Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Édesek!
Találtam pár kiskori képet...
És becsempésztem Elzát és Ördögöt is...
Jaj, most eszembe jutott, mikor a Döme volt ilyen pici... Jaj, de visszanyúlnék az időben, hogy kicsit "megnyúzzam"
. Csak szegényke ő nem volt ilyen szép kerek...
Nagyon édesek! Mindenkinek van már gazdája?
Délután Elzával megyünk dokihoz, mert tegnap este csúnyán beszakadt az egyik körme, és én mi nem merjük levágni...
Egyem meg, de édes lehet!
Igen, a legtöbb kutya jó kutya, ha megfelelő kezekbe kerül. Tegnap reggel néztem Cesart, épp egy olyan adás volt, ahol pitbullokat mutattak. És bebizonyította a nagyérdeműnek, hogy olyan nincs, hogy minden pitbull veszélyes - csak tudni kell kezelni őket.
Az lehet, hogy egyik kutya könnyebben tanul, a másik nehezebben.
Vagy mint Artúr - majd ő eldönti, hogy mikor hajtja végre a parancsot.
Azért az esetek többségében mi győzünk, de van még mit gyakorolni. De pl. az apporttal kapcsolatban elrontottam őt kiskorában, mert ha valamit nem hozott vissza, hanem leült vele rágcsálni, akkor egyrészt abbahagytam vele a játékot és bejöttem a házba, de talán el kellett volna vennem tőle a botot, labdát, stb. Most nagyon nehezen, de már visszahozza a dolgokat, csak még nem akarja elengedni. Vagy kiejti ugyan a szájából, de a mancsával máris rátenyerel. Viszont szépen lassan kezdi érteni az összefüggést a visszahozás-újraeldobás, nemvisszahozás-nincseldobás között.
Eddig egyetlen helyre jártunk fürödni, ez egy esővízgyűjtő árok, ami korábban patak volt, mostanra viszont becsatornázták a környéket (régen az egyik oldalán voltak csak házak, mostmár teljesen beépült), és azóta eltűnt a talajvíz, meg a természetes vízű patak is, helyette van ez a kibetonozott esővízgyűjtő árok. De én nem gondoltam, hogy attól lenne kiütéses, mert az összes többi kutyának semmi baja. Ezért kutakodtunk tavaly egészen más irányba.
Viszont most számomra elég egyértelmű volt, hogy egyik nap kint voltunk, az idén először fürdött, és rá 1-2 napra iszonyatosan elkezdett vakarózni.
De hála Istennek most már meggyógyult, tegnap voltunk dokinál. Úgyhogy újra felkerült a scalibor, meg a faroktőhöz nyomtam egy exspoton-t, biztos, ami tuti. (fóbiám van a kullancsoktól
)
Egyébként tök jó volt, tegnap nem autóval mentünk a dokihoz (ez csak ritkán adatik meg, hogy apa itthon van és ráér), hanem BKV-val. Én ezt azért szeretem jobban, mert egyrészt a kutyának fejleszti a képességeit, másrészt millió dícséret és simit be lehet gyűjteni menet közben, és hazafelé már én is és Artúr is olyan peckesen jövünk, mintha mi lennénk a világ legjobb, legszebb gazdi-goldi párosa
Egyébként annyira jófejek voltak a rendelőben, már megismerik Artúrt - különösen az a dokinéni (néni.... van vagy 26 éves) szereti őt nagyon, akinek szintén goldija van.
Ja meg láttunk egy édi 13 hetes goldilánykát is, és Artúr nagyon szépen ismerkedni próbált vele, a korábbiaktól eltérően eszébe nem jutott ledominálni morgással vagy bármi, de az apróság úgy be volt rezelve, ha tudott volna, bebújik a gazdi nadrágja alá.
Artúr viszont egyáltalán nem fél az állatorvosnál. Nem mondom, izgatott lesz, lihegve kapkodja a levegőt, de nem reszket, mint a nyárfalevél, és amikor bemegyünk, akkor simán engedi, hogy megvizsgálják. Nagyjából 1 éve váltottunk orvost, és ez volt az eddigi legjobb döntésem Artúrral kapcsolatban.
Hiába na, a kutya megérzi, ki az, aki igazán szereti és tiszteli.
Jajegyemmmeg!
Milyen büszke a dummyjára!
Artúr kapott egy új játékot, hát annyira büszke rá, és úgy örült neki, 2 napig csak akkor ejtette ki a szájából, ha cserébe kaját kapott. Egyébként fel-alá járkált vele, szerintem még aludni is csak úgy aludt, ha ott volt a közelében
Egyébként egyre jobban érti az apportozás lényegét, bár szerintem ezen a téren sose lesz tökéletes....
Szia!
Épp 1-2 hete csíptem el egy adást, és letöltöttem az eddigieket. Nagyon jó!
Láttam és esz a sárga irigység
Pici Juca ilyen lehetett, akkor baltázták el a nevelését.
Most már mindegy.
Képzeljétek az én nagyzabás goldim azonnal otthagyja a kaját és lehuppan a fenekére ha meghallja, hogy a kicsiket ültetem mielőtt kezdenek enni. Lassan suttogok már, de elég ha erőteljesebben kimondom Bogi nevét, mert ő akar lenni a főnök és bepróbálkozik az ültetésnél. Csak a kaja előtt, máskor nem, ilyenkor Juca már eszik, de amikor a kicsiknek mondom a vezényszót felnéz, hátrál és lehuppana a hátsójára. Csurog szegénykém nyála - ezért ehet előbb, a férjemék hülyét kapnak a kaja előtti nyálcsurgásától - de ül rendületlenül és amíg nem hallja a tiedet és tolom elé a tálját nem kezd enni. Ha nem veszem észre addig ül amíg nem szólok neki! ÉS ő verte ki a tálat a kezemből az első napokban ... Jó kutya ő, csak segíteni kellett neki.
Agica..lehet olyat kerdezek,amit mar leirtal..akkor bocsi
,de Arturnal tök mindegy milyen vizbe megy bele..mindentöl vakarozik,vagy csak egy bizonyos totol vagy folyotol...(nem tom hol szoktatok fürcsizni vele)?
Sziasztok
Hoztam egy videot a munkas ifjusagrol
http://www.youtube.com/watch?v=zTL7V92z6Us&feature=youtu.be
Iszonyat jo fej nagy babak lettek mar
Ebben csak annyi a gond,hogy nemsoka elmennek
Nagyon klassz, hogy így haladtok Lilivel!
Ugye mindenki nézi?
http://tv2.hu/egyikkutyamasiknem/video/egyik-kutya- masik-nem-7-adas
Ha nem láttátok volna, meg lehet nézni a tv2 oldalán a korábbi adásokat!
Szerintem is sokat számit, hogy veletek van folyton. Lili is itt van bent, ha itthon vagyunk és szinte napról napra látom, ahogy nyiladozik az értelme.
Úgy néz rám, hogy szinte olvas a szememből.
Ha ki akar menni, akkor odaül elém, és nagyon szuggesztiven néz! Mikor megkérdezem, na mit akarsz? Ki akarsz menni? Akkor mintha bólintana és már nyargal is kifelé. Félúton megáll és ellenőrzi, hogy jövök-e és ha igen, akkor fut tovább, ha nem akkor csak áll és vár! Annyira édes ilyenkor! Szavak nélkül kommunkál.
És még csomó mesélni valóm lenne, de ami a legjobb, hogy a fiam is és a férjem is elolvadnak tőle - amiben nem nagyon biztam
Vasaló deszkán szoktam kifésülni, ott nem mer ficánkolni, és szerencsére a szőre sem nagyon hullik, kijön a felesleg a fésüléssel, csak a fenekét nem engedi, ott csúnya. Gondolom ivartalanitás után ez is javul majd. Májusban, ha majd meleg lesz elviszem kutyakozmiba, utánna könnyebb lesz rendben tartani majd.
Szegény Artúr!
Minden esetre jó, hogy rájöttetek, hogy a viztől van, bár aggasztó is! Ha a kutya alergiás lesz rá, ki tudja mi a fene van benne!
Jobbulást kivánok neki.
Artúr márc. 18-án volt 2 éves. Az utóbbi fél évben kifejezetten sokat komolyodott. Biztos közrejátszik benne az ivartalanítás is, meg az is, hogy többet tudok vele lenni, mivel beengedem magamhoz. Szerintem ez is számít, hogy jobban élet-közösségben vagyunk, mégha nem is konkrétan vele foglalkozom kizárólag, de természetessé válik számára pl. hogy bemegyek egy ajtón, magamra zárom, de egy idő múlva kijövök, és nem kell pánikolni. Vagy hogy nem kell a sarkamban lennie minden lépésnél.
Az udvaron is kevesebb kárt csinál, higgadtabb. Kivéve, amikor kint van a szomszéd Áfonya, aki 1 év körüli és egyébként is idegbajos hiperaktív tacsi, aki hecceli Artúrt is, meg a macskáinkat is - na olyankor Artúr is olyan, mint az irányítást vesztett tank.
Ja, meg egy gyengéje van még: a labda. Ha az látószögben van, akkor kész, leereszkedik a lila köd, és annyi
Artúr mennyi idős most? Döme kb. 2,5, és most kezdett el komolyodni kicsit. Azrt igazán komoly szerintem sosem lesz
.
Amúgy a kutyák nagyon megérzik, ki az elesett. Ördög, anyuék németjuhásza olyan, mint egy tank. Méretre és természetre egyaránt. Csak a legrövidebb, egyenes utakat ismeri, nem számít sem széks, sem asztal, sem ember. Viszont az idős nagymamámmal úgy bánik, mint a hímes tojással. Még az ölébe is hajtja a fejét, pedig ezt négyünkön (szüleim, férjem és én) kívül senki mással nem teszi. Okosak no!
Tegnap estére már jobb kedve volt, játszott is.
Enni eszik, csak az volt aggasztó számomra, hogy olyan bágyadt, álmatag volt. De remélem, hogy megússza nagyobb baj nélkül. Most az egész család őt monitorozza
Egyébként annyira jófej volt, az ünnepekre elhoztuk a nagymamámat, aki nagyon nehezen mozog - Artúr még nem találkozott vele. Féltem, hogy rá fog ugrálni, mint általában az újonnan érkezőkre (erről még nem sikerült egészen leszoktatni, 10/7-szer ugrik....). És nem! Szépen ment mellette, szagolgatta elölről-hátulról, meg a botja nagyon érdekelte, de eszébe sem jutott ugrani. Ha nem vigyázunk, okos, higgadt felnőtt lesz belőle!
Gartulálok!
Én nem bírom megnézni a Marlye-t. Tuti lekibeteg lennék utána hetekig.
Ágica! Ha eszik, akkor talán nem olyan nagy a baj. Nézegsd, hogy nem lázas-e!
Szoritok,hogy minden rendben legyen Arturral
Majd ird meg hogy van.
Enni eszik, csak sokat alszik. Persze ez lehet ettől a hülye időtől is.
Meg ha egyszer elalszik, sokat kell szólítgatni, hogy egyáltalán felkeljen. És ez meglehetősen szokatlan az ő izgágaságához képest.
Holnap figyelgetjük, aztán ha továbbra is gyanús, akkor munka után irány a doki.
Képzeljétek, egyébként olyan rendes helyre járunk, hogy az ünnepek alatt is végig nyitva voltak! Felhívtam őket, hogy hátha, és a lehető legtermészetesebben mondták, hogy persze, nyitva vannak!
Na megyek, izgulunk tovább Lacival.
Jóccakát!
Gratula a kiscsajnak!
Jajj, képzeljétek, most találtunk Artúrban 2 kullancsot is, kiszedtem, de szerintem tutira megnyomtam közben a potrohukat. Ráadásul 2 napja olyan kis bágyadt a szentem. Ma voltunk dokinál - bár akkor még nem tudtam a kullancsokról, csak a bőre miatt mentünk - de lázasnak nem érezte. Most tiszta stresszben vagyok-vagyunk (főleg a Marley után....), hogy UGYE NEM LESZ BAJA?
