A hidegtálak alapja általában a franciasaláta. Maguk a hidegtálak pedig mindig jól jönnek, ha vendégségről van szó, hiszen előre el lehet őket készíteni, bármikor elő lehet kapni, és nem kell a megfelelő időzítéssel zsonglőrködni. Éppen ezért soha nem is fognak kimenni a divatból, amint azt tapasztaljuk mindannyian, amióta csak az eszünket tudjuk.
A franciasalátának mondanom sem kell, hogy annyi köze van Franciaországhoz, mint a párizsinak Párizshoz vagy a milánói makaróninak Milánóhoz. Semmi. Ha mindenáron meg akarjuk fejteni az eredetét, akkor a 19. századi Oroszországban, még közelebbről Moszkvában kell keresni a gyökereket.
A franciasaláta eredetét az Olivier-saláta receptjében kell keresnünk, ami egykor nem egészen úgy nézett ki, mint most. A hiteles eredeti recept nem maradt fent, de a moszkvai sztárséf salátájában fajdhús (a fácán rokona), uborka, kapribogyó, zöldborsó, krumpli, kaviár és rák is szerepelt, az öntet pedig szintén nem majonéz, de azt aztán már végképp nem tudjuk, hogy micsoda volt. Ez így első ránézésre nem hasonlít a mai franciasalátához, sokkal puccosabb volt.
Ezt sikerült átkonvertálni az évtizedek során franciasalátává, amiben nemcsak az idő, hanem a történelem hányattatásai is vastagon benne voltak, a sztálini Szovjetunióban ugyanis nem számított kimondottan széleskörűen elérhető alapanyagnak a rák, a kapribogyó vagy a kaviár. Mondjuk a többi hozzávaló sem.
Franciasaláta egy szokatlan díszítőelemmel, mentalevéllel. / Fotó: Ozgur Coskun, Getty Images
Franciasaláta, a házi recept
A franciasaláta a szocialista konyhaművészet remekében, az először 1955-ben kiadott Horváth Ilonában már szerepel, nagyjából ugyanabban a formában, ahogyan most ismerjük. Érdekes adalék ugyanakkor, hogy Horváth Ilona a legendás szakácskönyvben a takarékosság jegyében javasolja a húslevesben főtt zöldségek és húsok ez irányú felhasználását. Én mondjuk nem javasolnám, mert a levesben főtt répának egészen más íze van, mint a sós vízben főttnek, dehát mások pénzét nem én fogom beosztani. A Larousse Gasztronómiai Lexikonban pedig egyáltalán nincsen franciasaláta, jé!
A franciasaláta készítésének, mint mindennek, több módja is van. A legegyszerűbb, ha veszünk hozzá fagyasztott franciasaláta-zöldségkeveréket és majonézt. Ilyenkor viszonylag kevés a tennivaló, a zöldségeket sós vízben megfőzzük, majd hozzákeverjük a majonézt és a tejfölt. Ennyi.
Eggyel elegánsabb, ha friss zöldségekből dolgozunk, az meg aztán már tényleg a szuperháziasszony kategória, ha még a majonézt is házilag készítjük. Én ennek egyébként nem vagyok híve, élelmiszerbiztonsági okok miatt, hiszen nyers tojást tartalmaz.
Klasszikus házi franciasaláta. / Fotó: Frederique Vacquier, Getty Images
Hozzávalók:
- 30 dkg héjában főtt (alacsony keményítő tartalmú, “piros”) krumpli
- 20 dkg sárgarépa
- 10 dkg petrezselyemgyökér
- 10 dkg zöldborsó
- 2-3 csemege uborka
- 1 nagy alma
- 20 dkg majonéz (bolti, jó minőségű)
- 1 evőkanál mustár
- 1 evőkanál citromlé
- 1 evőkanál porcukor
- 3 dl tejföl
- ízlés szerint só és bors
Elkészítése:
- Tegyük fel a krumplit főni egy nagy fazék sós vízben. Amíg fő, pucoljuk meg a zöldségeket, vágjuk fél-egy centiméteres kockákra, majd tegyük fel azokat is főni sós vízben. A borsót is hozzátehetjük, nagyjából egyszerre főnek meg.
- Amíg a zöldségek főnek, vágjuk fel a csemege uborkát és a meghámozott almát is a zöldségekhez hasonló méretűre.
- Készítsük el a mártást: egyszerűen keverjük össze a majonézt, a tejfölt és az ízesítőket. Mehet bele az alma és az uborka is.
- Amikor a krumpli megfőtt (simán bele tudunk tolni egy villát), hűtsük le hideg vízben, majd húzzuk le a héját és szintén vágjuk fel. Mehet a mártásba. Keverjük hozzá a leszűrt, lehűtött zöldségeket is, majd kóstoljuk meg, és állítsuk be az ízeket.
- Fedjük le és tegyük a hűtőszekrénybe pár órára, hogy összeérjenek az ízek. Végül újra kóstoljuk meg, és ha minden oké, mehet is az asztalra vagy a hidegtál aljára.
