2017. December 06.

Ettől rózsás a rózsavíz

A virágokkal, gyógynövényekkel illatosított vizek hosszú évszázadok óta csábítanak, eredetileg azonban betegségmegelőző, gyógyító hatásuk miatt is

Benecz Judit

A virágokkal, gyógynövényekkel illatosított vizek hosszú évszázadok óta csábítanak, eredetileg azonban betegségmegelőző, gyógyító hatásuk miatt is alkalmazták őket.

Már Boccaccio 1353-as művében, a Dekameronban is szó esik az illatos vizekről:

“…nem engedvén, hogy más hozzányúljon, mosusz- és szegfű illatos szappannal maga a hölgy mosta le jól és nagy ügyesen Salabaettónak egész testét; annak utána pedig lemosatta és ledörzsöltette maga testét is a rableányokkal. Ennek végeztével a rableányok két hófehér és finom lepedőt hoztak, melyekből oly pompás rózsaillat áradott, mintha csupa rózsa lett volna az egész szoba; s az egyik beburkolta az egyikbe Salabaettót, másik a másikba a hölgyet, s karjaikba emelvén mindkettőt a megvetett ágyba vitték. Ottan pedig, minekutána eleget izzadtak, a leányok levették róluk a lepedőket, s ők meztelenül maradtak az ágyban. Akkor a leányok kivettek a kosárból rózsavízzel, narancsvirág-vízzel, s arábiai szagos vizekkel töltött gyönyörű kis ezüstkancsókat, s emez illatos vizekkel mindkettőt meghintették..”

Forrás: http://gallica.bnf.fr/ark:/12148/btv1b84268111/f534.item

Az illatos vizek története persze jóval régebbre nyúlik vissza a középkornál, maga Hippokratész is javasolta már az ókori görögöknek, hogy gyógynövényekből, virágokból készült vizeket használjanak különféle betegségek orvoslására. A szurokfűnek (oregano) például antibakteriális és idegnyugtató hatást is tulajdonított, így fürdővízként, teaszerű folyadékként is javasolta használatát, továbbá inhaláláshoz is alkalmasnak találta a forró vízbe áztatott levelek gőzét.

Az ókori görögök az illatos vizeket az élet több más területén is használták, például korabeli öblítőként is megállták a helyüket, ugyanis mosáskor azzal illatosították ruháikat.

“Az egészséghez vezető út a mindennapos illatos fürdő és olajos masszázs” Hippokratész – Forrás: Getty Images

A görögök mellett persze a rómaiak sem maradtak le az illatos vizek használata terén. Nem csak frissítőként fogyasztották, de az amfiteátrumok és más középületek szökőkútjainak vizét is előszeretettel illatosították velük, valamint frissítő térillatosítóként is szívesen csepegtették őket rejtett kis csövekből a közönség fejére, főként a forró, nyári napokon.

Ezeknek az ókori illatos vizeknek a lényege valójában csak annyi volt, hogy a szirmokat és növényeket viszonylag hosszabb időre vízbe áztatták, hogy átvehesse a növények illatát, majd leszűrték azt. A 9. századtól emellett egy új eljárási mód is hódító útjára indult. Az Iszlám Birodalom területén ekkor dolgozták ki a meleg desztillációs eljárást, amely hiába volt komplikáltabb módszer, rövid idő alatt nagy népszerűségre tett szert. Annak köszönhetően, hogy az egyes összetevők forráspontjai eltérőek voltak, az eljárásnak köszönhetően a növényekből kinyert esszenciális olajat el tudták választani a víztől és más komponensekről.

A leggyakoribbak a rozmaring, levendula, mirtusz, ibolya és borágó növényekből készült illatos vizek voltak, de állítólag a bazsalikom is népszerűnek számított a bő ezer évvel ezelőtti keleti birodalomban.

15.sz-i, középkori vacsora (Fotó: Getty Images)

A középkori Európa nemesi udvaraiban is kedvelt volt, hogy étkezésekkor kisebb kézmosó tálakat helyeztek az asztalra, amelyeknek vizét különböző virágokkal illatosították: a rózsa és ibolya mellett a kamilla, a majoránna és a rozmaring is népszerűek voltak. A fürdővizeket is szívesen hintették tele virággal, így ha elvétve megmosakodtak, legalább egy kis időre némi illatot csempésztek testükre.

A rózsavíz és narancsvirágvíz számít a két legrégebbi készítménynek, amelyeket – több más mellett – ma is használunk a kozmetikumoktól a főzésig számtalan területen. Testünk illatosításának ugyan vannak ma már népszerűbb formái is, kár lenne megfeledkezni róluk, ha otthonunkról vagy ruháinkról van szó. A vízbe csepegtetett illóolajok az aromaterápia szerves részét képezik a mai napig, a természet ajándéka így nem csak érzékeinkre, lelkünk egészségére, de testünkre is pozitív hatással lehet.