Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Nem segít a férjem!
Sziasztok!
Csak azért indítom a topic-ot, mert kiváncsi vagyok, hogy másnak a férje is ilyen-e, tekinthetem-e normálisnak a dolgot.
A probléma: egész egyszerűen nem segít a férjem semmibe. Pedig van egy 1 év alatt kislányunk is.
Ötleteket kaptam egy tucattal mit kéne tennem, semmi nem vált be.
Én egész egyszerűen csak arra vagyok kiváncsi, hogy más is megél-e így békébe, boldogságba a férjével.
Ha eltűnök, akkor este jövök, addig is írjatok léci!!!!!!!!!!!!!!
Szió!
Mér, nem?
Nekem is jól jönne egy ilyen pasi, mert nekem ez nem ffi, csak egy barom...és meg is érdemli!
Amúgy nem csak " munkamegosztás" szempontjából fontos hogy egy apa törödjön a gyerekével, hanem a jó apa-gyerek kapcsolat miatt is...
Ehhez nem elég ha néha játszik vele vagy vesz neki valamit.
Fontos hogy a gyerek érezze hogy SZÀMÌTHAT az apjára...
Igazad van. Nagyon fontos.
Lehet, de a probléma attól még létezik, ha nem is az ő életében de mint olvashatod máséban...
Annak meg végképp mi értelme, hogy benne van az első 6-ban??Ezért pénz jár??? Vagy lemaradtam vmiről???
Nem olvastam vissza minden hozzaszolast, igy csak a magam gondolatait irnam.
Anyukam 36 eve takarit foz mos, kiszolgal. Apukam meg semmit se csinal. Amig apu dolgozott, addig meg okes is volt, anyumnak volt tobb ideje. Most nyugdijasok. Anyunak mindene faj es megis apus kedvenc helye a fotel. Anyu szerint csak a gyerekek miatt erte meg ez a rabszolgasag. Annak idejen apumat elkenyeztette nagymamam, keson nosult. Akkoriban pedig nem lehetett nagyon mit tenni, ez volt a norma. Most meg mar egy 67 eves embert megvaltoztatani?? De anyum szerint NEM ERI MEG IGY ELNI. Egesz eleteben dolgozott ,egy budos koszonomot nem kapott
Szerintem a no takarit mos kiszolgal, csak akkor jon be, ha mindket felnek ez az alma. Manapsag egyre kevesebb ilyen no akad, de azert akad.
Na nekem nem ez volt az almom . A dan ferjem mindenben segit, itt termeszetes is. Bar az is jo hogy itt minden fiu el egy kicsit egyedul, mire megtalalna a parjat. Sot neha szol a parom , he nem azert vettelek felesegul, mert olyan klassz haziasszony vagy . Ezt akkor mondja ,ha ramjon a takaritas maniam... Jolesik. Es eszembe jut na ja ember vagyok es a tarsa. MINDENBEN.
Ha valaki most panaszkodik es boldogtalan, annak most kell valtoztatnia...kulonben 40 ev mulva visszanez es milyen elet az ilyen??? Igenis az ilyen hapsiknak fel kell ebredniuk. 2007 et irunk , nem jatszatjak tovabb az otthoni basat. En bizony ultimatumot adnek .
Olvastam hogy ma Europaban a magyar nok takaritanak meg mindig legtobbet. Szerintem inditsunk egy : FERFIAK KEZEBE A KONYHARUHA !!! tuntetest
Ha meg nem szeretik a mosogatast, akkor tessek venni egy mosogatogepet ( egy evi cigi arabol megvan) Ezt csak azert irom mert a hapsik 40 % cigizik ugye....
Amit te írsz, csak akkor működik, ha nagyjából ugyanannyit vagytok otthon. Különben lehet számolgatni a kockás füzetbe, hogy ki következik mosogatni.
En is ismerek lusta dan hapsit, de a NAGY ATLAG nem ilyen. Szerencsere. Ezzel persze nem a magyar ferfiakat szolom le, ismerek egy csomo rendes magyar sracot akik segitenek otthon. De hidd el itt nem sokan nyitnak topikot arrol hogy nem segit a ferjuk .
Szerintem az a jo hazassag ahol mindket fel elegedett. Ha valaki szeret haziasszonykodni es a ferje ezt meltanyolja -hat az mukodik. De mindennap lenyelni azt ,hogy a masik semmibe veszi a munkadat...hat az nem egy boldog elet. A gyereknevelesrol nem is szolva, mert azt tenyleg ket ember kozos termeke
mosogatógépem is van,pedig a férjem cigizik....
a kettő között mi az összefüggés?????
Na, nem a páromra, hanem a 2 kis kamasz fiamra.
Eddig én mosogattam MINDIG. Az utóbbi időben elkezdtek mindenfélét kotyvasztani a konyhában, ami nem baj, tök jó, ezért nem is szólok, csinálják. Igen ám, de a szennyes edény az már rám marad(t). A múlt héten munka után hazajöttem, hajnalban elmosogattam, és amikor hazajöttem a mosogatóban halomban állt a szennyes edény. Elmosogattam, bár finoman megjegyeztem, hogy 12 ill. 14 éves fiaim igazán elmosogathattak volna. Csütörtökön és pénteken dolgozom, és mindkét nap ez a kép fogadott.
Tegnap amíg elmentem a lányomért az oviba, megint kotyvasztottak, és megint halom szennyes. No, kiakadtam rendesen, és bevezettem, hogy egyik nap az egyik mosogat 1x!!!!!, másik nap a másik. Volt ám ebből lázadás, de elég volt. Minden másnap egyszeri mosogatásba tuti nem fognak belerokkanni, pláne, hogy reggel vagy előző este továbbra is én fogok mosogatni.
Így kell kezdeni
Én is próbálom szoktatni a 7 éves fiam a mosogatáshoz de egyelőre még több utána a felmosni és átmosogatni való de csak próbálkozzon!! Ha most lehurrogom vagy nem segítem akkor soha többet a mosogató közelébe sem fog menni...
Szia!
Mi 15 éve vagyunk házasok... nagyon fiatalon házasodtunk, és volt mindenféle időszakasz. Mostanra minden olajozottan műxik, de nem volt mindig így. Sokszor éreztem régebben, főleg, amíg otthon voltam a gyerkőcökkel, hogy elkelne több segítség.
Amíg otthon vagy, a férj (szerinte joggal) várja el, hogy szinte mindent Te csinálj. Szerinted persze nem joggal, és meg is értem.
Sokáig vitáztam, mert utáltam, hogy este, lefekvés után még órákat kell mosogatnom, mire a konyha rendben van. Ő megmondta, hogy nem bírja a keze a mosogatást, ő nem csinálja, különben is elég volt a katonaságnál, ahol konyhára osztották...
Akkor nem fért el a konyhában a mosogatógép, de már ott tartottam, hogy tőlem a lakás közepén is lehetne, de legyen...
Aztán elköltöztünk, még semmi nem volt, de elmentem venni egyet. Mondtam, hogy enélkül egy tapodtat sem, azóta ez a feszforrás megszűnt. Ráadásul egyre jobban belerázódott ő is. Ma már természetes, hogy bizonyos dolgok az enyémek (mondjuk a "vizes" dolgok, fürdő, WC, konyha, felmosás, lemosás, stb), ő meg porszívóz, port töröl (bár egyre porallergiásabb, úgyhogy nem tudom, meddig megy még).
Ráadásul egyre jobban kiveszi a részét a gyerekek körüli teendőkből, és már megengedhettem magamnak azt a luxust is, hogy majdnem két hétre elmentem itthonról, a világ másik végére a hugomhoz, és a férjem főzött, mosott, takarított, gyereket nevelt, és mindezek után meleg étellel és mosolyogva várt haza, és csak rá két-három órára engedte meg magának, hogy kidőljön... szegényke.
Szóval, sok vita volt, de össze lehet csiszolódni. Főleg, ha mindketten dolgoznak, akkor egy felelősségteljes pasinak be kell látnia, hogy szükség van az ő segítségére is.
Sziasztok,
ugyan nem vagyok férjnél, csupán "csak"barátom van,de úgy vettem észre,hogy akkor szívesebben segítenek a férfiak,ha :
1. pontosan megmondod,mit tegyen és mikor(gondolok itt arra,hogy pl "kérlek porszívózz össze 1órán belül")
2. megköszönöd,megbecsülöd.és hát ugye "drágám,nélküled nem is tudom,hol állna a fejem...."
Meg,ha látják,hogyha segítenek-illetve tudatosítjuk bennük- akkor lesz idő egymásra is,akkor nanááá,hogy gyorsabban haladunk ketten a munkával. Azért valljuk be,nekünk nőknek mindig van tennivalónk,valahogy sosem akar elfogyni... ))
Ő ugyanis nem tűri el, hogy megmondjuk neki, hogy mit "kell" csinálnia itthon. Kérhetem én akármilyen szépen, kedvesen. Ő akkor csinálja szívesen, és akkor gyönyörűen, ha magától jut eszébe, hogy meg kéne csinálni, tehát ha nem muszáj, hanem ha kedve van hozzá.
Na, most nekünk feleségeknek, anyukáknak nincs választásunk, ha van kedvünk, ha nincs csinálni KELL!
ÉS most azért írom a fiaimról a példát, mert apájukat már nem fogom tudni megnevelni, maximum finimítani, de a fiainkat nekem kell szabályozni.
Az 5,5 éves lányommal megbeszéltük tegnap, hogy szombaton, amíg a fiúk suilban lesznek, addig sütünk piskótát, és csoki öntetet. Majd amit lehet, csajszika is csinálni fogja.
A karácsonyi mézeskalács sütést meg kellett ismételni, mert annyira élvezték a szaggatást, meg a diszítést. Mondtam, hogy lehet nyáron is sütünk, végülis mézes dolgot bármikor lehet csinálni és enni.
A párom gyerekeivel azt a taktikát követjük, hogy a saját cuccaikat nekik kell rendberakni - a játékokat pedig nagyon indokolt esetben szabad csak kihozni a gyerekszobából. Illetve semmit nem kötelező megcsinálni, de ha ő nem csinálja meg ami nekünk fontos, akkor mi se csinálunk meg valamit, ami neki lenne jó. Nincs harag, meg parancsolgatás, még lelkére beszélés se... Elég jól beválik.
Nálunk amikor egy éve összeköltöztünk, a drágám elképzelte, hogy most jön a Hawaii és nem kell többé házimunkát végeznie. Egy év alatt többé-kevésbé leszoktattam erről a tévhitről.
Mi gyakorlatilag minden házimunkát közösen végzünk. Ha én jövök haza később és ő itthon volt, megesik, hogy önállóan kitakarít, ilyenkor temészetesen agyondícsérem. Egyszer még az elején elsütötte, hogy azért nem mos, mert nem tudja kezelni a mosógépet, odaállítottam a gép elé, rámutattam a programokra, és rávillantottam, hogy ha én, mint szőke nő, tudom kezelni a motyógépet, akkor ő, az okos orvos is meg tudja tanulni! Ugyanígy jártam el a mosogatógépünkkel is. (Mármint ott is kicikiztem életem párját.) Teregetni csak akkor segít, ha két szárítónyi ruha van, de ügyes. Vasalni nem hajlandó. Általában én főzök, mert általában meg akarjuk enni amit az asztalra teszünk. Egyébként is imádok főzni, úgyhogy ez nem gond. Ha sokat dolgozok, pl. 24 óra egyfolytában, utána nem maradok fenn főzni, akkor inkább házhoz szállíttatunk valamit.
Ja, a tengerimalackáink ketrecét is közösen takarítjuk. Közös munka alatt sokat lehet ökörködni
Ha majd egyszer itthon leszek és nem kell plusz 160 órát dolgoznom egy hónapban, akkor nyílván nem fogok ilyen sok házimunkát elvárni tőle.
Ja , igen és nem tudja, hogy mikor mit kell csinálni. Ezért megmondom neki, hogy mit tegyen. Viszont felmérem, hogy mikor mennyire hajlandó. Ha nehéz napja volt, vagy nyűgös, nem fogk nekiállni ugrabugrálni, hogy és most mossunk ablakot. Ott egye meg a fene az ablakot, sokkal fontosabb, hogy jól érezze magát. Az ablak megvár.
Tehát szerintem aki nem segít magától azt nehéz lesz rá venni dolgokra.Sziasztok.
Akkor megoldottuk a férj nem segít kérdést.
Pont.
Ez így van, igazad van!
Hát Te nagyon cuki vagy!
Hol vannak ilyen pasik?
Azt nem tudom Dallam gyerekei mekkorák, hanem általában mondom hogy nagy kamasz már vegyen részt a házimunkában.
Kisgyerek még nem.
Mármint a gyerek körül, a háztartásban, vagy egyikben sem segít?
Nekem szerencsém van. A volt párom a főzésen kívül mindent megcsinált, volt, hogy kimosott mire hazamentem. De talán mert gyerekként sok mindenre rá volt kényszerítve, 4-en voltak tesók,a szülők hajtottak, sokat voltak egyedül, rájuk maradtak az otthoni dolgok.
A mostani párom azért ennyire nem, de a gyerek körül pl, maximálisan segít, és a háztartásban is megcsinál dolgokat, inkább takarítást, sokszor magától meglátja mit kellene megcsinálni. Pedig neki rendesen ki volt nyalva a popsija én úgy látom, s mégis. Fene tudja min múlik a dolog.
Vannak persze másféle dolgok is, ami pl a közös helyiségeket és dolgokat érinti: pl mosogatás, porszívózás a nappaliban.
Szerintem magyarázd meg a fiadnak, hogy olyan nincs, hogy nem tűri, hogy megmondjátok neki, hogy mit kell csinálnia. Egy fedél alatt éltek, és ez bizonyos kötelezettségekkel jár, nevesen azzal, hogy ki kell vennie a részét a házimunkából. Ugyanakkor legyen egy privát szférája is, ahová nem tolakodtok be, ahol maga ura lehet. (még akkor is, ha neked szemet szúr a rendetlenség)
Anyám kb 10 évvel ezelőtt azzal "fenyegetőzött", hogy nem fogja kivinni a szennyesruhát a szobából, ha nem visszük ki. Hát most nem viszi ki, ha mi nem visszük ki azonnal levetés után. Nem muszáj megtennie, nem várom el, mert az én kötelességem legalább arról gondoskodni, hogy a koszos ruha bekerüljön a szennyesládába, ha már ő van olyan szíves és kimossa.
A kedvről még annyit, hogy nagyonis fontos a kedv, nomeg az időbeosztás. Jellemző, hogy a szülők kérnek valamit a gyerektől (pl porszívózzon össze) és 5-ször szólnak neki 15 perc alatt, a gyerek meg nem mozdul. Aztán eleinte jól összeszídják, kikergetik, hogy csinálja meg végre. Ha meg megcsinálta, akkor még odavágnak hozzá olyasmiket, hogy "na, olyan nehéz volt?" Semmi köszönöm vagy ilyesmi. Később már feladják a küzdelmet és a 3. egyhuzamban történt szólás után megcsinálják maguk és rámondják a gyerekre, hogy lehetetetlen tohonya mamu. Aztán a gyerek megszokja, hogy a szülő előbb-utóbb úgyis megcsinálja helyette, csak ki kell várni.
Pedig a probléma többféleképpen is megoldható. Az egyik az, hogy a gyereknek is van időbeosztása. Nyilván épp valamivel foglalatoskodik, amikor nem reagál, ami fontos neki. Ez nem azt jelenti, hogy nem hallotta meg, csak azt, hogy majd akkor fogja megcsinálni a melót, amikor ő úgy gondolja. pl 1 órával később. Vagy amikor már mindenki eltűnt a színről, stb. CSakhogy általában ez nem esik egybe azzal az időponttal, amikorra a szülő szeretné, hogy kész legyen a meló. Tessék kivárni.
Vagy tessék odamenni a gyerekhez és mondani neki és kedvesen, nem ordibálva kihangsúlyozni, hogy most és hogy KÉRLEK!!!
Miután kész a meló: KÖSZÖNÖM!
Valamint többgyerekes családnál hasznos kijelölni a feladatok felelősét és nem csak elkurjantani magunkat, hogy "lehet porszívózni", vagy hogy valaki porszívózzon fel". Ilyenkor az apától kezdve a legkisebb gyerekig mindenki úgy gondolja, hogy majd "valaki" megcsinálja.
ami az apákat illeti. Szó sincs nevelésről. A nevelésnek semmi haszna nincs, pláne nem hosszútávú. Ahogy mindig is mondtam: You cannot change anyone. But you can make him change himself. Vagyis senkit nem tudsz megváltoztatni. De ráveheted arra, hogy magától változzon.
A kulcsszó: motiváció.
A férfiak szeretik hasznosak, nélkülözhetetlennek érezni magukat. De mindez csak akkor működik, ha közben nem válik háztartási robottá, hanem bezsebelheti a tetteiért és érdemeiért járó hálát és kedvességet.
Általában kérni szoktam, csak amikor 100x-adszorra kérek, akkor már nem biztos, hogy alaphangnemben adom elő a kérést. A köszönöm szó elég gyakori nálam, mindig megköszönöm, ha csinálnak valamit.
A szennyes ruhás példádon nagyon jót nevettem. Hát igen, mintha a fiúk írták volna. Minden héten gond van ebből, de bevallom, nem szoktam kivinni a ruhájukat a szennyesbe... vessenek magukra, ha nem hozzák ki időben. Ezt sajnos még gyakorolni kell, mert érdekes módon mindig vannak olyan ruha darabok, amik akkor kerülnek elő, amikor már befejeztem a mosást.
A megszáradt, összehajtogatott ruhájukat viszont beviszem a szobájukba.
A középsőm úszni jár, mindig kimosom (kimosnám), amikor megjön az úszásról, de van, hogy 2-3 napig elfelejti kitenni a mosásba. Gondolhatod, hogy milyen szaga van annak a fürdőgatyának, türcsinek a táskában. Aztán vasárnap általában szólni szoktam, hogy akkor most mi van?
Eljutottunk a nem segít a férjemtől az alig segít a gyerek jelenségéig!
Lehet, hogy rosszul látom, de megismétlem: amíg mi magunk is úgy gondoljuk, hogy SEGÍT, addig ez a mi kötelességünk, a mi feladatunk, ők meg kegyeskednek segíteni.....
Ha sikerül úgy gondolni a dologra - 2 évig gyakoroltam! - hogy a fiam nem porszívózott, vagyis nem végezte el az Ő FELADATÁT, akkor már sínen van a dolog!
Eltüntetek!
Bejött: mire ma hazaértem, ki volt porszívózva!
Heuréka!
Sziasztok szeretném kikerni a tanácsotokat. 9 éve együtt vagyunk a párommal van 3 gyönyörű gyermekünk de sajnos élertem ahoz a ponthoz hogy elég, befelyeztem, fáradt vagyok. A párom semmiben nem segít ha beszélünk akkor vagy a külsőmbe köt bele vagy a rendbe. Elegem van minden nap ugyanaz takarítok mosok főzök..... Ha meg szólok hogy légyszíves segíts csak hallgat. munka után lefekszik és nyomja a telot. A gyerekekkel nem játszik végképp. Én csak az ágyban kellek.... Se egy puszi semmi csak a szexről van a szó akkor szeretlek hiányzol stb. De az is csak max egy hónapban egyszer. Mitévő legyek???? Mi baja lehet?????
Mitévő légy? Fejezd be.