Talán meglepő, de a legnagyobb mennyiségű olívaolajat nem Görögország, Olaszország vagy az észak-afrikai országok egyike termeli, hanem Spanyolország – mégpedig magasan lekörözve a többi államot. A második helyen álló Olaszországnál (1 877 222 tonna) a spanyolok több mint 5-ször annyi (9 819 569 tonna) olívaolajat állítanak elő évente. Az étkezési olajbogyó és az olívaolaj termelés és kereskedelem ügyével foglalkozó Nemzetközi Olívatanácsot is Madridban alapították meg 1959-ben. Kis érdekesség, hogy a legnagyobb étvágyúak a görögök, akik évente fejenként átlagosan 12 kilogramm olívaolajat fogyasztanak el.
Már tavaly is óriásit ugrottak a világpiaci árak. 2021-ben így írtunk a témában: „A nemzetközi piacokon 25-40 százalékkal drágábban adják az olívaolajat, mint egy évvel korábban, azaz 100 kilogramm lédig extraszűz olívaolajat most 272-470 euróért mérnek – derül ki a Nemzetközi Olívaolaj Tanács (IOC) adataiból.”
Az olajfák kincsei / Fotó: Manuel Alvarez, Getty Images
Az idei időjárás miatt azonban döbbenetes mennyiség fog hiányozni a nemzetközi piacról, ugyanis
a legnagyobb termelő várhatóan a korábbi mennyiség egyharmadával kevesebb olívaolajat fog tudni piacra dobni.
Jelenleg Spanyolország területének mintegy 75 százalékát az elsivatagosodás fenyegeti, de az egész Földközi-tenger térsége ütemesebb mértékben melegszik a globális átlagnál.
Az országban a közelmúltban a hurrikánokhoz hasonlóan, a világon elsőként nevet adtak egy hőséghullámnak: ez lett Zoé. A forróságnak egyik leginkább kitett spanyol város, Sevilla polgármestere idén nyáron mutatta be azt a tervezetet, amellyel a felmelegedés elleni küzdelem részeként igyekeznek ráirányítani a figyelmet az egyre fenyegetőbb problémára. Ennek keretében háromféle kategóriába sorolnák a hőhullámokat, és fordított ábécé rendben nevezik el őket, kezdve Zoéval, majd következik Yago, Xenia, Wenceslao és Vega. A perzselő hőhullámok és a csapadékhiány miatt Portugáliában, Franciaországban, Olaszországban és Görögországban is erdőtüzek pusztítanak.
Fekete olívabogyó betakarítása Spanyolországban / Fotó: July Alcantara, Getty Images
Szintén az árak felveréséhez vezethet, hogy a második legjelentősebb olívaolajtermelő Olaszország az elmúlt 70 év legsúlyosabb aszályát éli meg, idővel pedig a szintén komoly exportőr Afrikában teljesen megszűnhet az olívaolajtermelés az éghajlatváltozás miatt.
Aldous Huxley: Az olajfa (esszérészlet, 1935)
Mindegyiket szeretem, de különösen az olajfát. Mindenekelőtt azért, amit jelképez: a békét leveleivel s az örömet aranyos olajágával. Igaz, az olajág eredetileg a római hódítók fejét övezte ünneplésükkor: a béke, amit hirdetett, a győzelem békéje volt, olyan béke, ami gyakorta csupán a kimerültség vagy a teljes megsemmisülés nyugalma. De Róma és szokásai elmúltak, s mi csupán arra emlékezünk, hogy az olajfa a békét jelentette, a körülményekre már nem. (…)
Ha én tudnék festeni, s volna időm is hozzá, néhány esztendeig kizárólag olajfák festésének szentelném magam. A változatoknak micsoda gazdagsága egyetlen témában! Például Pietrasanta fölött, ahol az Apuanai-Alpok első lejtői emelkednek lépcsőzetesen, a síkságról indulva teraszok sora épült egymás fölé, lépcső lépcső után, türelmes földművesek nemzedékei révén. Ennek a hatalmas lépcsőnek a fokait habarcs nélkül rakott mészkőfalak tartják, lapjaikat fű borítja. És minden teraszon nőnek az olajfák. Ezek régi fák; törzseik csomósak, ágaik furcsán görbülnek. Kies, keskeny leveleik közt látni az égboltot; alattuk a gyér, lággyá szűrt fényben juhok legelnek. A távolban, szemmagasságban látszik a tenger. Önmagában is festmény vagy képsorozat.”
Lassan hozzá kell szoknunk, hogy eddig könnyen elérhető élelmiszerekből átmeneti vagy tartós hiány alakulhat ki, valamint kerülhetnek magasabb árkategóriába. A közelmúltban a csicseriborsó és a Sriracha csípős szósz is ezzel került a hírekbe, és ahogyan azt mi is megírtuk, bajban vannak a hazai sörfőzdék is. Júliusi beszámolónk szerint „az Országos Kereskedelmi Szövetség (OKSZ) főtitkára azt mondta, hogy folyamatosan figyelik a piacot, és nincsen szó semmilyen általános problémáról,” a hivatalos álláspont szerint tehát az élelmiszerhiány nem fog megjelenni a mindennapi bevásárlásaink, étkezésünk során.
