Már lassan semmi kedvünk felmenni a közösségi oldalakra, mert ömlik a nyakunkba a sok összeesküvés-elmélet a vírusról, oltásról, maszkokról, chipekről, Bill Gates-ről, meg a misztikus sátáni tervekről. Nem győzzük kapkodni a fejünket és nem értjük, hogy terjedhetnek el ekkora sületlenségek ilyen villámgyorsan, és hogyan szerezhetnek maguknak jelentős követőtábort a legelvetemültebb összeesküvés-elméletek is.
Nincsenek válaszaink, de hinni kell valamiben
Dr. Robert T. Muller pszichológus, a Trauma & the Avoidant Client című könyv szerzője bepillantást enged az emberi pszichébe, és abba, hogy miért vagyunk olyan fogékonyak az összeesküvés-elméletekre. Az ember agya úgy működik, hogy a krízis, amit a vírusveszély, bezártság, közösségi média kombinációja okoz, olyan hatással van rá, hogy könnyen bedől a legfurcsább gondolatnak is, amiben meg tud kapaszkodni, amiben egy kevés biztonságot vél felfedezni.
Az ember számára létfontosságú, hogy higgyen valamiben. Mindegy, hogy ez a hit a vallásból vagy a tudományból jön, a lényeg, hogy betöltse a bizonytalanság miatt keletkezett űrt bennünk. Alapvető vágy az emberben, hogy értelmet találjon a körülötte lévő világban, ez pedig remek táptalajt jelent az összeesküvés-elméleteknek az ennyire bizonytalan időkben, mint a mostani világjárvány.
Az eredmény az lesz, hogy amikor nincsenek válaszaink, akkor kitalálunk magunknak pár olyat, amiben hinni lehet. Meg akarjuk érteni a világot és a jelen eseményeket, magyarázatot keresünk, azonosítani szeretnénk az okokat és előre kalkulálni a következményeket – mindez most szinte lehetetlen, ezért az agyunk fogékonyabban reagál a készen kapható magyarázatokra, azaz az összeesküvés-elméletekre.
A kontroll látszata
Ezek a válaszok természetesen nem igazak, sok esetben nincs valóságalapjuk, sőt, nélkülöznek minden logikát, ám megadják a kontroll látszatát az elménknek, amire ebben a bizonytalan helyzetben oly nagy szükségünk lenne. Kicsúszott a kezünkből a járvány miatt az a kevés irányítás is, amivel hatással voltunk az életünk alakulására, ezt sürgősen és kapkodva vissza akarjuk szerezni, ezért hisszük el a legnagyobb butaságot is, ami a közösségi oldalakon szembejön velünk. Hinni akarunk abban, hogy van valamennyi hatásunk a jövőre, márpedig a valóságtól ezt a reményt nem kapjuk meg jelenleg, úgyhogy a legkisebb ellenállás felé mozdulunk és elfogadjuk a készen felkínált válaszokat az összeesküvés-elméletekből.
A krízis kiterjedt, már nem csupán a megélhetésünket és kapcsolatainkat veszélyezteti a járvány, hanem a józan eszünket is elveszítjük lassan, ha nem állunk tudatosan ellen az egyre terjedő összeesküvés-elméleteknek. Muszáj más módon csillapítani a bizonytalanságot, belső feszültséget magunkban – például a meditáció, relaxáció csodát tehet –, mert ezek az elméletek kifejezetten károsak és ártalmassá válhatnak nagyon gyorsan a saját életünkben. Térjünk vissza a logikus és tudományos tények világába, mert ennek a sok összeesküvés-elméletnek, ami terjed a közösségi oldalakon, nagyon nem lesz jó vége.