Presser Gábor 1948. május 27-én születet Budapesten. Iskola után édesapjának segített a piacon, aki baromfi-kereskedőként dolgozott. Már négyévesen zongorázott, így nem is csoda, hogy a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolába hallgatója lett az általános iskola után. A család Dob utcai lakása felett lakott Seress Rezső zeneszerző és zongorista, akihez gyakran járt fel beszélgetni, a már kamaszként zeneszerzéssel próbálkozó Presser. 1967-től írt dalokat az Omegának, majd néhány hónappal később már a zenekar tagja is lett. ’71-ben kilépett az Omegából és barátaival megalapította az LGT zenekart. Az elmúlt ötven évben az LGT elképesztő sikereket ért el. Dalaikat szinte mindenki ismeri itthon. Együtt élték meg a boldog pillanatokat, ahogyan a legnehezebb napokat is. 2016-ban az LGT oszlopostagja, Somló Tamás elhunyt, a többiek pedig úgy érezték, nincs tovább. „Volt egy ötödik tagunk, Marosi Andris, aki jogászként mindig megpróbálta rendbe tenni a zenekar életét, erre sokszor volt szükségünk. Mikor Tomi temetése után pár nappal összejöttünk, hogy elintézzünk néhány dolgot, Karácsony János egyszer csak azt mondta: »Nincs tovább, ez így nem mehet«. Mi csak ültünk, Andris kiment, és csak néztük egymást, hallgattunk. Nem tudtunk megszólalni, de tudtuk: nem tudunk és nem akarunk már játszani semmit Tomi nélkül…Ez nem jelenti azt, hogy külön-külön ne játszanánk LGT-dalokat…Viszont mi, együtt, a zenekar tagjai, mi nem tudjuk már őket úgy játszani, ahogy egykor” – mondta a Sláger FM műsorában Presser Gábor.
Szintén a 70-es évektől ír folyamatosan dalokat hazai előadóknak, köztük: Zalatnay Saroltának, Demjén Ferencnek, Kern Andrásnak, Vikidál Gyulának, Kovács Katinak, Zoránnak, Katona Klárinak. Számos színházi előadás fűzödik a nevhéz. Talán az 1988-ban bemutatott Padlás a leghíresebb.
Presser nem szívesen hallgatja a régi slágereit. Egy korábbi beszélgetésben úgy fogalmazott, hogy nem szokott nosztalgiázni. “De vannak olyan dalok, főleg amiket koncerteken játszom, amelyeknek a folyamatos alakulását, változását időnként egy-egy pillanatra megállítom, mondhatnám »lefotózom«, milyen is most.” Ebben az interjúban beszélt arról is, hogy szerinte sokkal jobb kimondani, amit gondol, de soha nem durva a másikkal. “ Nem akarok én megbántani senkit, de az már rég kiderült, hogy hiába is próbálnék alakoskodni, vagy bebugyolálni a véleményemet, minden az arcomra van írva, nem vagyok profi tettető…Persze azért ezt megtanulni sok időbe tellett.” S, hogy mi az, ami még mindig ilyen erővel viszi előre a szülinapos Presser Gábort? A válasz egyszerű: a zene.
