Jeanne Lanvin 1867-ben, középosztálybeli családban született Párizsban, ő volt szülei tíz gyermeke közül a legidősebb. Ahogyan minden, hozzá hasonló származású francia kisleánynak, úgy neki is sejthető volt a jövője, a tisztes férjhezmenetel és a dolgos hétköznapok, amiben az önálló karrierépítés és a saját vállalkozás biztosan nem szerepelt.
Kis pénzből az elit osztályba
Sokkal inkább az, hogy 13 évesen már dolgozni kezdett egy helyi ruhakészítő inasaként, tinikorában pedig kalapostanoncként tanulta ki a mesterséget. Tehetséges és éles eszű lány volt, aki ahelyett, hogy megelégedett volna azzal, hogy szorgos varrónő lesz valamelyik mesternél, 22 évesen saját, pici kalapkészítő műhelyt nyitott a megtakarított pénzéből.
Bár nem talált fel olyan korszakalkotó, egyedi szabásvonalat, mint korának másik nagy párizsi szabója, Vionnet, és nem kereste az öltözékekben a modern letisztultságot, mint Chanel, mégis páratlan sikerre vitte vállalkozását. Ruhái meseszépek voltak még akkor is, ha nem a legutolsó divathullám szerint készültek – de ne gondoljunk avítt öltözékekre, inkább a klasszikusan elegáns stílus századfordulós verziójára.
Kollekcióit ahelyett, hogy valamilyen gondolatvilág köré építette volna fel, inkább igyekezett úgy összeállítani, hogy abban minden vendége találjon magának megfelelő öltözéket kortól és testalkattól függetlenül.
1895-ben, 28 éves korában ment férjhez egy olasz nemesemberhez, akitől két évvel később egy lánya született, Marguerite. Ő lett az, akinek köszönhetően szabósága igazán beindult, és a legfelsőbb körökből is érkezni kezdtek a megrendelések. Nem a férje, a lánya.
Inspiráló gyereknevelés
Imádta a lányát, rengeteget foglalkozott vele, és ha már ruhakészítő volt, a kis Marguerite ruhatárára is nagy gondot fordított: így készültek el az első anya-lánya szettek is, vagyis az egymáshoz nagyon hasonló, egymást kiegészítő gyerek- és felnőttruhák.
Az egyedi készítésű páros öltözékek pedig nemcsak az ő, de egyre több vendége tetszését is elnyerték, pár év alatt ezek lettek szabósága legnépszerűbb darabjai, amelyek a hírnevet is meghozták. Akkoriban a személyre szabott anya-lánya öltözékek még újdonságnak számítottak, Lanvin számára pedig minden adott volt, hogy kihasználja az ebben rejlő lehetőségeket.
Ez olyannyira sikerült, hogy később, a harmincas években maga a brit Erzsébet anyakirályné is rendelt tőle anya-lánya öltözékeket maga és kislányai, Erzsébet és Margit hercegnők számára. Lanvin ekkor készített első alkalommal játék babát is ajándékként a rendeléshez, amely szintén ugyanolyan ruhába volt öltöztetve. A baba készítése idővel a divatház hagyományává vált, igaz, a fiúcskaruhákra nem ültette át a szokást.
Színek és szabások
Az 1920-as évekre Párizs egyik legkeresettebb couturier-je lett, amit tehetsége mellett okos észjárásának is köszönhetett. Érdekelte a középkori és reneszánsz művészet, az ókori Egyiptom kultúrája és az antikvitás, ismereteit pedig a ruhák gazdag díszítésénél és a színek megválasztásánál is felhasználta. A Fra Angelico nevű kobaltkék lágy, mégis vibrálóan intenzív színe, amit eredetileg a lazurit ásványból állítottak elő, és számos középkori oltárdísz és freskó dekorálásánál felhasználtak, a Lanvin divatház legjellemzőbb színe lett. Jeanne Lanvin ugyanis észrevette, hogy ez a különleges, nemes árnyalat a legtöbb haj- és bőrszínhez tökéletesen illik, ráadásul előkelősége a szintén kedvelt feketével és ezüsttel csak tovább fokozható.
A cloche kalapok húszas évekbeli felfutását is ügyesen kihasználta, számos nappali és alkalmi fejviseletet tervezett ruhái kiegészítőjeként. A korábbi, széles karimájú kalapcsodákhoz képest sportos, harang formájú kalap tökéletes kiegészítője volt a bubifrizuráknak, amelyek szintén akkoriban indultak hódító útjukra.
A szépség és a romantika mindig is jellemző volt Lanvin kreációira, aminek csúcspontjai a robe de style stílusban készült öltözékek voltak. A robe de style általában szűk, a test vonalát követő felsőrésszel és bő szoknyarésszel kialakított alkalmi ruhát jelentett a húszas években, finoman szólva is szöges ellentétet képezve a kor másik nagy trendjével, a flapperek egyenes szabású, csípőre ejtett fazonú öltözékeivel. Az abroncsos szoknyák klasszikus eleganciáját ötvözte a korszak divatszíneivel és mintáival, például az art deco geometrikus formavilágával.
„Ígérj neki akármit, de adj neki Arpège-t”
Így szólt a divatház legelső, máig a legnépszerűbb illatok között számon tartott parfümjének, az Arpège-nek a reklámja, amelyet 1927-ben mutattak be. Az arpeggio zenei játékmódra utaló elnevezést Lanvin lánya adta, aki nagyon szerette a zenét, a különleges, a hangok egymás utáni lejátszását jelölő név pedig tökéletesen illik a parfümre, amelynek illatjegyei is mesteri sorrendben bontakoznak ki egymás után, mégis szorosan összefonódva. Az illatnak az üvege is különleges, díszítése ugyanis Paul Iribe rajza egy anyáról, aki óvón átöleli a lányát – a modell persze maga Lanvin és Marguerite volt.
Az illat mellett dekorkozmetikumokkal is bővítette divatháza kínálatát, igaz, a Lanvin rúzsok és púderek mára már kikerültek a divatház kínálatából. De nem csak a divat és a szépségápolás iránt érdeklődött a tervező. Lelkes műgyűjtő volt, aki maga is számos lakberendezési tárgyat tervezett Armand-Albert Rateau tervező bevonásával, amelyek komplett home decor vonalat képviseltek a Lanvin-birodalomban. Rateau tervezte meg nem mellesleg az Arpège gömbszerű üvegcséjét is.
Jeanne Lanvin 1946. július 6-án, 79 évesen hunyt el, megérve, hogy lássa az által felépített divatbirodalom bő két évtizedes ragyogását, és talán bízva benne, hogy öröksége a következő generációk számára is fennmarad.
Mint tudjuk, ez így lett, a Lanvin a legrégebbi, ma is működő párizsi divatház, amely a kezdetektől ruhaneműk készítésére szakosodott. Igaz, az elmúlt szezonok heves kreatívigazgató-cseréje (kettőt is elfogyasztottak pár éven belül) és a tény, hogy a többségi tulajdont egy kínai cégcsoport szerezte meg, némi útkeresési bizonytalanságot és átrendeződést jelent, de reméljük, a hamarosan induló Párizsi Divathéten az alapító asszony emlékéhez méltó, színvonalas kollekciót láthatunk belsős tervezői csapatuktól.