A knédli kapcsán egy kicsit elmerengtünk a köret intézményéről. A magyar konyha hajlamos a köreteket némiképp elhanyagolni, legalábbis nem kapják meg azt a figyelmet, amit megérdemelnének. Az igazán jó köret ugyanis bonyolult és munkás, ugyanakkor felemeli az ételt. A rosszul megválasztott pedig a mélybe taszítja. Képzelj el egy rántott húst csigatésztával! Na ugye.
Ezzel szemben más népek már-már művészi szintre emelik a hús mellé járó szénhidrát intézményét, és akkor most nem a csodálatos olasz tészták irányába fogok elkanyarodni, mivel Olaszországban a tészta nem köret, hanem (elő)étel. Helyette induljunk el inkább északnyugat felé, és meg se álljunk Csehországig! Ott lakik a knédli, meg persze Szlovákiában, Ausztriában, Németországban, de mégis leginkább Csehországban.
A knédli egy csodálatos étel: íze és az állaga, mint a friss kenyéré, de mégis jobb annál. Egyrészt, mert meleg, másrészt mert látszik, hogy foglalkoztak vele, és nem egy vekniből kanyarítottak ki egy szeletet, így lehet késsel-villával enni. A fogás szerves része. Az a bizonyos fogás pedig hagyományosan a köménymagos sertéssült párolt káposztával. Aki Csehországban járt és nem evett ilyet, bánhatja. Vagy megcsinálhatja otthon, nem egy ördöngösség.
Természetesen nemcsak a köménymagos sertés mellé passzol tökéletesen a knédli, a sertéspörkölt és más raguk is örülnek neki. Hát még mi, amikor a csodás szaftnak egyetlen falatját sem kell a tányéron hagyni, mert a knédli magába zárta! És amikor az utolsó falatot is lenyeltük, és elégedetten hátradőltünk, elgondolkozhatunk, hogy miért is nem eszünk ilyet gyakrabban? Hiszen a közép-európai konyhák mind rokonai egymásnak és ugyanarra az ízlésvilágra építenek.
A knédli kenyérhez való hasonlósága egyáltalán nem véletlen: tulajdonképpen főtt vagy gőzölt kenyértésztáról beszélünk, azzal a különbséggel, hogy tej és tojás is van benne, nem csak víz. Persze a knédlinek van egy csomó változata, tesznek bele szikkadt zsemledarabokat, van, amelyikbe krumplit főznek, és még egy csomó változatát megtaláljuk Közép-Európában – mint minden ételnek.
Nem kell túlgondolni, ha van otthon dagasztógép, akkor semmivel sem bonyolultabb dolog elkészíteni a knédlit, mint megpucolni és felvágni fél kiló krumplit, majd olajban kisütni vagy sok-sok vajjal selymesre pürésíteni.
Knédli recept
Hozzávalók (4 személyre):
- Fél kiló liszt
- 2 teáskanál só
- fél kocka friss vagy fél csomag instant élesztő
- 2 csipet cukor
- 2,5 dl tej
- 1 tojás
- 2 db szikkadt zsemle vagy kifli (kihagyható)
Elkészítése:
- Első lépésként meglangyosítjuk a tej felét, beleszórjuk a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt és félretesszük.
- Míg az élesztő felfut, belemérjük egy tálba – szerencsés esetben a dagasztógépbe – a lisztet és a sót. Kockákra vágjuk a zsemlét, és felütjük a tojást.
- Amikor felfutott az élesztő, beleöntjük a lisztbe, elkezdjük dagasztani, hozzáadjuk a tojást és a többi tejet is, legvégül a zsemlét keverjük bele. Addig dagasztjuk, míg teljesen el nem válik az edénytől és fényes, kemény, rugalmas tésztát nem kapunk.
- Letakarjuk, langyos, huzatmentes helyre tesszük, és kelesztjük egy órát.
- Amikor letelt az ideje, átgyúrjuk a tésztát, majd kétfelé osztjuk és két rudat formálunk belőle.
- Most jön a főzés. Ennek több útja is lehetséges, beletehetjük egyszerűen forró vízbe, ennél egy fokkal kifinomultabb, ha párolóbetétet használunk és fedő alatt megpároljuk a knédlit. Nagyjából 20 percre lesz szükség.
- Amikor kész, kiszedjük, tálra tesszük és felszeleteljük a knédlit.
Mehet rá a tányérra, mellé hús és káposzta, vagy amit szeretnénk. Jó étvágyat hozzá!