Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Meghalt az anyukám!!!
Létrehozva: 2006. május 25. 22:37
Az anyukám, ma este 19 órakor meghalt!! Ugyérzem én is meghaltam vele együtt!! Hogy lehet egy szülö vesteségét elviselni, kérlek segitsetek. Hogy értesem meg a kislányaimal, hogy nincs mama!! Könyörög a picilányom , hogy beszélni akar vele, és nem tudom,hogy kezdjek hozzá, hogy megértse, hogy már nem tud vele beszélni!!
Nagyon fáj!! Ti hogy éltétek meg egyik szülötök elvesztését!!
Ne vedd el! Max. próbáld meg kikapcsolni, hogy nehogy felijessze, ha valaki felakarna hívni téged. Ami az adott esetben akár éjjel is megtörténhet.
És nem vagy hülye. Csak egy ember, aki elvesztette az édesanyját.
Próbálj meg te is aludni! Muszály lesz akkor is, ha úgy érzed, hogy lehetetlen. Pihenned kell, mert tényleg összeroppansz!
Jó éjt! Tessék menni aludni!
jobb, ha elveszed, mert megnyomhatja, ha ráfekszik, tedd mellé.
nem tudom
Nagyon köszönöm!! Most elaludt és fogja amobil telefonom, hogy megláttom a mama mindjárt csörög neki!! Mert minden este szokott. Most alszik majd reggel megprobálom elmondani neki, bár várja mama hivását. Nem tudom vegyem .e el tőlle a telefont, ez talán megnyugtatja?? Nem tudom, most olyan hülye vagyok!!
Nagyon sokat segitettél, ez a rajzolás biztosan nagyon jó, főlleg a nagyobik kislányom , majd talán kitudja rajzolni magábol a fájdalmat. Nem érti miért történt?? És ilyen hirtelen!!
Kedves Timi!
Először is fogadd részvétem. Biztos, hogy nagyon nehéz most neked, hisz életed legfonosabb részét, az édesanyádat vesztetted el. Gyászold őt úgy, ahogy te érzed, hogy gyászolni kell. Nem kell megfelelni az elvárásoknak, hanem csak saját magadnak.
Mint ahogy a többiek írták, a kicsilánynak is (korához képest) ködösítés nélkül el kell magyarázni, hogy mi történt. Az egyszerű, igaz szavak többet érnek, mintha mindenféle mellébeszéléssel óvnád őt a valóságtól.
Az én kisfiam 5 és fél éves. 2000 nyarán temettük el a dédpapáját egy buta baleset következtében. Kisfiam novemberben született. Evangélikus oviba jár, ahol vannak hittan-foglalkozások is. Nemrégiben ezzel jött haza: - anya! képzeld el! a dédipapa aki meghalt mielött én megszülettem majd valamikor sokára fel fog támadni, mint ahogy jézus is feltámadt.
Köpni-nyelni nemtudtam. Innen is látszik, hogy az ilyen korú kisemberek is fel tudják fogni a megmásíthatatlan.
Hidd el! Kislányodnak is megvannak a megfelelő "antennái", hogy megértse a történteket. Hagy meg neki is a lehetőséget a sírásra, a gyászra.
Mégegyszer részvétem Neked!
Köszönöm!!
Tudod az a borzaszto, hogy nagyon sok halált láttam már, nagyon sok embernek én zártam le a szemét. Őket is mindig sajnálom és sajnálni is fogom, de most ott állni édesanyám mellett, és fogni a kezét és hallgatni hogy zihál , nem kap levegőt. Ez borzasztó!!
Nagyon köszönöm, az édesapám párhónapja bénult le, neki sincs sok hátra. Azt soha nem gondoltam ,hogy anya hamarabb elmegy mint apa!! Apu még nem is tudja, nem tudom ,hogy fogja ezt elviselni.
Köszönöm szépen, én is nagyon sokáig fogtam a kezét már amikor nem lélegzett akor is, tudtam már nem él!! Figyeltem mikor veszi észre a testvérem, de hamar rájött, remélem ,hogy van tulvilág, és ő most ott van. és megtalálta a nagyszüleimet!! És most együtt vannak!!
Fogadd öszinte részvétemet Timi!
Én is tudom husvét óta,hogy az Apám rákos, tüdőrákja van és már áttétes a máján is felfedezték!Ma ujra befeküdt a Mávkórházba! Rettenetes dolog átélni, főleg az hogy be fog következni!
Biztatnálak, hogy talpra kell állnod, de ezen mindenkinek keresztül kell esni!Te ezt nagyon jól tudod!
Puszillak!
Nem is ismerlek, de annyira mályen érintett, hogy tiszta könny a szemem. Fogadd őszinte részvétem! Nekem a nagymamám és a nagypapám haltak meg szinte egyszerre, pár hónap különbséggel. Borzasztó volt! Ha álmodom róluk, olyan természetes, hogy még élnek. Pedig már 5 éve!
Kedves Timi!
Édesanyádnak lejárt már itt az anyagi világban az ideje, és átlépte a határt, amit mi mindannian át fogunk lépni. Ijesztőnek tűnik az ismeretlen, mint általában minden amit nem ismerünk. Hinni kell, hogy van ott a másik oldalon is egy szép világ, hogy ott is és a lélek. Vígasztalásul olvasd el ezt a kis írást. Sok mindent megérthetsz belőle. Neveld gyeerekeidet szépen, okosan, hogy értékes felnőtté váljanak!
Két kis magzat beszélget egy anya hasában..
.- Te hiszel a születés utáni életben?
- Természetesen. A születés után valaminek következnie kell. Talán itt is azért vagyunk, hogy felkészüljünk arra, ami ezután következik.
- Butaság, semmiféle élet nem létezik a születés után. Egyébként is, hogyan nézne ki?
- Azt pontosan nem tudom, de biztosan több fény lesz ott, mint itt. Talán a saját lábunkon fogunk járni, és majd a szájunkkal eszünk.
- Hát ez ostobaság! Járni nem lehet. És szájjal enni - ez meg végképp nevetséges! Hiszen mi a köldökzsinóron keresztül táplálkozunk. De mondok én neked valamit: a születés utáni életet kizárhatjuk, mert a köldökzsinór már most túlságosan rövid.
- De, de, valami biztosan lesz. Csak valószínűleg minden egy kicsit másképpen, mint amihez itt hozzászoktunk.
- De hát onnan még soha senki nem tért vissza. A születéssel az élet egyszerűen véget ér. Különben is, az élet nem más, mint örökös zsúfoltság a sötétben.
- Én nem tudom pontosan, milyen lesz, ha megszületünk, de mindenesetre meglátjuk a mamát, és ő majd gondoskodik rólunk.
- A mamát? Te hiszel a mamában? És szerinted ő mégis hol van?
- Hát mindenütt körülöttünk! Benne és neki köszönhetően élünk. Nélküle egyáltalán nem lennénk.
- Ezt nem hiszem! Én soha, semmiféle mamát nem láttam, tehát nyilvánvaló, hogy nincs is.
- No, de néha, amikor csendben vagyunk, halljuk, ahogy énekel, és azt is érezzük, ahogy simogatja körülöttünk a világot. Tudod, én tényleg azt hiszem, hogy az igazi élet még csak ezután vár ránk!
Legyen ez a pár sor vigasz a bánatodra.
puszi-zsuszi...:o)))
Tudjátok ő mindig mosolygott és nagyon vidám és vicces ember volt, amikor már nagy fájdalmai voltak akor is poénkodott. És csak viccelt. mondta ne örüljünk neki, nem hagy itt minket , még egyideig az agyunkra akar menni!! De nem sikerült neki!! De bár az agyunkra menne, de már többet nem bosszant semmivel. Nem nevet ki , amikor valamiért mérges vagyok, és nem mondja azt,hogy kislányom csak nyugi!!
Köszönöm , de tudjátok, olyan jó itt kiirni magambol a fájdalmat!!
Egyszerüen, most egyedül érzem magam, nem lesz kinek elsirnom a bánatom, nem tudom kinek mondani, anya te olyan szép vagy!! Nem is látszika korod!! Nem fogja senki azt mondani édes kislányom!! Vigyázz magadra!! Nem tudom , de nagyon fájj!!
Erősebbnek kell lenned mint eddig bármikor! Összeomlásról szó sem lehet!
(Talán furcsa de én úgy szoktam emlékezni nagymamámra, anyósomra, hogy megsütöm-főzöm amit nekünk szoktak és csak ők tudtak igazán, és elképzeljük a lányokkal milyen volt, amikor ők vártak még bennünket.)
Sziasztok!
Timi fogadd őszinte részvétemet!!!
Nem tudok okosat mondani mert rettenetesen fáj amit írtál. Engem nagyon érzékenyen érint a haláltéma (általában bele sem olvasok ilyen topikokba de most valamiért megtettem) félek én nagyon félek a haláltól
nem magamat a családomat féltem.
Édesapámat én is elvesztettem amikor 21 éves voltam...tehát öt éve...most is hihetetlen kimondanom hogy nincs már ITT! de van valahol érzem csak ITT nincs!
Édesanyád is biztos veled van hidd el ez egészen biztos! Élj úgy mindig mintha még ő is élne hogy büszke legyen rád! Biztos az is ! Nagyon fiatal volt még! ha belegondolok hogy az én édesanyám 58 éves
és mondjuk már csak hat éve lenne ...jaj de nem is mondom ki...
sok erőt kívánok neked és az idő (közhely ugyan) enyhíti majd a fájdalmadat
Nagyon sajnállak,hogy anyukád eltávozott .
Fájdalom, mindig az itt maradt hozzátartozóké. Próbálj olyan eseményekre gondolni, amikor nagyon jól éreztétek magatokat együtt, és ne szégyeld, de beszélj róluk másoknak, ne hagyd ,hogy tapintatból nem emlegetik őt.
Mindig emlékezz a szépre, és vidám dolgokra vele kapcsolatban. Semmi nincs abban, mi is ezt tettük, sőt amikor olyan emlékeket idéztünk fel, ami vidám volt, azt vettük észre, hogy nevetünk , amikor elveszitettünk egy hozzánk közelállót. Akkor megbeszéltük, hogy biztos ő is ezt szeretné, és ezért tudunk felszabadultan beszélgetni róla, mint amikor közöttünk volt.
sőt , beszélhetsz hozzá te magad is, bármi gondod van, vagy öröm ér.
Tégy úgy,mintha itt lenne veled, ami bizonyos értelemben igy is van.Beszélgess róla a gyerekekkel is, elmondhatod nekik, hogy bármikor beszélhetnek hozzá, ő hallja őket, és megérti mit szeretnének, csak nem válaszol. Lényeg az, hogy gondolj arra, hogy az Anyukád hogyan szeretne látni.., mit szeretne hallani tőled, és a gyerekektől is, minek örülne jobban, ha gondolsz rá szeretettel és beszélsz róla és vele ,és békésnek látna, vagy pedig mindig szomoru, szótlan, és megkeseredett embernek. biztos vagyok benne , hogy ő is az előbbinek örülne, és örül is valahol. Igy könnyebben el is tudod őt engedni, és neki is igy lesz jó.
Lehet sokan furának fogják ezeket gondolni, de ez igy van, és a születés és halál az élet két velejárója.A halál után is egy másik életbe lép.., hiába cáfolják sokan,,, de arra sincs bizonyiték, hogy nincs igy.
Csak a fizikai test ami megszünik.. , a lélek nem.
Ezért nem mindegy, hogyan éljük meg szeretteink távozását ebből az életből.
Kivánok hozzá nektek sok erőt, hogy könnyebben éljétek meg a következő időszakot.
Fogadd öszinte részvétem.
Kedves Timi!
Tudom, hogy csekély vigasz, de gondolj arra, hogy most Ő olyan helyen van, ahol a többi szerettével találkozhatott.
Életed hátralévő részében is gondolj arra, hogy Ő mindig itt van veletek. Ebben a pillanatban is érzi, hogy szeretettel gondoltok rá.
Sajnos megölelni már nem tudjátok. De szeretetteljes gondolatokkal simogatjátok a lelkét...
Te jó ég!
Nem is lehet mit mondani!
Amikor meghalta papám, és hazautaztunk Tatára, az volt a legnehezebb, hgoy nincs. Mindig azt vártam, hgoy belép az ajtón, hgoy csak kiurott a kertbe, vagy elutazott.
Nagy fiad? hogy viseli? Biztos segít, nagyon okos srác!
Van akinek jobb a befordulás, van akinek jobb ha beszél róla.
Amikor kiderült, hogy apu elment...mindenki másképp élte meg a gyászt, sokat beszélgettünk, meséltünk róla, gyertyát nyújtottunk...
sokszor emlegetjük, soha nem felejtjük el...
Én is ugyérzem ,hogy nem tudok soha tul lenni rajta. Olyan jó volt, hogy tudtam ha mennem kell dolgozni ő ott van, és megnyugtatto volt.
((((Timi36))))
fogadd őszinte részvétem!