Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de a kamaszok egyik legidegesítőbb szokásának azt tartom, amikor reggelente rajtam kérik számon, hogy hol van valamelyik ruhájuk. Nyilván épp azt keresik, amelyik épp a mosógépben van vagy azt, amelyik még a szennyesig sem jut el, mert ott hever a szobájukban egy halom másik ruha alatt.
Anya, nem érted, hogy az még nem volt piszkos?
– érkezik a kérdés, komoly rosszallással, majd megpróbál meggyőzni, hogy a három napja hordott pulóver, amiben két délutánt is végigfocizott, az egyetlen alternatíva, és anélkül nem hogy tanulni, de iskolába menni sem lehet.
A mosás nem mindig szórakoztató (Fotó: Pexels.com)
És persze ilyenkor én esem kétségbe, mert, tudom, hogy az a pulóver a kedvence, de nincs mit tenni, piszkosan nem veheti fel. Ebből a kétségbeesésből született az ötlet:
„Vállalom, hogy megtanítom a fiamat mosni.”
Arra gondoltam, ha bármilyen mobiltelefonnal vagy számítógéppel elboldogul, akkor a mosógépünk kezelése sem okoz majd problémát. Azt pedig könnyen elmagyarázom, hogy miért nem mossuk együtt a színes ruhákat a fehérekkel, hogy az ágyneműt, terítőt, törülközőt nem mossuk együtt a tréningnadrágjával.
Külön jó lenne, ha ő is megtapasztalná, milyen más koszos nadrágjának a zsebébe nyúlni, mert a fiatalember, ha épp a szennyesben landol a ruhája, előszeretettel hagy benne kulcsot, rágógumit és a legrosszabb: papír zsebkendőt a nadrágzsebben, ami aztán darabjaira hullva teríti be a mosott ruhát, ha átjut a szigorú anyai szűrőn. De eztán máshogy lesz, nincs szórakoztatóbb egy kamasznál, aki rájön, hogy csak őt magát terheli a felelősség, ha benne hagyott egy zsepit a mosásban.
Vállalásomban persze nem csak az van, hogy a fiamat is rászoktatnám ezzel a házimunkára és némi tudatosságra a saját ruháit illetően, hanem az is, hogy a mosás, teregetés és a tiszta ruhák elrakása helyett nekem is több időm lenne másra, például elvinni a fiamat új pulcsikat venni.
Olvass többet a témáról a Zewa oldalán.
Szponzorált tartalom
