Egy mai fiatal nem is tudja elképzelni, mekkora hatást gyakoroltak a televíziós szakácsok a lakosság főzőtudományára. Az első műsorokat tömegek nézték megbabonázva, ahogyan a konyhának berendezett tévéstúdióban pedánsan kimért alapanyagokból dolgozott a képernyős szakács. A ’90-es évekbeli háziasszonyok megbeszélték egymás között, hogy ennyi kis tálkát senki nem készít elő a főzéshez, hiszen egész nap mosogatnánk, de praktikum ide vagy oda, mindenki egy kicsit Kudlik Júlia és a többiek konyhájába képzelte magát.
A tévés főzőműsorok zsánerére ma már rá sem lehet ismerni. A nyugodt tempó és a békés, feszültségkeltés nélküli műsorok ideje lejárni látszik, habár sokan még mindig kedveljük a retró stílust, amikor a szakácsok még egyszerűen csak főztek a főzőműsorokban.
A műfaj hazai története tele van kedves amatőrséggel, a hiányos gasztronómiai műveltség jeleivel, és ma már igazán vállalhatatlannak tartott alapanyagok használatával, mint amilyen a nátrium-glutamátos gulyáskrém, tubusos vöröshagymakrém és persze a jó öreg Vegeta. Ennél meghökkentőbb elemek is tarkították a kezdeti főzőműsorokat, egy kis poént rejt a kvízünk első kérdésének képe is.