Mint tudjuk, franciának lenni életérzés. Sok mindent leshetünk el tőlük, stílust, laza eleganciát és az élet élvezetének művészetét. Mindez nem létezhet az étkezés kultúrája nélkül, ami a franciáknál óriási jelentőséggel bír, nem véletlenül jelenti a francia konyha a mai modern konyhák bölcsőjét Európától a tengerentúlig. Míg Amerika a gyorsételeiről és a hatalmas adagokról híres, a skandináv népek a szűkre szabott étkezésekről, ahol nem fogják ránk tukmálni a repetát.
A mediterrán népek körében a főzés és közös étkezések a családok és társadalom egyik legfőbb összetartó ereje, gondoljunk csak a szieszták után újjáéledő olasz városokra, ahol napnyugta után a legapróbb települések trattoriái is megtelnek élettel, vagy a közel-keleti népek nagy közös lakomáiról, ahol a kistányérokon felszolgált ételeket középre teszik, és akár több tucat ételt is feltálalnak egy-egy jó ízű vacsora során, amelyek során nagyon is ér kézzel enni. Az evés, azon belül is a közös evés szeretete átszövi a Földközi-tenger-menti népek kultúráját, de lássuk, hogy ezen belül is miben fogható meg a francia nép étkezéshez fűződő, láthatóan nem káros szenvedélye.
A francia parodoxon
A francia parodoxon fogalma a tudomány és orvoslás képviselőit is elgondolkodtatásra késztette. Franciaországban ugyanis alacsonyabb a szív- és érrendszeri megbetegedések előfordulása, mint más olyan országokban, ahol kevesebb zsírt fogyasztanak, mint a franciák. Gondoljunk csak bele: a zsíros sajtok hatalmas választéka, a vörös húsok és az ezekből készült felvágottak kedvelése és a bőséges vajhasználat (az alapmártásokban és a süteménytésztákban egyaránt) mind-mind a zsírforrások.
Egy pohár bor az ebéd mellé, miért is ne? (Fotó: Getty Images)
A kutatások találtak egy komponenst, amelynek számlájára írják, hogy mégsem tizedelik a magas zsírfogyasztásból származó civilizációs betegségek a franciákat. Az országban széles körben elterjedt a vörösborfogyasztás. A vörösbort adó szőlő héjában található rezveratrol a kutatási eredmények szerint hozzájárul a szív- és érrendszeri betegségek kialakulásának csökkentéséhez.
Időközben – mint minden tudományos tézist – érte kritika is a francia paradoxon tézisét. Más kutatók ugyanis arra jutottak, hogy számos más táplálkozási és egyéb tényező (például a napos órák száma) befolyásolja valójában pozitívan a franciák egészségi állapotát. Más mediterrán népekhez hasonlóan ők is kiemelkedő mennyiségben fogyasztanak olívaolajat, tengeri halakat, salátákat és más zöldségeket, ami összességében pozitív irányba billenti a mérleget. Az alkohol kérdésénél azonban időzzünk egy kicsit.
Kis érdekesség: aki nem szeretné feláldozni magát a vörösborfogyasztás oltárán, vörös szőlőhéjból készült őrleményt is vásárolhat por alakban egészségmegőrzés céljából.
Egy pohár bor az ebéd mellé, miért is ne?
Magyarországon ez egyelőre nem elfogadott (vagy legalábbis nem széles körben) szokás, míg Franciaországban mindennapos. Maga Emmanuel Macron francia elnök ebéd és vacsora mellé is iszik bort. Persze ne feledkezzünk meg arról, hogy mindehhez tartozik borismeret és borfogyasztási kultúra is. Érdemes tudni, hogy mely könnyedebb fajtákat kérjük napközben, és melyik ételhez. Illik és érdemes tudni azt is, hogy mi az, ami inkább csak este fogyasztandó, köztük a testes, „nagy vörösekkel”.
A másik kulcs természetesen a mérték. Az ebédet kísérő pezsgő vagy bor nem csaphat át mulatozásba. Franciaországban egyébként évek óta porondon van az alkoholfogyasztás túlzott mértékének problémája, de 2020-ban már arról cikkeztek, hogy egyre kevesebb alkoholt isznak az országban. Mindenesetre kijelenthető, hogy a kulturált alkoholfogyasztás náluk valóban létező fogalom.
„A francia nők nem híznak”
Mireille Guiliano könyve olyan pimasz kérdéseket vet fel, minthogy „tényleg le lehet fogyni a pezsgőtől? Kenyér, bor és csokoládé – lehet bűntudat nélkül vétkezni?” A szemléletmód-alakító könyv olyan fejezetekben tárgyalja a francia életélvezet titkát, mint: „A francia nők mind az öt érzékükkel táplálkoznak, és engedik, hogy a kevesebb többnek lássék. / A francia nők heti egyensúlyban tartják az evést, az ivást és a mozgást. / A francia nők néha kilengenek, de mindig vissza is jönnek, mert tudják, hogy zsákutca nincs, csak kitérő. / A francia nők sosem éheznek.” Ez alapján már sejthetjük, hogy miről szól a kötet, amelyet egyébként egy francia pezsgőszakértő hölgy írt, és csak úgy árad belőle az ízek és illatok, a társas együttlétek, egyszóval az élet szeretete.
A francia nők sosem éheznek (Fotó: Getty Images)
Trendekkel szemben: igazi tej, igazi sajt, igazi kolbász
Az egészségmánia az egész világon dívik. A zsírszegény termékek, valamint a húsokat és tejtermékeket kiváltó vegán helyettesítők piaca világszerte az egyik leggyorsabban növekvő szektor az élelmiszeriparban. A franciáknál ezzel szemben olyan erős a hagyományos, „igazi” alapanyagokból készülő élelmiszerek szeretete, hogy nem kell tartanunk ezek visszaszorulásától, önérzetesen ragaszkodnak az akár világszerte népszerű termékeikhez, amelyeket maguk is fogyasztanak.
Egy brie sajt szinte elkenődik a késen, a camembert meghódította a világot, és bár mi, magyarok rendkívül büszkék vagyunk a pirospaprikás hazai kolbászokra, a franciák épp oly büszkék a vékony és laposabb, nemespenészes külsejű, szárazra érlelt saucisson sec-re. (A saucisson szóban az angol sausage-et ismerhetjük fel.)
Fotó: Getty Images
A goûter, avagy az uzsonna tisztelete
A goûter [ejtsd: guté], vagyis az uzsonna szóhoz nem nehéz kötni a goût kifejezést. A goût jelentése íz, ízlelés, szépérzék, kedv, étvágy. Eszünkbe juthat erről az olasz apperitivo szokása, ami alatt nem a magyar aperitif italokat értjük. Az ebéd és a vacsora közötti aperitivo alkalmával az olaszok már koccintanak, és eszegetnek mellé, de mit takar a goûter?
Az uzsonna egy kávéból és egy kis süteményből, péksüteményből vagy melegebb napokon akár egy gombóc fagylaltból is állhat. A franciák egyébként is imádnak kávézni, jóformán egész nap. A café alatt a magyar presszókávét értsük, a noisettes pedig habos tejjel kínált eszpresszó, melynek neve a mogyorószínű elegyre utal.
Akár uzsonnára, akár vacsorára érkezünk valakihez, mindig vigyünk magunkkal egy kis figyelmességet! Ez lehet egy üveg bor vagy egy kis rágcsálnivaló. Így illik.
Lazuljunk bele!
A francia módi azt diktálja, hogy lassuljunk le az étkezéshez, szánjunk rá időt. Akár egyedül vagyunk, akár másokkal, ne faljunk, ne siessünk. Tízperces ebédidő pedig nem létezik! Épp ezért is fontos egy francia helyen, hogy mi kérjük a számlát. Nem hozzák ki automatikusan az utolsó tányér étel vagy desszert után.
