Az egyik legismertebb legenda szerint a tea felfedezése véletlen volt. I.e. 2700 körül Sen-nung kínai császár egészségügyi okokból elrendelte, hogy forralják fel a vizet fogyasztás előtt. Egy ilyen alkalommal véletlenül belekerült a teanövény, azaz a Camellia Sinensis az üstbe, és a végeredmény nagyon ízlett a császárnak, ezután már direkt használták a növényt. Az első írásos emlékek is Kínából származnak, az i.e. 800 körüli időszakból. Európában a XVI. században a portugáloknak köszönhetően kezdett elterjedni a tea fogyasztása, de akkor még igencsak borsos volt az ára. Szélesebb körben a 18. században kezdték szürcsölni az emberek.
A tea és a hatóanyagai
Nem árt tudni, hogy valójában négyféle tea létezik, a fekete-, zöld-, fehér-, és a vörös tea, amiket az köt össze, hogy mindegyikük a Camellia Sinensis növény leveleiből készül. A további gyógynövény (és gyümölcs) „teákat” tudományosan egyáltalán nem tekintik teáknak, habár a köznyelvben ezeket is gyakran nevezzük így. Az ilyen típusú italok közé tartoznak például a kamilla, a borsmenta, a maté- és a citromfű tea.
A tea fő hatóanyagai a polifenolok és az illóolajak. Ezek mellett koffeint, csersavakat, számos ásványi anyagot és vitamint tartalmaz, melyek antioxidáns hatással rendelkeznek. Így a rendszeres teafogyasztás lassítja az öregedést, csökkenti a szívbetegségek kialakulásának kockázatát, védi a csontokat, támogatja a fogyást. A teák kevesebb koffeint tartalmaznak, mint a kávé, de annak, aki érzékeny rá, érdemes odafigyelni erre. A Camellia Sinensis cserjéből készült tea 10-40 mg koffeint tartalmaz csészénként.
Fő teafajták
Fehér tea
A fehér tea fiatal levelekből áll, amik nem oxidálódtak. Finom, édeskés ízű, de kissé kesernyés utóízt hagy maga után. Kínában Imperial, azaz császári teának is nevezik, mert fogyasztása több mint 1000 évig a császárok kiváltsága volt. Jótékony hatása, hogy a rendszeres fogyasztói ritkábban szenvednek szív- és érrendszeri betegségekben. Anyagcsere-serkentő, valamint segíti a koncentrációt, tehát tanulás előtt vagy közben is érdemes lehet fogyasztani, az agyunk kedvéért.
Zöld tea
A zöld tea oxidációja minimális, ezt gőzöléssel és pörköléssel érik el. Az eljárás óriási előnye, hogy megőrzi hatóanyagainak nagy részét. Erős antioxidáns, kedvező hatással van a sejtekre. Élénkítő hatású. Kínából és Japánból származik, de India és Srí Lanka területén is jelentős a termesztése. Az íze területenként változik. Ha japánban termesztették, akkor kissé fűízű lehet. Ha Kínában, akkor kesernyés. Az indiai zöld tea pedig gyümölcsös aromájú.
A zöld tea az egyik legnépszerűbb teafajta (Fotó: Pexels)
Vörös tea
A vörös teát sokáig érlelik, az oxidációs folyamat félig megy végbe. Az íze erős átható aromájú. Cserjéje az eredetileg vadon élő rooibos növényből származik, ami kizárólag Dél-Afrikában, a nyugat-fokföldi Cedarberg hegység környékén volt honos. Több jótékony hatása is van. Görcsoldó, enyhíti a fejfájást, sőt a bőrbetegségeket is.
Fekete tea
A fekete tea erjesztett tea, ami a zöld teából készül és jelentős mértékű oxidáción megy át. Mindez karakteres, összetett ízt eredményez, de a kesernyés hatás kortyolás közben fokozatosan enyhül. Erősen élénkítő hatású, serkenti a légzést és a vérkeringést is.
A fekete tea a legerősebb (Fotó: Pexels)
Teázási szokások
Anglia
Tea, tejjel, na meg persze aprósüteménnyel. Az ötórai teát Anna Russell, Bedford hercegnője talált ki az 1840-es években, méghozzá azért, hogy kibírja ebédtől vacsoráig, csak később jöttek rá, hogy mindez remek társasági esemény is. Azóta már külön hagyománya lett, Londonban egy teljes fesztivált is szenteltek a teázásnak.
Marokkó
Marokkóhoz hozzátartozik a mentatea kultusza. Zöld teáról van szó, amint mentával együtt forráznak le. Kis csészékben szolgálják fel, a vendégeknek háromszor kínálják, mindegyik csészényi mást jelent: az első gyengéd, mint az élet, a második erős, mint a szerelem, a harmadik olyan keserű, mint a halál. Visszautasítani illetlenség.
Tibet
Ez a változat számunkra kifejezetten furcsának hat, hiszen mi ahhoz szoktunk, hogy édesítjük a teát. A tradicionális tibeti po cha jó hosszan főzött fekete teából készül, aztán adnak hozzá tejet, sót, jakvajat, míg levesszerű innivalót nem kapnak.
Oroszország
Ha Oroszország és tea, akkor szamovár, hogy mi is ez? Vizet lehet benne forralni, ha nagyon hagyománytisztelők akarunk lenni, akkor átforrósított faszénen tesszük ezt. Így készül el egy nagyon erős, koncentrált tea, amit mindenki magának hígít fel és édesít cukorral, mézzel vagy frissít fel citrommal. Az oroszok hidegen és melegen is fogyasztják.
Teáscsésze szamovárral (Fotó: Pexels)
Japán
A japán teázás egyfajta ünnepélyes ceremónia, így kiöltözni is kötelező hozzá. Tehát a japán teázási szertartás már a teázás előtt elkezdődik az öltözködéssel, majd folytatódik az előkészületekkel és a várakozással. Mielőtt helyét foglalnak, a vendégek megmossák kezeiket és friss vízzel öblítik ki szájukat, hogy az ízlelőbimbók befogadóbbak legyenek. Ezután ünnepélyes meghajlás után a teaházban rangnak megfelelően foglalnak helyet. A valódi teázási ceremónia kezdetét egy gong megkongatása jelzi.
