Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Meghalt az anyukám!!!
Létrehozva: 2006. május 25. 22:37
Az anyukám, ma este 19 órakor meghalt!! Ugyérzem én is meghaltam vele együtt!! Hogy lehet egy szülö vesteségét elviselni, kérlek segitsetek. Hogy értesem meg a kislányaimal, hogy nincs mama!! Könyörög a picilányom , hogy beszélni akar vele, és nem tudom,hogy kezdjek hozzá, hogy megértse, hogy már nem tud vele beszélni!!
Nagyon fáj!! Ti hogy éltétek meg egyik szülötök elvesztését!!
Nagyon sajnállak benneteket, én nagyon is tudom mit érzel. Egy hatalmas nagy űr keletkezett most körülötted, először vádaskodsz hogy miért pont ő, miért most, utánna arra gondolsz mennyi mindent mondtál volna még neki, és ezután ha történik valami esemény akkor már nem tudod vele megosztani, elfog egy szívbemarkoló érzés, hogy másnak még él az anyukája(milyen igaszságtalanság)csúnya dolog de tényleg ilyenre is gondol az ember, próbálsz arra gondolni, hogy most hol lehet?, jó neki? , jó helyen van?.Hirtelen 70 évesnek érzed magad belülről, ebben az időszakban nehezebben viseled az élet további akadályait, sokat sirsz, ha eszedbe jut akkor már bőgsz is, vagy bőgnél, elég gyakran sírva alszol el, aztán jönnek az álmok, nagyrészt ő szerepel benne. Majd jön a felismerés, hogy igen vagy "túl teszem" magam rajta, vagy belebetegszem, nah ez a legnehezebb rész. Valamilyen szinten el kell fogadni, hogy ő már nincs többé ez baromira nehéz, a saját érdekedben el kell őt engedni. Az idő sose fogja ezt a sebet begyógyítani, csak csökkenteni, egy életre szóló lelki törtést szenved ilyenkor az ember.
A gyermekekre egy megoldást tudok, amikor én voltam 5-6 éves és meghalt a nagyszülőm, mindig azt mondták nekem: a nagyi meghalt, és fent van az égben, elment az angyalokhoz, onnan néz minket...stb, és ez bármilyen furcsa megértettem ,és akkor gyerekként még "büszke" is voltam hogy a nagyim az angyalok között "él". A halál fogalmát akkor még nem értettem de gyerekként a többi részt felfogtam, és nem kerestem többet a nagyit.
Őszinte részvétem!
Hála Istennek "csak" a nagyszüleimet vesztettem el annak dacára, hogy 52 éves vagyok, de mélyen átérzem a fájdalmad, mert ők nagyon sokat jelentettek számomra.
Ahogy olvasom az előttem szólókat már mindent leírtak. Mindenki másképp dolgozza fel ezeket az elkerülhetetlen eseményeket, egy dolog igaz, nem szabad hazudni a gyerekeknek. A maguk szintjén próbáld elmagyarázni nekik mi történt. Adjon erőt, hogy Neked kell őket vígasztalni, de ők is fognak Téged a maguk aranyos módján.
Az anyukák mindig ott vannak a gyerkeikkel, ezt érzi az ember akárhány éves. Nyugodtan gyászold őt, sírj, ha úgy érzed, ne fojtsd magadba a bánatod, de ha lehet ne a gyerekek előtt.
Sok erőt kívánok Neked és családodnak!
Fogadd őszinte részvétem!
Nagyon sajnálom. Légy erős.
Fogadd őszinte részvétem....könnybe lábadt a szemem mikor olvastalak, pedig nem is ismerlek, de gondolom min mész keresztül. hálistennek nem tudom még....
Korábban valaki beírta a kedvenc kis beszélgetésemet, ami egy anya hasában zajlik két iker között...nekem is megvan, valamikor ezt elolvasva világosodtam meg hogy tényleg, miért is ne lehetne ez így? szóval nekem sokat segített, hogy elfogadjam valamelyest a halált, remélem neked is fog egy kicsit!remélem hamar enyhül a fájdalmatok...
Szia.Őszinte részvétem.Tudom,hogy mit érzel most.Én amikor Apukám meghalt,akkor voltam 14 éves,amikor Anyukám,akkor pedig 19 éves.Nagyon nehéz volt,mert testvérem sincs.Én is érzem,hogy velem vannak és a kislányomban Anyukámat látom viszont.De nekem nem jött be az a mondás,hogy az idő begyógyítja.Szerintem mindig van és lesz olyan időszak,vagy helyzet amikor nagy szükséged lenne rá,vagy csak arra,hogy tanácsot adjon.Vagy az unokákat lássa,hogyan növekednek.
Én azt szoktam mondani a kislányomnak,bár ő még nem érti és sajnos nem is ismerhette őket,hogy a mama és a papa a Jézuskánál vannak és onnan néznek téged és vigyáznak rád.
Ha bármiben tudok segíteni,csak szólj!
Akkor válunk felnőtté, amikor a szüleink itthagynak bennünket.
:-)
Szia Timi!
Fogadd őszinte részvétem! Nagyon sajnálom
Nekem is nemrég halt meg az apukám - és (bár már úgy érzem "elengedtem") én például azt hiszem sohasem fogom tudni felfogni, hogy vége, nincs többé. Olyan, mintha belőlem szakítottak volna ki egy darabot. Nagyon nehéz és nem tudom, hogy ez jobb lesz-e valaha. De - lehet, hogy ez furcsán hangzik - én folyamatosan úgy érzem, hogy itt van velem. Az elején, amikor nagyon-nagyon el voltam keseredve, a legrosszabb pillanatokban mindig adott valami jelet magáról, hogy "itt vagyok, ne ess kétségbe!" Tudom, hogy ez hülyén hangzik - ráadásul nem mondhatom azt sem, hogy hiszek bármiben is (pláne nem a szellemekben) de ezek tények, megtörténtek velem. Nem tudom, hogy mi van a halál után, de biztos vagyok benne, hogy valaminek lennie kell és hogy egyszer még találkozom vele
Próbáld meg a kicsiknek úgy megmondani a dolgot, hogy a Mamának el kellett menni az angyalokhoz, de mindig figyelni fog rájuk és szeretni fogja őket, és egyszer majd találkozni fognak.
Legyél erős, mert nekik most szükségük van rád! Próbáld meg lekötni magad azokkal a dolgokkal, amiket ilyenkor kell intézni, nehogy összeroppanj. Az anyukád mindig veled lesz hidd el! Kitartást!
Szia!
Őszinte részvétem neked! Én 14éves voltam,amikor apukám meghalt. Rossz volt nagyon,mindig vártam,hogy mikor jön haza
De már nem jött. De most felnőtt fejjel tudom,és érzem,hogy velem van,és továbbra is kiséri életemet.
Szia,Timi.
Fogadd Őszinte Részvétem.
A temetés után 1 fokkal könnyebb lesz. Nálunk a dédi ment el, a kicsi kötődött hozzá. 2 és féléves volt. Egy ideig azt mondtuk neki, hogy elutazott, igaz ezt könnyű volt mondani, mert előtte többször tényleg elutazott. Később mondtuk meg, hogy nem jön többé. 3 évesen vittük ki a temetőbe, megmutattuk a hol fekszik a dédi, és le akarta a fedlapot tolni a sirról, hogy vissza tudjon jönni hozzá. Akkor nagyon rossz érzés volt, de a gyerek végleg megnyugodott.
Neked is mielőbbi megnyugvást.
Kivanom legy eros, es talald meg ujra a lelki bekedet!
Fogadd reszvetem!
Nem tudom mit csinalnek a helyedben
A gyereknek szerintem mond meg az igazat, de ugy talald, hogy a mami angyalka lett es fentrol figyel, ez be szokott valni, akkor nem eli meg annyira tragikusan!!!
Legy eross! Gondolok Rad!!!
Joejt!
Köszönöm szépen a jó tanácsokat!! Igen elmegyek aludni, nagyon fáj a fejem. A kicsi kezében hagytam a telefont, de kikapcsoltam, nehogy valaki megcsörencse a telefont. Holnap reggel intéznem kell a temetést. Nem engedtem,hogy boncolják!! Igy gyorsabban megy a temetés!! Ez még nagyon nehéz lesz!!
Minden szép szót köszönök!! Jó ,hogy vagytok!!
Próbál meg aludni, bár nem nagyon fogsz.
Jó éjt Nektek! Légy nagyon erős!
Próbálj meg legalább pihenni!