Egy új házasságba mindkét fél jókora csomaggal érkezik. Az előző házasságból született gyerekekkel, exszel, volt anyóssal, az előző kapcsolat minden szépségével, problémájával, a megszokott mechanizmusokkal, a berögzült mondatokkal, a félrecsúszott álmokkal. Talán nem véletlen, hogy arányaiban több második házasság bomlik fel, mint ahány első.
„Készen kapsz egy családot, és az egyik legnagyobb próbatétel tudomásul venned, hogy a szereplők között kezdetben bizony érdekellentét van, sőt lehet, hogy hosszú éveken át marad is. És ez akkor is így van, ha olyan emberrel kötöd össze az életed, aki jó családapa, és a gyerekekkel szeretik egymást. Hiába működnek normálisan, ők akkor is azt szeretnék, ha az apjuk az anyjukkal lenne boldog” – mondja Bali Edina Zsanna, aki AZANŐ címmel könyvet írt a második feleségekről. A könyvben nemcsak más nők történeteit írta meg, a sajátjáról is mesél. Ő közel 20 éve lett harmadik feleség.
Édes mostohák
„Sok emberrel beszélgettem erről, s miközben jöttek a történetek, annyi fájdalommal, annyi meg nem értettséggel, annyi befelé fordulással, és annyi újfajta játszmával találkoztam, hogy azt gondoltam, erről beszélni kell. Az általános vélekedés az, hogy »dögöljön meg« a második feleség és az apa, aki otthagyta a családját, és velük egyáltalán nem kell semmilyen módon foglalkozni. Nálunk hét év telt el a férjem válása és a mi találkozásunk között. De akárhány év is telik el, sokan ilyen helyzetben is azt élik meg, mikor új szereplőként belépnek egy család életébe, hogy »te vagy a bűnös«.”
Edina szerint nagyon nehéz, hogy azt adja az ember magából, aki valójában, és őszinte legyen akkor is, ha a többiek, akik az életébe érkeznek, játszmáznak. „Szerintem az a nehéz, hogy miközben a környezeted a cselekedeteivel nem a legjobbat hozza ki belőled, neked akkor is vigyáznod kell, mert itt gyerekekről is szó van.”
Edina maga is elvált szülők gyereke. Kilencéves volt, mikor édesanyja férjhez ment egy elvált férfihoz, akinek két gyereke volt, édesapjának is született egy gyermeke a harmadik házasságából. „Sokat segített, hogy gyerekszemmel láttam mindezt. A házasságom elején voltak olyan helyzetek, amikor érzékeltem a felém irányuló játszmázásokat. Akkor mondhattam azt, hogy figyeljetek, én minden oldalt láttam, minden oldalt megéltem, ezért pontosan tudom, hogy ez egy játszma, ami mögött nincs valóság, csak vitát akar szítani, inkább szálljunk ki belőle.”
Játszma kontra őszinteség
Edina számára alapvető, hogy játszmák nélkül éli az életét. „A férjemmel 19 éve vagyunk együtt, és a kettőnk kapcsolatában a teljes őszinteség, a nyílt kommunikáció a kulcs.
Ha valami nekem fájt, soha nem játszottam el, hogy az rendben van. Soha nem mondtam azt, hogy a világon a te gyerekeidet szeretem a legjobban, mert az érzésnek meg kellett érkeznie ahhoz, hogy ezt tudjam kommunikálni. Soha nem gondoltam azt, hogy egy szerepet el kellene játszani azért, hogy azt a férfit, akibe szerelmes vagyok, benne tartsam az életemben.
Erről Imola is hasonlóan gondolkodik, aki két éve van együtt a párjával. Ő két gyermeket hozott az új kapcsolatba, párja hármat. „Mindig szóvá teszem, ami nekem nem jó, de az elején ezt tanulni kellett, az előző házasságomban soha nem panaszkodtam. Nem akkor szólok, amikor ideges vagyok, megvárom, amíg lehiggadok, és akkor kérem azt, hogy üljünk le beszélni. Az elején például mondtam a páromnak, hogy ne járjon annyit a volt feleségéhez, és kevesebb dolgot beszéljen meg vele. Erre egyébként magától is rájött.”
Jelenet a Hívatlan vendég című filmből
Imola szerint abban, hogy a kapcsolatuk jól működik, sokat számít, hogy tiszta lappal kezdtek. A párja felesége akart válni, ráadásul már mindketten külön éltek egy-másfél éve, mikor találkoztak, de mint mondja, azért így is voltak nehézségek.
Meg kell húzni a határokat a régi és az új kapcsolat között, ahol a gyerekek jelentik a közös pontot.
„Mikor én jöttem, akkor ők már beleszoktak abba a helyzetbe, hogy apánál is vannak és anyánál is, de a párom kislánya kezdetben többször felemlegette előttem a régi életüket. Én akkor megkértem a páromat, hogy beszélgessen erről velük, figyeljen például ő is arra, hogy ne úgy emlegesse a régi otthont, hogy »nálunk«, hanem mondja azt, hogy »mentek haza anyához«.”
Sok múlik a férfin
„Egy második házasságban közös életünk sarokpontjainak lerakása nem az a klasszikus fészekrakás, amelyben körülöttünk forog a világ, mert itt több ember körül kell hogy forogjon – mondja Edina. – Azzal, hogy befogadsz embereket az életedbe, a szeretetedet adod, akkor is, ha az érzés, amit az ember gondol a szeretetről, nem érkezik rögtön, nem érkezik automatikusan, vagy esetleg nem érkezik sosem. De mégis létezhet elfogadásban, tiszteletben, és vannak olyan családi helyzetek, amikor az elfogadás, a megértés, a tisztelet a legtöbb, ami adható.”
Egy ilyen házasságban sok múlik a férfin, akinek szintén nagyon őszintének kell lennie új párjával és a gyerekeivel is. „Az én férjemnek is meg kellett vívnia a maga harcát, hogy ne engedje, hogy mindenki a mi fejünkön táncoljon, mert mondjuk nemcsak ők, hanem még mi magunk is bűnösnek tartjuk magunkat – mondja Edina. – Ehelyett azt kellett kommunikálnia, hogy figyeljetek, ez a helyzet, és ebből szeretném veletek együtt a mindannyiunk számára lehető legjobbat kihozni.”
A következetesség itt is kulcsfontosságú. „Határokat kell szabni, és tudatosnak kell lenni. Ez egy normális családban is így van, de amikor mindezt nem a gyermekeid anyjával, hanem egy másik nővel teszed, akiről a gyerekek úgy tartják, hogy »nem vagy nekünk senki, miért kellene, hogy elfogadjuk azt, amit te mondasz«, akkor az nehéz helyzeteket eredményez.”
Exek, anyósok és egyéb nehézségek
Az előző kapcsolatok is sok mindent befolyásolnak egy új házasságban. A történetben nagyon fontos szereplő a volt feleség, hisz nem mindegy, hogy ő milyen mintát mutat a gyerekeknek: elmondja, hogy annak a másik nőnek igenis lehet létjogosultsága az életükben, vagy ő eldönti helyettük, és megmondja nekik, hogy tisztelhetik-e azt a másik nőt, vagy sem. Nagy kérdés, hogy hogyan tud az ember a saját sebzettségéből, fájdalmából kilépni.
Azt gondolom, hogy ha egy anya ügynökként kezeli a gyerekét, ha arra tanítja meg, hogyan lehet kijátszani az apját, vagy a másik nővel kapcsolatban hogyan lehet fájdalmat okozni, akkor nőként, anyaként megbukott.
„De tegyük hozzá, nehéz dolgunk van nekünk, 21. századi embereknek, mert nincsenek arra mintáink, hogy a saját gyereked iránti szereteted hogyan írja felül a veszteségérzetedet.”
Jelenet a Hívatlan vendég című filmből
Imola úgy érzi, neki szerencséje van párja exével. „Az elején úgy éreztem, hogy Péter még nem vált le a volt feleségéről, és ha lenne fogadókészség, akkor bármikor visszamenne. A volt feleség részéről is voltak ilyen jelzések, például megbeszélte Péterrel a pasikkal kapcsolatos csalódásait. Ezek engem zavartak. Kicsit kijjebb kellett őt tolni az életünkből, mert néha úgy éreztem, túlságosan belemászna, de ezt nem rosszindulatból, inkább kíváncsiságból tette. Vannak azonban korrekt megnyilvánulások a részéről, amikor például megvédett a saját anyjával szemben, aki csalódott a család eszméjében a válás miatt, de az ezzel kapcsolatos fájdalmát nem a lányán vezette le, hanem a páromon és rajtam. Ekkor a saját lánya volt az, aki leállította, és azt mondta neki, hogy ennek a kapcsolatnak már semmi köze ahhoz, ami köztük volt.” Imola azt mondja, arra nagyon figyel, hogy anyák napjára, szülinapra mindig készítsenek ajándékot a gyerekekkel az anyukájuknak, hogy ebből is érezzék, ez a felállás működik.
A történetek segítenek
A te történeted is lehetne. Meg egymillió másik nőé
Edina a könyv megjelenése óta sok visszajelzést kap, például első feleségektől. Volt olyan, aki azt mondta, a könyv elolvasása után képes volt jobb szívvel elengedni a gyerekeit kéthetente, és megértette, hogy az a másik nő, akire eddig ellenségként tekintett, hasonló nehézségeken mehet át, mint ő.
Sok olyan második feleség is volt, aki azt mondta, hogy a könyv által megértette azt, hogy az addig ellenségként kezelt gyermek, akivel küszködtek és szenvedtek, valójában harapófogóban van, és neki nem az a dolga, hogy még ő is nyomjon rajta egyet. Van olyan olvasó, aki azt mondja, hogy bár ő maga ezt nem élte meg, de sok ilyen házasság van a környezetében, és fontos rálátni ezekre a sorsokra.
Volt olyan második feleség, aki azt mesélte, hogy náluk az lett az esti program, hogy egyik este ő, másik este a férje olvasott fel a könyvből, és közösen ismerték fel, hogy a történetek olykor nagyon rímelnek az ő életükre. Van olyan is, aki esténként olvasott a párjának, és azt mondta, nem egyszer megesett az, hogy amit ő nem tudott elmondani a saját szavaival, azt elmondta egy történettel.
