Jól hangzik, amikor mások arról beszélgetnek, hogy mit vásároltak éppen a zöldségesüknél, de az az igazság, hogy legtöbbünknek már a szupermarket a zöldségese. A régi üzletek alig tudták fenntartani magukat, és szép lassan bezártak.
Pár évtizede még egy piaci zöldségesstand maga volt az aranybánya, nem véletlen beszéltek a zöldségesekről úgy a pestiek, mint akik számolatlanul tolják haza a pénzt szombat délutánonként, amikor bezárt a piac. Azóta azonban nagyon sok minden megváltozott, kezdve az életmódunktól egészen a klímáig.
A pesti középosztály piacot hazudik
Piacra járni, helyit vásárolni nemcsak menő, hanem hasznos is, ezzel mindenki tisztában van. Csakhogy nagyon keveseknek fér bele valójában az idejükbe a piacra és a zöldségeshez járás. Szüleinkkel ellentétben már nem négykor fejezzük be a munkát, hanem legtöbbször öt óra után. A szombat reggeli vásárlás pedig nem olyan vonzó, amikor ott a lehetőség akár késő este vagy vasárnap is beszaladni a hipermarketbe. Létezik persze egy szűk réteg, ők valóban kimennek a piacra, körbenéznek, elbeszélgetnek az árusokkal, sőt, még azt is tudják, hogy ki a valódi termelő, és ki az, aki a csak a nagybanin vásárol, de egyre kevesebben választják ezt a módját az élelmiszer-beszerzésének. Akadnak olyan tudatos vásárlók is, akik tagjai valamelyik közösségi gazdaságnak vagy dobozrendszerek, esetleg bevásárlóközösségnek, de országosan is maximum csak pár ezer emberről beszélhetünk.
A Fehérvári úti piac (Fotó: Hernád Géza)
Mit jelent?
Közösségi gazdaság: egy egész szezonra kötnek szerződést a gazdák a vásárlókkal egy átalánydíjért cserében. Általában előre rögzítik, hogy körülbelül mi várható abban az évben. Van, ahol csak zöldséget és gyümölcsöt termesztenek, de van ahol – mivel állatot is tartanak – ezért tejterméket is küldenek, télen pedig a vágásból származó húst is elosztják a tagok között. A csomagok szezontól függően változnak mind tartalmukban, mind méretükben.
Dobozrendszer: hasonlóan a közösségi gazdaságokhoz, hetente egy doboz érkezik a vásárlóhoz, benne azokkal a terményekkel, amik azon a héten teremtek a gazdaságban. A közösségi gazdaságokkal ellentétben azonban itt hetente lehet döntést hozni arról, hogy megrendeljük-e a dobozt, vagy sem.
Bevásárlóközösség: ez hasonlít legjobban a szokásos online vásárláshoz. Egy válogatott listából, amin jó pár kipróbált és leellenőrzött termelő árui szerepelnek, hetente lehet rendelni. Általában nincs kötelező alkalom vagy elvárt mennyiség.
Nem véletlen, hogy Budapest két legjobban működő piaca a Lehel téri csarnok, illetve a Fény utcai piac. Mindkettőre jellemzően a középosztály jár vásárolni. Az olyan piacok viszont, ahova a soványabb pénztárcájú családok járnak, mint például a Rákóczi téri, egyre kevesebb vásárlót tudnak bevonzani. Ilyen a Teleki tér is, ahol a kereskedők nem nézik jó szemmel a piac közvetlen szomszédságába épült szupermarketet, mert nem tudnak versenyezni az áraikkal, ezt pedig tisztességtelennek találják.
Rákóczi téri piac (Fotó: Hernád Géza)
Fele annyiért, mint amennyibe került
Jó példa erre a lencse. A piaci zöldséges a nagybani piacon vásárolja a lencsét, és nem tudja olcsóbban adni, mint amennyiért megvette, mert akkor ráfizet. Van, aki szilveszter előtt semennyi hasznot sem tett a beszerzési árra, mert abba bízott, hogy majd a lencse miatt vásárolnak nála más zöldséget is.
Csakhogy a multiban fele annyiért kínálták a lencsét, mint amennyiért az legolcsóbban beszerezhető, és ha már azért bement oda a vásárló, akkor minden mást is ott vásárolt be. A multi megengedheti magának, hogy bukjon a lencsén, de a zöldséges nem. Nem tisztességes, de nem tudnak mit tenni ellene.
A zöldségek ára 2018 ősze óta növekedik folyamatosan, és a forint gyengülése és a klímaváltozás miatt a drágulásnak koránt sincs vége. Két éve magyar burgonya szinte alig termett, de az emberek a zöldségesnél a legritkább esetben kérdezik, hogy honnan jött az áru, ezért a beszerző se kérdezi ezt meg már a nagybanin se. A lényeg, hogy olcsó legyen, és ez érthető. A havi fizetésünk egyre nagyobb részét vagyunk kénytelenek élelmiszerre költeni, és a drágulás nagy részét pont a zöldség és a gyümölcs teszi ki.
„Sokan háborognak, amikor az árakat látják, és azt hiszik, valami globális összeesküvés áldozatai, amiért ennyit kell fizetniük a régen fillérekbe kerülő zöldségért, de az az igazság, hogy vagy rosszul terem minden, vagy nagyon messziről kell idehozni Magyarországra. Ennek pedig ára van” – mondja az egyik Rákóczi téri zöldséges.
Fotó: Hernád Géza
Inkább elmennek Ukrajnába napszámba
Jellemző történet, hogy több évtizede zöldségsavanyításból élő vállalkozók számolják fel a vállalkozásukat, és keresnek más munkát, vagy mennek nyugdíjba, ugyanis nem találnak napszámost az idénymunkára. Az eddigiek inkább Ukrajnába és Lengyelországba járnak dolgozni, ott ugyanis számottevően magasabb fizetést kapnak, mint Magyarországon, a piac pedig nem visel el magasabb árakat. Ha a termelő nem tud árat emelni, akkor a napszámosoknak sem tud többet fizetni, így pedig nem marad neki más út, mint az, hogy bezárjon.
„Régen minden idényben volt, és az emberek meg is vették. Nyáron előbb az epret, majd a dinnyét, később paprikát és paradicsomot, télen a krumplit, a hagymát és a káposztát. Ha bejöttem a piacra, csukott szemmel is megmondtam, hogy hányadik hete van az évnek. Május végén szinte felrobbant a piac az eperillattól, de június közepén már nem volt egy szem se. Most cukkinit vesznek egész évben meg padlizsánt, sőt epret és paradicsomot is. Nincs már szezon, minden mindig drága” – állítja a Fővám téri csarnok egyik zöldségese.
