét olvasom. Éppen az ilyesféléken töprengenek sorai, az elengedésen, ami sokkal inkább megtartást jelent mint elszakadást, mert szeretteink velünk maradnak a szélben, a felhőkben, a sivatagban - ahogy ő fogalmaz.
Nagyon szép gondolatok szövevényéből áll a könyv, egészen lapos cselekménnyel. Örülök, hogy az író ennyire népszerű, mert azt jelzi, hogy nagyon sokan vagyunk, akik elutasítjuk az érzelmek nélküli, karrierista, sivár életet. Amely sivárrá teszi a hozzátartozók életét. Tönkreteszi a gyermekeket.
Jó volna, ha megírnád családod történetét, emlékeidet.
Klára, te gondolatolvasó!!!
Pont azt találtam kora reggel. Egyik évből átmásolom a másikba az adatokat, így nem kell bepötyögni annyi személyi adatot.
Izland: táj, emberek, életforma. Nem tudom, de felkapom a fejem, ha hír van róla. Mindegy milyen hír. Lehet, valami ősi vetület...
Madách: Volt egy ismerősöm, híres költőnek a babája. Hozta a verset és hozzá az elemzést. Lágy dombok közt (ez a mellem) mondta... és így tovább.
Arra emlékszem, hogy táj-vers volt kívülről.
Ezt kifelejtettem:
http://www.youtube.com/watch?v=HG92NUXK zZ0
Kusza :( jajj nagyon megértelek, küldök egy virtuális ölelést.
Ilyenkor érdemes azt mondani, én szoktam is, jól érthetően, hogy nagyothalló vagyok, akkor azért mindenki igyekszik normálisan beszélni. Szóval tényleg azután már normális reakciókat tapasztaltam, bár van aki akkor sem képes változtatni a hangerején, van aki meg elkezd olyan hangosan kiabálni hogy rosszul esik.
Én egyébként Madáchot nagyon szeretem! Az ember tragédiája az egyik kedvenc könyvem, szerintem értette ő a lényeget!!
Nem a nagy célokban, különböző eszmékért való lelkesedés, harc az élet értelme lényegi, az ott található az egyéni, a minket körülvevő, a mi személyes életünkben.
Muszáj megosztanom Veled, veletek, a mai emlékrohamomat!
Klára múltkori kérdése az anyai nagyszüleimről+ a mai írása a nagymamaságról+ sok, sokféle zenét szoktam hallgatni a youtube-on me reggel Rúzsa Magdikat hallgattam és ott akadtam egy régi dalra, ami a nagyszüleimet, nagypapámat, és nagymamámat idézte.
http://www.youtube.com/watch?v=ApXkDyP28U4
Régen meghaltak, és hirtelen nagyon nagyon elkezdtek hiányozni, előjött az egész, a közösen megélt emlékek és amiket az életéről elmesélt.
Azt hiszem le fogom írni valahová, mindent ami emlékem megmaradt róla.
Nektek most annyit mondanék csak, hogy élt egy szép lány, Évának hívták. Húsz éves volt, egy kis faluban élt, szigorú édesapja, jóságos édesanyja féltve nevelgette lányát. Ez a lány nagyon szeretett énekelni és táncolni. Mivel sváb családból származott, a falu sváb és magyar báljára is eljárt.
Majd jött a háború. Házukat, vagyonukat, ruhájukat elvették, más használta. Édesapját a frontra vitték. Édesanyját kitelepítették Németországba. Őt Oroszországba vitték málenykij robotra. Éveket töltött ott, olyan éveket amik a legszebb évei lehettek volna, és olyanokat, amik izületi fájdalmakban később egész életen át elkísérték. A szüleivel soha többé nem találkozott.
Amikor hazatért, férjhez ment, gyerekei születtek. A férje nehéz ember volt, további nehéz évek jöttek, ezekről most nem írok.
Csak arról, hogy ő egy csodálatos, vidám, humoros nagymama lett! Akivel jó volt beszélgetni, aki éneket, táncot tanított nekem, aki cinkostárs volt, ha arra volt szükség. Nagyon szerettem, és nagyon hiányzik. Nem tudom miért, de fáj nekem az a csúnya kanyar az életében. Ugyanakkor csodálom, hogy mindezek ellenére olyan jó tudott lenni, úgy tudott hozzám, másokhoz, a világhoz állni ahogy. Talán az első boldog húsz év az életében, vagy nem tudom mitől tudott olyan lenni. Szóval kb. ma úgy gyászoltam őt, valahogy olyan közel volt hozzám a mai napon, mint mióta meghalt sohasem.
Íme, egy nagyon lendületes két és félpercben, bemutatkozik Izland!! :)
Én véletlenül picinyke betekintést nyertem, mert az egyetemről szoktak odamenni Erasmusra, és így egy előadás plussz egy blog -által volt rá alkalmam.
Jaj Istenem, csak zsarnok és követelőző vénasszony ne legyen belőlem!
Uram, szólíts időben magadhoz!
Vagy engedd, hogy elinduljak!
Szegény Madách hátán cipelte a mihaszna Fráter Erzsikét, aki, a fáma szerint, sok bánatot okozott neki. És egyéb nyűge is volt bőven, s mi kinyilatkoztatásait készpénznek fogadjuk el. Mindenen érdemes elgondolkozni, bármivel találkozunk.
A másik idézettel az a baj, hogy a szomorúságot és a depressziót egy kalap alá veszi. Ez is nagy baklövés. Érdemes nagyon szemügyre venni a hozott anyagot!
Na, ebbe jól beletrafáltam!
Ajándékotok igazi iskolás ajándék volt. Vajon hány ilyenje porosodik a padláson? Persze, hogy örült, mit is tehetett volna szegény?
De belegondolni sem merek, mennyire örült volna egy testes pick szaláminak, amit annyi szalaggal kötöttetek körbe, nevetekkel ellátva, ahányan voltatok!
Jólesik, amit mondasz, Bonca. Fiaim apjának kedvenc szólásmondásával válaszolhatok: Jobbat is agyonütöttek már!
Ezt humorosan kell felfogni.
A kő tényleg gyönyörű. Kisebb vagyont fizettem érte anno, mert teljesen beleszerettem. Amióta nem bírom el, sorsa nincs az én kezemben.
Mi könnyíti munkádat? Tán befogtál valakit, vagy valamiféle elmés szerkezetre tettél szert?
Barátnőm beíró, vállalkozói státuszban. Aztán beszerzett egy nálunk addig ismeretlen eszközt: a könyvet úgy másolta be a gépbe, mintha belepötyögték volna. Végül átolvasta, javította, ahol kellett. Miközben leütésenként fizettek. Jó buli volt. Mint mondják, a mű értékét nem a módszer és a körülmény adja. Hanem az eredmény. Ami érthető. A tudás értékét sem növelik az izzadságcseppek.
A kő most szinte el van ásva. Úgy gondolom, jó helyen van, és eljön még az ő ideje!
Izlandra vágyódsz, Marika? Izgalmas ország, ahogy a tévében láttam. Apró kráterekbe leengedve, zárt edényekben főzik az ételt. Most gondolkozom, összességében nagyon keveset tudok róla.
Tégedet vajon mi vonz oda?
Tegnap jól kisétáltam magam, tüdőszűrőre volt behívóm, rengetegen voltak, nem volt kedvem ott maradni a tömegben összeszedni valami bacit. Már régen készültem meglátogatni a férjem 90 valahány éves unokanővérét az öregek otthonában. Megörült nekem, de sajnos nem jókor mentem 11 után, már készült ebédelni. Mindegy, láttam, hogy jól van, szép kulturált körülmények közt van. Ketten vannak egy nagy szobában, szekrénysorral ketté van osztva a szoba, saját fekvőhelyet be lehetett vinni, még több minden személyes dolga ott van körülötte. Habár így sincs megelégedve a helyzetével. Az egyszem lánya dolgozik, nem tudták megoldani másként. Az unokája Németországba ment férjhez, most született a második babája, a lánya amint lehet hozzá jár.
Mire visszamentem a rendelőbe, már kevesebben voltak.
Zsuzsókám!
Azt, hogy nekem a klinikai adjunktusnővel nem volt gondom, azt elmondtam, a körülményeim tették nem igazán hitelessé az ottani méréseket. Nem alvás, izgalom, várakozások, utazások.
Ma nagy meglepi ért!
A doktornő késett, addig az asszisztensnő elvégezte a táblavizsgálatot.
Minden flottul ment.
Neki elmondtam, mennyire megzuhantam, erre ő, hogy a dr-nő azóta rájött, hogy ő javasolta a műtét esetleges elvégzése miatt a SOTE-t.
Ö megérkezett, aranyos volt, kedves mint annak előtte, elmondta, hogy beszélt az általam megnevezett adjunktusnővel telefonon, de az nem tudott semmit mondani, mert zűrzavarban vannak a költözések miatt.
Elvégezte a vizsgálatot, 22-22, azt mondta, 21-ig jó, de három hét múlva látni akar, a 14 körüli értékkel tudja csak javasolni a féléves kontrollt.
Szóval, hiába készültem, mit mondjak majd neki, meg sem kellett nyikkannom, minden rendben lett. Nagyon-nagyon örültem ennek!!!!
Miklós is ott volt, megkérdezte, az ő műtétjét , ha javul a szeme, el kell-e végezni 28-án? Mondta, akkor nem, mert ő nem lesz benn, majf 7-én ott megbeszélik.
Leesett a mázsás kő!
Mostanában a Mesterkurzus előadásaiból igyekszem nevelgetni magam. Tegnap Müller Péter hallgattam a játszmáról, korábban Dr Bagdy Emőke a szorongásról szóló tanítását, ebből kijutott nekem mostanában bőven.
Látom, Emőke Xillut is érdekli.
Sok puszi:
Éva.
Nekem ez jobban tetszik!
„Amikor szomorú vagy, tudd: ennek nem kell így lennie. A depresszió abból fakad, hogy úgy érzed, megfosztottak valamitől, amit szeretnél, de nem kaphatod meg. Emlékezz: senki nem foszthat meg semmitől, hacsak te úgy nem döntesz. Hozz hát másik döntést.” – A Course in Miracles
Ezt jól meg kéne jegyezzem!
Tényleg jókora zöldséet mondott MAdách..... de szerintem csak a reménytelenül romantikus, írói lelke mondatta vele.....
Meg lehet szerintem találni, csak néha az ember nem látja a fától az erdőt. - ez nálam rendszeresen előfordul, azért tudom.... Aztán ha meglátom az erdőt,akkor rácfsodálkozom, hogy mindvégig itt volt.
Az a két kis paci nagyon kis édes! :)
Nahát Klára ! Ugyanezt írtuk volt osztályfőnökünknek 80. születésnapjára -( csak a sírig tartó versenyfutást hagytuk ki -)
Tablót készítettünk, melyre hóvirágos tájon levő fényképeket és ezt a felíratot tettül. Nagyon örült neki.