„Komótosan ballagott át az úton Nagytarcsa felé, édesanyámnak mondtam is a telefonba: Anya, szerintem én egy medvét látok! Elsőre azt hittem, hallucinálok” – így emlékezett vissza egy férfi arra a májusi napra, amikor Isaszeg irányába autózva meglátott egy medvét. Családja és ismerősei nem hittek neki, ami valahol érthető, hiszen a barna medve (Ursus arctos) ritka vendég Magyarországon, de kiderült, a férfi nem képzelődött, július közepén ugyanis le is fotózták az állatot. Hogy biztosra menjenek, a Pilisi Parkerdő Zrt. a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósággal – vadkamerákat helyezett ki, de úgy tűnik, a medve már továbbállt.

Lássuk a medvét!

Szintén júliusban jött a hír, hogy lehet, a Balaton-felvidéken is medve jár, sőt, medvék járnak, egy túrázó ugyanis arról számolt be, hogy medvetalpnyomokat talált egy erdészeti úton, és könnyen elképzelhető, hogy egy anyamedve bocsával vagy éppen bocsaival bóklászott arra. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság megpróbált utánajárni, hogy valóban volt-e váratlan vendégük, de nem találtak bizonyítékot, ami alátámasztaná a túrázó feltételezéseit, ráadásul szerintük a Fekete-hegy környéke egyébként sem ideális egy anyamedve és kicsinyei számára sűrű lévő települések és az úthálózat miatt. Míg az valóban nagyon különleges lett volna, ha a Balaton környékén is medvék kószálnának, Észak-Magyarországon azért ha ez nem is megszokott, de azért elő-elő fordul, májusban több medveészlelés is volt, sőt, a napokban jött a hír, hogy két medvét is láttak Egerben, a Vécsey-völgyben, és talán mindenki emlékszik arra, amikor 2020-ban Miskolc környékét (meg persze az egész országot) tartotta lázban egy példány.

De mi annak az oka, hogy úgy tűnik, egyre többször bukkannak fel hazánkban a medvék? „A medvék, akárcsak a farkasok, nagy területeket tudnak bekóborolni és könnyen átjárnak a zöldhatáron a Felvidék irányából az Északi-középhegység területére. Az, hogy jellemzően Európa-szerte és hazánkban is növekszik a nagyragadozók állománya több okra vezethető vissza. A korábbi hatékony, de kegyetlen gyérítési módszerek (pl. hurok, lábfogóvas, mérgezések) ma már tiltottak és a fajok nemzetközi védettséget is élveznek. A csülkösvad fajok (pl. vaddisznó, szarvas) állományai növekednek és ezt időben eltolva követik a ragadozó fajok állományai is. A vidék sok helyen elnéptelenedett, visszaszorulóban az extenzív állattartás, a spontán beerdősülő területek pedig újabb élőhelyeket biztosítanak a zsákmány- és ragadozó fajoknak egyaránt” – nyilatkozta az nlc-nek Patkó László, a WWF Magyarország Nagyragadozók programjának vezetője.

A híradásokban felbukkanó medvékről fontos tudni, hogy ritkább vendégek, mint azt a beszámolók sejteni engedik, de ez lehet, hogy majd megváltozik. 

– tette hozzá a szakértő. 

Medvenyom (Fotó: Patkó László)

Bakó Botond, a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság (BNPI) zoológiai szakreferense a Turista Magazinnakazt nyilatkozta, ugyan egyelőre valóban csak pár egyed kóborol Magyarországon, de kollégáival nagyon sok bejelentést kell ellenőrizniük, igaz, a riasztások körülbelül kilencven százaléka hamis. „Az emberek már mindent medvének véltek látni. Volt, hogy borznyomot néztek medvenyomnak, vagy kutyanyomot, amely kisebb, de ha például megcsúszik a sárban az állat, akkor már nagyobb lesz a nyom. Olyan is volt, hogy egy vadetetőt néztek medvének a hajnali párában, és sajnos többször találkoztunk szándékos félrevezetéssel is, amikor hamisított képekkel, lábnyomokkal próbáltak szenzációt kelteni.”

Annak, hogy szenzációszámba megy egy medveészlelés, pedig szomorú oka van, a barna medve őshonos, de Magyarország mai területéről az 1850–1860-as években eltűnt, és bő egy évszázadon keresztül csak egy-egy alkalommal, például 1983-ban láttak medvét. És utóbbi esetben sajnos drámai véget ért a történet:

„Nagy riadalmat keltett Zebegényben egy barnamedve. Előbb egy kiránduló házaspár, majd egy vadász vette észre. A szükséges intézkedéseket azonnal megtették: a területet lezárták, s megkezdődött a medvekaland utolsó, tragikus felvonása: a hajtóvadászat. Az eredmény nem lehetett kétsé­ges: a mackó golyótól találva terült el a régi futballpálya ka­pujánál. A halálos lövést nem tudta védeni…»Elhamarkodott, fölösleges volt a lövés« – nyilatkozta az eset után az Esti Hírlapnak az Országos Környezet- és Termé­szetvédelmi Hivatal szakembe­re. »A vadászok észrevették a medvét, tudtak róla. Lehe­tett volna figyelmeztetni, hasz­nálhattak volna altató lövedé­ket… Hazánkban a medve jogilag nem védett, mert – nincs.« Honnan került akkor hoz­zánk? Odaátról, Csehszlová­kiából, az Ipolyon túlról indult el végzetes útjára. Kár volt érte”

– számolt be a szomorú esetről Képes Újság. Ez ma már nem lenne elképzelhető, 1993-ban védetté, majd 2012-ben fokozottan védetté nyilvánították a fajt, engedély nélküli kilövése bűncselekménynek számít, mondjuk ez nem jelenti azt, hogy ne lett volna példa erre az elmúlt években, 2014-ben egy Nógrád megyében felbukkant medvét lőttek le, az állat megölésével gyanúsított vadászok állítólag azt hitték rá, hogy vadkan. Jóval szerencsésebb volt Robi, akit több száz kilométeres kóborlás után a déli határhoz közel, Sándorfalván fogtak be még 2018-ban. Csak emlékeztetésképpen, a medvék territóriumának nagysága néhány ezer hektártól akár több száz négyzetkilométerig is terjedhet, és nagy távolságokat képesek vándorolni, akár 40-50 kilométert is megtesznek egy nap alatt.

Fotó: Tomas Hulik

Hazánk pedig szerencsés olyan szempontból, hogy a kárpáti barnamedve-állomány az egyik legerősebb Európában, 8-11 ezer példány is élhet a hegyvonulat rengetegeiben. Régión belül a legnagyobb medveállomány egyébként Romániában található, egyes források nagyjából 6 ezer példányról írnak, de most akarnak az országban felmérést készíteni, hogy pontosítsák az adatokat. Persze a kontinensen máshol is jelen van a faj, például a skandináv országokban is, de a Pireneusokban is lehet találkozni velük. És mi a helyzet Magyarországgal, lesznek „saját medvéink”? 

– nyilatkozta Patkó László, aki elárulta azt is, miért jó az, hogy ha egy területen (újra) megjelennek az nagyragadozók. „A jelenlétükkel és zsákmányszerzésükkel szabályozhatják a nagytestű növényevők (pl. szarvasok) viselkedését és állományait, amely kihathat a táplálékhálózat alacsonyabb szintjein található növényekre is. A táplálékpiramis csúcsán található állatok (pl. farkas és egyéb nagyragadozók) a növényevők zsákmányolásával azok állományát csökkenthetik. A növényevők számának csökkenése pedig segítheti a növényzet felújulását, így a csúcsragadozók jelenlétéből »hasznot húzhatnak« a növények is. Így például a kevesebb szarvas miatt gyorsabban fel tud újulni az erdő. Ezt a jelenséget fentről lefelé történő szabályozásnak nevezték el. Ezzel a szabályozással több szinten átívelő, a teljes ökoszisztémára kiható, úgynevezett kaszkádhatásokat indíthatnak el a nagyragadozók.”

A medve tényleg nem játék!

Persze a nagyragadozók megjelenése vagy jelenléte az emberek számára problémaforrás is lehet, gondokat okozhatnak a haszonállat-tartóknak, megnehezíthetik a vadgazdálkodási munkát, és kivételes esetben az emberi életre is veszélyesek lehetnek. A vadon élő medvék sem csak azzal kerülnek be a hírekbe, ha valahol felbukkannak az ország területén, a környező országokban történő medvetámadásokról is be szokott számolni a sajtó. A medve tényleg nem játék, de fontos leszögezni, hogy több olyan fajhoz hasonlóan, ami más állatokat (is) elfogyaszt, az ember nem szerepel a menün, nem tekintenek ránk zsákmányként, sőt, ha lehet, inkább kerülnek minket.

Medvetámadások főként ott fordulnak elő, ahol erre nincs módjuk, hanem a természetes élőhelyek visszaszorulása miatt emberek és állatok kénytelenek egymás közelében élni. Ilyen szempontból nekünk nincs félnivalónk.

– nyilatkozta a WWF Magyarország szakértője. Hozzátette, ahol medvék fordulnak elő, ott néhány szabály betartása kritikus fontosságú, hogy a problémák kialakulásának az esélyét minimálisan tarthassuk, és készítettek is egy négyrészes infografika-sorozatot, amely segíthet a konfliktusmentesebb együttélésben.

Infografika: WWF Magyarország

Ahogyan megszaporodtak Magyarországon a medveészlelések, a Bükki Nemzeti Park is fontos tanácsokat gyűjtött össze arról, hogyan érdemes viselkedni, ha tudjuk, hogy medve jár a közelben, megkeresésünkre is erre az oldalra irányítottak.  Javaslataik szerint akik olyan településen laknak, ahol medvék tűnhetnek fel, főként arra kell odafigyelniük, hogy ne hagyják őket „kukázni”, vagyis ne dobjanak élelmiszer-maradékot a komposztba, a kukák legyen jól záródóak, és azokat a szemétszállítás napján tegyék ki. 

A túrázóknak, kirándulóknak is érdemes betartaniuk pár fontosabb szabályt, például célszerű a kijelölt útvonalakon haladni, és bármennyire is nagy kalandnak tűnik az éjszakai túra, mivel az ember által háborgatott élőhelyein éjszaka és a hajnali órákban táplálkoznak a medvék, inkább nappal érdemes járni a természetet. Az útra érdemes olyan ételt magunknak vinni, amelynek a szaga nem erős, és az elemózsiát, maradékot, szemetet jól csomagoljuk el, sátorozáskor pedig az élelmet a sátortól távol eső fára függesszük fel, és ugyan a természetet sokan a nyugalom és a csend miatt keresik fel, nem baj, ha nem vagyunk nesztelenek, jobb, ha egyértelművé tesszük a medvéknek, ha közeledünk. Ha mégis feltűnik egy vagy több példány a közelünkben, akkor tartsunk magunkat a következőkhöz:

• Ha  állat nem vett észre minket, akkor lehetőleg feltűnés nélkül, halkan, a medvét szemmel tartva, hátrálva távolodjunk el a helyszínről. Ha a medve észrevesz, ne próbáljuk elzavarni!
• Fontos, hogy ne nézzünk a szemébe, ne fordítsunk neki hátat, ne tegyünk hirtelen mozdulatokat, és ne akarjunk elfutni, mert gyorsabb nálunk!
• Talán mondani sem kell, de ne próbáljunk meg barátkozni vele, és ne próbáljuk közelről lefotózni, mondjunk le a közös szelfiről. 
• Amennyiben autóban ülünk, azt ne hagyjuk el, ha pedig kutyával vagyunk, számolnunk kell azzal, hogy medve elől menekülő kutya a gazdához fog visszafutni védelemért, nyomában a támadó állattal.

A gazdálkodók is tehetnek azért, hogy elkerüljék a kellemetlen találkozásokat a környéken élő vagy kóborló medvékkel. Mivel a védekezés egyik módja a villanypásztor alkalmazása, a nemzeti park igazgatóságok ingyenesen biztosíthatnak ilyen eszközöket a számukra. 

A medvék számára könnyen hozzáférhetőek a szállodák kukáiban található ételmaradékok. A fotó Árvaváralján készült, Szlovákiában (Fotó: Tomas Hulik)

Létezik egy civil kezdeményezés is, ez a Kuvasz Őr Nagyragadozó Védelmi Program, amit Szép Ábrahám hívott életre 2016-ban. „Az állattenyésztőknek fel kell készülniük arra, hogy távol tartsák a nagyragadozókat legelő állataiktól, és megvédjék őket a lehetséges támadásoktól. A villanypásztor és az emberi jelenlét mellett az őrkutyák jelentik a hatékony megoldást. A hagyományos magyar őrző kutyafajta, a kuvasz kiváló partnere a gazdáknak abban, hogy távol tartsák a nagyragadozókat a legelő haszonállatoktól, és kulcsfontosságú szereplője az együttélésnek”  – nyilatkozta a programról a WWF Magyarországgal létrejött együttműködés kapcsán. 

A szervezet az uniós támogatással megvalósuló EuroLargeCarnivores LIFE  projekt keretében ugyanis szintén azon dolgozik, hogy megkönnyítse az emberek és a nagyragadozók együttélését, hogy segítsenek leszámolni a tévhitekkel, eloszlatni a félelmeket. Felmérésük szerint a magyarok például megosztottak abban a kérdésben (is), hogy mennyire tartják veszélyesnek, illetve mennyire tartják jó dolognak a nagyragadozók visszatérést, a medvék esetében például a válaszadók 45 százaléka nem örül ennek, 25 százalék pedig nem tudott választ adni erre a kérdésre. 

És mik a legmakacsabb tévhitek, amikkel ideje lenne már leszámolni? „A paletta igen széles, csak néhány példát említenék. Nincsenek vérmedvék, amelyek egyszer haszonállathúst kóstolnak, aztán nem hajlandóak mást enni (a medvék táplálékának jelentős részét növényi eredetű összetevők alkotják). A medve nem tekinti tápláléknak az embert. A medvék és egyéb nagyragadozók természetes úton jelentek meg hazánk területén, nem pedig mesterséges betelepítéssel” – válaszolta kérdésünkre Patkó László, aki hozzátette, „sok mindent azonban helyesen tudnak az emberek a medvékről: a medve jól mászik, fut és úszik, triatlonban csak a kerékpározásban lenne ellene némi esélyünk.”

A  ragadozókkal nem csak vigyázni kell, a ragadozókra vigyázni is kell!

• Tévedés, a cápáknak nem ránk fáj a foguk
• Bátrak, mint az oroszlánok: női vadőrök számolnák fel az orvvadászatot Afrikában
• Ez a nagymacska is eltűnhet a Földről