A pizza történelme egészen az időszámításunk előtti időkig nyúlik vissza, míg a modern pizzát a nápolyi Raffaele Espositó találta fel az 1700-as évek derekán. A pizzakészítés mesterségét aztán a 19. században az olasz bevándorlók magukkal vitték a tengerentúlra, azonban az étel csak a második világháborút követően terjedt el szélesebb körben a lakosság körében. A nagyjából ugyanerre az időszakra tehető az is, amikor a háztartásokban tömegesen megjelentek a hűtőszekrények. Ekkoriban több pizzériatulajdonos is felismerte az ebben rejlő lehetőséget és olyan sütésre kész pizzákat kezdtek árulni, melyeket az emberek otthon egy rövid ideig eltarthattak a hűtőszekrényeikben is, majd maguk készíthették el.
1950-ben aztán egy Joseph Bucci nevű férfi Philadelphiában benyújtotta az első hivatalos szabadalmat a fagyasztott pizzára, mely hosszabb ideig tárolható volt, mint a szimplán csak hűtött változat. Egy olyan eljárást, illetve egy speciális pizzatésztát fejlesztett ki, mely megoldotta azt a problémát, hogy a feltétből származó nedvesség átáztassa a tésztát, ami ettől íztelenné, élvezhetetlenné válik. Mire azonban 1954-re megkapta a szabadalmat, már más vállalkozások is előrukkoltak hasonló mirelit pizzákkal, amelyeket már nem csak pizzériákban, de egyszerű élelmiszerboltokban is meg lehetett vásárolni. 1951-ben egy Emil De Salvi nevű chicagói üzletember piacra dobta Pizza-Fro márkájú fagyasztott pizzákat, amelyek 1954-ig mitegy 5 millió darabot értékesített, míg egy Jack DeLuca nevű ohiói vállalkozó 1952-ben havi 20 000 dollár értékben adott el mirelit pizzát.
Mirelit pizza (Fotó: Getty Images)
Az 1960-as évekig azonban a fagyasztottpizza-üzletet inkább regionális szereplők uralták. 1962-ben azonban egy házaspár, Rose és Jim Totino tömegesen kezedett mirelit pizzákat gyártatni a minnesotai St. Louis Park egyik üzemében, termékeik padig hamarosan országos hírnévre tettek szert. Az 1970-es évekre a Totino’s lett az Egyesült Államok legkelendőbb fagyasztott pizzája, az éves eladások az 1970-es 10 millió dollárról 1974-re 50 millió dollárra ugrottak.
Az ezt követő években egyre több nagyvállalat szállt be a mirelitpizza-bizniszbe, az 1980-as évek elejére a piac éves összbevétele elérte az 1 milliárd dollárt. 1983-ban az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma kiadott egy javaslatot, amely előírta volna, hogy minden fagyasztott, húsos feltétet tartalmazó pizzánál az összetevők legalább 12%-a legyen sajt, és ennek legfeljebb 50%-a legyen sajtutánzat. A tejipar nyilvánvalóan támogatta az ötletet, a fogyasztók többsége azonban azt akarta, hogy a szövetségi kormány hagyja békén pizzáit, így végül a javaslatot elvetették.
A következő fordulópont 1995-ben érkezett el, amikor a Kraft vállalat piacra dobta a DiGiorno fagyasztott pizzát, amelynek tésztaszerű kérge sütés közen megemelkedett, ami újdonságot jelentett a lapos, ropogós kéreghez képest, mely évtizedek óta a fagyasztott pizzák jellemzője volt. Ez az új típusó mirelit pizza sokkal közelebb állt a pizzériákban frissen elkészített pizzákhoz, ezáltal pedig új követelményeket teremtett a piacon.
Három éven belül a DiGiorno lett a legkelendőbb fagyasztott pizza márka az Egyesült Államokban, majd megjelentek a piacon a riválisok hasonló termékei is. A tengerentúlon egyébként a ma napig is a DiGiorno értékesíti a legtöbb fagyasztott pizzát.
