Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Meghalt az anyukám!!!
Létrehozva: 2006. május 25. 22:37
Az anyukám, ma este 19 órakor meghalt!! Ugyérzem én is meghaltam vele együtt!! Hogy lehet egy szülö vesteségét elviselni, kérlek segitsetek. Hogy értesem meg a kislányaimal, hogy nincs mama!! Könyörög a picilányom , hogy beszélni akar vele, és nem tudom,hogy kezdjek hozzá, hogy megértse, hogy már nem tud vele beszélni!!
Nagyon fáj!! Ti hogy éltétek meg egyik szülötök elvesztését!!
Megint itt vagyok!! Eltüntem amikor anyukám meghalt. Meghalt egy részem is vele!
És most Január 20-án a 29 éves öccsém halt meg Attila ! Hajnalban fél kettőkor, autobalesetben. Nem volt hibás, és egyik percről a másikra eltünt az életünkből. Az 1 éves kisfia maradt utána. 29 -én volt a temetése anyuhoz közel lett eltemetve.
Holnap február 20-án lesz egy hónapja, hogy elment örökre. De miért?? Miért halnak meg az ilyen fiatal emberek? Az uj autojában széria hibás volt a légzsák, eltörte a nyakcsigolyáját. Röpke , rövid élet! Egy életen át siratjuk.
Alex Tamás : Emlékdal
Csak a jók mennek el, ök hagynak el,mit ök hoztak el, ök viszik el.
Ez nem tünik fel, míg együt vagyunk,
de a jók ünnepén találkozunk.
A jók mennek el, ránk száll az éj
ök hagynak el, az álmunk övék.
Ez nem tünik fel míg együtt vagyunk,
de a jók ünnepén találkozunk.
Szívük megpihenni tér ott lenn a mélyben,
lelkükre angyalok vigyáznak fenn az égben.
Legyen békesség velük a hosszú uton,
és áldd meg öket Istenem!
Miért múlik el az élet?
Miért van az, hogy nincsen visszaút?
Mert mindent, amit ök hoztak el nekünk,
bennünk él tovább ugyanúgy.
Szívük megpihenni tér ott lenn a mélyben,
lelkükre angyalok vigyáznak fenn az égben.
Legyen békesség velük a hosszú úton,
és áldd meg öket Istenem!
Miért múlik el az élet?
Miért van az, hogy nincsen visszaút?
Mert mindent amit ök hoztak el nekünk, bennünk él tovább majd ugyanúgy
Sziasztok!
Hal'Isten nekem el meg az Anyukam -remelem hosszu ideig...Sok erot kivanok Nektek...Olvassatok el az alabbi Celine Dion szam szoveget: gyonyoruuuu es Nektek szol...
Goodbye's (The Saddest Word)
Mamma You gave life to me
Turned a baby into a lady
Mamma All you had to offer
Was the promise of a lifetime of love
Now I know There is no other
Love like a mother's love for her child
And I know A love so complete Someday must leave
Must say goodbye
Goodbye's the saddest word I'll ever hear
Goodbye's the last time I will hold you near
Someday you'll say that word and I will cry
It'll break my heart to hear you say goodbye
Mamma You gave love to me
Turned a young one into a woman
Mamma All I ever needed
Was a guarantee of you loving me
'Cause I know There is no other
Love like a mother's love for her child
And it hurts so
That something so strong
Someday will be gone, must say goodbye
Goodbye's the saddest word I'll ever hear
Goodbye's the last time I will hold you near
Someday you'll say that word and I will cry
It'll break my heart to hear you say goodbye
But the love you gave me will always live
You'll always be there every time I call
You offered me the greatest love of all
You take my weakness and you make me strong
And I will always love you 'til forever comes
And when you need me I'll be there for you all the way
I'll be there all life through I'll be there this I guarantee
Mamma, I'll be I'll be there through the darkest nights
I'll be the wings that guide your broken flight
I'll be your shelter through the raging storm
And I will love you 'till forever comes
Goodbye's the saddest word I'll ever hear
Goodbye's the last time I will hold you near
Someday you'll say that word and I will cry
It'll break my heart to hear you say goodbye
'Till we meet again... Until then... Goodbye
Kedves Timi!
Korábban már olvastam ezt a topikot, és nagyon sajnáltalak. De csak most tudom átérezni fájdalmadat, ugyanis az én anyukám augusztus 19-én halt meg és borzalmasan hiányzik. Szavakkal ezt nem lehet lehet leírni, ezt csak az tudhatja aki elvesztette már és igazán szerette.
Nagyon nehéz, mert egy szó nélkül hagyott itt bennünket
Bocsi, de le kellett már írnom,mert megfojt ez az érzés.
ennyi csak mit adhatok
es kivanok meg nagyon sok
bolgog nevnapot!
**********
Nem tudom,de én még soha nem szedtem nyugtatót... A párodnak vannak testvérei?Azt írtad,hogy az édesapját is kiborította a dolog,vele milyen a kapcsolatotok?
Ha gondolod írhatsz privit.
Kedves Timi! Fogadd öszinte részvétem. Szüleim tavaj májusban haltak meg.Apukám május 6-ikán anyukám majus 30 -ikán.Majdnem dupla temetés volt.már több mint 1 éve,és nekem mindig rosszab nem jobb. Rettenetesen fáj még ma is.Apukámon nem lehetett segiteni az ö halálában bele tudok valahogy nyugodni,de anyumat bevittük itt Bécsbe a korházba kivizsgálásra,saját lábán agyilag is teljesen rendben volt.Elkezdték kezelni,és attol kezdve csak rosszabul lett.A fájdalmas az,hogy az orvosok azt mondták minden rendben van,és én ott hagytam egyedül fél orára,és ezalatt az idö alatt halt meg egyedül.Nem voltam vele,amit nemtudok magamnak megbocsájtani. Sirva irom ezt neked annyira fáj,és megértelek, veled érzek és mindenkivel aki elveszti szüleit.Elvesztettem férjemet is 7 éve,de az édesanya elvesztése szerintem a legfájdalmasab.Nemtudom anyut elengedni még ma sem. Minden jot kivánok és a minél elöbbi megnyugvást.
Brendit
Én is remélem, bár most inkább elmenekülnék. Az a rossz, hogy nekem jólesne a saját családommal többet együtt lenni, épp azért is, hogy velük még hál'Istennek együtt lehetek, most jobban érzem, h. van mit elveszíteni, amit később nem lehet bepótolni, én most pont inkább azt érzem, h. élni, élvezni kellene az élet minden pillanatát azokkal akiket szeretünk, amíg lehet, de ebben a helyzetben a párom az ellenkezőjét teszi. Azt érzem, azért is dühös, h. az én anyukám még él. Megérteni meg tudom, de elviselni? Ő gyászol, én szedek nyugtatót... Mondtam, h. inkább neki kellene, de azt nem akar.
Részvétem, az én Édesanyám ápr.24én halt meg. Igy még nekem is nagyon közeli, túl lenni rajt, nem tudom , hogy le het, nincs olyan nap, hogy többször is ne jutna az eszermbe. Tegnap jól kibőgtem magam. Azt mondják majd az idő mulásával könnyebb lesz. El kell tudni engedni, én nem engedtem még el és úgy érzem, hogy még nem is akarom elengedni. Mikor az Édesanyád meghal, teljesen más szemszögböl nézed a világt. Jaj nagyon fájdalmas a hiánya. Én nagyon nagyon kötödtem hozzá. Nagyon szép kort élt meg 86 éves volt mikor meghalt a karjaink között. Ez egyfajta megnyugvált jelent számomra, hogy ott lrhettem és hogy nem hagytuk magára, nem vittük be a kórházba.
Nehéz időszakot éltek!Nálunk is hasonlóan viselkedett a párom.Mi akkor még alig több,mint egy éve voltunk együtt. Nagyon nehéz volt vele akár beszélnem is.Dühös volt a világra.Mindig figyeltem,hogy mit mondok neki,nehogy rosszul essen,és az anyukájára emlékeztesse.Úgy éreztem magam,mint aki teljesen felesleges mert alig vett rólam tudomást. Akkor szakítottunk,de 4 hónap múlva ő keresett meg engem, addig a telefonjaimat se vette fel.Idővel rendeződött benne minden,azóta is együtt vagyunk,ennek már 9 éve. De hogy igazán mi hozott minket egymáshoz még közelebb? Durva,de amikor az édesapám meghalt. Próbálj türelmes maradni vele!!!Az idő minden sebet begyógyít!Igaz a heg megmaradhat...Sok türelemre lesz szükséged!Remélem sikerül átvészelnetek együtt ezt a fájdalmas időszakot!
Tanácsot kérnék Tőletek, mit vártok el a körülöttetek lévőktől, mi az ami jólesne, ami segítene feldolgozni a veszteséget. Szerintetek normális ahogy a párom velem viselkedik? Én azt hittem nagyobb szüksége lesz most rám, még közelebb kerülünk egymáshoz. Sajnos az ellenkezője történik.
Remélem tudtok segíteni. Előre is köszönöm, ha válaszoltok.
Minden gyászolónak őszinte részvétem!
Én azért kerestem ilyen topicot, mert nekem az anyósom halt meg 1 hónapja. Ő biztos angyal lett, mert annyira jó volt mindenkihez. Nekem sajnos csak közel 4 év jutott a jóságából. Nagyon hiányzik nekem is, DE a legfőbb gondom a párom!!!
Nem tudom, hogyan fogom tudni átélni az elkövetkezendő időszakot. Nem tudom hogyan segíthetnék neki. Annyira kötődött az anyukájához, hogy kezdetben azt hittem nem bírja ki a fájdalmat. Most úgy tűnik, mindent megtesz azért, h. elterelje a figyelmét, de persze nem sikerül, és rohamszerűen tör rá az anyukája hiánya. Közben meg pánikban van, mert fél apukája is elemészti magát bánatában és a felesége után akar menni. Velem mindenért veszekszik, dühkitörései vannak, a fájdalmát nem akarja velem megosztani, mintha veszteség csak Őt ért volna, engem meg szinte elmar maga mellől.
Tanácsot kérnék Tőletek, mit
Én nagyon nehezen éltem meg az anyukám elvesztését, pedig már felkészülhettem volna rá, minden éjjel hallgatóztam az ágya mellett, szuszog-e még? Nagyon oda kellett figyelni rá, nem mesélem el ezt, de 1 ember kellett melllé minden perces felügyelőnek. De már csak ő volt nekem a gyerekeken kívül.
Kórházba került, mindennap jelen voltunk, elláttuk, ő nem tudott rólunk.
Amíg jó erőben volt, harcolt az idővel, állandóan azzal volt a gondja, mindent időben, időre csinált. Eljött az 5 óra, hiába volt tél vagy nyár, a csirkéket be kell zárni és hasonlóak.
Az ágya mellett ott volt a csörgős óra. A legutolsó időben már nem tudta felhúzni, mert elveszett az a kis vacak, amivel tekerni lehet. A szobáját továbbra is rendben tartottam, de a tárgyait, ruháit képtelen voltam "selejtezni. Több, mint egy év kellett, hogy mozdítani tudjak ott valamit.
Milliószor porszívóztam, szőnyeget ráztam. Aztán egyszer váratlanul előkerült a felhúzó, fogalmam sincs, hol bújt meg addig. . , de nem az ő szobájában, hanem az előszobában találtam rá, amit szinte nap mint nap muszáj volt rendberakni. És éppen akkor voltam egy kicsit magam alatt. Nem hiszek a csodákban, de akkor nagyon megörültem neki és egy tőle érkező üzenetnek éreztem, annak, hogy figyel még mindig rám. (Ne nevessetek ki.)
Az órát azóta is őrzöm, de most már a felhúzójával együtt.
Nagyon szépen köszönöm, és tényleg megfogadom a tanácsod!!Beszélgetek vele , elmondom neki a bánatom az örömöm. És ez jó!! A hiánya örökre megmarad!!
Timea
Remélem beválik majd! Kitartás és koncentrálj a Picikre!
Minden jót neked! Lara
Nagyon szépen köszönöm!! Azt hiszem ez a levélirás nagyon jó ötlet!! Ezt megfogadom!!
Mégegyszer köszönöm!
Timea
Kedves Katus!!
A kislányom azota is folyton beszélget anyukámmal. Kimegy az erkélyre felnézz az égre, és oda beszél. Mert azt mondja ott a mami, 3 éves édes kiscsaj nagyon hiányzik neki is a mama.
Timi
Kedves Timi36!
Köszönöm szépen a gratulációt az esküvőhöz!
Nagyon különös és nem mindennapi amit írtál a temetőben történtekről...meglepő és elgondolkodtató. Velem is történt hasonló rejtélyes megmagyarázhatatlan dolog az anyukámmal kapcsolatban annyi különbséggel hogy ez az eset nem sokkal a halála után történt és ráadásul otthon...Ezt az esetet igen bonyulult és hosszadalmas leírni, de ezenkívül más is történt velem: egyszer a nevemen szólított álmomban anyukám, közbe közelről tisztán láttam az arcát, és ez annyira hiteles volt, hogy szinte a mai napig is cseng a fülembe a hangja és most is látom magam előtt az arcát és ehhez még a szememet sem kell becsukni... Olyan, mintha nem is álmodtam volna, mintha félálomba lettem volna.
Az biztos, hogy én is hiszek abban, hogy ők valahol máshol "léteznek" és talán figyelemmel is kísérnek bennünket, szeretteinket.
Abba is hiszek, hogy ők ott lesznek velem az esküvőmön, márcsak azért is mert a meghívónkra két szép galambbal szimbolizáltam őket, - és amikor ránézek, akkor az én lelkem is megnyugszik egy kicsit.
Üdv:
Katus
Kedves Timi és Mindenki más!
16éves voltam amikor az anyukám meghalt...azóta is nagyon nehéz elfogadni, hogy így történt...nagyon fáj, hisz az életem nagy eseményein sem láthatom Őt és Ő sem láthat engem...nem volt ott, amikor megszületett a kisfiam, nem volt ott amikor a diplomámat vettem át...
Egyszercsak írtam neki egy levelet....majd még egyet....minden alkalommal, amikor rámtört a vágy hogy beszéljek vele, vagy láthassam Őt, megírtam neki amit szerettem volna személyesen elmondani........ ettől megnyugodtam...A leveleket ki lehet neki vinni a temetőbe, vagy eltenni a fiók mélyére....mindegy..a lényeg, h ettől azt éreztem: ott van velem!
a másik dolog ami még segített, az az volt, hogy bármikor amikor nagyon fájt a hiánya és eszembejutott, "engedélyeztem" magamnak pár percet amikor gondolhattam rá...aztán mielött kiborultam volna eltereltem vmi mással a figyelmemet.....
Nagyon sokat foglalkozom a fiammal és a párommal....Ők átlendítenek a holtponton, amikor éppen szenvedek...bár sok év telt el azóta, mégis nagyon tud fájni.....
Remélem tudtam picit segíteni!
Sok erőt és kitartást kívánok Neked és az egész családodnak!
Szeretettel: Lara
vészvétem=részvétem