„Habár környezetünk szinte végtelen számú variációjához tudunk alkalmazkodni, és majdnem mindenütt kibírjuk (…) nem feltétlen maradunk mindenütt nagyon egészségesek. Legyen szó fizikai, érzelmi vagy társadalmi környezetről, néhány helyzet örökös küzdelemre ítél, míg mások elkényeztetik a szerencséseket – de a jó közérzet távolról sem tűnik általánosnak”
– olvasható Dr. Máté Gábor és fia, Máté Dániel Normális vagy – Trauma, betegség és gyógyulás mérgező világunkban című könyvében.
Az, hogy pontosan mi a mérgező környezet, azt többféleképpen is meg lehet közelíteni, gondolhatunk a fizikai környezetünkben lévő anyagokra, jelenségekre, folyamatokra, amelyek ártalmasak lehetnek az egészségünkre, gondolhatunk a társadalmi, gazdasági, politikai közegre, ami közvetve vagy közvetlenül rossz hatással van a jólétünkre, és persze vannak olyan emberek, olyan kapcsolatok, szociális helyzetek, viszonyok, amelyek szintén – fogalmazzunk úgy, hogy – megmérgeznek minket.
Dr. Máté Gábor (Fotó: Steve Russell/Toronto Star via Getty Images)
Ezek mind stresszorok, vagyis a stresszt kiváltó tényezők. A világhírű magyar-kanadai orvos, dr. Máté Gábor számos interjújában említette meg egy másik magyar-kanadai szakember, Selye János (Hans Selye) nevét, akire a stresszelmélet megalkotójaként vagy atyjaként tekintenek. Selye János szerint a stressz az élet velejárója, alapvetően nem káros dolog, sőt, segít a túlélésben, segít alkalmazkodni változó környezeti hatásokhoz, megküzdeni a hirtelen fellépő káros hatásokkal szemben. De van, amikor a stressz sajnos inkább negatív, mint pozitív.
„Tudjuk, hogy a krónikus stressz, bármi váltotta is ki, feszültté teszi az idegeket, megzavarja a hormonháztartást, gyengíti az immunrendszert, gyulladásokat okoz, és rombolja a fizikai és lelki jóllétet… A trauma, betegség és gyógyulás megértésének azon a szintjén, ahol pillanatnyilag állunk, csak annyit tennék ehhez hozzá, hogy az ember érzelmi stresszét meghatározó legfontosabb szempontok a személyestől a kulturálisig terjednek” – emeli ki legújabb könyvében Máté Gábor, aki szerint a társadalmi és gazdasági kultúránk egyre több olyan stresszort termel, amelyek komolyan befolyásolják jóllétünket.
NYERJ JEGYET ÉS DEDIKÁLT KÖNYVET!
Kattints és nyerj belépőjegyet és dedikált könyveket dr. Máté Gábor egész napos előadása: 2023. május 28-án, a Budapest Kongresszusi Központban.
Egyedül nem megy
Már a koronavírus-járvány előtt is szó volt arról, hogy a magányosság járványa egyre több embert sújt, de a pandémia még inkább rávilágított arra, hogy mennyire fontosak az életünkben a kapcsolatok, a közösségek. Emellett persze az is lényeges, hogy önmagunk tudjuk lenni, önazonosak legyünk, és Máté Gábor szerint jó lenne, ha nem állna szemben egymással az, ha valaki emberi kötelékekre vágyik és önmaga szeretne lenni.
Tulajdonképpen olyan világban élünk, ahol másokkal küszködni és harcolni kell, ahol úgy tűnik, mintha az önzés, a kapzsiság, a vetélkedés része lenne az igazi emberi természetnek, de ez nem igaz. A rendszer normalizál olyan a tulajdonságokat, viselkedéseket, amelyek elszakítanak minket önmagunktól
– nyilatkozta az nlc-nek korábban.
Annak, hogy a személyes traumák mellett egyre többen érzik, úgy, hogy el vannak vágva az autonómiájuktól, a kapcsolataiktól és attól, hogy értelmes életet élhessenek, annak szintén káros hatásai lehetnek a testi és lelki egészségünkre. A krónikus egyedüllétnek egyes kutatások szerint olyan hatása van, mintha valaki naponta elszívna tizenöt szál cigarettát, többek között megnövelheti a korai elhalálozás kockázatát.
Az elmagányosodás, az elszigetelődés, cél- és értékvesztést sokan a mostani globalizált, materialista világunkra vezetik vissza –, és ahogyan az előző idézetből kitűnik, Máté Gábor is ezt vallja, és nagy vállalatok, cégek felé is komoly kritikát fogalmaz meg, például azért is, amekkora felelősségük van a politikai szereplőkkel együtt a klímaválságban. Ez egy olyan globális probléma, aminek szintén komoly egészségügyi vonatkozásai is vannak, és a gazdasági, politikai és társadalmi jelenségeket boncolgatva még számos olyan tényezőt találunk, ami nagy befolyással lehet az egyéni lelki és fizikai jólétére, ez a származás és a gazdasági helyzet.
Fotó: Pexels
Máté Gábor szerint a rasszizmus is olyan érzelmi stresszor, amely működésbe hozza a gyulladásokért felelős géneket, idő előtt megöregítik a kromoszómákat és a sejteket, szövetkárosodást, vércukorszint-növekedést, légúti betegségeket válthat ki, és az esetleges rossz anyagi helyzet csak ronthat ezen a helyzeten. Utóbbi pedig nem csak azért, mert esetleg megnehezíti a hozzájutást, a hozzáférhetőséget az egészségügyi szolgáltatásokhoz.
Ashley Montagu antropológus 1974-ben alkotta meg a „szociogén agykárosodás” kifejezést, kutatók ugyanis kiderítették, a nincstelenség, a szegénység befolyásolja az agy fejlődését. A nehéz anyagi környezetben élő gyerekeken és kamaszokon végzett vizsgálatok szerint kisebbek azon agyi területek, amelyek az emlékezet kialakulásáért és érzelmi feldolgozásáért felelősek, és a szegénységből következő stressz az agy szerotoninrendszerét is megzavarhatja.
„Valamennyien átélünk olykor stresszt, ebben, az egyébként élettani állapotban a tartalékainkat a probléma megoldására fordítjuk. S miután a helyzet így vagy úgy megoldódott, visszaáll az eredeti állapot. A lényeg, hogy átmeneti a felfokozottság. A generációs mélyszegénységben élőknél az előzőekben leírtak miatt azonban nem átmeneti, hanem állandósult állapot, egész életen át tartó a stressz, és így a problémamegoldó üzemmód is” – nyilatkozta korábban az nlc-nek Dr. Czibere Ibolya szociológuskutató, aki szerint a mélyszegénység legnagyobb tragédiája, hogy átöröklődik, így annak testi és mentális állapotot romboló hatása generációról generációra száll.
Nyilvánvalóan a szociális helyzet nemcsak a nehezebb anyagi körülmények között élőknek határozhatja meg az egészségét. Mint Máté Gábor írja, nincs olyan csoport, amelyik ezt megúszhatná, hiszen a társadalmi helyzetünk befolyásolja, mennyire szólhatunk bele az életünkbe, és korábban már szó volt arról, hogy az autonómia vagy éppen annak hiánya is negatív hatással van ránk.
Fotó: Pexels tü
Nem nőnek való vidék
Ha a társadalom oldaláról közelítjük meg a kérdést, beszélni kell a nemekről is, ez is egy fontos szempont. Többször írtunk már arról, hogyan vannak jelen a nemi különbségek az orvoslásban, hogyan szenvedtek hátrányt a nők hosszú időn keresztül. Ez egy olyan probléma, amit Máté Gábor is kiemel. Mint írja, a nők jóval gyakrabban szenvednek krónikus testi betegségektől, mint a férfiak, a reumatoid artritisz például háromszor gyakrabban jelentkezik náluk, a lupusznál már kilencszeres a szorzó, és a szklerózis multiplex férfiak és nők közötti aránya is évtizedek óta egyre kiegyensúlyozatlanabb, és ami a mentális betegségeket illeti, a nők között kétszer olyan gyakran fordul elő szorongás, depresszió és poszttraumás stressz.
Meglátása szerint ezekre a számokra magyarázat lehet az a stressz, amelyet a patriarchális társadalom okoz, hiszen ennek is hatása van a testi folyamatokra.
„A lányokat arra szocializálják, hogy legyenek kedvesek, elnézőek, behódolók. A házasságok nagy részében a nő az, aki a párjának, a családjának a stresszét próbálja enyhíteni azzal, hogy a saját szükségleteit elnyomja, helyette mások igényeit szolgálja ki. Ezzel óriási stresszt nyel el, ami hozzájárul különféle betegségek kialakulásához, ahogy az érzések, szükségletek folyamatos elnyomása, a másokért végzett kényszerű, önfeláldozó munka is negatívan hat az egészségre. A lányok rengeteg explicit vagy bújtatott utalást kapnak arra vonatkozóan, hogy akkor fognak boldogulni, ha nem ellenkeznek, és gondoskodnak arról, hogy mindenki elégedett legyen.”
A nemek közötti egyenlőséget még jobban aláhúzta a koronavírus-járvány, a családos nőkre kifejezetten sok teher hárult, ahogyan a segítő- és gondozó szakmákban dolgozókra is, akiknek többsége nő. A könyvben foglaltak szerint nemcsak az egészségkárosító szerep, hogy a nők mások igényeit fontosabbnak tartják a sajátjuknál, a nők szexualizálása is ilyen hatású, még úgy is, hogy megpróbálják meggyőzni őket arról, hogy így még hatalomra is szert tehetnek.
Sokan hangsúlyozták, és a könyvben is szerepel, hogy a férfiak is szenvednek patriarchális társadalomban, többek között azért, mert úgy érzik, nem vállalhatják fel nyíltan a sebezhetőségüket, az érzelmeiket. Az elfojtásnak pedig az ő esetükben is nagyon káros hatása lehet, alkoholizmushoz, szerhasználathoz, depresszióhoz, szorongáshoz vezethet, ráadásul a rájuk nehezedő társadalmi nyomás miatt kisebb hajlandóságot mutatnak arra, hogy segítséget kérjenek, ha mentális egészségügyi problémájuk van.
És nemcsak a lelki egészségük az, amire nem biztos, hogy kellő figyelmet fordítanak azok, egy 2011-es tanulmány kimutatta, hogy azok a férfiak, akiknek szilárd elvárásaik voltak a férfiassággal kapcsolatban, csak feleakkora valószínűséggel jutottak el szűrővizsgálatokra, mint azok, akiknek mérsékelt elvárásaik voltak. „Kultúránkban leválasztással nevelünk férfit a fiúkból. Megtanítjuk, hogy leváljon az érzéseiről, a sebezhetőségéről és a többi emberről, azután az egészet elnevezzük autonómiának és függetlenségnek. Ez traumatikus seb, ami rejtve marad, mert ezt várja el a kultúránk. Szinte kimondhatatlan” – idézik a Normális vagy című könyvben Terry Real pszichoterapeutát.
Fotó: Getty Images
Gyerekként egy mérgező világban
A Normális vagy könyvben nagyon sok szó esik a gyermekekről, hogyan hat rájuk az őket körülvevő világ, nagyon sok trauma és félelem ugyanis ebből a korból ered. „A gyermeki agy megfelelő fejlődéséhez különböző tényezőkre van szükség, a legfontosabb a nyugodt, stresszmentes környezet, de nélkülözhetetlen egy együttérző felnőtt közelsége, aki konzisztens és visszatükrözi az érzéseit. Korai trauma hatására azonban maradandó károsodások érik a folyamatosan és nagy ütemben fejlődő idegrendszert. A fokozott stresszel a gyermeki agy nem tud megbirkózni, így az idegrendszer nem tud megfelelően működni, fejlődni. Ennek következményeként a trauma más és más tüneteket, zavarokat idézhet elő” – nyilatkozta korábban Máté Gábor.
A gyermeknek pedig nemcsak megszületése után lesz környezete, az anyaméh is egy környezet, ahol rengeteg hatás éri a magzatot, például az anyai stressz, aminek Máté Gábor szerint többnyire érzelmi, gazdasági, személyes, szakmai vagy közösségi okai vannak, és aminek akár az apai stressz is lehet forrása. A szülői stressz persze születés után is kihat a gyermekre, és ahogyan Máté Gábor nekünk is kihangsúlyozta, sok esetben nem egyéni, szülői bukásokról van szó, olyan társadalomban élünk, ahol maga a szülők is óriási stressz alatt élnek, ezért sok esetben nem egyéni bukásokról van szó, hanem a társadalom toxikus hatásairól, és a jelenlegi kulturális környezetünk nem támogatja a felnőtteket abban, hogy gyerekre figyelő, jelen lévő, fogékony, szorosan kapcsolódó szülők legyenek.
A gyerekek életében természetesen nemcsak a szülőkhöz való kötődés fontos, hanem a többi gyermek, a kortársak is. Ezeknek a kapcsolatoknak is megvan a hátulütője, maguk a kortársak is saját, hiányos eszközeikre támaszkodhatnak, és sajnos gyakran előfordul, hogy a gyerek saját csoportjukban elutasítással kiközösítéssel, bántalmazással találkoznak, sajnos nem hiába esik mostanában annyi szó például a cyberbullyingról.
A toxikus légkör ellen pedig a fiatalok sokszor azzal védekeznek, hogy elmenekülnek a sebezhetőség elől, emiatt pedig mind a saját, mind a mások érzéseit kevésbé képesek átélni, ez pedig egyfajta ürességérzettel jár, amit Máté Gábor szerint sokan ki is használnak. És ehhez csapódik hozzá a digitalizáció, aminek számos rossz hatására is kitér Máté Gábor a könyvében.
Gyógyulás egy mérgező világban
Az első lépés az, hogy felismerjük, azonosítjuk a traumáinkat, valamint a világban meglévő szenvedést, vagyis traumatudatossá válunk, és hogy mi a gyógyulás útja – hangsúlyozza Máté Gábor –, azt magunknak kell megtalálnunk, de van néhány alapelv, amit támaszt nyújthat. Ezekkel már A test lázadása című könyv írása közben is foglalkozott, de az eredeti hét pontot azóta négybe sűrítette. Ezek a következők:
- hitelesség, amire nem lehet törekedni, hiszen így nem leszünk autentikusak, az önazonosságot meg kell élni
- hatóerő, vagyis válaszkészség, amit „a létezésünkért, és az összes, az életünket meghatározó, bármilyen
súlyú, alapvető döntés során alkalmazunk” - harag, ami nem aránytalanul elfojtott és az aránytalanul felerősített harag, hanem a pillanatnak megfelelő reakció, ami jön, majd elmúlik
- helyeslés/elfogadás, ami nem egyenlő a belenyugvással, az elégedettséggel, hanem ahogyan a szerző fogalmaz, inkább annak „a pontos felismeréséről van szó, hogy az adott pillanatban a dolgok nem lehetnek másképpen, mint ahogy vannak”.
Ide kattintva tudsz jegyet venni dr. Máté Gábor budapesti előadására, ahol a fenti témákról is bővebben lesz szó!
