Vannak ételek, amiket – bármennyire finomak is – évente egyszer vagyok hajlandó elkészíteni. Ezek azok, amiknek sajnos még az íze sem képes feledtetni a velük járó szívást – mondok is néhány példát.
Először is ott a szilvás gombóc, amivel gyakorlatilag felrobbantjuk a konyhát, majd három-négy óra vidám gömbölygetés után, a nap hátralévő részében takaríthatom a csirizes maszatot az összes létező konyhai eszközről, a deszkától a zománcos vájdlingig. Vagy például az aranygaluska, ami ipari változatban egyszerűnek tűnik, ám azt a verziót kultúrember bottal nem piszkálná. A rendes aranygaluska ugyanis ujjbegynyi nokedlikből áll, amiket egyenként mártogatunk vajba és cukros dióba. Önsorsrontás? Nem. Maximalizmus? Dehogy! Ennek egyszerűen ez a módja. Pepecs meló, de attól lesz jó az étel. Legyen már érezhető különbség a menzai meg a házi koszt között!
Ebbe a sorba illeszkedik a fánk is: nincs az az isten, hogy én egy éven belül kétszer is nekiálljak farsangi fánkot sütni. Nem mintha nem érné meg, de akkor sem. Valahogy mindig éreztem, hogy a forró olajban kisütött kelt tészta nem kimondottan az a minőségi koszt, amire a huszonegyedik század naphosszat monitor előtt segget meresztő emberének szüksége van.
Egyébként a kelt tésztával a világon semmi bajom, sőt kimondottan a barátomnak tartom, és most le is zárom ezt a mondatot, mielőtt szerelmet vallanék a dagi sütiknek.
Soha, egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, amit a kelleténél gyakrabban olvasok másoknál, hogy jaj, mi lesz, ha nem kel meg? Már miért ne kelne, bámulok ilyenkor köldökig leesett állal – azért van benne az élesztő. Ha beletesszük, gyakorlatilag elkerülhetetlen, hogy megkeljen. De most komolyan, szokott valaki szorongani amiatt, hogy mi van, ha az édes étel nem lesz édes? Tegyél bele cukrot, és akkor az lesz, ennyi a jó tanácsom. A kelt tésztába meg élesztőt.
Kelttészta-kisokos
Hogy milyen élesztőt használunk, az gyakorlatilag teljesen mindegy, a friss és a szárított ugyanazt tudja. A frisset általában fel szokták futtatni langyos, cukros tejben, de elárulom, cukor nélkül is felfut, pont elég táplálék van az élesztőgombáknak a sima tejben is. A szárított élesztőt meg csak úgy bele szokták szórni a lisztbe, habár ha jobban belegondolunk, a szárítottat is fel lehet futtatni előbb, és a frisset is bele lehet csak úgy lazán morzsolni a tésztába, akkor is minden rendben lesz. Ennyit az élesztőparáról: nyugodjon meg szépen mindenki, amiben élesztő van, az meg fog kelni, ha békén hagyjuk egy órára valami finom, meleg helyen.
Ha élesztő van benne, az meg is fog kelni (Fotó: iStock)
A bő olajban sütéssel viszont már vannak problémáim. Először is utálom csinálni, de ezt mindig csak félve vallom be, nehogy azt higgyék rólam, hogy olyan vagyok, mint Belviziné a Szeleburdi családból, aki azért nem sütött palacsintát szegény Ullmann Mónikának, mert zsírszagú lesz a haja. Hja, kérem, ahol fát vágnak, ott hullik a forgács, nem ez a bajom vele. Hanem az, hogy egyrészt a forró olajban sült kelt tészta könnyen megüli az ember gyomrát, másrészt a forró olajban rákkeltő anyagok keletkeznek. Ezzel szemben áll az, hogy de finom. Hát, igen, az.
Lényeg a lényeg, tavaly mutattunk a farsangi szezonban háromféle, olajban sült fánkot, idén viszont lépünk egy nagyot előre az egészségtudatosság örök életbe vezető útján, és a sütőben sütünk fánkot. Kétféle receptet is kipróbáltam, az első a gyerekeim egymástól független, de egybehangzó véleménye szerint úgy néz ki, mint a Merida, a bátorban az a süti, amivel a harcos lány medvévé varázsolta az anyját, de ez minket egy percig sem tartott vissza attól, hogy felfaljuk mind. A második verziónak rendes fánkformája lett, de csak azért, mert azt nem töltöttem meg előre lekvárral.
A felhasználói véleményeket is megosztom: a férjem szerint ez csak azért fánk, mert olyan az alakja, és lekvárt eszünk hozzá, különben kalács, de azért ragaszkodott hozzá, hogy neki is félretegyek párat reggelire. A gyerekek szerint pedig sokkal finomabb, mint az olajban sült. Eddig nem akarták mondani, mert van lelkük, és látták, milyen elégedetten teszem eléjük minden évben, de hát elég félelmetes élmény volt a gyomruknak az olajos, forró kelt tészta. Ez viszont nagyon finom, ugye sütök még? Hát jó, sütök.
Annál is inkább, mert ebben a formában nagyjából negyed óra munka volt vele.
Először öt perc alatt beledobáltam a robotgépbe a hozzávalókat, ami szépen megdagasztotta a tésztát. Következett egy óra pihenés, amíg megkelt. Utána kinyújtottam, fánkszaggatóval kiszúrtam, tepsire rendeztem, majd, mint aki jól végezte dolgát, elmentem tornázni. Mire hazaértem, másodszor is megkelt (a formázott tésztákat mindig kétszer kelesztjük), beküldtem a sütőbe, és miután mindenki lezuhanyozott, az asztalon is volt a fánk. És még a hajam sem lett zsírszagú.
Pékfánk
Pékfánk. Vigyázni kell a lekvár mennyiségével, habár engem nem zavar, ha kifolyik kissé (A szerző fotója)
Hozzávalók
- 50 dkg liszt
- 2 tojás sárgája
- 3 dkg élesztő
- 2,5-3 dl tej
- 3 evőkanál cukor
- 6 dkg vaj
- fél teáskanál só
- sárgabaracklekvár
Elkészítés
- Egy deci tejet meglangyosítunk, elkeverünk benne egy evőkanál cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, és hagyjuk felfutni.
- Közben kimérjük a többi hozzávalót, megolvasztjuk a vajat, és a robotgép táljába tesszük, ha van. Ha nincs, kézzel dolgozzuk ki a tésztát. A maradék másfél-két deci tejet apránként öntjük hozzá, az utolsó fél decit csak akkor, ha túl kemény a tészta.
- Amikor szép fényes és rugalmas a tészta, letakarjuk, és langyos helyen hagyjuk egy órát kelni. Ez idő alatt nagyjából duplájára fog nőni. Deszkára borítjuk, kissé átgyúrjuk, kinyújtjuk nagyjából ujjnyi vastagra, és fánkszaggatóval vagy pohárral kiszaggatjuk.
- Sütőpapírral kibélelt sütőlemezre rendezzük a fánkokat, a közepükbe egy stampedlivel mélyedéseket nyomunk, letakarjuk, és ismét hagyjuk kelni őket egy órán át.
- Amikor lejárt az idő, a fánkok mélyedésébe lekvárt kanalazunk. A tészta kelés közben valószínűleg benőtte a lyukakat, de nem teljesen. Semmi baj, ismét használjuk a stampedlit, ha szükséges. A lekvár körül bekenjük tojással a fánkot, és beküldjük a 190 fokos sütőbe, alul-felül sütéssel. Addig sütjük, amíg a teteje szép piros színt nem kap.
Sütőben sült fánk
Fánk a sütőből, házi baracklekvárral (A szerző fotója)
Hozzávalók
- 50 dkg liszt
- csipet só
- 2 tojás sárgája
- 3,5-4 dl tej
- 1 csomag instant élesztő
- 1 evőkanál cukor
- 5+2 dkg olvasztott vaj
Elkészítés
- A tejet meglangyosítjuk, a lisztet, a sót, a tojássárgáját, az instant élesztőt és az 5 dkg olvasztott vajat beletesszük a dagasztógép táljába, vagy ha nincs, a sima tálunkba, és tésztát dagasztunk. A tejet apránként adjuk hozzá, nehogy túl lágy legyen a tészta.
- Amikor szép ruganyos a tészta, letakarjuk, és hagyjuk egy órát kelni.
- Ekkor átgyúrjuk, kinyújtjuk, kiszúrjuk fánkformával vagy pohárral, sütőpapírral kibélelt sütőlemezre rendezzük, és letakarjuk újabb egy órára.
- Amikor megkelt, megolvasztjuk a 2 dkg vajat, és megkenjük vele a fánkok tetejét, majd betoljuk a 190 fokos sütőbe, és addig sütjük őket, amíg szép pirosak nem lesznek. Ekkor kivesszük, és megint megkenjük vajjal a forró sütiket, majd megszórjuk őket porcukorral.
Sárgabaracklekvárral kínáljuk.
Nos, így már kedvet kaptál a fánksütéshez?
