Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Meghalt az anyukám!!!
Létrehozva: 2006. május 25. 22:37
Az anyukám, ma este 19 órakor meghalt!! Ugyérzem én is meghaltam vele együtt!! Hogy lehet egy szülö vesteségét elviselni, kérlek segitsetek. Hogy értesem meg a kislányaimal, hogy nincs mama!! Könyörög a picilányom , hogy beszélni akar vele, és nem tudom,hogy kezdjek hozzá, hogy megértse, hogy már nem tud vele beszélni!!
Nagyon fáj!! Ti hogy éltétek meg egyik szülötök elvesztését!!
5 éve halt meg apám és még most is sírok, ha eszembejutnak a körülmények.
Minden nap sokat gondolok rá, és csak remélem, hogy büszke lenne rám, ha látna.
Érdekes dolog ez. Kb 2-3 hétig nincs magánál az ember. Gyászol. Vagy magát sajnálja? Nem tudom, de pár hét után kezd múlni a gyomorgörcs, akkorra már annyit gondolt rá, hogy talán ettől múlik a fájdalom. Aztán beáll egy szintre (a fájdalom), ami azán soha el nem múlik...
Őszinte részvétem, sok erőt kívánok!
Talán ha úgy fogjuk fel, hogy ez az élet természetes része, akkor nem olyan nehéz elviselni. Vagy legalábbis kicsit könnyebb lesz, amikor nagyon fáj.
Pap mar volt nala tobbszor - a lelke mar nagyon menni akart...
Ma 17:45-kor meghalt... szornyu volt, epp leptem be hozza es mar nem lelegzett
ettol a perctol reggegtem szeptember ota... csak legalabb lelegezni halljam meg 
A testet mar elvittek... rettenetesen volt... es az elobb amikor hazertem a paptol nem egett a kislampa a szobajaban... es nem koszont vissza senki
Csak annyit kertem karacsonyra, hogy meg egyutt lehessunk
megcsak azert sem kertem, hogy meggyogyuljon 
Lehet,hogy nem fog megszólalni....de hall téged,és veled van még.Maradj mellette,ha tudsz,ne legyen egyedül....beszélj hozzá,vagy csak simogasd.Mondd el neki,mennyire szereted,és hogy tudod,érzed,ő is szeret téged.Mondj el neki mindent,ami az eszedbe jut...bármit.Mesélj közös emlékekről,és fogd a kezét.
Lehet,hogy furcsán hangzik,de hihetetlen szerencséd van,hogy mellette lehetsz most...
Sok erőt kívánok nektek,és megnyugvást
Édes Istenem
Én is sürün voltam bent anyunál mikor kórházba került,fogtam én is a kezét,odakint 35 fok höség,ö pedig már takaroval fázott
Beszéltünk hozzá ameddig lehetett és elmondtuk mennyire szeretjük
csak annyit tudott válaszolni hogy:félek
Már 5 éve hog meghalt de a szivem szakad meg
Mond el neki te is hogy szereted nehogy késö legyen
Sajnálom Anyukádat...
Igen.érezni fogod...Bár az első időben csak a kétségbeesés van,később érzed majd,hogy:"KI GYERMEKÉT SZERETTE,GONDJÁT A SÍR SOHA EL NEM TEMETTE!"
Én NEM HISZEK EBBEN!
TUDOM!
eddalany!!
Nagyon sajnálom édesanyádat.
Ha vallásos akkor hívj hozzá egy papot. (mamámról tudom. Addig nem halt meg mig nem jött ki a pap!)
Remélem és bizok benne,hogy a karácsonyt még veled (veletek) tölti.
Sajnos késleltetni nem tudod de könnyebbé teheted neki a jelenléteddel.
De ne mászkálj be hozzá 5 percenként,mert addig ugysem tud nyigodtan elmenni.
Hagyd néhe egy kicsit hosszabb ideig magára.
Jaj Istenem!
Ez szörnyű...
Az én édesanyám is kómában volt 9 napig, majd meghalt...nekem lehetőségem sem volt tőle elbúcsúzni...egyik napról a másikra történt minden...
egyik nap még otthon volt, következő nap már kórház, kóma, halál..
Kérdezed, tudsz-e vele mág beszélni, karácsony előtt fog-e itt hagyni...A halál időpontját nem lehet előre megtervezni...Aminek lejött az ideje, azt nem lehet elnapolni...sajnos..ez az élet minden területére igaz...
Próbálj meg annak örülni, hoyg tudtatok még beszélgetni... Nem tudom, létezik-e olyan búcsú, amilynere TE gondolsz...Nem lehetséges, hoyg íyg könnyebb Neki..?? nem érez fájdalmat szerencsére, nem kell szenvednie, de neked még van egy picike időd arra, hoyg gondolatban elmondd Neki, amit szeretnél...
És hidd el, ha meg is hal, utána mindig Veled marad.... tudni fogod, mit tenne, tanácsolna Neked, ha olyna élethelyzetekbe kerülsz, amelyekben a tanácsát szoktad kérni....
Próbáld meg a kellemes emlékeket megőrizni...
Nagyon sok erőt kívánok...
Tiki
Mar kicsit sem fog megszolalni? Legalabb amig elbucsuzunk?
Es ha meghal akkor fogom erezni, hogy velem van?
Jaj Drága... nagyon nehéz akkor most Neked!
És milyen jó, hogy Vele tudsz lenni!
Nem kell több. Simogasd, takargasd be, beszélj hozzá, énekelj... ami jön - hallja ilyenkor is.
Sok szeretetet kívánok még Neked és Neki!
Nagyon szep. Az en Anyukam eppen most haldoklik. Tegnap ota komaban van es egyre nehezebben lelegzik... az orvos aki itt jart mar az ejjel azt momdta, hogy max. reggelig el meg, de meg itt van, de komaban... semmire nem reagal... az ejjel parszor jajgatott, akkor megnyugtattam es tovabb aludt, de mostmar ram sem nez ha hozzaszolok... nyitva vannak a szemei de alszik... percrol percre fatyolosabbak es olyan furan lelegzik, hogy ha mellette ulok fulladozom... percenkent bejarok, megpuszilom, de mar olyan hideg az arca, pedig jol betakartam es maximumon vana futes is
En elengednem ha neki ez jobb... rettenetes minden percben figyelni, hogy meg szuszog-e... mar 4. honapja minden percem retteges, de tegnapig "jol" volt... meg elbeszelgettunk, meg karacsonyi udvozlolapokat irt... es en ugy biztam benne, hogy nem hagy itt karacsony elott
Meg olyan jo hallani a szuszogasat, de ijjeszto is
Nem lehet valahogy kesleltetni a halalt? Csak egy kicsit 
Szia!
Sajnos ez az "élet"!
Mindnyájan túlesünk rajta.Az én Édesanyám az idén halt meg augusztusba...
Egy verset teszek be ide,nem tudom kiírta,de higgyünk abban,hogy onnan fentről velünk vannak!
"Ha majd nem leszek
(Gyermekeimnek)
Gondolj majd rám,ha majd elmegyek,
tudd meg,én akkor is veled leszek!
Ott leszek a szélben,a fűben,a virágban,
ott leszek,hogy arcodat akkor is majd lássam.
Ott leszek,hogy halljam a hangodat,
mint lenge szellő cirógassam arcodat.
Ott leszek,ha nehéz majd az élet,
ott leszek,hogy vidítsalak téged.
Ott leszek ha bíztatás kell-menj tovább!
Ott leszek ha öröm ér-nevess hát!
Ott leszek én veled jóban,rosszban,
ha felnézel az égre,a napban,csillagokban.
Ne felejtsd hát,hogy nem leszel egyedül,
nem látsz ugyan,de én ott leszek rendületlenül.
Ne bánkódj,ha már nem leszek,vigasztaljon a tudat,
én ott leszek,hogy segítsem utadat."
Tényleg nem így kellene lennie... :(
Részvétem, sajnos tudom, milyan egy szülőt elveszíteni. Hátha ez egy kicsit segít.
Amikor 11 éve meghalt az apukám (44 évesen) , még csak 9 éves voltam.
Hátha ez egy kicsit segít.
"Ne állj zokogva síromnál.
Nem vagyok ott.
Nem alszom.
De ott vagyok az ezer szélben, mi fú.
Én vagyok a gyémántcsillogás a havon.
Én vagyok a napfény az érett gabonán.
Én vagyok a szelíd őszi eső.
Amikor felébreszt a reggeli zsivaj,
Ott vagyok minden hangban veled,
A csendesen költöző madár szavában, de én
Vagyok a csillag is, mely rád süt az éjszakában.
Ne állj hát zokogva a síromnál.
Nem vagyok ott.
Nem haltam meg.
Kövesd a szivárvány nyomát, menj a szép énekszó után,
S meglátod, egyszeribe szép lesz a világ.
A legsötétebb ködből is van kiút, ha követed a szivárvány nyomát.
A halál tulajdonképpen jelentéktelen dolog... valójában csak átmentem ide a szomszéd szobába. Én én vagyok, te pedig te. Akármit is jelentettünk egymásnak egymás életében, ez mit sem változott. Nevezz csak nyugodtan a megszokott nevemen, beszélj velem ugyanazon a könnyed hangon, melyen mindig is beszéltél. Ne változtass hangszíneden. Nevess ugyanúgy, ahogy valaha együtt nevettünk a vicceken. Imádkozz, mosolyogj, gondolj rám - emlegesd fel a nevem nap mint nap, ahogyan annak előtte is, de ne árnyékolja be semmi a hangulatot, amikor szóba kerülök. Az élet nem kapott semmiféle új jelentést. Minden olyan, mint amilyen volt, nem szakadt meg a folytonosság. Az, hogy nem látnak, még nem jelenti azt, hogy nem kell rám gondolni. Várok rád, itt vagyok a közeledben - egészen közel. Nincs semmi baj."
H.S
Jajj,nagyon sajnálom.Ennek valóban nem igy kellene lennie.Most lenne itt az ideje annak,hogy pihenjenek a hosszu ledolgozott évek után és unokázzanak ezerrel.
Beteg volt anyukád,vagy hirtelen halt meg....?
Én is elveszítettem az anyukámat... 2008.november 29-én... olvasgatom a fórumokat, hátha bármi vígaszt lelek.. de ne sikerül...
Szomorú vagyok mérhetetlenül... Apukám sincs már, és még csak 30 múltam... Nem így kellene ennek lennie.......
Kedves Smilekat!
Köszönöm, a tanácsod, én is mindig igyekszem valamivel lekötni magam, csak nem könnyű. Vannak jó napjaim és rossz napjaim, váltakozik. Próbálok talpon maradni, nem gondolkozni. Az a legrosszabb, hogy most kezdenek igazán előjönni az érzések, gondolatok, így pár hónap után.Eddig mentem tettem a dolgom, temetések, hagyatéki ügyek stb. De most érzem azt, hogy elfogyott az erőm.
Igazad van, elfelejteni sosem lehet őket, de elengedni nagyon nehéz, amire még úgy érzem, hogy nem állok készen.
Sajnálom, hogy ilyen fiatalon elvesztetted a szüleidet, őszintén együtt érzek veled! Mert tudom mit jelent, (28 éves vagyok)és tudom milyen sokat jelentenek ezek a beszélgetések , így ismeretlenül is. Én is sok bíztató szót kaptam az itt lévő emberektől, amik sokat jelentenek, segítenek!
Részvétem britike.Sajnos tudom min mész keresztül.Én is nagyon nehezen dolgozom fel hogy már nincsennek szüleim pedig még csak 26 éves vagyok. Próbáld meg lekötni magad valamivel,hogy minnél kevesebb időd legyen emészteni magad.Persze tudom nagyon nehéz.Én mindig elég pörgős életet éltem,folyton jöttem-mentem,tele voltam energiával.Ha heti legalább kétszer nem tudtam elmenni sportolni már hiányzott.Most meg egyszerűen nem tudom rávenni magam hogy elmenjek pl. futni egy kicsit.Mentálisan padlón vagyok,lelkierő nélkül meg az ilyen dolgok nem mennek.
Viszont a barátaim nem hagyták hogy totálisan magamba forduljak,folyton elráncigálnak valamerre.S ugy érzem hogy ez jót is tesz picit.
Jó néha beülni egy-egy bizalmasabb baráttal egy forró csokira vagy teára s kibeszélni magadból a fájdalmat.
Abban,hogy később talán kicsit könnyebb lesz meg csak bízhatunk.Talán egyszer én is elengedem Őket de elfeledni sose fogom.