Bocuse D’Or: Budapestre figyel a világ

"A szakácsmesterségben a legjobb dolog az, amikor belépünk a konyhába, és megszűnik körülöttünk a világ. Abban az értelemben is, hogy nem számít, ki honnan érkezett, ki melyik földrész vagy ország szülötte, kinek milyen a bőrszíne, és ki milyen Istenben hisz vagy nem hisz. Egyetlen dolog számít. Az, hogy közösen, egymást segítve és támogatva, mindenki a maga legjavát adva megalkossuk együtt azt az ételt, ami a vendég tányérjára kerül."

Hódos Hajnalka

2016. Május 10.

Azt hiszem, ha egy mondatban kéne megfogalmaznom, miért fontos a gasztronómia, miért fontos az, hogy a Bocuse D’Or európai döntőjének Budapest ad otthont, ezt a mondatot idézném Volentér Istvántól, a 67 Étterem séfjétől.

“Az, hogy Budapest rendezhette meg a döntőt, az egy óriási bizalom. Felnőttünk a feladathoz – mondja Jókuti András gasztroblogger. – És tegyük hozzá büszkén, nem alaptalan bizalom! Képessé váltunk arra, hogy megrendezzünk egy világszínvonalú kiállítást és versenyt. “

Magyarország az elmúlt tíz-tizenöt évben bizonyított.

A gasztroforradalomnak elnevezett folyamat lezajlott, és ez nemcsak azt jelentette, hogy Magyarország újra megtanult főzni, megtanult és felidézett alapanyagokat, technikákat és technológiákat, nem csupán azt jelenti, hogy nyitottunk a világra, de azt is, hogy ez a folyamat alaposan átrendezte a meglehetősen zűrös hazai viszonyokat, tiszta lapot és új alapot teremtett, de azt is, hogy a külföld felfigyelt a magyarországi eseményekre. Végre ránk irányult a figyelem, végre a látótérbe kerültünk. Michelin-csillagaink, kiváló séfjeink mind ennek a folyamatnak köszönhetőek.

A Bocus D’Or a világ legrangosabb séfversenye. Ezekben a napokban az európai gasztronómia krémje, szakújságírók, szakértők, a kulináris élvezetek bolondjai mind itt vannak nálunk és igen, jól sejtjük, végigeszik az országot. Megízlelnek mindent, kóstolnak, bort isznak, és hírünket viszik a világban. Azért, hogy ne a gulasch-sal azonosítsanak minket – amit végre mi magunk is megtanulhatnánk itthon tisztelni és szeretni –, de azért is, mert a statisztikai adatok is alátámasztják, utazási szokásainkat, az úti cél kiválasztását nagymértékben befolyásolja az adott ország konyhája. Az, hogy mit lehet ott enni. Márpedig most ki sem kell mozdulni a verseny területéről, hiszen a Taste Hungary udvarban a vidéki éttermek képviseltetik magukat – és a magyar konyhát –, és várják a vendégeket.

A Bocus D’Or azonban nem csupán séfverseny, de egy olyan esemény is egyben, ami a világ gasztronómiai keresztmetszetét adja. Ez a verseny önmagában képet ad a fine dining és a konyhakultúra jelenlegi helyzetéről. Itt születnek meg az elkövetkező időszakot meghatározó trendek, akár az alapanyagokat, akár a konyhatechnológiát nézzük. Mint a kifutón. Biztosak lehetünk abban, amit a kifutón látunk, előbb-utóbb megjelenik a legkisebb vidéki butikban is. Tegyük a szívünkre a kezünk, a magyar konyhákban a trendkövetés ránk fér, mert még mindig ki- és berántunk mindent, még a fiókot is. És ránk fér még valami.

“Hihetetlen az a szakmai összefogás és alázat, amit tapasztalok – mondja Jókuti. – Jó érzés látni, hogy a szakmából mindenki együtt tolja ennek a versenynek a szekerét. A szakma képes volt félretenni az egót – és ez a szakma a szó pozitív értelmében vett egóról szól –, és a közös cél érdekében együtt dolgozik, ilyenre nagyon ritkán van példa.”

“Az egész ország helyt áll, megmérettetik, és versenyez”

Barna Ádám, a St. Andrea borbár séfje is nagyon örül annak a szakmai összefogásnak, amit az esemény kapcsán lát: “Az elmúlt években már látszott, hogy ez a szakma újra visszakapja régi rangját, megbecsülését és ez nagyon sok energiát adott. Ez a rendezvény egy újabb lökést adhat ennek a folyamatnak, és ez a következő generáció miatt is fontos. Újra jó szakácsnak lenni itthon. Ezekben a napokban a magyar gasztronómiában nincs olyan, hogy valaki kívülállóként figyeli az eseményeket. Mi például a minap a holland csapatot láttuk vendégül. Felért egy versennyel. (nevet) Ezekben a napokban bárki leülhet bármelyik magyar étterembe, kávézóba, cukrászdába, szóval nemcsak Széll Tamás, de az egész ország helytáll, megmérettetik, és versenyez.”

“Azon kívül, hogy hírünket viszi a világban, ami mindig fontos, ez a verseny segíthet nekünk a magyar konyha újradefiniálásában – folytatja Jókuti –, abban, hogy egy bekövetkezzen egy minőségi ugrás. Nagy előrelépés lenne, ha elkezdenénk sok zöldséget használni. Olyan erőteljesen, ahogyan az a fine diningban jelen van. És a fiatalokra rendkívüli módon hat ez a verseny, nagyon inspiráló egy ilyen közeg. Lehetőséget biztosítottak a szakácstanulóknak, a vendéglátó szakiskoláknak, hogy a diákok részt vehessenek a döntőn, biztos vagyok benne, hogy a fiatalok megérzik ennek a szakmának a szépségét, és elkötelezetté válnak.”

Európa eljött hozzánk, hozta magával legnagyobb mestereit.

A legkifinomultabb ízlésű szakembereit, a legfinnyásabb gasztroírókat. És ezek most megkóstolják a magyart. “Én azt hiszem, jó szájízzel távoznak majd. Nem csoda, hiszen beleraktuk ebbe a lábasba a szívünket és a lelkünket is” – mondja a gasztroblogger.