Az nlc. fórumon 20 éves fennállása óta közel 300 ezer témában indult csevegés, és több mint 1 millió hozzászólás született. A Facebook megjelenése és térhódítása miatt azonban azt tapasztaltuk, hogy a beszélgetések nagyrésze áttevődött a közösségi médiába, ezért úgy döntöttünk, a fórumot hibernáljuk, ezentúl csak olvasása lehetséges. Új hozzászólást és témát nem tudtok indítani, azonban a régi beszélgetéseket továbbra is megtaláljátok.
Kezdjuk ujra
Létrehozva: 2010. január 19. 16:10
Nekem nagyok hianyzik a topikunk, hianyoznak a topiktarsak, a baratsagok es beszelgetesek. De ahova a kedvenc topikom (Izrael) jutott, abban nincs kedvem reszt venni.
Kerlek benneteket hogy kezdjuk ujra, teremtsuk meg a regi meghitt, bensoseges hangulatot. Beszelgessunk politikarol, oromeinkrol, banatainkrol, gyermekekrol, unokakrol es mindenrol, ami foglalkoztat bennunket. Nem fontos hogy mindenben egyetertsunk (nem vagyunk egyformak) de a sertegeteseket, meg es beszolasokat lehetoleg mellozzuk. Mindenkit idevarok, aki nem bomlaszto szandekkal akar kozenk jonni. Remelem sikerul ujra egymasra talalnunk.
Ezennel befejezem a múlt hónapban megkezdett első cunámit, jöhetnek majd a következők?
1. - 2. Ugye, hogy számít az első benyomás? Így lépünk egy idősek otthonába…
3. Miből lesz a cserebogár? Akarom mondani, a citrom?
***
További szép vasérnapot!
Még egy kicsit folytatom, aztán indulok dolgodába.
1. Útszéli apróságok
2. és egy újabb alkonyat - április 22-én.
Ünnepi csokrok Klárikáék ebédlőjében:
1. - 2. Pészách első ünnepén - április 20-án
3. - 4. és néhány nappal később.
Folytatom:
1. Alkonyfelhők - még mindig április 16-án.
2. Két nappal később - különböző helyeken virágzó fehér magnóliák
4. és egy lilás-rózsaszínű csoda - autóbuszból.
Szervusztok, jó reggelt!
Néhány napja-hete ígértem egy képcunámit, aztán valamiért abbamaradt.
Most azt folytatom, bár azóta még három-négy cunámira való gyűlt össze. No majd meglátjuk, hogy milyen lesz a fogadtatás.
A következő képek április 16-án készültek, jé, ennek is már közel egy hónapja!
1. Tanaria biztosan örülni fog a látványnak - én 30 éve igyekszem megszokni, de még nem sikerült.
2. - 3. Pici kis olajfa virágai a házunk alatt.
4. Az alkony fényei csillagokat varázsoltak erre az ugyancsak virágzó fára.
Miközben a magnóliák is elhullatják szirmaikat, nyílni kezd az oleander. Vagy leander?
1. - 2. Már közel a házunkhoz. Tanaria már tudja, hogy hol, ugye?
Túléltem a mai napot is, pedig nem volt könnyű. Klári makacsul azt a nadrágot akarta felvenni, amit sehol sem találtam, ugyanis a váltótársam egy vállfára tette és nem a nadrágok közé. Már folyt rólam a víz idegességemben, amikor rájöttem a logikájára. Közben nevetni is volt okom, mert most az egyszer Klári nem vádolt senkit lopással:
- Biztosan ott van, csak te nem látod - mondta, - hiszen nem lopta el senki! És igaza is volt.
Megyek, folytatom a munkát. Rengeteg van, csak győzzem.
Legyen jó estétek, hétvégétek!
Szépjóestét! Így, egy szóban!
Annyi, de annyi kép lenne, most viszont csak a mai termést mutatom meg, egyúttal meglátjátok, hogy mi történik, amikor szombatonként leszállok a buszról. Semmi különös, csak a szemem legeltetem. Mindig van min.
1. - 2. Most éppen egy lámpánál kellene átkelnem. Azt se bánom, ha közben pirosra vált.
3. Már indulok hazafelé, de először fel kellett pillantanom, nem volt hiába!
Ha-ha! Azt írtam "hőnapokban", pedig azok még el sem kezdődtek! Talán ma is kellemes lesz az idő, aztán jöhetnek a hőnapok! (Jaaaj!)
Jó reggelt!
Tegnap már válaszoltam, de elkövettem azt a hibát, hogy rákattintottam az "Előnézet" gombra. Minden eltűnt, kár, mert részletesen kitértem tegnapelőtti gondolataimra. Most se időm, se erőm visszavinni önmagamat azokba a nehezen kifejezhető hangulatokba, amelyekben soraim megszülettek és aztán el is vesztek… Akár azt is mondhatnám, hogy ez legyen a legnagyobb veszteségem.
Végre letöltöttem a fényképezőgépemről azt a kevés fotót, melyeket az elmúlt napokban, hőnapokban ott elkövettem. Hármat választottam ki közülük, ezeket teszem most ide. Nagyon szorít az idő, ezért mostanában kevesebbet vagyok itt (is), de mához egy hónapra ilyenkor egy felszállni készülő repülőgépen ülök! Ha Isten megsegít és állapotom megengedi.
1. Különös színű kapucinusvirágok a lányom kertjéből.
2. Kommunikáció: én fent az ablakban, Picurka a szembeni lépcsőn - beszélgettünk…
3. Megkezdődött a 71. Függetlenségi Nap - ünnepi fényekkel. 2019. május 8-án, este.
***
Legyen szép napunk! (Indulok Klárikához.)
Nagyon örvendek, hogy elolvashattam, de annak még jobban, hogy megnyíltatok, hogy végre kibeszéltétek magatokból egymásnak emlékeiteket. Beszámolódnak minden szavát átéltem. Gyönyörű, hamvasrózsaszín rózsa, szirma integet, mint R. sálja...
Tegnap este kezdődött és nemsokára véget ér a második gyásznap, amelyen évente megemlékeznek az elesett katonáinkról és a terror áldozatairól. Idén már 23,741 lett a számuk, a tavalyi emléknap óta 56-tal vannak többen.
A sziréna ismét megállította az autókat, embereket, akárcsak a Soá emléknapján, hat nappal ezelőtt.
Képeket szerettem volna feltenni nektek, egyre gyűlnek, de mindjárt kezdetét veszi a 71. Függetlenségi Nap, amelynek látványos és megható ünneplését soha nem hagyom ki. Minden évben elmondom, hogy "ennél szebb már nem lehet", a tavalyi is csodálatos volt - lássuk hát, milyen lesz az idei?
Ha lehet még jövök. Addig is: szép estét!
(Tanaria, nem mellékesen, de nagyon örülök, hogy a gondokat megoldottátok. Nagyon sokba került?)
Szervusztok!
Nekem tetszik az újabb verzió, Tanaria, - mindenképpen átláthatóbb. Privát üzenet? Minek?
Én is kiléptem ma reggel, de most először még örültem is neki, mert talán túl személyes gondolatokról írtam, jó is, hogy nem került megosztásra. A tegnapi születésnappal kapcsolatos töprengések voltak - a bánat tényleg magánügy…
Említettem tegnap egy kisebb csoda megható élményét. A történet: A nagyobbik lányom talán karácsonyra vett egy rózsatövet a húga kertjébe, de márciusig idehaza pátyolgatta, mert technikai okokból nehéz volt a szállítása. Márciusban végre kerti földbe került és április végén már láthattuk az első bimbóját. Drukkoltunk, hogy május negyedikére, a picinyem születése napjára kibontsa szirmait, de úgy látszik mégsem ment ez megrendelésre, mert éppen tegnapra nyílt ki. G. azonnal elküldte a fotóját, én a nagy fiamnak is továbbítottam, és talán most először, 32 és fél éve tartó gyászunk alatt, kinyitottuk Pandóra szelencéjét, és megható részleteket osztottunk meg egymással, személyesen, telefonon és WhatsApp-on - így olyan meghitt emlékezést teremtettünk, amire még nem volt példa. Szeméremből, kíméletből, ki tudja miért… Mindezt ennek a rózsaszálnak köszönhetően. >>>>
A történethez tartozik, hogy a múlt hét végén csíkszeredai barátaink fotót küldtek a kisfiam sírjáról, amelyen egy hasonló színárnyalatú, gyönyörű sárga tulipán virít az árvácskák és gyöngyvirágok között és ennek egyik felső szirma ugyanúgy integet, mint a mellékelt rózsáé. Ezt a képet nem osztom meg - túl személyes lenne, de küldőinek nagyon hálás vagyok…
Amikor ma Zsuzsa barátnőmnek elmeséltem, ő azt mondta, hogy ezek bizony jelek, lehet, hogy igaza van?
Elnézést, ha mégis, akaratom ellenére, túlságosan kitárulkoztam, lehet, hogy már szabad nekem?
Látom, újra megváltozott az oldal külseje, de nem javult a minősége. Most sincs privát üzenet.... Előbb majdnem kiléptem az oldalról küldés helyett.
Szép napot!
A tegnap sorozatos kellemetlenségek történtek apró lakásunkban. Vízszerelési problémák, egy csomót futkostam, de mára minden megoldódott. Z.-t is lemondtam, ma jött kedd helyett.
Igen, a snooker vb-nek vége.
Szomorúan követtem én is az izraelinfo-n az eseményeket, sajnálom, hogy annyi ember meghalt. Hogy megint fegyverszünet van az tehetetlenség, rossz érzés, nem is tudom megfogalmazni, mit vált ki bennem.
Közben a tegnap sokszor gondoltam R.-ra, rátok...
Itt borús-nedves-hideg van.
Szervusztok!
Köszönöm a dacos jókívánságot, Tanaria, de nem volt jó napom. Aznap, 5-én még tartott a legújabb rémálom a mindössze két nap alatti 700, Gázából Izrael déli részére lőtt rakétával, aztán hatodikán hajnalban újabb fegyverszünet következett, és majd kezdődik minden elölről. A témát nem könnyű lezárnom, mert ömlenének belőlem a szavak és úgyis hiába, mert semmi sem változik… Csak most sajnos emberek is haltak meg…
Tegnap őrült meleg köszöntött ránk, itt-ott a 40 fokot is meghaladta. Az állapotom tovább romlott, mára ugyan alábbhagyott a nagy meleg, sőt, még hűvösnek is mondható, de az ízületeim nem vesznek erről tudomást.
Most éppen történt egy kisebb-nagyobb csoda, amit rögvest illusztrálok is.
Remélem, véget ért az aktuális snooker-láz. Mondtam is magamban, hogy de jó Neked, miközben Te a kedvenceidnek drukkolsz, mi a rakétákat számolgatjuk.
Nemsokára kezdődik az újabb emléknap, a Hősök Napjának is nevezhetnénk, hiszen elesett katonáinkra és a számtalan terrorcselekmény áldozataira emlékezünk. Mindig odaszögez a képernyő elé, aztán holnap este megkezdődik a 71 éves Izrael függetlenségének ünnepe. A gyásznapra már reggel óta ráhangolódtam, hiszen ma lenne 50 esztendős a kicsi fiam, aki már olyan régen nincs velünk.
Erről szól a fentebb említett csoda.
Azértis legyen szép napod!
Megható nagyon ez az emlékezés. Amikor Gábornak ott a Yad Vasemben kimondtam a nagyapám nevét, engem is furcsa érzés kapott el...
A másik képriportot én is megnéztem a fb-n. Sokszor mesélted, de látni mégis más.
Elnézést a hanyagságomért, de snooker vb van. Minden szabadidőmben azt nézem. Holnap ér véget.
Jó reggelt!
Harmadik napja nem írtam egy árva sort sem, most se szívesen koptatom a billentyűket, csak jelezni akartam, hogy még élek. Jókedvem sincs, mert a mai napra olyan időjárást jósolnak, hogy legszívesebben itthon maradnék. De… "mennem kell, lankadnom nem szabad" - írta ezelőtt 33 évvel az én kisebbik fiam, akitől mindmáig nagyon sokat tanulok…
Tényleg mennem kell, ki a hirtelen jött 30 fokos melegbe.
Pedig itt nálunk most nagyon történnek a dolgok, pusztít a gyűlölet, olvassátok a sajtó ilyen-olyan hazugságait, mert az igazság mindig valahol a középen van…
Az előző folytatásaként, nézzétek meg ugyanazon a portálon az ugyancsak nagyon fiatal munkatárs sokatmondó képriportját.
Talán ma este személyes gondolatok is születhetnek - még az is lehet, hogy képekkel.
És még ezt is - ez már a mai napról szól.
Addig is - jó böngészést, nézegetést!
Örülök, hogy tetszett, Tanaria!
Furcsa nap volt ma, meleg, fülledt és borús, még pár csepp eső is hullt az egekből - tán az ég is sírt?
Közben olvasgatok. Nagyon örülök, hogy a fiatalabb, úgynevezett harmadik, negyedik generáció, azaz unokák és dédunokák tollából, klaviatúrájáról ilyen és ehhez hasonló cikkek születnek. Érdemes elolvasni!
(Akkor is, ha itt-ott finomítani lehetne, de ez nem befolyásolja a lényeget.)
Szép napot!
Nagyon szép, megható, egyszerűen és mély érzéssel előadott dal!
Jó reggelt ezen a - számunkra - szomorú napon.
Tegnap este kezdődött a Holokauszt izraeli napja, az a nap, amikor már egyre kevesebb túlélő és hatmillió áldozat emléke előtt hajtunk fejet. Nemsokára megszólalnak a szirénák és nem egy (ahogyan mondtam előzőleg), hanem két percre megáll az élet.
A Jád Vásém-ben megtartották az ünnepi megemlékezést - hat, már nagyon öreg túlélő gyújtotta meg a fáklyákat, beszédek hangzottak el, megható volt, mint minden évben. Befejezéskor, a himnusz előtt halhattuk a legszebb, legderűlátóbb, legpozitívabb üzenetet hordozó dalt, amit a mi csodálatos Noánk (Achinoám Nini) énekel.
Hallgassátok meg velem. Én éppen indulok a szintén Holocauszt-túlélő Klárikámhoz.
További jó napot kívánok!
Szép napot!
Amennyit leírtál, Margaret, az munkából bőven sok, mivel a kerti munka végtelen. Na, ezekhez kívánom a sok erőt!
A magnólia itt is virágzik. Van egy szép példány itt a szomszédban, de nem igazán hagyja magát fényképezni. Azért megmutatom, mert nagyon szeretem!
Most itt is lehűlt az idő, de így is melegebb van, mint nálatok. Sokat esik, de örülök neki, mert nagyon száraz volt az erdő az utóbbi időkben. A tegnap már a sarat kerülgettem.
Szigal, remélem most már jobban vagy. Örülök, hogy jók az eredményeid, de ...
Jó szórakozást nektek!
Szép reggelt!
A miénk bizony nagyon szép lenne, ha élvezni is tudnám, de mint minden légköri felmelegedés, a legrosszabbat hozza ki belőlem. Vallom, hogy minden rosszban van valami jó is, így ma éppen jókor kerül sor egy újabb orvosi konzultációra és valamiért abban bízom, hogy talán megoldást is jelent egyre súlyosabb panaszaimra. Tehát ma 11-kor (még Klárikát is kihagytam ezen a napon!) meglátjuk majd, hogyan tovább.
Tegnapelőtt Klárika után a közeli postánál szálltam le a buszról - számlákat kellett befizetnem -, aztán úgy döntöttem, hogy gyalog megyek haza egyik kedvenc rövidítésemen, ahol már hónapok óta nem jártam. Szép volt, de nem tett jót, mert azóta alig élek, nagyon erős fájdalmak gyötörnek. Dolgozni sem hagynak. Miattuk a gép előtt se ülhetek sokat.
Most elindulok, aztán valamikor újra jelentkezem. Fotók is várnak rátok, csak már legyen, aki fel is tegye azokat. Jól kipanaszkodtam magam, ugye? Sebaj, így, vagy úgy, ez is elmúlik egyszer. Majd jövök.
Ja, ma már többet nem írok, mert a kora délutáni órákban Holonba utazunk, előrehozott születésnapot ünnepelünk. Tegnap az ajándékokat is megvásároltuk, egy egészen közeli bevásárló központban, ahová mégis két autóbusszal kell utazni. Az oda-vissza út nem volt leányálom, az eredmény annál inkább. Majd elmesélem.
Jók legyetek!
Kellemes uj hetet kivanok Mindenkinek!
Koszonom szepen tanaria.
Viszont kivanom.
Fontos dolgokat nem hanyagolom. Ma itt van a takaritono,eleg sokat elkeszitek mielott ideerkezik.
Mai nap +2 fokkal kezdodott delutanra +5 josoltak.
Kertem megfeleloen nez ki. Magnolia viragzik.
Udvozlet
Anyukadnak is.
Szép napot!
Köszönöm a csodás kirándulást és a sok gyönyörű, vidámító fényképet!
Már a tegnap nekiálltam írni, de közbe Kati-lányom hívott, jó két órát beszélgettünk. Aztán semmire sem maradt időm. Jött M. Mentünk az erdőbe. Gyönyörű volt az erdő! Tudjátok, mindennap ugyanazon az útvonalon szoktam menni (biztonságot nyújt, amikor egyedül mászkálok), de nem lehet megunni, mert mindig más.
A fészek, úgy néz ki, egy elhagyott fészek... Valamiért elhagyták a szülők a tojásokat.
Nagyon szorítok neked, hogy minden rendben legyen az utazással!
Margaret, kívánok neked sok erőt, jó egészséget, vidám napokat, hogy tudd elvégezni amit kell!
Az első vadorchidea.