Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Gyűjtsük álmainkat!
Létrehozva: 2006. február 21. 21:43
Gyűjteni nagyon jó! És bármit lehet! Szabad hirtelen, meggondolatlanul határozni, és azonnal, mintegy varázsütésre gyűjtővé válni! Varázspálca sem kell hozzá. De ha úgy gondolod, mégis kell, azonnal csapj fel varázspálcagyűjtőnek!
Tegnap még nem voltál gyűjtő, ma gyűjtő vagy! Gyűjtsünk együtt! Én mindenféle kacatot gyűjtök. Babákat. Bohócokat. Kőtojást. Kőgolyót. Amarillisz t. Csigát. Kavicsot.
De legesleginkább álmaimat gyűjtöm. És emlékeimet. Mindent megőrzök, amihez szeretet fűz. Ezért aztán gyűjtök mosolyokat, tekinteteket, sőt gyűjtök hangsúlyokat is. És érintéseket, kézfogásokat.
Gyere velem! Legyél gyűjtő te is! Gyűjtsünk együtt! Mondd el, gyűjteményednek mi a legújabb darabja. Mi a legrégebbi. Talán egy mese. Talán egy versidézet. Egy gondolat, ami nem hagy békén. Egy színes kavics az udvarodról. Egy tojás, melynek rendellenes a formája, ezért megőrizni érdemes. Hangkazetta vagy fénykép. Gyűjtsünk együtt, fejtegessük együtt az élet titkait. Oszd meg velünk gyűjteményed legféltettebb darabját, így még inkább tiéd lesz, örömünk megsokszorozza örömödet. Ha örömöt gyűjtesz, mondd el azt. Ha embereket gyűjtesz, mondd el őket. Ha barátokat, róluk beszélj! Hozd el ide gyűjteményedet!
talán nem is tudod,hogy gyűjtő vagy! Fedezd fel a gyűjtőt magadban! Gyere, gyűjtsél velem! Remélem: velünk!
Nalunk a lezarasok vege a masodik hullamban . Mi igy el vagyunk maradva . Holnaptol beengedik a fiamat a boltokba , sot nelkulem mehet a klubba is sportolni . De engemet , mint oltatlan felnottet nem engednek be . Eleg furcsa , mert oltatlanul is lehet kulonben kulteri medenceket hasznalni . Uldogelhetek a teraszon a 42 C fokban . Ez am a szabadsag ! Muzeumba - konyvtarba belephetek . Ott fogok edzeni !
A terdem lassan gyogyulgat . Ma kenocsot valtottam . Volt itthon aloa vera kenocs es sokkal jobb lett tole a sebem .
Ma döbbentem rá, hogy május vége van. De minek van vége? Mi kezdődött el? Fel sem foghatom.
Magdikám, szomorkodtam miatta én is. Nem szándékoztam eladni. De ez van.
Ünnep utánra. A hétköznapok is legyenek boldogok! Dorkámék 4. házassági évfordulója. Édesanyám mennyire boldog volt kicsi dédunokái láttán! Hátha még megérte volna! Magam már csak reménykedem, hogy dédunokáknak örülhessek.
Reményik Sándor
NAPOCSKA
Istent, Jézust nem sokat emlegetted.
Ha imádkoztál is: titokba tetted.
A holdtól féltél: megzavarta álmod.
Hidegen hagytak hűs csillagvilágok.
Az égen csak a "napocskát" szeretted.
Nem a Napot vad, izzó nyári hévvel,
Csak a napocskát ibolyalevéllel,
Csak a napocskát őszi sugárzással,
Szobán át támolygó téli verőfénnyel.
Anyám...
Fehérfürtös, napfényszomjas virág,
Úgy fordultál Te is a nap felé,
Mint sok-sok kedvenc pelargóniád.
Lelkedben elzengetlenül buzogtak
S számlálatlanul, szent nap-himnuszok, - -
Én most e téli nap-elégiával
Áldott, eltűnt kezedre borulok.
A reggeliző asztalunkon most is
Úgy bujdosik a tűnő téli fény,
Az abrosz ráncaiba úgy fogódzik,
Úgy csillan meg a csészék peremén,
Mint akkor... - -
Ó, hogy a tompa tárgyak megmaradnak,
A repedt pohár, csorba csésze is -
Visszaverői örök sugaraknak -
Csak Te mentél el fecske-érkezéssel,
Alig kisarjadt ibolyalevéllel. - -
De az az akkor sokkal azelőtt volt.
A reggeli-asztalnál ketten ültünk
Talán már februári reggelen,
És jött a napfény, az áldott "napocska",
Csillant abroszon, csészén, üvegen.
Te szóltál szokatlanul-komolyan:
"A túlvilág? Nem, azt nem hihetem,
Nem úgy...
De olvastam egy álmodó tudós
Elméletét, - az úgy tetszik nekem...
Azt mondja, hogy a szeretet erő,
Ha kihűl, visszasugárzik a napba, -
És szeretteink lelke érkezik
Sugárhajón
Mindennap reggeliző asztalunkra.
Látod, ez így nagyon tetszik nekem."
Elhallgattunk azután mind a ketten. - -
A reggeliző asztalunkon most is
Úgy bujdosik a tűnő téli fény,
Az abrosz ráncaiba úgy fogódzik,
Úgy csillan meg a csészék peremén,
Mint akkor...
Ó, Anyám, hogyha igazad lett volna,
Ha Te volnál e bujdosó napocska,
Az abrosz ráncaiba Te fogódznál;
Te csillannál a csészék peremén,
Kikötött sugárhajó, drága fény!
S a tompa tárgyak, akik megmaradtak,
A repedt pohár, csorba csésze is -:
Tükre lennének örök sugaradnak...
Képzeld el Klára, én meg is sirattam a biciklimet, mikor Ádám elvitte. Olyan aranyos volt, mikor átszállt Gödöllőn a másik vonatra, várakozás közben, lefotózta, és elküldte nekem. Sokszor eszembe jut, mikor gyakoroltam rajta. Ágitól kaptam, így Olaszországban próbálkoztam először. Az utcájuk végén szántóföld volt, így egy földúton, tüskék is voltak rajta, gyakran kilyukadt a belső. A szomszéd kamionost boldogítottam vele.
Magdikám, mindannyian számon tartjuk e csodás teljesítményedet. ...És hát már elmúlt. Sokat gondolkoztam a veszteségeken, amelyeket az idő múlás okoz, s arra jutottam, ritkán jut eszünkbe, hogy a rossz dolgok múlása is veszteségünk, csak éppen más előjellel. És nagyon jó ez. Számtalanszor találkozunk olyan dologgal, amely mély sebet üt, s tudjuk, ezt csak az idő fogja begyógyítani.
Szépséges soksebességes piros biciklimet nagyon keveset tudtam használni, megromlott az egészségem. Nemrég megpillantottam az eladó biciklik között, a kisfiúk biciklii közözött árulta Zsófikám. Mélységesen megsértődtem, mert nagyon kényes vagyok az autonómiámra. Az ilyesmit, hgy nem szól, megsértésének érzem. El is adta a majdnem vadonatúj biciklit, amely két fiam ajándéka volt és 110 ezerért vették, és eladta 20 000 forintért. Most jöttem rá, miért olyan sikeresek Zsófi üzletei: ő nem elad, hanem elkótyavetyél.
Már nem haragszom, csak megfejtettem a titkot.
Az az igazság, örültem, hogy megtanultam ilyen korban biciklizni, de azért mindig csak óvatosan mentem. Nem tudtam volna indexelni a kezemmel egy kanyarnál, mert nekem két kézzel kellett a kormányt fogni. Sajnos már csak múlt időben beszélek róla, oda adtam a menyemnek.
De igen , Magdika - ram gondolt , rank gondolt . Borzalmasan idosnek tartja magat meg engem is , aki mar hatvan eves kor utan biztos semmliyen munkat nem kap majd , ha el kell innen mennunk .
Tudom , hogy milyen bator voltal ! Szoktam neki mondani ! Hires vagy nalunk !
En hat evesen , apu felnott bicajan kezdtem es hat igazabol 12 eves koromtol hasznalhattam csak fouton . Valojaban anyunak voltak olyan otletei , hogy busz helyett bicajjal menjunk ki nagyanyamhoz nyaron . Es akkor meg csak tiz eves voltam . 12 km t tekerni ! Igaz , nem volt nagy forgalom .En osszenottem a bicajjal , telen gyalog tobbet estem , mint bicajjal . Egyszer rahajtottam egy kis mellekutcaban a tukor jegre . Akkorat estem . A bicaj csak ugy eltunt alolam , a terdem meg ugy sajgott , hogy az ajulas kormyekezett ! Ennek mar 27 eve !
Magdika !Te akkor is nagyon ügyes mozgású voltál. Gyerekként és is nagyon szerezzem biciklizni. Még itt a faluban is bicikliztem, csak zavaró volt, hogy az ampullák, fecskendők zörögtek a táskámban földutakon. No és felfelé sem volt könnyű mulatság. .
Shakespeare örök kedvenc- még unokáimnak is! Versei- drámái, vígjátékai egyaránt. A Rómeo ás Julia film és musikal után olvasták el az eredetit.
Keresztapám érettségimre ajándékot akart venni nekem, s elmentünk a Kárász utcai ékszerbolt kirakata elé. Meglepődött amikor ott álldogálva megszólaltam, én a szemben lévő könyvesboltból a vászon kötésű Shakespeare sorozatot szeretném. Gyermeke nem, de több keresztlánya volt, s engem mindig így emlegetett, akinek nem kellett aranylánc.
Klára az ilyen típusú könyvek már a "rukkola" kezdetén új gazdára találtak! Most a szüleim könyvszekrényéből a világirodalom klasszikusait veszem elő, a sorozatok egy-egy darabját érettségi előtt olvastam. Dolgozó nö, feleség-anyuka és ápolónő koromban ezekbe nem mertem bele fogni, ott volt még kikapcsolódásnak a hobbikert is. Nomeg a szakirodalom.
Klára az ilyen típusú könyvek már a "rukkola" kezdetén új gazdára találtak! Most a szüleim könyvszekrényéből a világirodalom klasszikusait veszem elő, a sorozatok egy-egy darabját érettségi előtt olvastam. Dolgozó nö, feleség-anyuka és ápolónő koromban ezekbe nem mertem bele fogni, ott volt még kikapcsolódásnak a hobbikert is. Nomeg a szakirodalom.
Janka gondolom, nem Rád gondolt a férjed, mikor az idős nőkről beszélt! Mit szólt volna hozzá, hogy én 63 éves koromban tanultam meg biciklizni.
Kosztolányi Dezső verse
Összehasonlítva a verseket. Petőfi lelkes szerelmes, akik mindent megtenne szerelméért. Shakespesrei szerelem nem törődik a másikkal, csak saját érzelmeivel birtokolni akar. ennek a szerelemnek ha megvalósul következménye
FELESÉGEMNEK...
Megszoktalak, akár a levegőt,
bármerre nézek, mindenütt te vagy,
szekrényem alján, a fiókjaimban,
az agyvelőmben és nem veszlek észre.
De múltkor este, amikor bejöttél
szobámba s mondtál valamit nekem,
sok év után egyszerre ráocsudtam,
hogy itt vagy és szavadra sem figyelve
ámulva néztelek. Szemem lehunytam.
Ezt hajtogattam csöndesen magamban:
"Megszoktam őt, akár a levegőt.
Ő adja nékem a lélegzetet."
Nekem jobban tetszik a Petőfi vers
FA LESZEK, HA...
Fa leszek, ha fának vagy virága.
Ha harmat vagy: én virág leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár vagy...
Csak hogy lényink egyesüljenek.
Ha, leányka, te vagy a mennyország:
Akkor én csillaggá változom.
Ha, leányka, te vagy a pokol: (hogy
Egyesüljünk) én elkárhozom.
(Szalkszentmárton, 1845. aug. 20–szept. 8. között)
Nayon jo !
Gulyasban a gulya ! Micsoda rusztikus gyongyszem .
Errol jut eszembe . GU = tehen az osi summer nyelvben , De mar biztos sokszor elmondtam .
_______________
Egy hete elestem a bicajjal a parkban . Egy kislanyka szaladt elem a bicajos utra , Hirtelen behuztam a kezifekeket es leugrottam .
A kezifek olyan gyorsan leallitotta a bicajt , hogy a labam a foldet se erte , a bicaj mar dolt ram - nem gurult. Szoval jol megutottem a terdem .
Nagy plezur . Ferjemnek nem mondtam mert o kulonben is helyteleniti , hogy idos nok kinevettesek magukat a bicajozassal .
Hat meg esessel . Vettem valami szuper kremet a patikaban es azzal kenegetem . A seb gyogyul is , de most egy het utan kezdett a csont is fajni . Foleg ,ha ranehezedem .
Nem tudom , meddig varjak ,mikor forduljak orvoshoz .
Szoval , a jo hir . hogy egyre tobben bicajoznak a parkban . Egyre tobb felnott not latok , akik tanulnak kerekparozni . Ez valami hatalmas orom az en , kerekpar utan vagyodo lelkemnek . Hogy megertem ezt , hogy nem csak szegeny indiaiak eszkoze vagy gyerekek sport szere , de mindenki kedvence kezd lenni a bicikli !
Marika, ez nagyon jó!
Zsuzsika, az apassionataszerű könyveket újra olvasni nagyon veszélyes!
Janka, gratulálok!
Magyarabbul: az vagy nekem, mint paprikáscsirkében a tejföl. Lecsóban a kalbász, gulyásban a gulya. (Tiéd jobb, már-már shakespearei csúcsokat ostromol!
Zsuzsóka, nekem ez a legszebb.
Nalunk ez az alapvetes . Ikra csak akkor van a halaszleben , ha a Balaton kornyeken foztek !
En is mar par hete halaszlerol gondolkodom , csak azt nem tudom , hogy az epem mit szolna hozza ....
_______________
Az en gasztronomiai elmenyeim a modern verseles altal ihletve . Unnep volt a heten a bothonap vege . Mindenjog fenntartva ! sajat koltemeny
.
" Te vagy a waszabi a szasimimon
A csilipor a burrittomban
Keseru kakao a tiramiszun
A sztivia az italomban "
2001. július 6., 02:00 , 25. szám
Szabó Lőrinc fordítása
Az vagy nekem, mi testnek a kenyér
s tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
csupa fény és boldogság büszke elmém,
majd fél: az idő ellop, eltemet;
csak az enyém légy, néha azt szeretném,
majd, hogy a világ lássa kincsemet;
arcod varázsa csordultig betölt
s egy pillantásodért is sorvadok;
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
részeg vagyok és mindig szomjazom.
Hogy én milyen figyelmetlenül kavarok! Mikor elküldtem látom: Dehogy az Appassionátát akarom olvasni! Lev Tolsztoj Kreutzer szonátáját! Az előbbi második világháborús szerelmi történet... feledhető.
Azt gondolom, hogy mint minden művészet, a maga korának eszméinyeit, kifejezési módját alkalmazza, úgy a szépirodalom is. Ha csak a régi korok kiművelt beszédmódján át ismerik meg az újkori ifjak az emberi érzésvilágot, s maguk körül mást tapasztalnak, bezárulnak. Nem fogják kifejezni saját érzéseiket , talán fel sem ismerik. Természetesen meg kell tanítani nagyjaink művészetét, mind a régit, de az újat is.
Mostanában sok magyar, általam nem ismert regényt, elbeszélést a 20. szd. elejéről vettem elő, idegenkedtem a kortársaktól. Majd váltottam, s kezdem megszokni a közelmúltról szóló elbeszélő módot, a kortársaktól. Nyersebb, de mintha mélyebb, igazabb lenne pl. Gijon Nándor, Dragomán György szemével a világ.
Érdekes a mai történetem: Konyhai munkálkodásom a Bartók Rádió zenéi mellett zajlanak. Ma Beethoven Kreutzer szonátájának történetéről beszélt a műsorvezető, s a hallgatóknak feltett kérdése, ki írt kisregényt ilyen címmel? Egyre csak az Appassionáta járt az eszemben, Szilvási Lajostól. Majd beugrott, Tolsztoj. Levettem utóbbit a könyvespolcról, s elgondolkodtam, hogy fiatalon a klasszikusoktól mi mindent olvastam, s mennyire kevés maradt meg az emlékezetemben. Most az Apassionáta következik, már ma este.