Sorsügynökség
Ha a plakát alapján valaki esetleg egy újabb Bourne-szerű, rezgő kamerás/üldözős filmre asszociálna, nem is állhatna távolabb a valóságtól, hiszen a Sorsügynökség egyáltalán nem akciófilm, sőt nem is thriller. Az ember legelemibb vágyáról szól, vagyis arról, hogy szeretné a sorsát saját maga irányítani. Amikor a politikust alakító Matt Damon számára mindez nem válik lehetővé, és titokzatos ügynökök próbálják őt eltántorítani a vágyott nőtől, ő bizony nem hagyja magát még akkor sem, miután kiderül számára, ki is az ügynökök megbízója. A romantikus mozik egyik legfőbb hatásfokmérője az, hogy a két főszereplő között működik-e a kémia. Amikor Matt Damon és Emily Blunt egy jelenetben van (főleg az ismerkedési szcénában), szinte égni kezd a vászon az erotikus feszültségtől, tehát ebben nincs hiba. A történet is érdekes, fordulatok is akadnak, az ügynökség bürokratikus munkájának bemutatása pedig különösen szórakoztató, csak kár, hogy az akciójelenetekre nem fektettek túl nagy hangsúlyt.
Tudd, hogy értsd:
A Sorsügynökség egy Philip K. Dick-novella adaptációja, és a sztori rövidsége miatt a forgatókönyvíró alaposan felturbózta és átalakította a történetet, a romantikus szálra téve a hangsúlyt.
Ínyenc infó:
A telefonszám, amit Emily Blunt ad Matt Damonnak a filmben (212-664-7665) valóban létezik, és a Universal stúdió a tulajdonosa. Több filmben (Mindenképpen talán, Scott Pilgrim a világ ellen) is használták már azért, hogy a nézők azt érezzék, valódi telefonszámot látnak. Filmekben megszokott, hogy nem létező 555-ös számokat adnak, de ezekről sokan tudják, hogy nem valósak. Ha felhívjuk a számot, kicsöng ugyan, de soha senki nem veszi fel.
Rendezte: George Nolfi
Szereplők: Matt Damon, Emily Blunt, Anthony Mackie
Eredeti cím: The Adjustment Bureau
A film honlapja: http://www.theadjustmentbureau.com/
Forgalmazza: UIP-Duna Film
A torinói ló
 Dr. House énekes lesz |
Ha azt hittük, hogy Tarr Béla a nyolcórás játékidejű Sátántangóval már minden határt átlépett, most nagyot nézhetünk. A Berlinből Ezüst Medvét hazahozó A torinói ló esszenciája a rendező egész eddigi munkásságának. A vágás nélküli, végtelenül hosszú jelenetek, a kitartott csendek (kb. a huszonötödik perc környékén szólalnak meg először) és a történettelenség itt már valóban szélsőséges irányokba megy, ám ennek ellenére, ha van türelmünk hozzá, megláthatjuk a filmben a koncepciót és az értelmet. Isten hat nap alatt teremtette a világot, és Tarr filmjében ugyanennyi idő alatt pusztítja el, de itt a világvége nem látványos meteoreső, özönvíz vagy földrengés formájában köszönt ránk, hanem apró jelek által válik a már korábban is nehezen elviselhető élet elviselhetetlenné. Persze tudjuk, hogy ötből négy néző utálná A torinói lovat, sőt az első félóra után menekülne is ki a moziból, de nem minden film való mindenkinek, és ez bizony csak egy nagyon szűk réteg számára készült, de ők imádni fogják.
Tudd, hogy értsd:
A torinói lovat végül nem mutatják be a májusban megrendezésre kerülő Magyar Filmszemlén, mivel a rendező ezzel tiltakozik az ellen, hogy tavaly május óta a magyar filmszakma tetszhalott állapotban van, és nem szeretne ennek a megünneplésében részt venni.
Ínyenc infó:
Az alkotók a ló érdemeiről sem feledkeztek meg, hiszen Ricsi neve nemcsak a stáblistán szerepel kiemelt helyen, hanem a plakátokon is a főszereplők között olvasható.
Rendezte: Tarr Béla, Hranitzky Ágnes
Szereplők: Derzsi János, Bók Erika, Kormos Mihály
Forgalmazza: Cirko Film – Másképp Alapítvány
