A két legkevésbé szeretett vakcinával oltattunk. Túléltük, antitestünk is van, tehát hivatalosan védettek vagyunk. Elég ennyi antitest? Biztosan védett vagyok? Emberkísérlet zajlik? Megpróbáljuk tisztázni a vakcinaőrület egy apró, de annál fontosabb részletét.
Bizalmatlanság – ha egy szóval lehet jellemezni az emberek hozzáállását a koronavírus elleni vakcinákhoz, akkor ez az egy szó nagyjából reális képet ad. Elég körbenéznem a közvetlen környezetemben, valami zavar mindenütt észlelhető: többen azt mondták, hogy hagyják őket békén az újabb típusú mRNS alapú és a vektorvakcinákkal, és adják be mielőbb a régi vágású, tehát elölt vírust tartalmazó Sinopharmot. Mások az efféle hozzáállást felelőtlennek találják, és idiótának nézik, aki elfogadja a kínai vakcinát – ebből a szemszögből nézve én is az vagyok, ugyanis amikor felhívtak március elején, hogy felvehetek egy adagot a visszautasított Sinopharmokból, akkor fogtam magam és mentem. Amit tudtam, hogy az ajánlás szerint bármelyik Magyarországon használt vakcina (tehát a Sinopharm, a Pfizer-Biontech, a Moderna, az AstraZeneca és a Szputnyik V is) megvéd a halál és a súlyos fertőzés ellen. „Hallod, a kínainak semmit nem mondanak a harmadik klinikai fázisról” – szólt a szokásos Sinopharm-ellenes hakni, miközben teljesen nyilvánvaló, hogy az emberek nagy részének lövése nincs arról, hogy mi az a klinikai vizsgálat, arról pedig végképp nem, hogy az első, a második és a harmadik klinikai fázison túl van egy negyedik is. Hogy ezt gyorsan megmagyarázzuk, segítségül hívjuk a Semmelweis Egyetemet, akik weboldalukon közérthetően leírják mindezt. Posztjuk szerint a klinikai vizsgálat humán szakasza négy fázisra osztható.
- A fázis I. során első alkalommal próbálnak ki egy új hatóanyagot egészséges önkénteseken. A vizsgálatok célja az információgyűjtés arról, hogyan oszlik el a hatóanyag a szervezetben, és tesztelik, hogy az adott hatóanyagból mekkora dózist visel el a szervezet.
- A fázis II. vizsgálatokban konkrét betegeken vizsgálják, hogy az adott hatóanyag valóban alkalmas-e gyógyításra. Ebben a fázisban a biztonságosságot, a tolerálhatóságot és a terápiás hatást vizsgálják, illetve igyekeznek megállapítani a szer optimális adagolásának mértékét. Figyelik a mellékhatásokat is.
- A fázis III. vizsgálatok során megerősítik a második fázisban nyert vizsgálati eredményeket. Nagyobb számú betegen vizsgálják a készítmény biztonságos alkalmazhatóságát és a hatásosságot, és tovább követik a mellékhatásokat. Valamennyi országban követelmény, hogy a gyógyszert biztonsági okokból a bevezetést követően még két évig figyelni kell. ebben a fázisban már nagyobb számú beteget kezelnek a vizsgált készítménnyel. A fő cél, hogy a készítmény biztonságosságát igazolják, illetve, hogy feltárják a készítmény nemkívánatos mellékhatásait és azok előfordulási gyakoriságát.
- Előbbit szolgálják tovább a fázis IV. vizsgálatai, melyek során a már forgalomba került, tehát engedélyezett gyógyszert összehasonlítják más készítményekkel, vizsgálják a hosszú távú hatásosságot és biztonságosságot, a költséghatékonyságot, valamint az esetlegesen fellépő ritka mellékhatásokat.
Nem kell sokat gondolkozni, hogy kijelenthessük: tulajdonképpen a harmadik fázisban vagyunk, ugyanis a negyedik fázis már az engedélyezett gyógyszerekre vonatkozik, a jelenleg használt vakcinák pedig csak “ideiglenes vészhelyzeti engedélyt” kaptak. Hogy ez még mindig próbafázis, azt a kormány kimondatlanul alátámasztja azzal, hogy éppen 12 hónapos antitest-vizsgálatra keresnek önkénteseket.
A minket aktuálisan körülvevő koronavírus-járvány 2020 elején napi 300 repülőjárattal indult világhódító útjára a kínai Vuhanból, a vakcinafejlesztések világszerte elkezdődtek, oltani pedig év végén kezdték az embereket, tehát 2021 májusában az összes használatban lévő oltóanyagot még csak fél éve használjuk. Erre mondanák az alumíniumsipkás chemtrail kutatók, hogy globális emberkísérlet zajlik, és jó eséllyel meghal, aki beadatja a vakcinát. Idővel persze az is meghal, aki nem, de ettől még jelen pillanatban a tudományos vélekedés az, hogy aki beadatja, és már megszerezte a védettséget (ami általában a második oltás utáni 14 napot követően alakul ki), az nagy valószínűséggel nem a koronavírus (jelen esetben SARS-CoV2 kórokozó) okozta Covid-19 légzőszervi betegség következményeibe hal bele. Az egészséges emberekre eleve kevésbé veszélyes a vírus, mint például az elhízottakra és a túlsúlyosakra: az Egyesült Államokban a lélegeztetőgépre kerülők 78 százaléka közülük került ki.
Ezek odafent össze-vissza beszélnek
Év elején naponta ömlött a sajtóból (és máig sokat tárgyalt téma), hogy a magyar kormány az uniós vakcinabeszerzéseket átlépve magánakcióba fogott, és tárgyalni kezdett Kínával és Oroszországgal, majd bejelentették, hogy rengeteg vakcinát kötöttek le. Csakhogy: mivel a Sinopharm és a Szputnyik V vakcinákat az EU-ban még nem engedélyezték, itthon sokan kétkedve fogadták őket, a kínait pedig az oroszhoz képest is nagyobb bizalmatlanság övezte. Február végén hívtam először oltásügyben a háziorvosomat, és miután felvette a telefont, közölte, hogy félreteszi a kagylót és várjak, ezután pedig 50 percen keresztül hallgattam, ahogy az asszisztensével karöltve győzködi a pácienseit, hogy vegyék fel a Sinopharmot vagy a Szputnyikot – abban az 50 percben mindenki nemet mondott. A vonalat bontottam, mivel a orvos nem emelte fel a kagylót, másnap viszont beszéltünk, pár nappal később pedig hívott, hogy van Sinopharm.
Eközben persze folyt a sajtóból, hogy csak a kínait ne! Például Dr. Zacher Gábor toxikológus is kiállt, és megmondta, hogy tényleg ne, aztán eltelt pár hét, és ennek az ellenkezőjét nyilatkozta, közben viszont senki nem tette fel neki és másoknak sem azt a viszonylag egyszerű kérdést, hogy „jó napot kívánok, tisztelt szakértő kolléga úr, mégis mire tetszik alapozni azt az állítást, amiben lebeszéli az embereket arról, hogy egy világjárvány esetén úgy válogassanak a vakcinák közt, mint fizetésnap után a sarki vendéglőben?” Zacherhez képest persze mások mást mondtak, sőt mindenki mondott mindent. Több mint egy éve csak kapkodjuk a fejünket, hogy Duda Ernő, Szlávik János, Zacher Gábor, Rusvai Miklós, Falus Ferenc, Merkely Béla és még rengeteg ember mit mond a nyitásról, a negyedik hullámról meg az emberiség jövőjéről, az utóbbi kanyarba pedig már globálisan beelőz Bill Gates, Ice T, Elon Musk és Vlagyimir Putyin. Kiben bízzunk? Melyik vakcinában bízzunk? Először is: ne a clickbait címekben (igen, ezzel önkritikát is gyakorlunk), inkább abban, amiben azért nagyrészt közmegegyezés van: hogy a vakcina véd a súlyos megbetegedéstől. Én pont ezért mentem el kínai oltásra, és ment el más a szerkesztőségből oroszra. Az írás további része az oltásról és az antitestek számáról szól, és nem arról, hogy bármelyik vakcina mellett tegyük le a voksunkat.
Sputnik V és Sinopharm vakcinák (Fotó: JUAN MABROMATA / AFP)
Sinopharm és Szputnyik
A cikknek ezt a részét T/1-ben írjuk, mivel a kollégám és a saját történetemben mindössze két dolog különbözik: az első oltás beadásának dátuma (egy hét a különbség), és természetesen a vakcina típusa. A második oltásnak ugyanaz a napja (2021. április 6), a későbbi antitest vizsgálaté szintén.
A háziorvos mindkettőnknek azt mondta a második oltás után, hogy a „következő két hétben azért ne nagyon ugráljanak”, így hát az addigi járványügyi szabályokat továbbra is betartva éltük a napjainkat, és megbeszéltük, hogy három-négy héttel a második oltás után elmegyünk egy antitest vizsgálatra, pontosabban mondva: egy SARS-CoV-2 IgG antitest vizsgálatra. A menet egyszerű: a pácienstől vért vesznek, majd ezt a vért laboratóriumi körülmények között feldolgozzák és szakemberek ellenőrzik. Jóval megbízhatóbb eredményre lehet így számítani, mint egy patikai gyorstesztből. A kapott eredmény nem választja külön, hogy az oltástól vagy esetleg egy korábbi fertőzés következményeként van jelen antitest a szervezetünkben, és arra sem ad választ, hogy a vírus leküzdésére tárolt antitestjeink milyen hatékonyságúak, de erről majd később beszélünk. Most megmutatjuk, hogy az április 29-én végzett vizsgálatokról milyen eredmény érkezett.
Sinopharm:
Szputynik:
Hoppá, micsoda lényegi (???) különbség! Ezt a képpárt látva a következő kommentek érkeztek az ismerősöktől, akik közül az elsővel azóta megszakítottam minden kapcsolatot:
- A kínai tigris gyengébb az orosz medvénél.
- De figyelj, neked csak 100 van, az előbb fogy el, mint a 4 ezer?
- Az a 100 az kevés, mit sem ér.
- Tök jó, védettek vagytok mindketten.
Mintha nem lenne elég a vakcinairigység a világnak, most képbe jött az Au/ml irigység is, hogy „figyedoda, neked jobb meg több az ellenanyagod”, miközben teljesen mindegy, hogy mennyi van, azt pedig nem tudjuk, hogy a darabszámhoz mekkora hatékonyság társul. Mindezt persze nem mi mondjuk, hanem Jakab Ferenc virológus professzor, aki április 27-én a Virológia Pécs Facebook-oldalon tette közzé az oltás utáni tesztekkel megfogalmazott gondolatait. Jakab azt írja, hogy teljesen normális és jogos igény, hogy az emberek ellenőrizni szeretnék az antitest szintjüket, de kiemeli, hogy két típusú immunitás létezik:
- az úgynevezett antitestes vagy más néven humorális
- és a celluláris vagy sejtes immunitás.
A Pécsi Tudományegyetem természettudományi karának dékánhelyettese szerint ha valakinek nem alakult ki erőteljes antitestválasza, attól még a sejtes immunitás jelentős lehet, és adhat is védelmet a vírussal szemben, magyarán szólva: az antitest hiánya nem kell okot adjon az aggodalomra, és ez nem azt jelenti, hogy az adott személynek ne lenne védettsége. A posztból kiderül, hogy az antitestszintet rengeteg tényező befolyásolja, mondhatni teljesen egyénfüggő. „Az antitest egy nagyon jó marker, hogy ha van, de ha nincs, akkor sem kell kétségbe esni!” – írja Jakab, és hozzáteszi, hogy pont így fontos kiemelni, hogy a sejtes immunitás adhat védelmet.
Tehát a lényeg, hogy van antitest, azzal pedig felesleges „harcba” vonulni, hogy neked ennyi, nekem meg annyi, mert nem ezen áll vagy bukik a védettség. Miként azt egy háziorvos nyilatkozta az nlc-nek: a klinikai vizsgálatok során figyelik, és ezért mondják, hogy sejtes immunitás nagy valószínűséggel minden oltottnál kialakul, bármelyik vakcinát is kapta.
Negatív teszt: mi lesz a 60 pluszosokkal?
Ez az a pont, ahol fel kell tennünk ezt a kérdést, és itt most szűkítjük a kört a Sinopharm vakcinára, ugyanis olyat még nem hallottunk, hogy két kör Szputnyik után nincs antitest a vérben. A Sinopharmról nem tudni, hogy a 60 éves kor felettieknél kivált-e megfelelő immunreakciót, és ezzel a magyar kormány is tisztában volt, amikor oltani kezdett. Az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) neten is elérhető Sinopharmról szóló alkalmazási leírásában szerepel,
- hogy az oltóanyag hatásossága a 18–59 évesek között 79,34 százalékos,
- a 60 évnél idősebbek esetében viszont ennek mértékét a vizsgálatok hiánya miatt nem lehet megbecsülni.
Logikusnak tűnne, hogy akkor 60 év felettieket nem oltanak vele, de Magyarországon nem ez történt, noha az oltóanyagot sem az OGYÉI, hanem Szijjártó Péter külügyminiszter engedélyezte, akinek ehhez törvényileg megvan a jogosítványa, végzettség tekintetében viszont aligha, mivel a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem (mai Corvinus) nemzetközi kapcsolatok és sportmenedzsment szakán diplomázott 2002-ben. Az engedélyezés után Magyarországon elkezdték pörgetni a kínai oltóanyagot: futószalagon adták be mindenkinek, aki elfogadta, többek közt a 60 év felettieknek is, köztük rengeteg krónikus betegnek. Azt persze nem tudni, hogy Magyarországon pontosan hány 60 év feletti ember kapta meg a kínai vakcinát, de ha a szerkesztőségben és a közvetlen környezetemben nézek körbe, akkor 24-ről biztosan tudok (a 80 százalékuknak van krónikus betegsége), és már azt is tudom, hogy kettőnél a már fentebb említett antigén teszt azt mutatta ki, hogy nincs ellenanyag. Higgadt emberekről van szó, épp egy másik laborból várják a következő eredményt, cikkünk megjelenésekor viszont még nem tudjuk, mennyi lett, azt viszont tudjuk, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) állást foglalt a Sinopharm-ügyben: átnézték a vakcinával (BBIBP-CorV) kapcsolatos kutatási adatokat, és hiányosságokat találtak néhány csoport, többek között a 60 évnél idősebb emberek hatékonysági mutatóiban. A jelentés szerint a WHO bizonyítékok hiányában egyáltalán nincs meggyőződve arról, hogy a súlyos mellékhatások kockázata a vakcina egy vagy két oltása után (60 év feletti) idősebb felnőtteknél alacsony, és hogy ugyanebben a korosztályban milyen a hatásossága. A Sinopharm eddig 45 országban kapott sürgősségi engedélyezést, és több mint 65 millió dózist oltottak be belőle világszerte. A több országot érintő fázis III.-as vizsgálatok összességében 78,1 százalékos hatékonyságot állapítottak meg, a vakcina pedig általánosságban véd a kórházba kerüléstől, méghozzá 78,7 százalékos hatásossággal – de itt még mindig a 18-59 korcsoportról beszélünk.
Magyarországon:
Az Átlátszó adatai szerint a Sinopharm vakcina második adagját tekintve a korcsoportok átoltottsága így néz ki hazánkban: 15,8 százalék a 60-69 évesek, 26,5 százalék a 70-79 évesek és 10,8 százalék a 80 pluszosok körében. A WHO vizsgálati eredményei arra utalnak, hogy egyelőre csak a fiatalabb korosztályra, azaz a 18-59 évesekre vonatkozóan van elegendő adat, hogy mind a vakcina biztonságosságáról, mind a hatékonyságáról biztosan lehessen dönteni, nekik viszont nincs mitől félni.
Rengeteg ajánlás hangzott el, például Dr. Kunetz Zsombor egészségügyi szakértő is szorgalmazta, hogy a 60 pluszosokat teszteljék le államilag a második oltás után, de nem tudunk róla, hogy az állam ezt tervezi-e, pedig ha látná(n)k az adatokat, az egyszerre lökhetne az oltási hajlandóságon és az optimális oltóanyagelosztáson is – míg ez nincs meg, addig az idősebb korosztályt oltását tekintve a zavarosban halászunk, a hazai mechanizmuson és a közvélekedésen pedig az sem fog segíteni, ha a WHO első keleti oltóanyagként felveszi a Sinopharm vakcináját a veszélyhelyzeti vakcinák listájára. Sőt: valószínűleg még az sem, hogy Dr. Merkely Béla, a SOTE rektora elmondja, hogy tapasztalatai szerint minden oltás sokkal erősebb immunválaszt vált ki, mint maga a megbetegedés, és hogy ez a kínai oltóanyag esetében is igaz. „Az egyetemen végzett laboratóriumi mérési eredmények (SARS-COV-2-IgG Spike1 Roche antitest) a Sinopharm-vakcinák beadását követően akár többszázszoros ellenanyagszintet mutattak az átfertőzöttségnél tapasztalt értékhez képest, de a legalacsonyabb érték is az átfertőzöttség hatására kialakuló ellenanyagszintnek felelt meg” – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek a professzor, aki szerint a kínai oltóanyagban nemcsak a tüskefehérje található meg, hanem rengeteg másféle fehérje is, amelynek következtében a kínai vakcina nem kifejezetten egyetlen, hanem sokféle fehérje ellen fejt ki immunválaszt. Merkely arról is beszélt, hogy jelenleg a Sinopharm és a Pfizer esetében sincs szükség az oltóanyag harmadik dózisának felvételére, sőt véleménye szerint erre a lépésre a közeljövőben biztosan nem kerül sor. Ez pedig azt jelenti, hogy az anyag hatásos, de azt még mindig nem tudjuk, hogy egy 60 évnél idősebb ember szervezetében mennyire, jelen állás szerint nekik a többi vakcinából kéne adni.
Ezredszer írjuk le, és ismételjük meg az egészségügyi dolgozókat és szakértőket, hogy állami teszteléssel minderről átfogó képet kaphatnánk, és akiknél nem alakult ki immunitás, újra olthatnák más anyaggal. Azt nem várhatjuk el minden idős embertől, hogy fogja magát, és befizessen egy antitest vizsgálatra. Fizesse azt az állam. Ha már beadta nekik, nyugtassa is meg őket.
UPDATE: Uszkve 8 órával cikkünk megjelenése után az Egészségügyi Világszervezet jóváhagyta a kínai Sinopharm állami gyógyszergyár által a koronavírus ellen kifejlesztett vakcina vészhelyzeti alkalmazását.
