Ha unod minden negatívumban a jót keresni, ha belefáradtál abba, hogy minden kedvezőtlen történést a fejlődésedhez vezető út pillérének tekints, akkor neked az ősasszony módszere való.
Ne elemezd magad agyon!
Üres frázisokat bárki tud pufogtatni, és ugyan brit tudósok még nem igazolták, de számításaink szerint egy busznyi emberből minden másodiknak tele a padlása az unalomig ismételt, hangzatos bölcseletekkel. Ha kiráz a hideg az
Engedd el! Ne görcsölj! Lépj tovább!
bölcseletekről, egyszerűen csak ereszd ki a fáradt gőzt! Egyetértünk Monty Python örök klasszikusának záróakkordjával, miszerint mindig nézd az élet napos oldalát, de ez nem azt jelenti, hogy mindenhez jó képet kell vágnod.
A tanulás–elengedés–továbblépés Bermuda-háromszöge csapdába is ejthet: ha nem a meggyőződés, hanem az elvárások irányítják a tetteidet, csak még több feszültséget halmozol fel magadban, a fejed pedig tovább vörösödik. Ha unod a szomszédod beszólogatását, a kollégád idegesítő fecsegését vagy a család állandó okoskodásait, ne hibáztasd magad, ha mindezt nem tudod lekezelni három mély lélegzetvétellel.
Te is emberből vagy, akinek érzései, tapasztalatai, rossz beidegződései vannak: ha egy helyzetben nem pont úgy reagáltál, ahogy szerinted kellett volna, kövesd meg magad, viszont utána már ne elemezgesd, ne rágódj rajta. De azt se feledd, hogy vannak olyan helyzetek, amikor nem te vagy a gyenge láncszem, és teljesen jogos volt, hogy pipacsvörös fejjel mondtad el a véleményedet.
Engedd meg magadnak, hogy érezz!
Ha nincs jó periódusod, ne terelj, és ne végezz pótcselekvéseket, mint amilyen a vásárlás vagy a hűtő nyitogatása. Helyette engedd meg magadnak, hogy megéld a dühödet, a fájdalmadat, a félelmeidet. Nem dől össze a világ, ha hangosabban mondod el a véleményedet, és akkor sem, ha otthon bevágod magad mögött az ajtót. Akkor is forog tovább a Föld, ha elsírod magad mások előtt, és akkor is, ha kimondod azt, ami dühít. Nem mondjuk, hogy ezzel mindent megoldasz, de azt sem fogod érezni, hogy sisteregve felrobban a fejed.
Nincs, akinek kiadhatnád a dühödet? Fogj egy párnát otthon, és püföld, amíg jólesik. Vonulj el, hallgass agyzsibbasztó zenét, tombolj, ugrálj, hagyd, hogy a testeden áthaladjon a düh. Ha szomorú vagy, akkor sem kell rögtön meditálnod egy virágos mezőt vizualizálva: néha sokkal többet ér, ha leülsz az ágy szélére, és utat engedsz a könnyeknek. Fontos azonban, hogy szabj magadnak egy határt, ugyanis sem az elfojtás, sem a mélységesen mély önsajnálat nem egészséges.
Amellett, hogy megéled az érzéseidet, tanuld meg kordában tartani őket: nem korlátozni, csupán kordában tartani, hogy ne az érzéseid irányítsák a tetteidet, hanem te magad. Így kiegyensúlyozottabb lehetsz, és nem kell attól tartanod, hogy egy óvatlan pillanatban mélyen forrongó lávaként törnek majd felszínre az indulataid, és azt sebzik meg, aki a legkevésbé tehet róla, akár saját magadat.
Te állj az első helyen!
Ha mindig mást helyezel előtérbe, az egyenesen arányos azzal, hogy saját magadat folyamatosan a háttérbe szorítod, és növeled a frusztrációdat. Tanulj meg nemet mondani az olyan helyzetekre, amikben nem érzed jól magad, és ne játszd el a mártírt, miközben legszívesebben felállnál, és otthagynál csapot-papot.
Azokban a helyzetekben, amikből nem szállhatsz ki, tudatosítsd magadban, hogy mit miért csinálsz. Tanulj meg különbséget tenni a mártíromság és az önzetlen segítség között: az előbbi esetben magadra erőltetsz valamit, míg az utóbbiban jóleső érzés segítened.
Azok a tettek, amik nem őszinték, amiket csak a valós vagy vélt elvárások miatt viszel véghez, nem fognak sem megkönnyebbülést hozni, de még csak jobb ember sem leszel tőlük. Segíts, ha tudsz, de a túlzott kifelé figyelés helyett koncentrálj inkább magadra. Az első „nem” kimondása elsőre ijesztő, de legalább annyira felszabadító is. Amikor visszautasítasz egy számodra kellemetlen helyzetet, azzal igent mondasz saját magadra.
